HEIDELBERGI KATÉ

ÉS MAGYARÁZATA

MAGYARÁZZA:

GALAMBOS ZOLTÁN

ÁRA 7 KORONA.

A „SZERETET" KIADÁSA.

NYOMTA: «KÁLVIN» NYOMDA BEREGSZÁSZ

1925

Bevezetés.

A Bibliát még a tanult emberek is félreértik gyakran. Hát még a kevésbbé tanultak? Mert a Biblia olyan, mint egy nagy erdő. Ha a közepén járunk, nehezen találunk ki belőle. Meg a sok fa között talán elfelejtjük megnézni a legértékesebbet. Vagy nem vesszük észre a leghatalmasabb törzseket.

Bölcs és istenfélő apáink ezért foglalták össze az vgész Szentírás tanítását egy kisebb könyvbe, melyet Hitvallásnak neveztek. Hogy az egyszerűbb tudományú rinber ezt megismervén és megtanulván: jobban megérthesse a Bibliát. A tudósnak, a papnak és egyházi embereknek meg azért kellett a Hitvallás, hogy miközben a tudományokkal foglalkoznak: helytelen utakra ne térjenek, se az isteni tudomány ellen ne vétsenek.

Hitvallásnak nevezzük az ilyen könyveket, iratokat. Mert azokban foglalja röviden össze egy Egyház azt a hitet, melyet Isten és az emberek előtt - a Biblia alapján - a magáénak vall. Innét a hit-vallás sző.

Minden keresztyén Egyháznak van hitvallása. Az evangélikusok az ágostai Hitvattást követik. A róm. kalholikusok az egyházi atyák írásait és a pápák bulláit, melyekben a pápás hitet szögezték le. Míg mi, református keresztyének, két Hitvallást mondunk büszkén a magunkénak.

Az egyik a: Második Helvét Hitvallás. Ebben inkább a református bibliás hit magasabb tudományát és az Egyház belső, valamint külső életét foglalták pontokba a nagy tudományú és nagy hitű svájci reformátusok.

A másik a Heidelbergi Káté, melyet itt közlünk és magyarázunk.

III. Frigyes, a kegyes életű pfalci református választófejedelem, készíttette ezt a célból, hogy istenfélő népe tudja, hogy mit kell hinni, hogy hogyan kell hinni és hogy a más vallásuakkal és a hamis hitüekkel szemben meg tudja védeni a legtisztább, a bibliás, tehát a református vallást.

Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár írták meg azt 1563-ban, tehát 362 évvel ezelőtt. [1925-ben irj a Szerző. szerk HP] Olyan tudós és a Bibliával annyira megegyező Hitvallásnak találták azt a lengyel, német, svájci, magyar, holland és cseh reformátusok, hogy már jó 300 évvel ezelőtt elfogadták hivatalos hitiratnak. A magyar reformátusok a debreczeni zsinaton irták alá 1567-ben, s azóta vasárnaponként magyarázták azt a lelkészeink.

Mert nem elég az agendázás révén megismerni az üdvösség útját. Később is tanácsos megmagyarázni az igazi tudományt az atyafiaknak. S épen azért voltak olyan vallásosak, s igy hívők, a mi apáink is, mert vasárnaponként hirdették nekik a teljes Biblia összefoglalt igazságait: a Kátéból.

S mióta már nem hallhatják híveink a kátémagyarázatokat és igy lassan el is felejtették a református vallás lényegét, azóta gyengülnek az Egyházaink; azóta fogy a hitünk; azóta lanyhult el az Egyház iránti szeretet és hűség: azóta már nem áldozunk oly sokat az Anyaszentegyháznak.

De Isten nem kívánja az Ő tiszta Egyházának pusztulását. A mostani nehéz és vallásellenes idők megpróbáltatásai között újra a régi Bibliára terelte a figyelmünket. S hogy a Bibliát félre ne értsük és félre ne magyarázzuk, sőt inkább jól megértsük és lelki hasznunkra fordíthassuk: ezért vesszük elő ismét a régi Hitvallásokat, dicsőséges multunknak drága örökségét. Es minél többen olvassák a szent Bibliát és ismerik meg a Hitvallásainkat, annál erősebb lesz újra a szeretett Anyaszentegyház; annál gazdagabb áldás kíséri majd hitünket, életünket.

Miként a múltban is!

*

* *

A Heidelbergi Kátét sokszor adták ki magyar nyelven. 1577-ben, jelent meg először nyomtatásban Pápán, A lelkészek és a hivek igen nagy lelki örömmel fogadták, olvasták, hirdették és tanulták. De csakhamar feltűnt ez a jezsuitáknak. Mindent elkövettek, hogy a Káténkat elrabolják. Három izben is lefoglalták az összes példányokat. Sőt megtiltották annak tanítását is. Majd megengedték ugyan (1787), hogy kiadják azt, de a pápás vallás tévelygései ellen szóló részeket meg kellett változtatni abban. - Íme, néhány sorban összefoglalva az a nagy küzdelem, mely e Hitvallásunk ellen folyt.

Mióta már nem üldöznek bennünket és szabadon imádhatjuk Istenünket ugy, ahogy azt a Mindenható kivánja, azóta sokszor kiadták a Kátét. Legjelesebb és legjobb fordítását dr. Erdős József debreczeni református theológiai tanárnak köszönhetjük, (1901-ben, mely azóta ujabb kiadást is ért).

