2. „HOL VAN A TE ATYÁDFIA?”

- Gyilkosság áldozata fölött -

Alapige: 1Móz 4,8-10.

 Gy.T.
Sokan vonták már kétségbe ennek a bibliai történetnek az igazságát. Pedig az emberi történelemben szüntelen ismétlődő tragédiáról beszél. Káin mindegyre megöli Ábelt. Csak a bunkó, vagy kőbalta, az életet kioltó eszköz változott a történelem folyamán. De maga Káin nem változott. Káin nem halt meg - és Ábel újra meg újra meghal, mert Káin bennünk él!
A Szentírásból mindnyájan jól ismerjük ezt a lét testvért. Káin erős, férfias, míg Ábel gyenge, törékeny. A Teremtőnek az az akarata, hogy az erős oltalmazza meg a gyengét. A bűnös ember tette ennek az ellenkezője: az erős eltiporja, megsemmisíti, likvidálja a gyöngét. Akár a koporsóban fekvő áldozat esetében: az erős karok, a gonosz indulatok fölébe kerekedtek egy törékeny, beteg testű nőnek. S az erős kioltotta a gyöngének az életét. Amint egykor a mezőn nem volt senkim, aki meghallotta volna Ábel kiáltását, úgy nem olt itt sem egy hűséges ember: testvér, felebarát, szomszéd, aki az áldozatnak segítségére sietett volna!
Nem lehetett mellette az erősebb, a férj, - hiszen asszonytestvérünk immár 13 esztendeje özvegyen, társ nélkül élt. Nem lehettek mellette leányai, akiket a maga erőtlenségében is áldozatos szeretettel nevelt fel. Nem volt egyetlen testvér sem, se vérszerinti, se hitszerinti testvér, aki ezt a szörnyű kegyetlenséget, amely mindnyájunkat megdöbbentett és megrémített, - megakadályozza! Ábel mindig egyedül van és mindig alul marad, neki mindig meg kell halnia. 

Íme, testvérek, az ősi bűn! Ezt kell látnunk a koporsóba zárt áldozat mögött. A Szentírás tudósítása szerint előbb a szülők vétkeztek: Ádám és Éva engedetlenek voltak Isten iránt. Törés állt be Isten és ember kapcsolatában. Íme a következmény: törés az ember és embertárs, a testvérek kapcsolatában. A bűnös természettel született embernek a jelszava: ahol én élek, ott te nem élhetsz.

 A rettenetet csak fokozza az a tény, hogy nem egy istentelen ember pusztít el egy ártatlan kegyest. Hanem egy, a maga módján áldozó, vallásos ember üt agyon egy másik, hozzáhasonló embert. És mindez az oltár mellett történik. Ami leginkább össze kellene hogy kapcsoljon, ti. az Istennek való szolgálat, az lesz a mi bűnös indulataink miatt testvérharccá, akár Káin és Ábel esetében! 

II.
Isten számon kéri az embertől a testvért: „Hol van Ábel, a te atyádfia?” A válasz a lehető legcinikusabb, orcátlan válasz: „Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?” Testvérek, mindenkinek megvan a maga Ábele. Lehet szülő, vagy gyermek, testvér, vagy munkatárs, vagy szomszéd. Isten egykor bizonyosan számon fogja kérni, hogy mit cselekedtél a te Ábeleddel. És nem mondhatod azt, hogy nem tudom. Isten mindent lát és mindent tud. Emberek előtt sok dolgot el lehet rejteni, de Istent elől semmit! 

 De az még nem elég, hogy nem oltjuk ki más embernek az életét. Még az sem, hogy nem tudunk egymásról, idegenként élünk egymás mellett. Felelősen élni az életet, ez azt jelenti, hogy tegyünk is valamit a testvérünkért, a másik emberért. Senkinek sem szabad úgy élni e világon, mintha csak ő maga lenne, mintha csak saját magára kellene gondot viselnie. Igenis, őrizője vagyok az én atyámfiának! Felelős vagyok érte, ezért nem csapom be, nem bántom, nem csúfolom, - de segítek, könnyítek rajta, mellé állok, megvédem, mert szeretem. Még akkor is, ha másként gondolkodik, mint én, másik oltár mellett áldozik, más a meggyőződése, mint az enyém. Akkor is atyámfia: egy Atyának, az örökkévaló Istennek gyermekei vagyunk. Ha a másik ember is ugyanannak az Istennek a gyermeke, úgy mi egymásnak testvérei vagyunk. Mikor fogjuk már komolyan venni ezt, Testvéreim?!
III.
Azért, hogy ezt a leckét megtanítsa nekünk, azért kellett az Isten Fiának nemcsak leszállni a mennyei dicsőségből, hanem kibírhatatlan testi és lelki szenvedéseket elhordoznia a keresztfán. Minden bántás, szeretetlenség, gyűlölet, gyilkosság büntetését Ő hordozta el azt helyettünk. A kérdésre „Hol van a te atyádfia?” - Jézus Krisztus a felelet. Isteni, mennybéli testvérként jött az emberek közé, - azok pedig keresztre feszítették Őt. Azért jött, hogy őrizőnk legyen, mi pedig megöltük őt. Az Ő vére is az égre kiált, akár az Ábelé, de nem bosszúért, hanem kegyelemért, bocsánatért, megváltásért. 

Ez a koporsó talál Istennek utolsó figyelmeztetése hozzánk: emberek, tanuljátok meg végre szeretni egymást, hogy el ne vesszen ez a világ a maga bűneiben! Hajtsunk fejet az ítélő Isten előtt és kiáltsunk hozzá kegyelemért. Ámen.