„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Gy. T.! Az ige egy gyászoló család körébe vezet bennünket. Egy édesapa és annak házanépe siratja az elveszített gyermeket. Ez az édesapa a Bibliából jól ismert Jákób, akit 12 fiúgyermekkel áldott meg Isten, akik közül a legjobban Józsefet szerette. Öreg korában nemzette őt, adja a magyarázatot erre a rendkívüli apai szeretetre a Biblia. Van ebben valami természetes: a kicsi gyermek saját ifjúságunkra emlékeztet. Sokszor van úgy, hogy többgyermekes szülőket a nagyobb gyermekek magukra hagyják, míg a kicsi velük marad. Ettől a gyermektől várnak aztán segítséget és gyámolítást öreg korukban.
A testvérek irigykedtek Józsefre, akinek megölését is tervezték. Végülis nem ölték meg, csak ruháitól megfosztva egy száraz kútba dobták, majd eladták őt rabszolgának. Apjukkal pedig elhitették, hogy kedvelt fia meghalt, vadállat tépte szét. Az édesapa pedig vigasztalanul siratta az elveszített gyermeket. Ezt a gyászt örökítette meg a szentíró mostani alapigénkben.
Ezzel a gyászoló családdal összeköt titeket és mindnyájunkat ez a mostani fájdalom. Itt is a szeretett gyermek, mégpedig az egyetlen fekszik a ravatalon. Az, akihez bízott a szívetek; aki jó és szófogadó gyermek volt, aki sokszor felüdített benneteket, aki felől szép reménységet dajkáltatok a szívetekben, akiért sokszor szállott imátok az égbe. Ő volt öreg korotok bizodalma; annak a reménye, hogy nem maradtok magatokra, lesz, aki gondotokat viselje.…
És most éppen ez a szeretett gyermek, életfátok egyetlen virágos ága fekszik ebben a koporsóban. Ifjúsága teljében, az önálló családi életbe való elindulás küszöbén. S mennyire fájdalmas, hogy éppen azok a hegyek vették ki őt karjaitokból, amelyeket olyan nagyon szeretett! Hiszen kisgyermek korától vonzották a csúcsok, az ismeretlen, meghódításra váró távoli világ! Sem ő, sem ti nem gondolhattátok, hogy ez a világ egykor elveszi őt tőletek, visszahozhatatlanul! Hogyan is találhatnátok vigaszt a gyász fekete sötétjében? Embereknél ez lehetetlen: sem én, sem más nem tud nektek igaz vigasztalással szolgálni. Ezért keressük Istennél a vígasztalást. Ebben az igében, amit felolvastam, 2 dologban is vigasztalásra találhatunk.
I.
Először: Jákób azért gyászolt vigasztalanul, mert úgy tudta, hogy fiát széttépte valamely vadállat és meghalt. Nem él többé, hiába várja haza. Pedig József élt! Nehéz, sötét úton járt, de élt. Jákóbtól távol, egy idegen országban. És Isten vele volt. Jákób nem látott át a ráborult csapásnak a homályán. - Velünk is valahogy így van. Nem látunk át a halál sötétségén. Ezért csak veszteségről, kifosztottságról panaszkodunk a ravatal mellett. Ostromoljuk az eget, számon kérjük Istentől: miért vette el azt, akit olyan nagyon szerettünk. És közben megkeseredett szívünk nem talál vigaszt és békésséget.
Hadd hirdessem nektek, Gyászoló Testvérek: a ti fiatok él! Nem itt, a gyűlölség, a bűn, a sötétség szomorú, sokszor kilátástalannak tűnő világában, hanem Istennél. Van egy másik ország, egy láthatatlan, de valóságos: onnan jött a legilletékesebb, aki nekünk erről hírt hozhatott: Jézus. Ott készít helyet az őt szeretőknek. Minekünk, mindannyiunknak.
Jákób, élete végén, megtalálta halottnak hitt fiát. És mi is hisszük, hogy a hitnek és az Istenbe vetett reménységnek az útján ti is meg fogjátok találni fiatokat, földi életetek végén. Isten olyan pásztor, aki olykor a karjára vesz egy kisbárányt. Azért teszi, hogy a juhok kövessék a Pásztort. A hittel hordozott fájdalom bennünket is Isten közelébe emel. Fokozottabban fogjuk a földiek helyett az odafelvalókat keresni, ahol a Krisztus van.
II.
A másik vigasztalás még jobban áthatja a szívünket. Tudjuk, hogy nagyon sokat veszítettetek: a szeretett, egyetlen gyermeket, aki mindent jelentett számotokra. - Gondoljatok arra a szerető mennyei Atyára, akinek szintén csak Egyetlen Fia volt - és Ő az Egyszülött Fiút nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta kereszten való szörnyű szenvedésre és halálra! Érettünk, bűnösökért, akik legtöbbször nem gondolunk Vele, akik csak földi örömökkel, gondokkal foglaljuk le magunkat. Ő miérettünk áldozta oda a legdrágábbat. Azért adta, hogy kegyelme, örök szeretet betöltse a szívünket. Azért meg ne keményítsétek a ti szíveteket, a fájdalom súlya alatt. Keressétek ezt a szerető mennyei Atyát, - és Őbenne enyhülést, igaz vigaszutalást találtok fájdalmas gyászotokban. És benne találtok életet, igazi, el nem múló, boldog örökéletet. Azt, ahová gyermeketek előre ment. - Búcsúzzatok hát tőle hittel, az örökélet áldott reménységével,…
Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
