„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Itt állunk a koporsó mellett és úgy tekintünk rá, mint egy felkiáltó jelre. Harc, küzdelem, szeretet, odaadás, mind nem ér semmit, mert Isten végzése ellen küzdeni nem lehet. Tudom, hogy megtartottátok volna drága halottatokat minden erőtökkel. Vállalkoztatok volna a lehetetlenre is. De amit Isten egyszer elvégez, azt nem lehet megmásítani. Ez a valóság, ez a megmásíthatatlan tény, ami a gyászt, a fájdalmat olyan elviselhetetlenné teszi.
És a némaságban, a fájdalomnak a csendjében megrázó erővel kell hatnia ennek az igének, amit előttetek felolvastam. Azért, mert nem ember szava, hanem Istené!
Mi azt nehezen tudnánk eldönteni, hogy ez a bizonyságtevés kinek az ajkára illik. Hogy ki merné elmondani önmagáról fölemelt fejjel, akkor, amikor tudja, hogy az Élet Ura nemsokára számon kéri minden tettét. - De az, aki itt fekszik, ebben a koporsóban, minden bizonnyal erős hittel vallotta ennek az igének a tartalmát. Másképp nem lehetett volna az a kívánsága, hogy a búcsú fájdalmas óráján e szavak által vigasztalja az ÚR a ti gyásztól, fájdalomtól próbált, szomorú lelketeket.
Igénk élesen kettéosztja elköltözött testvérünk életét. Nagy különbség van a kettő között, s mégis ugyanaz a vonás a meghatározója mindkét résznek: a remény. Ez életnek az első fele a koporsóig tartott, de a második fele boldogságban folytatódik a mennyben.
A remény nem volt hiábavaló sóvárgás csupán. Mennyire meglátszott testvérünk egész földi életén, hogy az ÚR jósága és kegyelme követték őt minden útján! Azt a kegyelmet, amelyet Urától kapott, nem ásta el, hanem mint kölcsönben kapott talentummal, hűségesen sáfárkodott vele. Szerettei, ti tudjátok ezt a legjobban. Mint férje, te érezted naponként hitvestársi szeretetének valóságát. Te, szeretett gyermeke, mindenkor ott láthattad édesanyád szemében ragyogni az odaadó édesanya mindenmelegségét.
Együtt tapasztaltátok, hogy így akarta a karján hordozni a kis család minden terhét, mintha ő lett volna köztetek a legerősebb. És most? Azt gondoljátok bizonyára, hogy most már eltávozott, mindörökre itt hagyott benneteket. De nem. Nézzetek körül: minden szoba, a szobáknak minden bútordarabja az ő emlékét leheli. Nézzetek körül és lássátok meg: milyen sokan vannak itt, akiknek a lelkébe ő plántálta bele a tudománynak és a hitnek ragyogó fáklyáját. Nehogy azt higgyétek, hogy könnyű munka volt ez. Sőt inkább igen fáradságos szolgálat volt a bizalmatlan, gyanakvó gyermeksereget megnyerni a tudomány számára. De ő megbirkózott ezzel a feladattal.
Verejtékes, de nemes küzdelem volt ez! Ha egyáltalán el lehet mondani valakiről, hogy jóságos, őreá talált ez a jelző. Úgy osztotta szét tudását, szeretetét tanítványai között, hogy szigorúságában is minden tanítványa megérezte szívének odaadó jóságát.
Lehet, hogy most arra gondoltok, hogy ez az áldozatos élet teljességgel elveszett számunkra. Pedig nem. Az emberi élet értékét azon szokták lemérni, hogy valaki mennyi maradandót alkot a nyomába lépők számára. Hazatért testvérünk maradandó emléket hagy itt közöttünk. Testvérünk írni tanított, de tanította az Írást is. Tanított betűt vetni, de tanította a Biblia örök igazságait is. Tanított szeretni és tanított imádkozni is…
Ennyi mindenre egy embernek sincs elég ereje. Honnan volt hát hazatért testvérünkben az erő? Onnan, hogy az ÚR jósága és kegyelme elkísérte őt egész életében. A kapott kegyelmi ajándékért hálás is volt mindenkor. Vasárnapról vasárnapra ott láthattuk őt az Úr házában. Imádságos könyve fölé hajolva várta azt a pillanatot, amikor ajkáról felhangozhat hitvalló éneke: Az ÚR énnékem őriző pásztorom… Betegágya is templommá változott, amidőn hallgatta az ÚR igéjét és magához vette az érette is megtöretett testnek és a kiontatott vérnek szent jegyeit.
Élete első felének meghatározója, mint mondottuk, a reménység volt. Urában, hűséges Pásztorában való reménységét a fájdalom sem törte meg, pedig ebben is része volt. Forrón szeretett gyermeke valahol a fogságban halt meg; még haló poraiban sem simogathatta meg őt. Egész életén át gyászolta, de nem kétségbeesetten és lázadozva, hanem Isten gyermekéhez illően, keresztyéni alázattal és önmegadással.
Drága szerettetek maga is példát adott a gyásznak hittel és reménységgel való elhordozására. Ha megszólalna, most ezt mondaná: ne essetek kétségbe! Vegyetek vigasztalást Isten közellétéből és igéjéből. Emeljétek szíveteket a magasba, Istenhez, a hűséges Pásztorhoz!
Szerettetek igazi élete most kezdődik el igazán. Valljuk a zsoltár szavaival: Ő az ÚR házában fog lakozni hosszú ideig. Ebben nem szabad kételkednetek. Hiszen a mi Urunk erre nézve megdönthetetlen bizonysággal szolgált. Ez a bizonyság nem más, mint Jézus Krisztusnak a halálból történt feltámadása. Krisztus Urunk mindannyiunkért meghalt, s aki csak hiszen őbenne, annak mind készen áll a mennyei hajlék, az ÚR házában lakozás drága lehetősége.
Urunk kegyelmét és jóságág úgy kell fölhasználnunk, hogy szüntelenül a célra tekintsünk: egykor az ÚR házában fogunk lakozni. Hosszú időig, - vagyis a végtelenségig. Az örökkévalóságig.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
