„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy. T. ! Ez a vigasztaló üzenet egy nagy szenvedőnek az ajkán hangzott fel először. Mindnyájan ismerjük Jóbot, a Szentírásnak ezt a mélyhitű alakját, akinek „ok nélkül” olyan sok gyászt, fájdalmat, testi és lelki szenvedést kellett elhordoznia. De a váratlanul rázuhanó tragikus veszteségek között is megőrízte hitét, Istenhez való töretlen ragaszkodását. Pedig szenvedéseit már az élettársa is megelégelte. Bizonyára a Sátán ösztönzésére, azt tanácsolta férjének, hogy átkozza meg Istent és ily módon vessen véget az életének. Ezekre a meggondolatlan, káromló szavakra felelt Jób ezekkel a szavakkal, amelyeket az igében olvastunk. Ebben a néhány szóban a Szentírás emberi létünk nagy titkát foglalta össze. Boldog, aki élete minden veszteségében el tudja mondani Jóbbal: „Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?” Ezek a szavak az Istentől kormányzott emberi sors végső titkát tárják fel előttünk. Azt, hogy Isten az embert meggazdagítja drága ajándékokkal, földi javakkal, - de megterheli hitét kipróbáló szenvedéssel is. - Testvérek, úgy hallgassátok Isten igéjét, hogy gyászotokban vigasztalást és megnyugvást merítsetek belőle.
I.
Találnak ezek a szavak hazatért szerettetek életére is. E koporsó utasa elmondhatná: elvette Istentől a jót és a rosszat is, amelyet számára kimért a mindenek Ura. Élete olyan volt, amilyennek a Gazda elrendelte. Felnőtt, gyümölcsöt termett és most visszatér az anyaföldbe. Így van ez, jól tudjuk, a természet életében is. Vannak ágak, amelyek még élettől duzzadók, de egy hirtelen kerekedő szélvihar letöri, összezúzza azokat. Itt is ez történt, ez volt a sorsa nőtestvérünknek is. Életet kedvelő, munkáját szerető, közösséget megbecsülő személyiség volt. Istenhez kapta mindehhez az adottságot, a kegyelmi ajándékot. Isten nagy szeretete által szerethette övéit: kicsiny családját. Az édesanyát, s mellette a nagymamát és annak testvérét. A férjet, akivel 48 esztendőt tölthetett jó megértésben és kölcsönös megbecsülésben. Egyetlen leányát, két unokáját, egyre bővülő családját. Azokat a rokonokat, akik gyakran felkeresték és akiknek a gondjait segített hordozni, szükségeikben őket támogatni. Ez az elvett jó, Testvérek! Földi életünknek nincs más boldogsága, mint az, ha szüntelenül azon igyekezünk, hogy boldogítani tudjuk szeretteinket, egy kicsiny családi kört, szívünk szeretetével, hű szolgálatunkkal.
Ha reátok, övéire gondolt, drága halottatok elmondhatta: elvettem a jót az én Istenemtől! Elmondhatta azt is, hogy nem élt hiába. A hat évtizedes életútban kapott feladatot is, de jutalmat is. A kis családban való szolgálaton túl, lehetőséget kapott a nagyobb közösség szolgálatára is. 33 évi szolgálatában megbecsülés vette körül. Társadalmi szolgálattal is ékeskedett, hiszen szövetkezeti alapító tag volt. Ez is az elvett jóhoz tartozik. Istennek adjok hálát érette, gyászolói szerettei!
II.
Aztán betelt nőtestvérünkön az ige másik fele is: a rosszat is el kellett vennie. Ehhez szükséges igazán a hitnek az ereje, valóságos volta. Isten bölcsessége több próbatételen is átvitte őt. Az utolsó nagy próbatétel az volt, amelyben annak kellett eldőlnie, hogy hű marad-e a szenvedésben is? Meg tud-e hajolni béketűréssel a kereszt alatt?
Jób állhatatosságáról ezt mondja az ige: „Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival”. Elvette a jót is, a rosszat is, még ebben a földi életben. Az örökéletre már csak a jó maradt.
Testvérek, boldog az, aki itt szenved, hogy a síron túl aztán pihenésre találjon. Jakab apostol az Újszövetségben arról ír, hogy boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert minek utána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját. Elmondhatjuk, hogy Isten könnyűvé tette nőtestvérünk számára az utolsó megpróbáltatást. Ő ugyan gyógyulását remélte, de Urunk gondolata más volt. És mi tudjuk, az az igazán jó, amit Isten készít engedelmes gyermekeinek.
Most pedig nektek kell kiállnotok a próbát, gyászoló Testvéreim. Vajon tudtok-e ti is így szólni: Elvettük a jót, most elfogadjuk a rosszat is? Elfogadjuk, Urunk, a próbát, a gyászt is. - Aki Isten akarata előtt meg tud hajolni, az kegyelmet és vigasztalást talál. - Búcsúzzatok hát drága szerettetektől Őbenne vetett szilárd hittel, tudván, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden - még a rossz is- javukra van. Emeljük szívünket a magasba, és imádkozzunk.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
