„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
11. A LEGKESERŰBB HALÁL - öngyilkos fölött - 2Móz7 10,17
11. A LEGKESERŰBB HALÁL - öngyilkos fölött - 2Móz7 10,17
11. A LEGKESERŰBB HALÁL
- öngyilkos felett -
Alapige: 2Móz 10,17.
Gy. T.!
Mindannyiunkat megdöbbent ez a halál, ez a koporsó. Másfél esztendővel ezelőtt a hitvestárstól, édesapától búcsúztunk, most pedig az özvegy, az édesanya porsátorát vesszük körül megdöbbent lélekkel, fájdalmas szívvel. Akkor sem tudtuk, most sem tudhatjuk, hogy milyen félelmek, reménytelen csüggedések vehettek így erőt egy emberi életen, hogy eldobja azt magától. A múlt kísértései, vagy a jövendőtől való félelem , vagy a mindennapok számunkra ismeretlen gyötrelme? Melyik lehetett az az ok, ami elvette az élethez való bátorságot és siettette a halált?…
Mit láthatott vajon asszonytestvérünk, ha hátrafelé tekintett? Ahogyan mi tudjuk, először egy boldog családi otthont, ahonnan elindult. Édesanyai szeretet, édesapai gondviselés, hat testvér ragaszkodása tette áldottá ezt az egykori otthont. Aztán áttekinthette a másik elindulást: a férjével való közös örömökben és küzdelmekben való együtt járást; a 48 esztendős szép életutat; a békés, harmonikus családi életet. Gyermekek és unokák születését és fölserdülését. Isten szeretetének megannyi drága jelét. A hívő ember mindenütt ott látja életének alakulása fölött a kegyelmes Istent. Tudjuk, hogy nem egyedül, de Vele járjuk életünk útjait. Ez a nagy bizonyosság ad erőt és bátorságot nekünk a lét mindennapi küzdelmeihez.
Mit láthatott a koporsóban nyugvó, ha számba vette jelen életét? Az özvegyi sors terheinek elhordozását segíteni ott voltatok mellette ti, gyászoló Szerettei: a gyermekek és az unokák, a testvérek és rokonok köre. Nem maradt magára, férjének, gondviselőjének hirtelen való elköltözése után sem. Drága tapasztalata minden hívőnek, hogy Isten nem hagy egyedül a mélységben, a fájdalmas gyászban sem. Krisztus tanítványaiként az is a Tőle kapott lehetőségünk és feladatunk, hogy szeretettel töltsük ki az űrt, amit az elmúlás érzése, a fájdalmas gyász hagy bennünk. Hogy egymás vigasztalására szenteljük az életünket.
Vagy talán valamilyen kilátástalan jövendő elől menekült a halálba? Nem tudta bevárni azt, ami úgyis eljő az elrendelt időben?
Ne kutassuk a titkot, amit testvérünk magával vitt a bezárt koporsóba! Inkább azt keressük meg, amiben a fájdalmas szíveknek vigasztalást kínál a minket oly nagyon szerető mennyei Atya.
Három dologra indít bennünket Isten igéjének az üzenete.
Először bűnbánatra. Minden halál valamiképpen a bűn és a Sátán rettentő hatalmát hirdeti. Amíg ismeretlen volt a bűn, ismeretlen volt a halál keserűsége is. Hisszük, hogy asszonytestvérünk is sokszor elmondotta azt, amit az ige mond koporsója fölött: „bocsásd meg az én vétkemet”. Az a reménység táplál minket, hogy Isten ezt az imádságot meghallgatta. Isten kegyelme végtelen, kifogyhatatlan. Fiában is közénk jött, hogy Általa az ördög munkáit lerontsa. Jézus Krisztus kereszthalála győzelmet aratott a bűn, halál, kárhozat hatalma felett. Azóta tudjuk, hogy van a bűnnél is nagyobb hatalom: Isten végtelen kegyelme és szeretete.
Másodszor: szüntelen imádkozásra. Keresztyén hitünk szerint az ima nem valami vallásos szertartás, amit időről időre megismétlünk, hanem életforma. Istennel járás. Az erőnyerés útja. Azért adja szívünkbe és ajkunkra ezt Isten, hogy a legnagyobb kísértésben se veszítsük el hitünket. Imádság által erőt nyerünk bármely terhes sorsnak az elhordozására. Ezért mindenkor „imádkozzatok az Úrhoz, a ti Istentekhez…” Gyászoló Testvérek, vegyétek ezt szívetekre és gyakoroljátok mindenkor!
Harmadszor: Isten erőt és alkalmat ad igéje által a halálra való fölkészülésre. Nem csupán az életre, de a halálra is föl kell készülni. Amint Isten kezéből kaptuk az életet, a halált is Tőle kell elfogadnunk. Az igazi felkészülés Krisztus engedelmes követését jelenti. A Biblia ezt tanítja: „Mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk!
Gyászoló Család! Keresztyén Testvérek! Kérjétek mindenkor az Úrtól, a mi Istenünktől: „hogy csak ezt a halált fordítsa el” mitőlünk. Adjon nekünk a Vele végigjárt életút végén idvességes és boldog hazatérést! - Drága szeretteteket Isten kegyelmébe és szeretetébe ajánlva vegyetek tőle búcsút,… Jertek, alázzuk meg magukat, és imádkozzunk.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
