MIT KELLENE TEHÁT NEKÜNK TENNI? III. rész

Tegyen-le azért a’ Tenyésztő minden  M a n i á r u l  ‘s  n e  l e g y e n  s e  A n g l o m a n u s,  s e  A r a b o m a n u s.  Tartson közép utat; vagy ha ki akar belőle térni, ne tegye azt vaktába, hanem meggyőződésbül. Én részemrül igen az Angobik utmutatása felé hajlok, mert azon az uton bizonyosabban és szaporábban a’ czélhoz reménylek eljárulni. Nemkülömben a’ Birka nemesítése végett Herczeg Liechnovszky vagy Electoralis féle kosért inkább adok száz aranyat, mint kétszáz aranyat valami kereskedőnek egy kosért, mellyet a’ mint ő állítja, csak éppen most hoztak Spanyol Országbul ‘s a’ t. Ha Eperfa tenyésztésre szánom magamat, Olasz Országbul hozatok, könnyü költséggel embert, ki ért a’ dologhoz ‘s nem ám familiástul együtt drága pénzért Persiábul vagy Chinábul, mert onnan hozták a’ legelső Szederfát! Ha gyalog ‘s fárasztó utazásomnak czélja Páris - ‘s választhatnék, hogy honnan induljak-el, Nancybul e vagy Kartzagrul, én minden bizonnyal Nancybul indulnék-el. És valamint Őseimnek háladatos szívvel köszönöm, ha fákat ültettek ‘s nem a’ magam, hanem a’ régi ültetés alatt keresem az árnyékot; ugy nagyon örülök, hogy Britanniának régi tapasztalását a’ Lovakban, az Olaszoknak tapasztalásait a’ Selyemben ‘s a’ t. saját hasznomra már készen átvehetem ‘s a’ jövedelmeket huzhatom, midőn ők fáradoztak, tévelygettek ‘s a’ t. Már a’ ki minden Kalauz nélkül maga akarja bejárni a’ Világot, és minden erővel azért a’ mit fele áron is megvásárolhatna két annyit akar költeni ‘s végtére a’ Hollót megvenni, hogy maga kitapasztalja ‘ha igaz e az, a’ mit a’ Nép ezen madárrul mond, annak jó szerencsét, sok békességes türést, de kivált igen hosszu életet kivánok.

Sokan a’ Tapasztalással kelnek-ki. Ezek ellen nem állítok egyebet, hanem éppen Tapasztalást. És midőn Angliárul halgatok, a’ Continensnek próbatételeire teszem a’ részre nem hajló Visgálót figyelmetessé. Fontolja-meg hideg vérrel, mind azon rettenetes sommákat, mellyek Hazánkban, Német, Franczia, Lengyel és Muszka Országokban, keleti lovakra adattak-ki - ‘s nézze következését! midőn azonban az Angol tellyesvérü lovakkal való tenyésztés, csak féloldalosan, igen kicsiny kiterjedésben, rövid ideig, és némelly hozzá nem igen értő tenyésztők által próbáltatott, ‘s már is olly Resultátumokat mutat, mellyek mind azt, a’ mi ebben a’ tárgyban számos esztendők után keleti lovakkal végbe vitetett és kiállítatott, felül haladják.

- - - - - - - - - - - - - - -

Már akár hogy próbálná mindegyik szerencséjét, akár melly uton iparkodnék kiki előremenni, minden esetre - ha, mint előadám, ezer arany esztendei Jutalom volna ki téve, és mind az abbul eredendő Intézetek már mozgásban volnának - egynek másnak a’ lótenyésztésbül nagyobb nyereség fakadna, mint ma háramolhat. Ez szoros ‘Ugy vagyon’. Az említett ezer aranyat mind egy személy nyerhetné-el; ezen Lehetőség ellen nincs kifogás. Jutalmakat pedig viszont nem nyerhetnének többen mint tizen; mert ezer arany csak tiz részre volna osztva. Már illy kis Indítóok elegendő volna e, hogy száz és száz ló vetélkedjék minden esztendőben tiz jutalomért, hogy a’ Nyereségnek egynehány fényes példája elegendő hathatós volna e, a’ Sokaságot arra birni; hogy Reménység fejében, lovakat tartson, lovakat neveljen - ez már más kérdés ‘s az arra való csalhatatlan ‘s valóságos felelet az emberi tehetség körén tul fekszik - mert ki esméri a’ jövendőt!

