„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy.T.! Az örökké élni kívánó ember számára lehangoló az ige szava: ”meg kell halnunk”. Pedig ezen nem lehet változtatni. Elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, mondja egy helyen az Újtestamentum, de ezt igazolja életünk tapasztalata is. Lázongás, kesergés helyett inkább készülnünk kell erre. Lám, ez a mostani haláleset is int, figyelmeztet: Ember, légy készen mindenkor, mert nem tudod, mikor kerül rád a sor!
Életének 72. Évében A.K. testvérünknek is elérkezett az átköltözés ideje. Nemcsak abban az értelemben, hogy Marosvásárhelyről hazaérkezett a szülőfalujába, hogy levetkőzött porsátora itt e csöndes sírkertben együtt pihenjen a szülők hamvaival, - hanem igazából abban az értelemben, hogy a múlandó világból az örökkévalóságba költözött haza. Ide, az ősi hantok alá tér meg az, ami belőle múlandó: a test. Ő maga pedig - reménységünk szerint - abba az örökkévaló hajlékba, ahová Isten összegyűjtögeti megváltott gyermekeit a földi zarándoklás után.
A meghalás, Gyászoló Testvéreim, a keresztyén ember számára ne félelmetes. Isten rendelése, és ezért csak halál jó lehet. Krisztus Urunk is meghalt és ezzel elvette a erejét, fullánkját. Már az is vigasztalás, hogy nem kell örökké hordoznunk valamely gyógyíthatatlan betegségnek terhét és szenvedését. Nem végtelen a földi szenvedés, - de ehelyett meg kell halnunk. Szomorúan hangzik, pedig ebben a tényben vigasztalást is ad a mi Urunk.
A meghallgatott ige szerint életünk olyan, mint a víz. Amíg edényben: kútban, mederben van, addig hasznos. Ha kiömlött a földre, többé nem lehet összegyűjteni. Életünk vize benne van a test edényében. Amíg benne van, addig használható. Amikor ebből az edényből kiömlik, emberi erő össze nem gyűjtheti többé. Ez vár mindenkire. Van, akinek az életnedve, ereje lassan szivárog el, szemlátomást esik össze. És van, akinek hirtelen ömlik ki, mint a földre kiöntött víz, felszedhetetlenül. A.K. élete is így ért véget, 3 heti türelemmel hordozott betegség után öntetett ki az élete. Ez a haláleset is figyelmeztet bennünket, még e testben járókat, hogy egykor mireánk is ez vár.
A nagy kérdés az, hogy milyen az életünk addig, amíg benne van az edényben a víz, azaz: testünkben az életerő, a munkakedv, a buzgóság? Istenünk örök kijelentése arról beszél, hogy az ember az ő eszköze. Tudjuk: a víz is eszköz. Szomjat olt, felüdít, tisztít. A víz az élet feltétele, az egyik legszükségesebb eszköze. Benne van a feladat: hogy üdítsen, tisztogasson. Az ember élete is erre adott drága lehetőség; arra ti. hogy mást fölüdítsünk, megvigasztaljunk, tovább árasszuk Istennek reánk áradó nagy szeretetét.
Drága halottatokról ti, szerettei, úgy tettetek bizonyságot, hogy ő mind szűkebb családjában, mind a nagyobb felelősségű körben (ennek a községnek elöljárójaként) szeretetben szolgált a rábízottaknak, áldozatkészen, mások javát a sajátjánál előbbre helyezve. Mi mégsem ebben bizakodunk, ha örökkévaló sorsára gondolunk, hanem Isten végtelen kegyelmére. Mi valamennyien szánalomra méltó bűnösök vagyunk, akik csak Isten kegyelmében reménykedhetünk.
A zarándokút végetért, a víz kiöntetett az edényből. Ember ezen semmit nem változtathat. Mi csak ennyit látunk: meg kell halnunk. Isten azonban tovább tekint: Ő nem akar elveszni hagyni egy lelket sem. Nem akarja úgy elvenni, hogy vissza ne adja. Neki van hatalma arra is, hogy a földre kiömlött vízcseppeket is fölszedje és egybefűzze, mint a gyöngyszemeket. Jézus Krisztus kiömlő életét is fölfogta, megelevenítette. Ezt cselekszi a mi életünkkel is. Lelkünket csak megőrzésre veszi el. Egykor pedig föltámasztott testünkkel egyesíti, hogy éljünk az Ő színe előtt örökké.
Ezért azt akarja, hogy ne legyen számkivetve előtte az eltaszított sem. Bűneink miatt mi valamennyien számkivetést érdemlünk. Isten azonban még ellenségein is könyörülni akar. Kegyelmes akarata azt munkálja, hogy a számkivetett, az elűzött térjen vissza hozzá. Találjon otthont nála minden bűnbánattal hazatérő tékozló fiú. Ha Isten még az ellenségein is könyörül, mennyivel inkább a barátain. Azt akarja, hogy ne legyünk számkivetett, eltaszított otthontalanok. Ezért hívogat, hogy térjünk vissza Őhozzá, az elhagyott atyai házba.
Aki sokáig volt távol az otthonától, tudja, hogy milyen rossz idegenben lenni. Ilyen otthontalanság maga ez a földi lét. Idegenek és vándorok vagyunk a földön. Isten szeretete azonban hazavár. Krisztus Urunk otthont készített a mennyben neked is, mindannyiunknak. - Reménységünk szerint ebbe a mennyei otthonba immár megérkezett a ti szeretett hozzátartozótok. Búcsúzzatok tőle a feltámadás és az örökélet boldog reménységével. (Búcsú)
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
