„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
38. LESELKEDŐ HALÁL -tragikus halál áldozata fölött- Zsoltár 10,8
38. LESELKEDŐ HALÁL -tragikus halál áldozata fölött- Zsoltár 10,8
38. LESELKEDŐ HALÁL
- tragikus halál áldozata fölött -
Alapige: Zsolt 10,8.
Gy.T.!
Ezeken a napokon veletek együtt sokan sírnak. Az öröm poharába üröm cseppent. Boldogan eszmélünk a négy évtizedes lidércnyomásos álomból, örvendünk a beköszöntött szabadságnak, - de ezt a felszabadult ötömet megkeseríti a sok ezer áldozatra való emlékezés… Így állunk most meg e koporsó mellett is, Sz. E. hamvainál. Fájó igazsága az életnek, hogy mindenért fizetni kell, áldozat nélkül nincs új élet. Fájdalom és könny szüli a mosolyt, a boldogságot is.
Tizennyolc évvel ezelőtt öröm volt drága szeretteteknek a születése. Édesanyja mosolya hajolt föléje, édesapai gond vigyázta, nagyszülők szíve dobogott fel boldogan, amikor tipegő léptekkel elindult az életbe. Sok féltés, sok aggódás között kísértétek ezen az úton. Iskolástáska, könyvek, apró és nagyobb gondok, feladatok mellett megannyi drága emlék a szívben… Ábrándok, tervek, elképzelések a jövendő felől. És egy esztendeje: boldog menyasszonyság, elképzelt és remélt gyönyörű életút azzal a férfiúval, akire rábízza magát, mint jövendő társára és gondviselőjére! Lakodalomra készültetek, és íme: temetésre érkeztetek ide!
Ennek a gyönyörű elképzelésnek vetett véget a nagyszebeni utcán eldördült lövés. Milyen sok életet oltottak ki ezek a gyilkos lövések! Valóban úgy van, ahogyan az igében olvastuk: „Az utcák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek a ügyefogyottra.” Íme, ez a gonoszságnak a műve!
Gyászoló Testvéreim! A gonoszság megöli az ártatlant! Kegyetlen törvény ez: a gonoszokért mindig az ártatlanok szenvednek földi életben. Emberi értelmünk igazságtalanságnak tartja ezt. De gondoljatok arra, Testvérek, hogy e nélkül az igazság nélkül a megváltás titkát sem értenénk meg.! A karácsony meg a nagypéntek azt hirdeti, hogy Jézus Krisztus azért született, azért jött e világra, hogy meghaljon érettünk, bűnösökért. Életét adta az egyetlen tiszta, szent, akiben nem volt bűn, sem gyarlóság: azért, hogy mi, kárhozatra méltó bűnösök, igazakká legyünk Általa. Ő a leggyötrőbb testi és lelki fájdalmakat állta ki lelkében a keresztfán és azelőtt is, hogy aki aztán hiszen őbenne, ne vesszen el, hanem örök élete lehessen. Aki Vele jár ebben a földi életben, az nem marad a halálban, az már átalment a halálból az életre, - az igazi ÉLETre!
Gyászoló Szülők! Együtt érzünk fájdalmatokkal, hiszen gyermeketeket követelte az oktalan, értelmetlen halál. És ti nem tudtátok szeretteteket visszatartani, át kellett engednetek őt a halálnak. Mivel is vigasztalhatnálak benneteket? Emberi vigasztalást nehezen találunk, keressük hát az isteni vigaszt!
Gondoljatok arra, hogy nemcsak ti adtátok oda gyermeketeket. Nemcsak sok más szülő, veletek együtt, az ország különböző részein. Hanem maga Isten is! Ő is odaadta gyermekét, az Ő egyetlenét, Egyszülött Fiát. Fájó seb szívetek, az egész lényetek. Megértjük. Fájdalmatok tükörképe a mennyei Atya fájdalmának, amikor Fiát ott látta függeni a keresztfán! Mert a legnagyobb fájdalom mégis a mennyei Atyának a fájdalma!
De ebből a gyászból, a nagypénteki gyászból a legnagyobb áldás fakadt. Jézus Krisztus kereszten való szenvedése és halála árán szerzett nekünk bűnbocsánatot és örök életet, győzelmet a halál és a kárhozat erői felett. Ennek az áldozatnak a gyümölcséből élünk mi, hívő emberek, valamennyien!
Ennek a ti gyermeketeknek a halála sem volt hiábavaló. Véráldozat volt, amelyből mint magból az új kalász, új termés fakad. Ífjak, ti öreg korotokig fogtok rá emlékezni. A nép, amely egy igaz, őszinte, boldog jövendő felé halad, emlékezetben tartja mártírjainak emlékét; ezek között a ti gyermeketekét is. - Legyen ez számotokra, bánatos szerettei számára, a vigasztalás és az erő forrása. Búcsúzzatok hát drága halottatoktól az élet jegyében, mindannyian, akik számára kedvesek voltatok, s akiknek drága volt az ő ifjú élete: bánatos szülei, nővére és sógora, vőlegénye, vőlegénye családjáénak tagjai, szerető nagyszülei, nagybátyja és unokatestvére, valamint minden közeli és távolabbi rokon, jóbarát, barátnő, volt iskolatársai, szomszédai és ismerősei. - Kérjük a kegyelem Istenét, hogy fájdalmatokra adjon balzsamot, igaz vigasztalást.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