Én részemrül ezen visgálatban igy okoskodom: ‘Britanniában illy Intézetek felállítása, mellyek elejintén igen csekélyek ‘s kisded alapnak voltak - az egész lódolgot életbe, mozgásba, sikerbe hozta; de Britanniában mindennek árra ötször hatszor drágább lévén, mint Magyar Országban, azokon kivül, kik a’ jutalmakat huzták, csak kevesen maradtak nyertesek; csak kevesen kerülhették-el a’ veszteséget ‘s a’ dolog még is mind jobban ‘s jobban forgott: igy tehát a’ legnagyobb Hihetőség és a’ számlálásnak minden procentuma arra dül, hogy ezer arany esztendei Jutalom ‘s az abbul folyó Intézetek Magyarhazánk hanyatló Lóállapotjába uj életet ‘s elevenséget fognak önteni. Mert itt mindennémü termesztmények árra Angliához képest csak csekély lévén; leghihetőbb, hogy veszteni és károsodni a’ Lónevelés által senki nem fog ‘s a’ Lótenyésztők köztt csak az lessz a’ külömbség, hogy egyik többet, a’ másik kevesebbet fog nyerni; némellyek pedig ollyan nyereségekre tesznek szert, hogy magok is fogják csudálni’.

Előadásom elején axiómaként azt állítottam-fel, hogy a’ Lónevelés által bizonyosan nyerni nem lehet, és azért a’  N y e r e s é g e t  k e l l  l e h e t ő v é  t e n n i,  külömben a’ ló nevelése egészen semmibe mehet. Ugy vélem pedig azt elegendőképpen megmutattam, hogy a’ Lónevelésnek legnagyobb sikere lehet bizonyos nyereség behuzása nélkül is, csak legyen az lehetséges; de most arra bátorkodom Olvasómat figyelmeztetni; hogy minden más kereskedésbéli vagy gazdaságbéli Tárgyban sem áll a’ dolog másképp - mert a’ Világon mi tellyesen Bizonyos? Minden csak a’ Hihetőségekre van állítva ‘s csak az a’ kérdés hogy ezek, a’ sikertül-el, vagy a’ siker felé hajlanak e.

Mi olly könnyen tehetjük Anglia százados tapasztalásait magunkévá, és Országunk bőséges Termékenysége még abban is segít, hogy éppen olly jó Lovakat nevelhetünk, sokkal olcsóbban.

Ki fog tetszeni idővel, ha a’ dolog okoskodások ‘s próbák által majd egyszer egész világosságra jön, hogy legtöbb helyeken Magyar hazánkban, a’ Lótenyésztés általjában való káros lételének csupán a’ rossz Elintézés az oka; hogy Ország melly fekvésére, éghajlatjára, termékére ‘s nemzeti lelkére nézve, jó lovat nevelni. Magyar Országnál külömb nincs, és hogy csak magunktul függ ezen tárgyat olly virágzásba hozni, és valaha olly gyümölcsözésre vinni; hogy a’ Világ minden vásárait lovainkkal elboríthassuk, és hogy a’ Magyar Ló mindenütt, igazságos és megérdemlett Elsőséget nyerjen.

De hol kell kezdeni a’ dolgot, hogy egy illy hasznos Crisis operálódhassék, ugyan mi a’ dolognak A-ja? Sokan tudom mingyárt azt kiáltják ‘A’ lónak Kelete az Á, ‘s hogy ha lovaink Vevőket találnak’. Én részemrül ezt Következésnek és nem Gyökéroknak tartom. Én a’ Lónak szükségét tartom az Á-nak, és csak akkor gondolom a’ kérdést feloldva kezdettnek lenni, ha a’  L ó n a k  é r z é k e n y  M e g k i v á n t a t á s á t  e s z k ö z ö l j ü k.

Első tekintetre ezen külömböztetés talán Szójátéknak látszik lenni, de bővebb megfontolás után kitünik, hogy a’ Lónak Kelete a’ Lónak Szükségébül ‘s annak Megvevése az érzékeny Megkivántatásbul foly ‘s nem ám viszont. Ennek tökélletes kifejtése olly tárgy, melly száz mellékes észrevételeket ‘s értekezéseket szülne, a’ mi minket egészen idegen távolságba vinne, ‘s azért a’ mondottat csak egy pár rövid példázat által szándékozom felvilágosítani.