*

* *

E könyv Káté-szövege uj fordítás. Igen sok oka volt az uj forditás szükségességének. Itt csak egyet említünk meg. A magyar fordítások fontosabbjait egybevetve az eredeti latin és német szöveggel, valamint összehasonlítva néhány ujabb fordítással (német, holland) arra a meggyőződésre jutott a fordító, hogy észrevételei elég súlyosak ahhoz, hogy néhány tudós barátja, ismerőse figyelmét felhívhatja azokra. S miután helyesléssel találkozott véleménye, elhatározta a H. Káté uj lefordítását, s az egyes kérdéseknek egyszerű, könnyen érthető magyarázatokkal való ellátását. S miután a „Szeretet" tudós, hívő, tiszta kálvinista főszerkesztője szükségesnek tartotta annak leközlését és külön lenyomatban való megjelenését: így sok nehéz munka árán, fárasztó összehasonlítás és a modern ethimologíai eredmények felhasználásával, de legfőképen a nagy kegyelmű Isten segedelméből napvilágot lát ez a kis könyvecske.

A Káté-szöveg fordításánál persze figyelemmel kísértem az eddigi magyar fordításokat. Néhány régebbin kívül különösen a legújabbat és a legjobbat dr. Erdős Józsefét. S a fordítói jog legújabb nemzetközi magyarázása szerint felhasználtam azokból mindent, amit csekély tudásom és szerény véleményem szerint nem lehetett egy részről magyarosabban és egyszerübben (a megérthetés szempontjából), másrészről meg hüebben, precízebben visszaadni (a Káté-irók eredeti intenciójának legbehatóbb tanulmányozására).

Ami pedig a magyarázást illeti, itt a megszabott rövidség dacára is megpróbáltam kitérni mind arra, ami hitünket, Anyaszentegyházunkat közelebbről érinti: A szekták, a helytelen felfogások, a más vallásoktól való eltérések, a személyes hitéletre való buzdítás, a theocentrikus, őskálvinista elv, stb. mind csak azért kerültek Irás-szerü megvilágításba, mert a Kátéval kapcsolatos magyar nyelvű irodalom múltját ilyen irányúnak látom. A magyarázatokhoz forrásul legelsősorban a magyar nyelvű müveket használtam. Továbbá a Heyus-féle Dogmatika fordításomban felsorolt nagy Káté magyarázók könyveit. S a magyarázás methódusához a konfirmandusok és középiskolások számára megírt legújabb káté magyarázatok szolgáltak mintául (Elzenga, Laudwebr, a németországi ref. szövetség kiadványai, stb.). Tekintettel voltam arra is, hogy a Ntü. lelkész uraknak is segítségére lehessen e könyvecske: kátémagyarázatok megírásához. Az esetleges hitvédelem mellett az előbb vázolt cél szabta meg a bibliai citátumok, s a felhozott szentirásbeli helyek mennyiségét, hol és mikor való betolását.

*

Irodalom: A különböző időből való és nyelvű Káté kiadásokon kivül: V Oosterzee: Kátémagyarázatok (ford. Antal G.); Rácz Károly: A H. K. dr. Kohlbrügge ... kérdéseivel, Lugos 1891: Pap J. Ker. Vallás (káté-magyarázatok, de uniós szellemben irva), Arad, 1879; Erdős József: H. K., Debrecen, 1901. 1923; H. K. prédikációkban, Holl. Magy, Bízottság kiadása, Bpest, 1923; Erdélyi uj kiadás, Kolozsvár, 1920, (sok tévedéssel, helytelen rövidítéssel); A Jugoszláviában megjelenő „Der Saemann" és a „Magvető" c. ref. egyházi lapok is foglalkoztak utóbbi évfolyamaikban a H. K-val; a magyarországiak hasonlóképen. Az egyháztörténetek, monográfiák, törvénykönyvek, kánon-irodalom szintén szolgálhátnak forrásmunkául. A Reálencyklopediákon kivül még leginkább a köv. külföldi irók müve ajánlható: Ursinus, Sudhoff, Bethune, Dalton, Theleman, H. Hockstra, Elzenga, Laudwebr. L. bővebben : Heyns—Galambos Z. Ref. Dogmatika, Bp. 1925.

*

* *

Testvéri szeretettel kérem meg a mélyen tisztelt bírálókat, hogy nyilvánosan megjelent kritikájukat címemre a „Szeretet" szerkesztősége révén, (Munkács, Kossuth u. 15. Csehszlovákia) eljuttatni kegyeskedjenek. Egyébként is hálás köszönettel veszek mindenféle szóbeli vagy írásbeli véleményt, kifogást, felvilágosítást, amit esetleges második kiadás alkalmával felhasználni szeretnék; a jó ügy érdekében.

*

* *

Isten felséges, szentséges Nevének dicsősége és a mi töviskoszorus, sápadt arcú és mégis oly igen szeretett Anyaszentegyházunk harcos jövőjének szolgálása irattá meg velem e gyarló munkácskát is.

Isten-é, a Krisztusban Atyánkká lett Jehová-é, legyen a hála, a magasztalás és a dicséret: ezért is.

Réthe, 1925. július.

A szerző.