„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy.T.! Megrendítő az a fájdalom, amellyel körülálljátok, körülálljuk ezt a koporsót. Árván maradt gyermek temeti az édesapát, gyermektelenül maradt testvér búcsúzik az egyetlen testvértől, sógor és rokonság a szeretett rokontól és jóbaráttól, a szülőföld attól, akit magához rántott a város, a jobb boldogulás reményében. S búcsúzom magam is, az igehirdető, a kedves rokontól, unokaöcstől… s egy kicsit a távoli gyermekkortól, a gondtalan, boldog időktől. Vérzik a szívünk, mert minden elköltözöttben önmagunkat siratjuk. A mi életünk lesz szegényebb, árvább minden élettel, amelytől elszakadunk…
Így búcsúzunk Sz. B.-tól, aki életének 52. Esztendejében olyan váratlan hirtelenséggel szakadt ki közülünk, mert az Élet Ura úgy látta jónak, hogy hazavigye őt e múlandó világból oda, ahol többé nincs változás, s ahol megszűnik minden könnyhullatás, keserűség és sóhaj. Jertek, álljunk oda lélekben az Élet Urának színe elé: vegyünk az Ő beszédéből erőt, tanítást és vigasztalást.
„…bizonyára él az ÚR és él a te lelked, hogy alig egy lépés van köztem és a halál között”, ezt olvastuk Istenünk beszédéből. Eredetileg az üldözött Dávid, Istennek választottja mondotta e szavakat. Mély igazság van ebben a mondatban. Életünk a halál közelségében folyó élet. Csak egy lépés van köztünk és a halál között. Pedig a legtöbb gondot arra fordítjuk, hogy miképpen kerülhetnénk el a halált. És minden védekezésünk hiábavaló: biztonságban sohasem lehetünk. Ezen a világon csak vándorok vagyunk. Innen egykor mindannyiunknak el kell költöznünk. Agyunkra vércsepp hull, összeszorul és utolsót dobban a szív - és olykor még búcsúcsókot sem válthatunk: el kell szakadnunk egymástól. Pontosan úgy, ahogyan koporsóban fekvő szerettünkkel is történt. Bizony, igaz az ige szava: Alig egy lépés van köztünk és a halál között.
A ti szomorú családi körötökben nem ismeretlen vendég a hirtelen halál. Három évvel ezelőtt így búcsúztatok az édesanyától, aki éppen kenyeret sütni készült, onnan hívta őt haza a Gazda. Két esztendővel ezelőtt így álltatok egy másik szomorú koporsó mellett, az ifjú unokaöcs fájdalmas elköltözésekor. Milyen sokszorosan írja szívetekbe Isten ugyanazt a nagy leckét: Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, melyen a ti Uratok eljő! Béküljetek meg Istennel, amíg idő van. Szeressetek, amíg az ÚR alkalmat ad erre!
II.
Drága szeretteteket, Sz. B.-t 52 évvel ezelőtt indította Isten erre a földi vándorútra. Szülőföldjén, falujában, Szövérden Isten sok örömet adott neki édesapja, édesanyja, egyetlen nővére, nagyanyja szeretetében. Oda szállott vissza boldog emlékezése, ha ifjúságára gondolt. Ott rendelt számára Isten hűséges, gondos, szerető hitvestársat, ott örült az első gyermeknek, kisfiának, akit olyan hamar vissza is hívott önmagához a Teremtő. Onnan indult el a város felé, hogy házat vegyen, otthonában fölénevelje egyetlen leányát, s munkálkodjék nap mint nap és várja a nyugodalmas, békés öregkort. - de íme, a Teremtő kikutathatatlan bölcs akarata másként rendelte. Immár szinte mind előre mentek a minden földiek útján akik szerették, óvták: az édesapa, az édesanya, a feleség. Csak ti maradtatok meg: szeretett leánya, aki gondoskodó szeretettel vetted körül, aki vigasza voltál, - s az egyetlen testvér, sógor, akik mellette voltatok. És most, íme, már ő is elment, megtörtént az az egy lépés: az átlépés ebből a múlandó létből egy másik létbe.…
Azt kérdezzük: vajon csak ennyi az emberi élet? Hívő bizodalommal feleljük: nem csupán ennyi! Szeretteinek többet ígér Isten: átlépést a földi, múlandó világból az Atya házába. Ezt jelenti számunkra az az egy lépés. Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása óta drága lehetőséget jelent: átalmenni a halálból az Életre. Erre hívogat Isten az Ő igéje, - de még a halál által is. Halljátok meg mindannyian ezt a hívást! Éljetek egymás javára, örömére és Isten örök dicsőségére. És akkor az e bizonyos lépés a halál árnyékából a mennyei dicsőségbe való átlépést fogja jelenteni mindnyájatok számára.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