Ha egy szép alkalmatos ‘s tágos Vendégfogadó épülne egy olly térségre, a’ hol rendszerint ut ‘s communicatio nincs, ‘s máig arra csak kevés ember ment; lenne e azért tódulás az uj Fogadóhoz ‘s fenntarthatná e az magát soká? Ugy látszik: Nem. A’ Vendégfogadó tehát az Utazóknak ‘s Kereskedőknek uj directiót nem adna. Ha pedig viszont egy bizonyos helyen, a’ hol ma egy kut sincs, elkerülhetetlenül sok, de sok ember fordulna-meg, nem épülne e ott lassanként minden esetre Szín, Istáló, Vendégfogadó, ‘s nem maradna e sikerbe? Ugy látszik: Igen. A’ sok Megfordulók ‘s Kereskedők tehát a’ Fogadó lételét okoznák.

Ha gabona bőven van az idén, sokkal több ember lesz e azért esztendőre? Nem. Ha pedig nagyon sok ember van, lesz e végtére több kenyér? Igen.

Istálóinkban hasonlóképpen nem tartanánk több lovat nem is nyargalnánk ‘s kocsiznánk többet; ha bár két három annyi ló volna is Hazánkban - midőn ellenben két, de három annyi Ló is lenne lassanként minden bizonnyal Országunkban; ha több Lovat kívánnánk vagy kénytelenítetnénk tartani, nyargalni, kocsizni.

‘ ‘S  í g y  a’  S z ü k s é g  t e r e m t é s e  a z  e g é s z  é p ü l e t n e k  l e g  é s  l e g e l s ő  t a l p k ö v e’.  Ha Pálinkaégetés, Lisztőrlés és más Consumtiok által több gabona kivántatik-meg; legyünk bizonyosak, lassanként - mert az időn erőt venni nem lehet - több gabona ki is fog termesztetni. Hozzunk azért életbe mindenféle mesterséges Szükségeket, ‘s ha elegendőket nem állíthatunk-fel, keressük a’ Szükséget a’ Külföldön. Találhatunk éhes, koplaló embereket nagy számban; ne féljünk, eladjuk termesztményeinket, ha négy annyi lenne is, minden legkisebb kétségen kivül.

A’ Jutalmak, a’ Lóhátonvaló Vadászat mit eszközölnek egyebet, mint a’ jobb lónak érzékeny Megkivánását, mint a’ Szükséget? Ha valaki száz, vagy több száz aranyat nyerni kiván, szükségképpen kell neki a’ tellyesvérü Ló. Ha lóháton akarja, gondjait ‘s a’ világ unalmait felejteni, és testét ‘s az által lelkét erősíteni, elkerülhetetlenül szükséges olly Ló, melly süllyedő földeken könnyen vágtat, széles árkokon, magas kerítéseken bizodalmasan szökik. Illy szükségeknek megfelelni pedig készen áll a’ Tenyésztő, ‘s mennél bizonyosabb ‘s kiterjedtebb a’ Szükség, a’ Megkivánás - annál több uj Tenyésztő válik, annál nagyobb számmal törekednek a’ Szükségek megfelelésére, kielégítésére.

A’ Külföld mind ezeket nézné, és majd majd benne is felébredne azon forró Megkivánás - végtére Szükség, olly jó lovakat birni, mint a’ millyeneket a’ Magyar használ. ‘S csak terjedjen-el egyszer jól ezen Szükség, akkor a’ Nagy és Kicsiny, a’ Gazdagabb és Szegényebb, egy szóval kiki gyarapodhatik a’ Lótenyésztés által Magyar hazánkban.

