XIII. ÚRNAPJA. 

33. K. Miért nevezzük Őt Isten „egyszülött Fiának”, mikor mi is Isten gyermekei vagyunk?

F. Azért, mert Istennek egyedül Krisztus az öröktől fogva való és természet szerinti Fia. Minket pedig Ő érette fogadott Isten kegyelemből gyermekeivé.

Magyarázat. Krisztus és az emberek nem egyformán gyermekei az Istennek! Ez a tartalma a fenti kérdésnek. Mert Krisztus öröktől fogva való Fia Istennek. Tehát a világ teremtése előtt is az volt. Aki ezt nem hiszi, az azt sem fogadja el, hogy Krisztus: Isten. Tehát az ilyen nem is lehet keresztyén. Ma is vannak olyan tévelygők, akik ezt nem hiszik. Ilyenek a zsidók az, unitáriusok, meg a vallástalanok s az atheisták. Minket csak öröktőlfogva választott ki az Isten. Gyermekéivé azonban csak e földi életünkben lehetünk: a Jézusba vetett hit által. Aztán csak Krisztus a természet szerint való Fia Istennek. Mert Ő az Atyától van. Mert Ő Isten. Az ember csak teremtmény. Tehát nem Isten. Így gyermekekké kell fogadtatnunk. Isten gyermekeivé pedíg csak a Krisztus által lehetünk - így nagy különbség van az Isten Fia és az Isten gyermeke között! (Ján. 1:14; Zsid. 1:1, 2; Ján. 3:16; 1. Ján. 4:9; Róm. 8:32; Ján. 1:12; Róm. 8:16; Gal. 4:6; Eféz. 1:5, 6).

34, K. Miért nevezed Őt „mi Urunknak" ?

F. Azért, mert Ő minket testestől és lelkestől minden bűneinkből kiváltott, de nem aranyon, vagy ezüstön, hanem az Ő drága vérével; és az ördög minden hatalmából megszabadított, s így tett a maga tulajdonává.

Magyarázat. Krisztus Úr ís. Az Atyával és a Szentlélekkel együtt: a mi Urunk. És pedig azért, mert kiváltott, megvett bennünket. Arannyal nem lehetne lefizetni a bűnök árát. Mert a bűnös a sátán rabszolgája. Annak pedig van aranya elég. S a bünős sem az ördög ellen vétkezett. Hanem Isten szent Tízparancsolata ellen, így a váltságdijat sem a sátánnak kellett lefizetni, hanem Istennek. Ez a váltságdíj, ez a nagy ár pedig Krisztus drága vére, vagyis ártatlan élete volt. De nemcsak kiváltott bennünket a Krisztus, hanem meg is szabadított. A sátán, az ördög hatalma alól. A sátánnak így csak a bünöshöz van joga, köze, A hívőhöz nincs. Mert azok (hittel elfogadván ezt) Krisztus tulajdonaivá lettek, (I.Pét. 1:18, 19; 2:9; 1.Kor. 6:20 I.Tim. 2:6; Ján. 20:28; Csel. 10:36; Ján. 8:36)

XIV. ÚRNAPJA.

35. K. Mit tesz az, hogy: fogantaték Szentlélektől, szülétek szűz Máriától?"

F. Azt, hogy Istennek őrök Fia, aki vallóságos és örök Isten és az is marad: a Szentlélek munkája által szűz Mária testéből és véréből valóságos emberi természetet ölJ tött magára, hogy így Dávidnak valóságos magva legyen, s mindenben hasonlatos attyafiaihoz, kivéve a bűnt.

Magyarázat. Eddig Krisztusnak neveiről volt szó! Most az Ő állapotaira kerül a sor. Elsősorban az Ő megaláztatásának állapotára, melyet a 14. 15. és 16-ik Úrnapja tárgyal.

Krisztus megaláztatásának első lépcsője az Ő emberré létele. A Szent Lélek által született szűz Máriától (Luk. 1:35; Gal. 4:4). Mert Ábrahám és Dávid családjából kellett származnia (Róm.1:3; Zsolt. 132:11; 2 Sám. 7:12, Csel. 2:30). Azért Isten maradt (1.Ján. 5:20, Róm. 1:3), csak valóságos emberi természetet vett fel. Szóval nem olyan emberi személyiséget, mint a mienk. Mert akkor két személy lett volna. Ami pedig lehetetlen. Krisztus csak egy személy, de két természettel: egy istenivel és egy emberivel. Ezt az emberi természetét vette Máriától. S ez által leII mindenben hasonlatossá az atyafiakhoz (Zsid. 2:17). Tehát épen olyan természete volt Krisztusnak, mint a mienk. Csak abban különbözött tőlünk, hogy nem volt benne bűn (Zsid. 4:15). Isten Fia csak bűntelen lehetett. Csak a bűnt nem ismerő Isten-ember válthatta meg a bűnös embereket.

36. K. Mi hasznodra van Krisztus szent fogantatása és születése ?

F. Arra, hogy Ő a mi Közbenjárónk és ártatlanságával és tökéletes szentségével elfedezi Isten előtt bűneimet, melyekben fogantattam és születtem.

Magyarázat. Krisztus emberré lételével (megszületésével) lett a mi Közbenjárónk Istennél. Születéséből ez az első hasznunk. A második pedig az, hogy mert ártatlannak és tökéletesen szentnek született, igy elfedezte ezzel minden bűneimet Megaláztatása árán szerezte meg Krisztus számunkra a felmagasztaltatását: amely bűneink elfedezése. S ez az Ő bűnökért eleget tevő munkája: ártatlanságban való megszületésével kezdődik. Ha fáradságos, nehéz munkává házat építettem, az nemcsak engem fedezne el, menthet meg az égiháború, a jégeső veszedelmével szemben, hanem a kintrekedtet, hajléktalant is: ha beengedem azt. Így tesz velünk is Krisztus. A bűnt büntető égi háború (Isten haragja) elől bebocsát abba a házba, melynek kövei, alkatrészei: megaláztatásának, sok szenvedésének, borzalmas kereszthalálának megmérhetetlen (bűnt eltörlő) kínjaiból vannak. (Zsíd 7:26, 27; 1.Pét. 1:18, 19; 1Kor. 1:30, 31: Róm. 8:3, 4. Ézs. 53:11; Zsolt 32:1).

XV. ÚRNAPJA.

37. K. Mit értesz az alatt, hogy „szenvedett" ?

F. Azt, hogy Ő, földi életének egész ideje alatt, de különösen életének végén, Istennek az egész nemzetség ellen való haragját testében és lelkében elhordozta, hogy igy szenvedésével, mint egyetlenegy áldozattal, testünket és lelkünket az örök kárhozattól megszabadítsa és számunkra Istennek kegyelmét, igazságát és az örök életet megszerezze.

Magyarázat. A Megváltó szenvedett. Nem az isteni természetében! Hanem az emberiben. Az emberré lett Isten szenvedett. Belső és külső volt a szenvedése, mert lelkében és testében érezte azt. Testi szenvedése nagy volt, de nem a legnagyobb! Mert a lelkének kínlódása felül-multa testi szenvedését. És egész földi életén át szenvedett Krisztus. Megaláztatás volt már az emberré születése is. Hiszen a boldog Isten vette fel a boldogtalan ember testét! S különösen 30 éves kora óta szenvedett, mert üldözte a népe. S nem fogadta el az örömhirt. Mert áskálódtak ellene a zsidók papjai és a véréből való népe árulta el, ítélte halálra és örült, mikor véres verejtékezését látta (1.Pét. 2:24; 3:18; 1.Tim. 2:6; Ef. 5:2; 1.Kor. 5:7; Róm. 3:25; Zsid. 9:28).

• S, hogy mit hordozott el szenvedésében? „Istennek az egész emberi nemzetség ellen való haragját! Mert nemcsak mi vagyunk bűnösök. Vétkeztek szüleink, őseink, az egész emberi nemzetség! Isten bűnt-gyűlölő haragja ennyi tenger bűn ellen gyúlt fel. S a Krisztusnak mind ezt a rengeteg sok bűnt magára kellett, vállalni. Azért volt olyan rettenetesen nagy az Ő szenvedése, így mentette meg az Úr Jézus az embert a testi, lelki kárhozattól. S csak így és csak Ő általa van szabadulásunk a bűnökből (Gal. 3:13; Kolossé 1:13; Zsid. 9: 12). És az Úr szenvedése, váltsághalála szerezte meg számunkra az Isten kegyelmét, mely a bűnbocsánat; az igazságot, mely abban áll, hogy Krisztusban olyannak tekintetünk, mint akik nem vétkeztek, s az örök életet, melyet csak a bünbocsánatban hivők nyerhetnek el. (Róm. 3:25; 2.Kor. 5:21; Ján. 3:16; 6:51; Zsid 9:15).

38. K. Mért szenvedett Ő Poncius Pilátus bírósága alatt?

F. Azért, hogy ártatlan létére a polgári bíró által ítéltessék el, hogy ezzel Istennek ránk váró szigorú ítéletétől szabadítson meg bennünket.

Magyarázat. Nagy fontossága van ennek a kérdésnek is. A zsidók Krisztus idejében a római világbirodalom alattvalói voltak. A római császárt, tehát az akkori világot, Poncius Pilátus képviselte a Szentföldön. Az ő ítélete a római törvény, a római birodalom ítélete volt. Az egész polgárságé. A világi bíró, a kormány, a császár pedig Istentől kapja a hatalmat. Mert minden hatalmasság Istentől van. Így az Isten ítélte el Poncius Pilátus által az Úr Krisztust (Ján. 18:38; Mát. 27:24; Lukács 23:14, 15; Ján. 19:4) A bűnös elítélésével véget ér a bűn üldözése. Az ember nem volt vádlott és Krisztus vette magára a vádat így az Ő elitélése által: felmente tett az ember. (Ézs. 53:4, 5; 2.Kor. 5:21; Gal. 3:13)

39. K. Nagyobb dolog az, hogy keresztre feszittetett, mintha másnemű halállal halt volna meg ?

F. Igen. Mert abból vagyok bizonyos a felől, hogy a rajtam levő átkot magára vette. Mert Isten megátkozta a kereszthalált.

Magyarázat. Az ember vétkezett a szen Tizparancsolat ellen. Isten pedig megátkozta mind azt aki megszegi a Törvényt (Gal. 3:10). Tehát minden ember átkozott! Ezt az átkot kellett magára venni a Krisztusnak. Így megátkozott halállal kellett meghalnia. Ilyen volt a keresztfára feszítés (Gal. 3:13; 5.Móz. 21: 23). A kereszt fára feszitett az ég és a föld között lógott. Se az égnek nem kellett, se a földnek. Krisztus idejében csak is a legnagyobb gonosztevőket végezték ki a keresztfán. De rettenetesen fájdalmas is volt a kereszthalál. Mert izomlázban hall meg a felfeszített, a legborzasztóbb kínok között. Ez volt a megátkozott halál. így vette magára a Megváltó a mi megátkozott bűneinket. Borzalmas halálából lehetünk bizonyosak afelől, hogy minden mi gonoszságainkért szenvedett. Hogy magára vette a rajtunk levő átkot.

XVI. ÚRNAPJA.

40. K. Mért kellett Krisztusnak egészen a haláláig megalaznia magát!

F. Mert Isten igazságossága és igazmondása miatt nem lehetett volna más módon eleget tenni a mi bűneinkért, mint csak az Isten Fiának halála által.

Magyarázat. Krisztus megaláztatásának második lépcsője az Ő halála volt. Csupán csak szenvedése nem válthatott volna meg egészen minket. Mert Isten igazsága halált követelt. Aki Isten ellen szegül, annak meg kell halni. Tehát meg kellett halni az Urnak, hogy így megszerezze nekünk Isten igazságát. - De meghalt az Úr Jézus azért is, mert Isten kijelentette, hogy a bűnös halállal lakol. (1. Móz. 2:17). Amit pedig Isten mond, annak meg kell történni.

41. K. Miért „temettetett el"?

F. Azért, hogy ezzel bebizonyítsa azt hogy valóban meghalt.

Magyarázat. Egy ujabb megaláztatás: eltemettetett. Az ártatlan, a Megváltó: eltemetve. De ez is kellett. Mert azt bizonyítja, hogy tényleg, valóban meghalt. Ha élt volna, nem temették volna el tanítványai. Még az oldalát is át szúrta dárdával a katona! Tehát nem volt teszt halott! (Csel 13:29; Mát. 27:59, 60; Lukács 23:53; Ján. 19:38).

42. K. Ha már Krisztus meghalt értünk, mér kell azért nekünk is meghalni!

F. Mert a mi halálunk nem a büneinkért való elégtétel, hanem csak meghalás a bünnek és átmenet az örök életre.

Magyarázat. A mi halálunk nem büntetés. Mert minden bűnünkért megbűnhődött már az Úr. Hanem jótétemény. Mert a legbuzgóbb hívő is vétkezik még. S a bűnökből csak a halál ment ki egészen. Általa halunk meg a bűnnek. S így lesz a halál átmenet az örök életre. (Márk. 8:37 Zsolt. 49:8; Ján. 5:24; Róm. 7:24).

43. K. Mi egyéb hasznot veszünk még Krisztusnak keresztfán való áldozatából és halálából!

F. Azt, hogy az Ő ereje által a mi ó-emberünk Ő vele együtt megfeszíttetik, meghal és eltemettetik, hogy a test gonosz indulatai löbbé ne uralkodjanak bennünk, hanem, hogy önmagunkat Ő neki szenteljük oda hálaáldozatul.

Magyarázat. Ha igazán hiszek Krisztusban, akkor az Ő ereje, kegyelme dolgozik bennem a Szentlélek által. S az eredménye e munkának? Az, hogy az ó-ember bennem (az előbbi hitetlen, bűnös, vallástalan énem) Ő vele feszíttetik meg. Vagyis, hogy harcolok a bennem lévő gonosz ellen! S az Úr Jézus által meghalok a bűn számára. Mert több és több bűnömet legyőzöm. És eltemetem a régi gonosz: magamat, hogy Krisztusban kezdjek új életet, Ez az új élet pedig: hálás élet, áldozatos élet, Krisztusnak odaszentelt élet. Mert a hívővé vált református örül annak, ha szenvedhet: Krisztusért, ha áldozhat az Úr Egyházának. (Róm. 6:6, 12; 1).

44. K. Miért teszed még hozzá: „szállá alá poklukra" ?

F. Azért, hogy legnagyobb megpróbáltatásaim között is bizonyos legyek a felől és teljességgel megvigasztalódjam az által, hogy az én Uram, a Jézus Krisztus, az Ő kibeszélhetetlen gyötrődése, fájdalmai, rettegése és pokoli kínlódása révén - melyeket megaláztatásával, de különösen a keresztfán szenvedett el - engem a pokoli kínlódástól és szenvedéstől megszabadított.

Magyarázat. A poklokra szállást különböző képen magyarázzák. A róm. katholikusok és a görög keleti vallásúak szerint tényleg poklokba ment Jézus, hogy az ott levő elődöknek hirdesse az Evangéliumot. S ezt azért kell így magyarázniok, mert máskép nem tudná bizonyítani a purgatóriumot, a tisztító tüzet. Az evangélikusok, vagy lutheránusok meg azért állítják Jézusnak szószerínt vett poklokra szállását, mert ott jelentette be az ördögnek, hogy legyőzte azt, s vele a pokol hatalmát. - Nagyon téves vélemények ezek! A „Hiszekegy" azért beszél a poklokra szállásról, hogy azzal az Úr legmélyebb megaláztatását jelezze. S azt is, hogy így a poklok, a halál kínjait is elszenvedte helyettünk (Mát. 26:38; 27:46; Zsíd. 5:7 Ézsaiás 53:5).

XVII. ÚRNAPJA.

45. K. Mit használ nekünk Krisztus feltámadása?

F. Először is: legyőzte feltámadásával halált, hogy részeseivé tehessen bennünket annak az igazságnak, melyet halálával szerzett meg számunkra. Másodszor: új életre támaszt az Ő ereje által minket is. Harmadszor Krisztus feltámadása biztos záloga a mi üdvösséges feltámadásunknak. 

Magyarázat. A feltámadással kezdődik Krisztus Urunk felmagasztaltatása, mely a mennybemenetellel s az Atya jobbján való üléssel, továbbá az ítéletre eljövetellel ér véget. A feltámadás az Atya (Csel: 3:15), a Fiu (Ján. 10:18) és a Szentlélek (Róm. 8:11) munkája volt. - Hogy mikor egyesült lelke a testével, azt nem látta senki. De a Feltámadottat látták és hozzá sokan és pedig tízszer. - Feltámadása után más teste volt az Úrnak, mint az előtt. A bűn átkától, a szenvedésektől mentes. Olyan test volt az, mint Ádámé a bűneset előtt. Tehát tiszta, szent; olyan, mint amilyennek Isten azt eredetileg megteremtette. - A feltámadással legyőzte Jézus a halált. S, hogy elfogadta Isten az Ő áldozatát,azt már a feltámadás is bizonyítja. - Sok áldás árad ránk az Úr Krisztus feltámadásából! Benne és általa újra igazak, igazságban állók vagyunk az Isten előtt. Továbbá új élet árad belénk a Feltámadottból. Ez pedig a hitből, megtérésből, megigazulásból áll. S végül a harmadik áldás: az, hogy az Ő dicsőséges feltámadása bizonyítja neküunk azt, hogy mi is feltámadunk. A testünk is!

Sokan tagadják ma már az Úr Jézus feltámadását. Az ördög annyira elhomályosította az ilyenek eszét, hogy nem tudják és nem akarják elhinni azt. A félműveltek, meg a kommunisták, a vallástalanok, meg az istentagadók tagadják leginkább a feltámadást. És nem veszik észre azt, hogy nem a maguk gondolata az, hanem a sátán vette rá őket arra. - Aki nem hisz a feltámadásban, az nem lehet református és nem is üdvözülhet! (Róm. 4:25; 6:4; Kol. 3:1, 3, Ef. 2:5).

XVIII. ÚRNAPJA.

46. K. Hogy érted azt, hogy „felméne mennyekbe?

F. Hogy Krisztus tanítványainak szeme-láttára emelkedett fel a földről az égbe; é, hogy a mi javunkra van ott, míglen ismét eljövend ítélni eleveneket és holtakat.

Magyarázat. Feltámadása után még 40 napig maradt Jézus a földön. Ez alatt bizonyította be, hogy feltámadott. Azután felment a mennybe. És pedig testileg. Látható formában. (Csel 1:9 Márk. 16:19; Lukács 24:51). Az Olajfák hegyéről ment fel a mennybe. A menny pedig egy meghatározott hely. (1.Móz. 1:1; Ján, 14:2| Szóval van pokol is és menyország is!

47. K. Tehát nincs velünk Krisztus a világ végéig amint azt megígérte nekünk?

F. Krisztus valóságos ember és valóságos Isten. Emberi természetére nézve nincs többé a földön. De Istenségével, fenségével, kegyelmével és Lelkével soha sem távozik el tőlünk.

Magyarázat. A lutheránusok szerint (de a róm.katholíkusok szerint is egy bizonyos érlemben) Krisztus testével is mindenütt jelenvalóvá lett. Ez ellen elég felhozni a Bibliából azt, hogy: „A .szegények mindenkor veletek lesznek ... de én nem leszek mindenkor veletek" (Márk. 14:7). Tehát test szerint most csak a mennyben van. Emberi természetével nincs közöttünk. Csak az istenivel. Az Isten-Krisztus fenségével (hatalmával), kegyelmével (bűnbocsánatával, lelki ajándékaival) lelkével (aki új életre hív, megtértekké tesz, üdvösség felől biztosit) mindig velünk van, (Zsid. 8:4; Mát. 26:11; Ján. 16:28, Csel 3:21; Ján. 14:18).

48. K. Nem válik-e el ily módon egymástól a Krisztusban való két természet, hogyha az emberi természet nincs mindenütt ott, ahol az isteni van?

F. Semmíképen nem. Mert mivel az isteni természet meg nem érthető és mindenütt jelenvaló: ebből szükségképen az következik, hogy bár az isteni természet a magára öltött emberi természetén kivül is létezik, mindazáltal abban is benne van, s azzal személy szerint egyesülve marad.

Magyarázat. Ezt a kérdést azért vette fel a káté, hogy az evangélikusok és róm. katholikusok úrvacsora- tanával szemben a mienkét, tehát a bibliait, védje. Ezek u. is azt mond|ák, hogy az Úrvacsorában a kenyér Krisztus valóságos teste, a bor meg a vére. A reformátusok a Biblia szerint viszont azt vallják, hogy a kenyér és bor csak jegyek. Mert Krisztus teste az égben van. Ott is marad a világ végéig. Te hát nem válhat a kenyér és bor az Ő testévé! - Az Isten-Krisztus mindenütt jelen van. Láthatatlanul Lélekben. Az ember-Krisztus csak az égben van. - Nehéz ezt megérteni. Az Istent tulajdonképen nem is lehet megérteni. Mégis igy kell ezt hinni! (Csel. 7:49; Kol. 2:9; Ján. 3:13; 11:15; Mát. 28:6;).

49. K. Mit használ nekünk Krisztus menybemenetele?

F. Elsősorban azt, hogy Ő a mennyben, az Atya színe előtt: a mi Közbenjárónk. Másodszor, hogy a mi testünk (melyet Ő magára vett) biztos zálogunk arra, hogy Ő, aki a Fej: minket, az Ő tagjait, szintén felvisz magához. Harmadszor, hogy Ő ellen-zálogul Lelkét küldi nekünk, kinek ereje által az oda fenn valókat keressük, ahol Krisztus van, ülvén Istennek jobbján, nem pedig a földi dolgokat.

Magyarázat. Az Úr Jézus feltámadásának első haszna az, hogy az égbe juthatott. S ott, az Atya jobbján, sem pihen, mert még nincs vége megváltói munkájának. Igen, ott is értünk, a mi üdvösségünkért dolgozik. T. i. imádkozik az Atyához : értünk. Ezt nevezzük közbenjárásnak.

S ezért Közbenjáró a Krisztus. - Aztán meg az a hasznunk van feltámadásából, hogy így elhihetjük azt is, hogy a mi testünk is fel fog támadni. Krisztus a mi testünket vette föl magára. Tehát a mi testünket támasztotta is fel. A mi testünkhöz hasonló testet vitt fel az égbe. S ebből láthatjuk, hogy nemcsak a lelkünk jut be a menyországba, hanem majd a feltámadás után: a testünk is.- E hitnek a Szentlélek a záloga. Az kelti fel bennünk az igazi hitet. Az ad erőt a menyei kincsek keresésére. (Róm. 8:34; Ef. 2:6; Ján. 14:2, 16; Csel 2:33; Kolos. 3:1).

XIX. ÚRNAPJA.

50. K. Mért mondod ezt: „ül az Istennek jobbján" ?

F. Mert azért ment fel Krisztus a mennybe, hogy ott is bizonyítsa, hogy az Ő keresztyén Egyházának Ő a Feje, aki által igazgat mindeneket az Atya.

Magyarázat. Énok és Illés is felvitettek a mennyekbe, de egyik sem ült az Atya jobbjára. Krisztus azonban igen! De ezt se vegyük szószerint. Mert ez csak kitüntetést jelent Krisztus számára. És hatalmat is ! így lett Ő nagy hatalmú Feje az Ő Egyházának. (Ef. 1:20-22; Kol. 1:18). Tehát övé az Egyház. Csak Krisztus parancsolhat az Egyházban. Mert Krisztusé az Egyház, így Ő lett az Úr. Általa kormányoz az Atya, (Mát. 28:18; Ján. 5:22).

51. K. Mit használ nekünk a mi Fejünknek, Krisztusnak ez a dicsősége?

F. Először, hogy Szent Lelke által mi belénk, tagjaiba, mennyei ajándékokat áraszt alá. Aztán meg, hogy hatalmával oltalmaz és megőriz minden ellenséggel szemben.

Magyarázat. A mennybe ment Megváltó áldásokat áraszt alá az Ő tagjaiba. A Főből (Krisztusból) árad alá az életerő, a hit, a segedelem a tagokba (az emberekbe). Megfordítva a fáknál láthatjuk ezt. A gyökerekből árad a törzsön át az ágba, levelekbe az élet-nedv. Itt az életnedv viszi az új élet erőit, Krisztusból pedig a Szentlélek. A Lélek adja az imádság, a templombajárás, a hit, a bűnők elhagyásának akaratát és erőit. A Lélek által szűl ujjá bennünket a Krisztus.- A fát védi a kérge, a háncsa, a bőre. De mégis belemegy a szú-féreg; kitöri a vihar, s elkorhasztja az idő. Nem így a Krisztus megváltottai! Azokat az Isten-Krisztus védi. Megőrzi az ördöggel, a bűnös világgal, a saját gonosz vágyaikkal, bűnös testükkel szemben! Mert ezek a mi lelkünknek: halálos ellenségei. Krisztus pedig legyőzte azokat. Így minket ís megvéd azoktól. (Csel. 2:33; Ef. 4:8; Zsolt. 2:9; 110:1,2; Ján. 10:28).

52. K. Mi vigasztalásod van abból, hogy Krisztus eljövend (visszajön) ítélni eleveneket és holtakat?

F. Hogy mindennemű szomorúság és üldöztetés közben felemelt fővel ugyancsak Őt várom egyedüli bíróul az égből, aki előbb miattam állott Isten ítélőszéke elé, s vett el rólam minden kárhoztatást. Aki úgy a maga, mint az én összes ellenségeimet örök kárhozatra véti. Engem pedig magához, a mennyei őrömbe és üdvösségbe visz fel majd az Ő kiválasztóttaival együtt.

Magyarázat. Krisztus felmagasztaltatásának negyedik és utolsó lépcsője az ítéletre visszajötte lesz. Az ítéletnapkor (világ végén) Krisztus lesz a Bíró. Minden embert meg fog ítélni. Hogy mikor lesz az? Azt nem tudja senki, csak az Isten. És csak egyszer jön vissza az Úr Jézus. Tehát csak egyszer lesz világvége. S aszerint ítéli majd meg az élőket és holtakat, hogy hogyan éltek, mit tettek, miképen hittek itt e földön! - Ugyanaz a Krisztus lesz a Bíró, aki értem halt meg. Milyen boldog tudat! (Filippi 3:20; Lukács 21:28; Róm. 8:23; Títus 2:13). - E földi életben oly sok a bűn, gonoszság. Látszólag milyen jól megy az istentelennek! Büntetés nélkül maradhat-e annyi vétek, átok? Nem! Az ítélet napján megbünteti Krisztus testükben is az Ő s az én ellenségeimet. S ha mindez véget ért, akkor kezdődik az igazán hivők örök boldogsága. Az Ő feltámadott testükkel is Krisztushoz mennek, Krisztussal lesznek.