„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- Dr Bustya Dezső Temetési beszédek I. Ószövetségi textusok
Amit igénkből felolvastunk, az nem más, mint Isten ítélete a bűnös ember felett. Benne van először az, hogy mi ennek a földi életnek a tartalma; másodszor az, hogy mik vagyunk mi. Az elsőről azt mondja, hogy arcod verejtékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. A második azt tartalmazza, hogy por vagy te s ismét porrá leszesz. Az igének ez a kettős igazsága minden emberen beteljesül. Koporsó fölött állunk, s egyben egy lezárt földi életút láttán állapítjuk meg: elköltözött testvérünk életén is beteljesült.
I.
„Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe,…” Isten maga mondotta ezt egykor az embernek. Azóta terhes, fáradságos, nehéz az élet. Beteljesül az ítéletes szó, s ezért sós, könnyes minden földi kenyér, mégha mosolyogva fogyasztjuk is. Ezt a keserves kenyeret csak Jézus Krisztus, az Élet Kenyere tudja megédesíteni. Ebben a földi létben ezért mindkét kenyérrel élnünk kell: a földivel is, a mennyeivel is. A földi csak a halálig s a halálra táplál. A mennyei kenyér életet ad. A földi kenyérért keményen kell dolgozni, meg kell küzdeni érte. A mennyei kenyeret imádságunkra feleletül adja az Úr. - Hogyan is állunk Testvérek, a kétféle kenyér dolgában?
P.K. 85 évnél hosszabb életútjának is ez a tapasztalat a gyümölcse. Ez az életút Székelykakasdon kezdődött el, ahol körülvette őt a szülői otthon melege és boldogsága. De aztán következett a vándorút. Brassóban ifjú éveiben kazánfűtőként kereste a kenyerét; majd később visszakerült szülőföldjére. Többévtizedes szolgálat után a nyugalom éveit itt töltötte városunkban. Ha most megszólalna, elmondhatná: nehéz a mindennapi kenyér-küzdelem. Verejtékes minden kenyér; különösen annak, aki egyedül dolgozik meg érte és csak saját magánbak terít asztalt: nincs akivel a kenyerét megossza. Árvaság kenyere, keserűség kenyere ez, mégha fehér foszlós kalács is az!
Istenünk kegyelme azonban nem hagy el bennünket. Ahol az Ő ítélete hangzik ott az ígéret is megszólal. Ez pedig ara vonatkozik, hogy ahol hittel munkálkodnak, ott édes lesz a verejtékkel szerzett kenyér is. És ahol meg tudják osztani a verejtékes munkát és annak gyümölcsét is, az igazi otthonban, a meghitt családi körben, békességben és szeretetben, - ott (amint a költő mondja), jobb ízű lehet a fekete kenyér, mint máshol a fehér.
Így rendelt mennyei Atyánk gondviselő szeretete P.K. aának hitvestársat, akivel 56 boldog esztendőt tölthetett együtt; s e több, mint félévszázad alatt sohasem fogyott el az asztalról a mindennapi kenyér. És az eledel mellé adott Isten kegyelme erőt és jó egészséget a munkavégzéshez, s a földi kenyér mellé mindig odatette a mennyei kenyeret is. Íme, testvérek, az általános ítéletben, mely bűneink miatt és bűnös természetünk miatt van rajtunk, jelentkezik Istenünk végtelen kegyelme is. Ha mindennapi földi kenyerünkhöz hozzáadódik Krisztus, az élet Kenyere, akkor elviselhetővé, békéssé és megelégedetté lesz az életünk, bármilyen sorsban is legyünk.
II.
Igénk arról is beszél, hogy mik vagyunk mi valójában. Mindnyájan tudjuk, hogy azért munkálkodunk, táplálkozunk, hogy életünket fenntartsuk. Mind a munka, mind a táplálék magáért az életért van. De minden élni akarásunkkal szemben megszólal az örökkévaló Isten szava: visszatérsz a földbe! Az életünk földből való, tudjuk, hogy Isten a föld porából teremtette az embert. Ide, a porba tér vissza az ember. De csak az, ami belőle a földből való. Tudjuk, Isten a földből teremtett emberhez hozzáadott valamit önmagából: az élet leheletét. Ami belőlünk Istenből való, az nem hal meg. Az csak hazatér. Egykor maga a test is feltámad és a lélekkel ismét egyesülni fog. A halál igaz, elválasztja a mulandót az örökkévalótól. Testünk a földbe, de Isten lényéből való lelkünk az égbe tér! A feltámadáskor a test-lélek egységében dicsőítjük Teremtő és megtartó Urunkat. – Ez a mi vigasztalásunk a koporsók mellett!
P.K. testvérünknek 85 esztendőt adott Isten, hogy az életre való hívást meghallja, a Megváltó Krisztus kezét megragadja és teljes szívéből Hozzá térjen. Ha ezt megtette, nincs miért aggódni örökkévaló sorsa felől. A mi Urunk Jézus Krisztusnak halálból való föltámadása kezességünk az örök életre. Mindazoknak, akik nevét valljál és hisznek Őbenne.
III.
Por vagy és ismét porrá leszel, ezt mondja igénk szava. A porból való test ismét porrá lesz. De nem örökre! Isten hatalma ismét új életre szólítja az elporladt testet is. Aki porból teremtette az első embert, elő tudja hívni a porból az új embert is (Newton kísérlete!) . Krisztus urunk felmutatja: a porból, mint elvetett gabonából új élet lesz. Erre az új életre nézzünk mindannyian, ezt keressük mindenkor. Ennek a reménységével nyerjünk vigasztalást a halál rettentésével szemben.
Ezzel a reménységgel búcsúzzatok el drága szerettetektől: hitvestársa, 2 fiú és 2 leánytestvére, sógorai, sógornői, minden közelebbi, távolabbi rokonai, barátai, jószomszédai és ismerősei. Mondjuk Jób hitével: Én tudom, hogy az én megváltóm él és utoljára az én porom felett megáll. Akkor majd testem nélkül látom meg az Istent! Ámen.
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére