„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy.T. Úgy szoktuk mondani, hogy a születés elindulás, a halál pedig megérkezés. A koporsónál azt a kérdést tesszük fel, hogy mi volt a kettő között; mi is az élet? Felolvasott igénkben Isten kijelentése felel arra a kérdésre, hogy mik vagyunk, merre tartunk? Figyeljünk erre az üzenetre, hogy vigaszt és útmutatást vegyünk belőle gyászos szomorúságunkban.
I.
Igénk szerint két élettörténete van minden embernek. Az egyiket az emberek látják, a másikat egyedül Isten látja. Nyilván, ez utóbbi a valóságosabb. Mi sokat adunk arra, hogy kinek tartanak minket az emberek. Arra törekszünk, hogy jó helyezést érjünk el közöttük. Ha valakinek rangja, megbízatása, tisztessége van, arra más szemmel néznek az emberek. Pedig ennél sokkal fontosabb az, hogy milyenek vagyunk Isten előtt. Igénk szerint: jövevények és zsellérek vagyunk valamennyien. A jövevény szó azt jelzi, amikor valaki ideiglenesen tartózkodik valahol. Máshonnan jött; egy időre sátrat ver, de aztán tovább kell mennie. Minden embernek ez a sorsa. Jön az ismeretlenség sűrű homályából. Többnyire sírva jön, hogy egy időre tanyát keressen a földön. Mindnyájan így születtünk, s ilyen a földi életünk. Itt mindenki csak jövevény. Nincsen itt állandó lakóhelyünk, maradandó városunk. Itt csak átmenetileg tartózkodik mindenki. Ez a föld nem végállomás, csak átszállóhely. Innen mindenkinek egyszer el kell mennie. - Úgy, ahogyan elment B. I. Testvérünk is. Életútja Nagygalambfalván kezdődött, Bukarestben folytatódott s most, íme, itt Marosvásárhelyen befejeződött. Mi csak az útjelző állomásokat látjuk, ezek jelzik, hogy erre járt. Most pedig elment, mert lejárt a számára rendelt idő…
II.
Igénk azt is elmondja, hogy nincs valami fényes dolga az embernek, amíg a jövevénység ideje tart. Életünk nem más, mint zsellérség. Mi, idősebbek, még tudjuk, milyen a béres, a cseléd, a zsellér sorsa. Sokan tapasztalatból átélték ezt. - Lelki értelemben ilyen szolga, zsellér mindenki. A kérdés csak az, hogy a jövevénység idején kinek szolgál az ember? Istennek, vagy a bűnnek? Eszerint nyeri el minden ember a maga jutalmát, amikor Isten ítélőszéke előtt megjelenik. - Hogy néhai B. I. Milyen szolga volt, az már eldőlt a mennyei törvényszéken. Itt, az ő koporsójánál bennünket figyelmeztet az ige: szolgáljunk az Úrnak, térjünk hozzá a magunk külön ösvényeiről, míg nem késő! Becsüljük meg és el ne tékozoljuk földi életünket. Egykor Isten előtt számot kell adnunk róla.
III.
Életünk napjai olyanok, mint az árnyék. Az árnyék nem állandó. Mindig mozog, változik. Csak addig tart, amíg fény van. Ha lemegy a Nap, vagy kialszik a lámpa, elhal az árnyék is. Ilyen árnyék az ember élete a földön. Addig látszik csupán, amíg a Világ Világossága ráragyogtatja fényét. Addig van életünk e földön, amíg Isten adja. Ha világosságát elveszi felőlünk, akkor megszűnik az árnyék is. - B. I.-ra 77 évig ragyogott ez a fény. Aztán egy szempillantás alatt kialudt. Ilyen álhatatlan, árnyékéletünk van mindannyiunknak. Ezzel számot kell vetnünk, hogy ne ringassuk álomképben, illúzióban magunkat.
IV.
Árnyék-életünknek nincs állandósága. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy árnyékvoltunk Jézustól kapja a fényt. Ebben van a vigaszunk. Hiszen az Ő élete nincs alávetve a változásoknak; az örök és állandó. Nála nincs álhatatlanság, nincs múlandóság. Benne örök fény van, Ő maga a Világosság. Fényének árnyéka a mi jövevény-létünk. Ígérete szerint, aki Neki szolgál, az Vele lesz majd az örök világosságban. Szolgáit magához veszi, hogy örök életük legyen. - Ahogyan most B. I. Testvérünket is magához vette, hazavitte ebből az árnyék-világból, reménységünk szerint, a mennyei világosságba.
V.
Isten a szívet vizsgálja és az igazságot szereti: ez áll az ige folytatásában. A szív az emberi szemek előtt el van rejtve, egyedül Isten látja azt. Így nem az a döntő, amit mi, emberek mondunk egymásról; az Ő ítélete az igaz. Hazatért testvérünk immár az égi ítélőszék előtt áll, jutalmát immár a Mindenható kezéből elnyerte. Hittel és az örökélet reménységével búcsúzunk tőle. Koporsója legyen számunkra komoly figyelmeztetés: szolgáljuk életünk minden napján Istenünket. Akkor reménységgel tekinthetünk árnyék-létünk utolsó pillanata felé. Amint a megfáradt szolga várja az esti árnyat, amely pihenést hoz, így nézünk mi is az életünk végére. Minden estében ott az ígéret: hogy az éjszaka után felvirrad majd a reggel. Mi a kegyelem napjának felvirradását várjuk azzal a reménységgel, hogy aki híven szolgál, míg tart a nap, Isten kegyelméből örök életet nyer a feltámadás fényes napján.
Ámen
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
