„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy. T.! Igénk arról beszél, hogy évezredekkel ezelőtt egy földi király előtt megállott egy öreg ember, fiának a kíséretében. A fáraó az öreg érfiú életkora felől érdeklődik. „…kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai…”, hangzott a kérdésre a válasz. Az ősz, öreg ember előtt, mintha soklevelű könyvben lapozgatna, sorra elvonulnak életének eseményei. A lapokon, vagy képzeletbeli filmkockákon öröm és bánat váltogatják egymást. Boldog gyermekkor: ez a kezdet, édesanyja becézgetése, aztán keserű civódás bátyjával, Ézsauval, fájdalmas búcsú, majd két évtizedes szolgaság, csalódás, házasság, örömök, népes család. Aztán meg Rákhel, a kedves feleség elsiratása, leginkább szeretett fiának, Józsefnek az elvesztése,… és így tovább. Amikor minderre visszatekint, felsóhajt és így adja meg a kérdésre a választ, amint hallottuk: Kevesek és nyomorúságosak voltak életemnek napjai… Íme, ebben a fájdalmas megállapításban vonja le földi élete tartalmát a sír felé haladó, megélemedett Jákób, az élet sokat tapasztalt vándora. - De mi az, ami bennünket ezzel az egykor élt emberrel összeköt ebben az órában?
II.
Gyászoló Testvérek, nemcsak Jákób, de tulajdonképpen minden ember valami ehhez hasonló megállapítással zárja életének számadását. Az esztendők elrohannak, s a gyorsan elszálló évek több fájdalmat hoznak, mint örömet. És egyszerre csak előttünk a sötét arcú halál. Le kell zárni a számadás, s ez bizony aligha más, mint a keserű megállapítás: Kevesek és nyomorúságosak voltak az én esztendeimnek napjai.…
Az örökkévaló király előtt ebben a pillanatban megáll egy nagy utat bejárt vándor: R. J. testvérünk. Miről adhat számot, amikor Jákóbhoz hasonlóan, ő is visszatekint a megtett útra? Milyen volt az a 74 esztendő, amelyet Isten kegyelméből végig járhatott?
Küzdelmes volt már a kezdete is. A náznánfalvi otthonban édesanyjával és 5 kisebb testvérével osztozott a ritka örömök percein és a gondok súlyos hetein, hónapjain. Alig 14 esztendős, - más gyermek ekkor még gondtalanul, játékainak él, - már maga keresi meg a kenyerét. Olyan mesterséget tanul, amely meghordozza őt messzi tájakon, talán az ország minden sarkában megfordult. Aki csak megismerte munkáját és emberségét, tisztelte és szerette őt. Vándorlásai között olyan sokszor érezhette igénk igazságát: az élet vándorlás, az élet bujdosás, nem más, mint az elveszített Édennek a keresése.
Volt része örömben is ezen a vándorúton. Isten kegyelme hű társat rendelt neki, aki nemcsak háziasszonyként, de kétkezi munkával is hű segítőtársnak bizonyult 42 esztendőn keresztül. S ha gyermeket neki nem is adott az ÚR, felvette gondját felesége árván maradt gyermekének, őt nevelte igazi apai szeretettel. És ezzel a szeretettel vette körül később a két unokát is. Így tudott örvendezni a szerető szívek egyre bővülő körének: unokamenyei, dédunokái meghitt, kedves közösségének.
A vándorút rövid pihenői után újra nehéz útszakaszok jöttek: háború, betegségek, árvizek; lassanként elfogyott az erő, - s most, íme, kilobbant az élet lángja. Az elfáradt vándor pihenni tért, hazatért küldő Urához, ahogy egykor mindenikünk hazatér vándorútjáról…
III.
Mi pedig e koporsó mellett is föltesszük a kérdést: Hát csak ennyi az ember élete? Csak erre a sorsra születünk? Kevés és nyomorúságos esztendők átvándorlása, aztán napjaink elmúlása, több küzdelem és csalódás, mint amennyi öröm, s aztán kimerült lerogyás a halálba!… - Óh, testvérek, mi boldogabbak vagyunk, mint Jákób volt. A mi kérdésünkre van felelet. A mi hűséges Megváltó Urunk felel. Istenre mutat és így szól: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van.” A halál nem csupán az élet lezárása, hanem egy új, magasabbrendű életnek a megnyitása, és ebben az új életben nyugalom, öröm, békesség és megújulás várja a mi Urunk Jézus Krisztus által az idvezült lelkeket.
Reménységünk szerint megfáradott testvérünkre is ez a nyugalom, ez a jutalom vár. Ennek a hitnek és boldog reménységnek a vigasztalásával búcsúzzatok tőle, Szerettei; elődeinkkel szólva: a boldog feltámadás reménysége alatt.
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére