I. ÚRNAPJA.

1. Kérdés. Mi a te egyetlenegy vigasztalásod ugy életedben, mint halálodban?

Felelet. Az, hogy ugy testemmel, mint lelkemmel, életemben is, meg halálomban is nem a magamé vagyok, hanem az én hűséges Üdvözitőmnek (Megváltómnak), a Jézus Krisztusnak tulajdona. Aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen megfizetett. És engem az ördögnek minden hatalmából megszabaditott. Es ugy megőriz, hogy egyetlen hajszál sem eshetik le fejemről mennyei Atyám akarata nélkül. Sőt minden dolognak is üdvösségemet kell szolgálni. Ezért biztosit engem Szent Lelkével az örökélet felől. És szivszerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután Őneki éljek.

Magyarázat. A mi bűnös és elesett állapotunknak sem életünkben, sem halálunkban nincsen más vigasztalása, mint az igazi hit. S ez a vigasztalás is értéktelen számomra akkor, ha csak másnak szól. Ezért kérdi a Káté, hogy mi a te vigasztalásod? Az, hogy testemmel és lelkemmel nem hagyattam magamra, mert azok a Krisztuséi. Ha egyedül állnék a lelki és testi bűneimmel, akkor nekem kellene eleget tenni azokért. Ez pedig lehetetlen. Ezért szükséges, hogy hit által mindenestől a Krisztusé legyek. Aki halálával minden bűnömért megfizetett (I. Ján. 1:7; I. Kor. 6:20; t. Tím. 2:6) És bár Krisztus tulajdona a hivő, mégis sok kísértés veszi körül. Ezért rontotta meg Krisztus az ördög hatalmát (Zsid. 2:14, 15; I. Ján. 3:8). így lehetséges az, hogy a Krisztusban igazán hívőnek minden javára van. S mert egészen az Övéi vagyunk, ezért vezet Szent Lelkével (Róm. 8:16, 17, 28). A Lélek vezetése pedig az imádkozásban, bibliaolvasásban és a prédikáció hallgatásakor válik nyilvánvalóvá. De csak akkor vezet a Szent Lélek, ha szivszerint készek vagyunk az Urat követni. Istent pedig senki sem akarja magától, igazán, egészen követni. Tehát a lélek ébreszti fel bennünk a jóra való hajlandóságot is (Róm, 8:14; Tít. 2:14).

2. Kérdés. Hány dolgot kell tudnod ahhoz, hogy Istennek élhess és üdvözülve halhass meg e vigasztalásban?

Felelet. Három dolgot. 1. hogy milven nagy az én bűnöm és nyomoruságom? 2. hogy hogyan szabadíttatom meg rninden bűnömből és nvomoruságomból ? És 3. hogy milyen hálával tartozom Istennek e szabaditásért?

Magyarázat. Hogy az előbbi felelet hitvallása az enyém is lehessen, ahhoz 3 dolgot kell tudnom. Először ismernem kell nyomorúságomat, teljesen elveszett állapotomat, melyet, a bűnnek köszönhetek (Ján. 9:41 ; Máté 9:12; Róm. 3:10; 11. 12; I. Ján. 1:9, 10) Aki igaz lelkiismerettel rakja egymásmellé bűneit, rögtön belátja, hogy ennyi bűnnel nem üdvözülhet. Pedig egy bűn elég már a kárhozatra. Bűneink igazi megismerését, nyomon követi az azokból való megszabadítás vágya (Ján. 17:3; Mát. 5:6; Csel. 4:12 és 10:43). Mert ha nem, akkor már magunkban hordozzuk a kárhozatot. Ez a vágy pedig Krisztushoz kényszerit. Mivel egyedül csak ö szabadithat ki elesett állapotunkból. S ha végül megtaláltuk Őt, s benne az üdvösségünket, akkor hálát adó hitté válik megszabadított lelkünk vallása (Máté 5:16; Róm. 6:13; Kol. 3:17; Ef. 5:10; II.Tim. 2:14; I. Pét. 2:9, 11, 12; Zsolt. 50:14). Az igazi református: folyton-hálátadó keresztyén. S mert ilyen hálás hitűek voltak az őseink, azért áldoztak oly sokat az Egyháznak. Mert aki az egyháznak ad, az az Istennek ad. A hálás szív tudja csak szolgálni Isten dicsőségét.

A keresztyén élet titkának ilyen hármas felosztása a Bibliára épült. Mert az egész Káté nem más, mint az egész Szentírás összes tanításainak rövid összefoglalása. Ezt a három dolgot emeli ki mindenütt a Biblia (Zsolt. 130:3, 4; Hózseás 14:3; Ef. 5:8, stb).