„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy.T.! Közeledhetünk-e ehhez a koporsóhoz, amelyben egy sokat szenvedett nőtestvérünk levetett porsátora nyugszik, - más igével, mint a nagy szenvedőnek, Jóbnak a vallomásával? Adhat-e vigaszt ebben a gyászban emberi szó? Valaki, aki átment a testi-lelki szenvedések gyötrő állomásain és mindvégig kitartott hitében, ő szól hozzánk az igében - s általa nektek küld a mi Istenünk vigasztalást, gyászoló Testvéreim! Figyeljetek rá!
I.
„Én tudom!” Milyen határozott hitvallás ez! Mit tudhatunk mi? Az emberi tudásmáról holnapra elavulttá válik. Gyakran kiderül, hogy az, amit tudtunk téves volt, nem jól tudtuk. Minden tudásunk, tapasztalatunk bizonytalan. Minden kiigazításra, jobbításra szorul. És itt mégis egy határozott vallomással találkozunk: Én tudom. Évezredek távlatából is megdobogtatja a szívünket. A nagy bizonytalanságban, amelyben emberi életünk lezajlik, van egyetlen nagy bizonyosság. Ezt nem magunktól tudjuk, hanem azért, mert nekünk ezt Isten kijelentette. Ezt Jézus Krisztusban meg is bizonyította. Erre a tudásra rá lehet bízni az életet. Ez a tudás nem szorul jobbításra, kiigazításra. Biztos ismeret, biztos tudás.
Nos, mi az, amit ilyen bizonyossággal tudhatunk? Ezt: „hogy az én Megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll…” ez a mi hitünknek drága bizonyossága, amely mindig megvigasztal bennünket. Bizonytalanságban az egyetlen bizonyosság, amely erőt ad és a legnehezebb szenvedésekben is élni, tűrni, szolgálni érdemessé teszi az életet!
II.
Sz. Zs.-né szül. B. E. testvérünk részére is ez a bizonyosság volt az élet, a béketűrés és az alázat alapja. Sokat próbált életében minden erre épült rá. 55 esztendőn át ez a tudás, ez a szilárd bizonyosság adott neki erőt és biztatást. 22 esztendős súlyos próbáltatását csak ezzel a bizonyossággal volt képes elhordozni. Ez a felülről való tudás azt jelentette számára, hogy van személyes Megváltója: Jézus Krisztus, aki a maga életét adta őérette is a keresztfán. Ez a bizonyosság továbbmenve azt jelenti, hogy Megváltója nem maradt a halálban, hanem feltámadott és él. Megkezdett munkáját tovább folytatja övéinek a lelkében.
Ez a bizonyosság azt jelenti, hogy Jézus Krisztus nem csak az emberiséghez jött. Velünk, mindannyiunkkal megérzeteti hit által, hogy Ő a mi Megváltónk, aki szeret, erősít, vigasztal életünk minden idejében! Milyen nagy dolog az, ha valaki elmondhatja Jóbbal: Én ezt tudom. Nem csupán sejtem, vagy remélem. Engem ez a tudás éltet. Az övé vagyok, aki életét adta érettem. Azoknak, akik őt szeretik, minden javukra szolgál. Még a szenvedés, a kereszthordozás is.
III.
„És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent…” , így folytatódik Jób vallomása, hitvallástétele. Sz. Zs.-né testvérünk is nagyon óhajtotta ezt a reménységbeli látást. Élete utolsó 2-3 esztendejében fokozatosan aludtak ki testének lámpásai. A szeme fénye, a legdrágább földi jónk, elvétetett tőle. Nagy próbáltatás volt ez rajta. Később jött más próba is: egyik lábát is fel kellett áldozni, - hogy egy kicsit még nyújtani lehessen az életet. Ám ez utóbbiért soha sem panaszkodott. Elfogadta a próbát Isten gyermekeihez illő alázattal. De a szeme világának az elvesztését nagyon fájdalmasnak találta. Azért imádkozott, hogy legalább az egyik szeme nyerné vissza a látást, hogy Bibliáját olvashassa. Vágyott arra, hogy Megváltójának szaváét hallja a Szentírásból és az igéből vigasztalást vegyen. - Ám a földi látást sohasem nyerte vissza. Reménységünk szerint a drágább, a mennyei látást nyerte meg Urunktól. Azt, amiről a szenvedő Jób hitvallása szól: „…testem nélkül látom meg az Istent, akit magam látok meg magamnak, az én szemeim látják meg, nem más…” (26-27a v.). Drága szerettetek itt csak a sákramentumi látást nyerte meg. Hálás volt ezért is, amint azt utolsó úrvacsorázásakor meg is vallotta. Szenvedéséből most már megpihent, hite immár valósággá válott, Jézus Krisztusnak, ami drága Megváltónknak kegyelme által.
Gyászban itt maradt szerettei: hitvestársa, 2 fia, menye, testvére, sógornői, unokaöccsei, közeli és távoli rokonok, jószomszédok, - életéből vegyétek azt a bizonyosságot, hogy él a mi Megváltónk. Higgyetek benne, ragaszkodjatok hozzá, hogy nektek is életetek legyen az Ő nevében!
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
