„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Igénk éppen olyan szomorúan hangzik, mint a temetésre hívogató harangszó. Már a kezdete is csüggesztően hangzik: „Te pedig elmégy…” Minden emberi élet fölött ott van láthatatlanul ez a fölirat. El kell mennünk egyszer. Mi pedig szeretnénk itt maradni megszokott környezetünkben: a kis házban, szobánkban, kedves bútoraink között. Itt szeretnénk maradni, ahol szerető arcok vesznek körül bennünket; itt szeretnénk lakni örökké. Istennek pedig az a döntése felőlünk, hogy miután a bűn zsoldja a halál, nem maradhatunk itt végleg, meg kell halnunk. Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Ezt jelenti mindannyiunk számára az ige szava: Te pedig elmégy… Ember, ne rendezkedj be túlságosan e földön. Ne légy nagyon otthonos idelenn, innen el kell egyszer menni. Mert itt a földön mindnyájan csak jövevények és vándorok vagyunk.
Mi az elmenéstől való idegenkedésünk oka? Bizonyára az, hogy nem tudjuk, hová megyünk. Félünk az ismeretlentől. Az ige megjelöli menetelünk célját: „a te atyáidhoz”. Az őseidhez. Azokhoz, akik már átmentek a halál árnyékának a völgyén. Az Újszövetség úgy beszél hitben meghalt elődeinkről, hogy ők már bementek nyugalmuknak a helyére. Ez a hely nem a sírgödör; az csak a porból lett és porrá leendő testet várja. A halál kiszakít bennünket a családi közösségből, de ugyanakkor átalvisz minket Isten nagy családjába, oda, ahová előre mentek a mi atyáink.
Özv. V. A.-né, szül. Sz. I. Testvérünk esetében a szülők, a sorra elköltözött 11 testvér, a több mint 10 éve előre ment hitvestárs, - akivel 52 esztendőt tölthetett csendes békésségben és boldogságban, - ők jelentik ezt a közösséget. A halni készülő ember bizonyára azért emlegeti hazatért szeretteit, mert vágyakozik már azok között lenni. Ábrahámnak egykor így szólt az ígéret: atyáidhoz mégy. Nekünk pedig úgy, hogy a mi Atyánkhoz megyünk a halál ajtaján keresztül. A mi Urunk Jézus Krisztus vezet be oda minket, mivel Ő az út. Ezért is jött egykor miközénk. Igéje biztosíték: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az atyához, hanem csak én általam”. Ebben találunk vigasztalást, ha magunkra vonatkoztatjuk a kijelentést: Te pedig elmégy a te atyáidhoz…
A félelmes szívű embernek a meghallgatott ige még egy vigasztalást ad: „jó vénségben” temettetel el és úgy térsz meg a te atyáidhoz. Istennek drága ajándéka a hosszú élet. Emlékszünk az V. parancsolat ígéretére: „Tiszteled atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj a földön, amelyet a te Urad, Istened ád tenéked”. Külsőleg, magában véve a hosszú élet nem mindig áldás. Az évek terhét büntetésnek is érezheti az ember. Ha nincs egészség, ha az életben nem találunk örömet, az élet elviselhetetlen teherré is lehet. - Özv. V. A.-né közel 88 esztendőt nyert a mi Istenünktől ajándékul e földi vándorlásra. Ebben a szép, hosszas életben sokszor hálásan tapasztalhatta a 23. Zsoltár igazságát: Isten őriző pásztora, gondviselője volt. Pókakeresztúrtól, a gyermekkor boldog örömeitől kezdve, mindig szerető szívek vették körül. A szülői házból saját házába vezetett az út, több mint fél évszázadot élhetett férjével, s ha a minden asszonyok vágya nem is teljesedhetett éltében - nem lehetett édesanyává, - öregségére mégsem maradt magára. isten szerető gondviselése melléje állított titeket, rokonait, hogy szeretettel gondozzátok, neki pedig legyen akit szeretnie, legyen családi közössége, ahol szeretik és megbecsülik…
Mi is szeretnénk jó vénséget érni. Sokat beszélnek és írnak manapság az öregség tudományáról. Miben rejlik a jó vénség titka? A Biblia bölcs mondása ezt tanítja: „Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik” (Péld 16,31). - Özv. V. A.-né szerette az igazság útját tanulni. Hivő, templombajáró életében ezt kereste, - mi pedig hisszük, hogy jó vénségben volt része. Szép életre így szép halál következett. 88 éves földi életútja immár véget ért. Koporsója fölött ez hangzik: elmégy, de az örökkévalóság kapujában ez: megérkezett. - Gyászoló Szerettei: unokaöccse és családja, keresztgyermeke, rokonai, jószomszédai, lelki családja: a mi alsóvárosi gyülekezetünk, mi mindannyian hittel búcsúzunk tőle. Zarándokutunkon keressük az igazság útját, kövessük híven Krisztus urunkat, szeressük egymást. Így amikor földi életünk véget ér, nem a megsemmisülésbe, hanem őseinkhez megyünk: oda érkezünk meg, ahol előre ment szeretteink várnak bennünket, az örök boldogság hazájába. Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