‘ ‘S  e z t  e z e r  a r a n y  k ö v e t k e z t e t h e t i’!  Magam kis tapasztalása ezen előadattak igazságárul még inkább megerősít. A’ mult tavasz kimenetele és egy pár Jutalmaknak a’ jövő Tavaszra való kitétele, csikaim becsét duplázták; és őket olly drágán adhattam, hogy számadásaim szomszédjaimat időfolytával tán arra fogják birni, hogy ők is próbálgassák szerencséjeket a’ gazdaságnak ezen uj ágában. ‘S melly kevés jutalmak voltak kitéve ‘s melly csekélyek vannak most kitéve ‘s melly bizonytalanul, mert ki tudja, hogy 1829-ben lesznek e valamellyek! Én megvallom, ugy látom, hogy nem lesznek még most sokak ‘s fényesek, de kivált nem lesznek állandók egy darabig. ‘S azt hiszem, hogy a’ tárgy elejinten alig fog haladni, midőn ellenben olly szépen ‘s vígan mutatja előttem magát a’ később Jövendő; hogy semmi Ijesztőkép bennem azt a’ melegítő édes Reménységet meg nem kisebbítheti, hogy eljön az az idő, mellyben Hazánk tele lessz jó ‘s derekas Lovakkal, és midőn anyaföldünkön minden virágozni, és kiki, a’ ki csak szivja levegőjét, boldogulni fog.

Minden Átváltozás csak valamellyes idő leforgása után lehet hasznos. Egy Gazdaság, melly hátra maradt Lételébül igen igen jó lábra emeltetik, azon időközben, míg ezen módosítás történik; még kevesebb bevételt fog adni; mint mikor minden nád, erdő ‘s puszta legelő volt. Minden Crisis akár melly élesztő legyen is következése, elejinten egy kis Elcsüggedést okoz. A’ Beteg a’ sírhalomhoz legközelebb látszik akkor lenni, midőn a’ halálnak éppen hátat fordít. A’ magas hegyre is ritkán lehet felmenni, a’ nélkül hogy ne kellessen némellykor völgynek is ereszkedni.

Sokan nem fogják kedvelni a’ Felvilágosítást, az uj Elrendeltetést. ‘S ahhoz hogy az ifjabb Gazdák derekas Tenyésztők legyenek, hosszabb idő kell. Nem is lehet azt kivánni, hogy sokan vaktában, mint én és némelly mások, ezereket dobjanak-ki lovakért, a’ nélkül, hogy tudnák, valljon valaha haszna lessz e, vagy sem. De midőn a’ mindenesztendei ‘s bizonyos ezer arany mutogatja előttünk magát; rossz gazdaság lenne e azok elnyerése végett, és mind azon nevezetes hasznokért, mellyek illy Jutalmakkal össze vannak kötve; kanczákat tartani, csikókat nevelni? Én magam mingyárt két három annyi kanczát tartanék, mint most; ‘s hihető hogy a’ dologrul soha nem is tennék-le sem én, se Successoraim; mert az nem volna Megkedvellésre, Becsületérdemlésre ‘s Gyönyörüségre alapítva; hanem egyenesen a’ Haszonra. Nem is mondhatná senki továbbá ‘Ezt, Gróf Eszterházyak, Gróf Hunyadyak, Gróf Károlyiak, Gróf Viczayak ‘s a’ t. tehetik, mi nem’, mert azt a’ mibül nyereség válik, haszon háramlik, a’ Szegényebb a’ Tehetetlenebb éppen ugy eszközölheti apródonként, mint a’ Gazdagabb ‘s Tehetősb; hanem az hihető, hogy mind azon gazdák, kik eddig is Tenyésztők voltak, a’ dolgot szorgalmatosabban ‘s tüzesebben vinnék; amazok pedig, a’ kik eddig nem tenyésztettek, végtére neki erednének.

Az ezer arany, melly a’ Gyökérok, számtalan ‘s ha Britannia nem bizonyítaná, alig hihető következéseket fog szülni. Ezen következések viszont uj okokat fognak nemzeni; azok megint uj következéseket magok után hozni, ugy hogy a’ Képzelet végtére a’ távol homályban elvész.

Hanem mit hallok mondani?  ‘a z  e z e r  a r a n y  k ö v e t k e z é s e i t  o l l y  s z í n e k k e l  f e s t e m,  h o g y  s o k a n  a’  t o j á s o s  L e á n y r u l  s z ó l l ó  m e s é r e  f o g n a k  e m l é k e z n i.  De nem ugy van a’ dolog. Nagybul sokszor semmi sem lessz, kicsinybül pedig sokszor nagyon is nagy. A’ kisded Makkbul magas Tölgyfa lessz; míg a’ Tök soha nem emelheti-fel magát a’ földrül’.

De ha még is igaz volna, hogy egész Előadásom ‘Képzelet ‘s Álom, ‘s hogy semmi Jót semmi Hasznot nem következtetne’. Mit tenne? Miben ütköznék-meg azzal a’ mi már áll? kinek okozna kárt?

Némelly beteget már abban hagytak az Orvosok, kit - ‘próbáljuk még ezt, hiszen nem árthat’. - Tokaji Magyar Nedve megint az életbe vissza hítt. Mért ne segíthetne a’ jól elintézett Magyar, Bőkezüség ott, a’ hol mások fennakadtak!

- - - - - - - - - - - - - - -

Azonban az eddig előadott okoskodás, ha talán józan ‘s egészséges volna is, a’ Lódolognak felelevenítésére ‘s sikereltetésére azért csak még is igen keveset, vagy tán semmit sem segíthet; mert a’ legfőbb kérdés hátra van. Mit mutathat a’ legjobb gazda, ha földje nincs - és így mit ér az egész munkám, ha  E z e r  A r a n y  n i n c s.  Minden attul függ, hogy azokat felkeressük, hogy azokat kiteremtsük. Már itt van szép helye a’  P a t r i o t i s m u s n a k,  és még itt sem tiszta Ajándék, a’ mit kiki adna; az nem volna egyéb mint ‘kölcsönzés’. Mert az, a’ ki tiz aranyat adna, tán százat nyerne vissza, és ha nem ő huzná vissza, valaha a’ fiaira szálhatna. De ha tiszta ajándék volna is, mi nehézséget következtetne; minekutánna tán egy Magyar se akarná tagadni azon Talpigazságot, ‘hogy kiki annál több fáradozással’ jó ‘s hív szolgálattal ‘s pénzzel tartozik Hazájának, a’ mennyivel több Időt, Észt és Javat adott neki a’ Sors!

Fogjunk tehát magunk a’ magunk dolgaihoz, segítsünk magunk magunkon! Ur Isten, kire várunk? Más mozdítsa e elő önnhasznunkat ‘s más iparkodjék hevesen érettünk, míg mi hidegen nézzük hátramaradásunkat? Csak a’ rossz Kertész vár mindenkor essőre; öntözzük magunk gyenge plántáinkat. Megáld még egykor Gyermekeink háládatos szíve; ‘s az, ki életében, sok gyümölcsfát nevelt, a’ föld alatt is csendesebben nyugszik.

- - - - - - - - - - - - - - -

Sok nehéz, sok éppen ki nem vihető, Egynek; Többeknek, csak egymást értsék, szinte semmise lehetetlen. A’ melly nehéz követ egy ember talán csak meg se mozdíthat; sokan, ha azt jó helyt fogják, az égbe hajthatják.

Fogjunk tehát sokan egy dologhoz: tegyen érte kiki, a’ mennyit tehet. Ne dolgozzunk mint a’ közlegény huszár, ki mindég magánosan szereti próbálni szerencséjét. A’ melly terhet száz Ló se mozdíthat-meg, ha egyik balra másik jobbra, egyik hátra másik előre huz, az sokszor négy lónak is enged, mellyek egyformán ‘s egyszerre huznak. Soha nem lehet olly Tárgynak Centruma, melly excentrice kezdődött - ‘s azért össze is rogy, mint az a’ boltozat, mellynek ékező Középköve nincs. Egy fa sem nőhet, egy virág sem érhetik gyümölcsre, Mag nélkül. A’ ki azon törekedik, hogy néki itt is, ott is ‘s mindenhol legyen egy kis hajléka, annak jó alkalmatos ‘s derék lakása sehol se lessz. - Az a’ ki mindeniken segíteni, magáébul mindeniknek adni akar; annyira eldarabolja javát, hogy valakit Érdemest szerencséltetni, valami Nagyot felállítani, nincs többé hatalmában. A’ gyenge Elme, gyenge Szív, mindenét kis részekre osztván, a’ szorgalmatlanságot, henyélést ‘s gond nélkülvaló életet, táplálja: midőn az, ki concentrice teszen jót, azt műveli, azt eszközli; hogy a gondatlanság, a’ henyélés, a’ szorgalmatlanság, mellyek szegénységet, betegséget ‘s inséget következtetnek, lassan lassan ember társai közül kimuljanak. Ő a’ betegség okát ‘s nem annak következéseit orvosolja. ‘S nem tesz e az jobbat felebarátjainak, a’ ki hátráltatja, hogy szegények, betegek ne legyenek; mint az, a’ ki rajtok csak akkor segít, mikor már inségben vannak ‘s azon törekedik, hogy a’ nyomorult ügyefogyottnak fájdalmas életét ‘s kinjait egy pár esztendővel hosszabbítsa! ‘S nem teszen e az jobbat a’ Lótenyésztésre nézve, ki azon van, hogy a’ gazdák jobb lovakat neveljenek; mintsem az, ki a’ Lódolog felserkentésére némelly gazdáknak rossz lovait drágán megvásárolja?

Adjon tehát kiki a’ Közjóra és az egész Köztársaság java előmozdítására, a’ mit adhat, de vigyázva; mert a’ mint már valahol feljebb mondám ‘Mindenben van egy jó, és egy bal Mód, és szinte mindenkor csak egy csekélység osztja-el azon két utat; a’ mellyiknek egyikén a’ czélt elérjük, a’ másikán pedig jobban ‘s jobban eltávozunk.

Igy látunk iszonyu sommákat ‘s munkálódásokat mint a’ ködöt eloszlani, miglen kis erő ‘s csekély pénz ollyanokat teremt, mellyek az Örökléttelel látszanak megvivni akarni, ‘s mellyeken maga az emberi Ész, melly eszközlé, nem csudálkozhatik elegendőképpen.

Semmi nem emeli-fel egy Nemzet Lelkét, semmi nem szolgál annak Gyarapodására, kiműveltségére, belső Erejére ‘s Dicsősségére annyit, mint sok Emberek Egyesülése, és egy czélnak Elérésére való Törekedése.

Minden a’ mit ember keze művelt ‘s rakott, a’ min a’ vándorló bámul, a’ mi a’ tenger szélvészeinek ellent állott ‘s a’ mi századok leforgását ‘s az idő hatalmas folyását, csendesen ‘s változás nélkül jöni ‘s mulni látta: vagy a pogány Világ Hatalmasai által eszközöltetett, vagy az Egyesültek Lelke hozta Lételre. De ha a’ következések egyenlők is, melly külömbözők az azok elérésére való módok! Egy Egyptomi Pyramis Alapja számtalan Rabművelőinek nyugtát ‘s szerencséjét temeté maga terhe alá; midőn csak egy két Kiválasztottnak fedé hamvait: míglen az, a’ mit ma keresztény felebaráti Szeretettel ‘s Eggyességgel az Emberinem, a’ felhőkbe emel, a’ tengerek fenekére rak, a’ földnek gyomrában művel; kinekkinek, mert szabadon járul hozzá élelmet, ‘s menedéket, hasznot ‘s nyereséget ád.

Kisebb Tárgyakban pedig, ugy mint kereskedésben, gazdaságban, melly külömböző követzései vannak egy dolognak, mellyet vagy egy Egyesületnek jól elrendelt kiküldöttsége intéz és visz, vagy pedig csak egy magános Személy folytat és űz.

A’ Sokaságban ámbátor hideg vért, meggondolást, előrenéző csendes elmét keresni nem kell, azonban tagadni még se lehet, hogy egy minden idegen befolyás nélkül, szabadon kiválasztott Megbizottságban, a’ lehető legnagyobb Tudomány Belátás ‘s Körülnézés, foly-össze. Egy illy formán ki nevezett Kiküldöttség, ‘a’ minden Részvevőknek meg nem halható észbéli és értelembéli Essentiája’.

A’ viz, akár hogy habozott is, csak ne gátolja ‘s ne mesterkedjék rajta senki; minden bizonnyal maga magátul lefolyását találni fogja; ‘s így olly bizonyos, mint kétszer kettő négy, hogy egy ezer Személybül álló Egyesület, mellynek mindegyik Tagja p. o. ezer forintot fizet, valamelly bizonyos czélnak elérésére; minden bizonnyal ollyas 12 személyt fog Megbizottjainak válosztani, a’ kikben a’ feltett czél elérésére legtöbb talentum, nehéz dolog végbe vitelére legtöbb állhatatosság, idegen pénzekkel való bánásban legmegesmértebb hűség, valójában fenn is találtatik. Itt igazán lehet mondani ‘vox populi, vox Dei’. De ha csak egyetlen egy tagnak voksán legkisebb erőltetés történik, és ha általjában véve nem hagyattatik kiki egészen maga önneszére ‘s akaratjára, akkor kettétörik egyszerre az egész Épület élesztő bája, a’ mi nem más, hanem az ‘Egyesületek Lelke’ melly nélkül az Egyesület megszünik moralis Test lenni, és a’ rendetlen Sokaság - zavarjába megint visszaesik, mellyben minden mozgást a’ Véletlen vagy az Önnkény eszközöl.

Hogy az, a’ ki pénzét egy bizonyos czél elérésére reászánta, a’ dolog végrehajtására minden bizonnyal azokat fogja válosztani, a’ kik a’ dolgot legjobban is értik: kétséget nem szenved; mert a’ legcsekélyebb belátásu is, igen jól esmeri a maga hasznát ‘s tudja kiben bizzék. És ha némellyek hibáznának is, az egész ezer Velőbül álló Egyesületnek Sulya, a’ helyes Irányba megint visszahozná a’ Választást.

Azon kiküldöttség pedig, melly ezer fő közül szabadon van kiválosztva, nem csak mély belátása, kiterjedett tudománya ‘s megvesztegethetetlensége által kezes; hogy az Egyesület dolga virágozni fog - hanem még inkább meg nem szünhető indulatos Szorgalmatossága és a’ halálnak alá nem vettetett Létele által.

Azok, kik választatnak, tudják, hogy olly terhet vesznek magokra, melly csak akkor érdemel Olajfa koszorut, midőn a’ Közhaszonra és dicsőségre hordoztatik ‘s vagy nem veszik magokra; vagy csak akkor veszik, midőn a’ dolog végrehajtására buzog bennek a’ vér.

Megunja, a’ dolgot a’ kiküldöttségnek egy Tagja ‘s benne a’ törekedés tüze lankadni vagy állhatatossága ingadozni kezd; vagy a’ Sors vaskeze érezteti vele hogy halandó: az mi kárt, mi hátramaradást, mi csüggedést okoz az Egyesületnek? Semmi legkisebbet sem. - Meghal kettő három, mit árt a’ czélnak elérésére nézve? Semmit. - Az Egyesület uj Tagokat választ; és egy erkölcsi Test, mellynek czimere az ‘Örökkévalóság’ egy dolgot szünet nélkül forgat ‘s ha a’ Tárgynak fontossága kívánja, nemzésekrül nemzésekre folytat, miglen az Igazság minden homálybul kifejtődve fényes világosságban tündöklik.

Hogy munkálódik ellenben egy magános Ember? Ő mindent egy oldalrul lát, mert lehetetlen, hogy egyszerre két ponton álhasson. ‘S ha egy helyrül a’ másikra lép, lehetetlen hogy a’ tárgyat minden részrül egyforma megkedveltetéssel nézze. Valamint egy egyes Személy nem játszhatik kártyást vagy billardot maga ellen. Ha egészsége gyengül, vagy meghal szeretett felesége, egyetlen egy gyermeke, ‘s a’ természetnek minden csudái szemei előtt hervadnak, és a’ Mindenség, reménytörött szívébe, egy nagy setétségre beborul, és ő az egész Világot fel sem veszi többé; az, a’ mit valaha a’ tavaszélet szeretetével kezde, megint összerogy. És ki mondhatja, hogy ő mindenkor akaratja szerint állhatatosan élhette létenapjait ‘s őtet nem hordta volna a’ véletlen Eset hullámja, mint a’ partrul elszakított gyenge plántát a Tengervészei ide ‘s tova seprik? Ha pedig meghal, minden munkálódásainak talán még emlékezetét is hideg tetemeivel együtt, egy pár maroknyi föld elborítja!

Hogy ezer embernek több pénzbéli tehetsége van, mint egynek, tagadni nem lehet: hogy ezer emberben több ész, több szem van mint egyben, igazság; hogy egy ezernyi lélekbül álló Egyesület, melly Atyárul Fiúra átmegy, tovább élhet, mint egy gyarló ember, kit egy szellő egy csepvíz megölhet, ki fogja tagadni? ‘S így ‘Egynek minden nehéz; Soknak semmi sem lehetetlen!’