MIT KELLENE TEHÁT NEKÜNK TENNI. II. rész

E g y  m i n d é g  f e n n m a r a d ó  L ó t e n y é s z t ő  E g y e s ü l e t.  Ez azt eszközli, hogy a’ dolog a’ legnagyobb Kiterjedésre és Publicitásra jöjjön, melly nélkül az soha igazi Megkedveltetésre ‘s Divatra nem emelheti magát. Ennek Kiküldöttsége szab az időhöz és helyhez alkalmas törvényeket, ez veszen meggondolással mindent fontolóra, ez rostál mindent keveretlen tisztaságra, ez hoz mindenbe életet, eleven mozgást, rendet ‘s egyenlősulyt. Egy Egyesületnek illy Biztossága a’ Lótenyésztésre nézve az, a’ mi egy nagy Uradalomban a’ jól elrendelt Kormány. ‘S éppen mint a’ szép termékeny Táblák, Rétek ‘s Erdők legnagyobb népességgel és erővel csak kevés tiszta Nyereséget adnak; ha a’ földek kiterjedése; a’ marhák száma, a’ trágyának mennyisége ‘s az erőnek miben volta, tökélletes egybenköttetésben nincsenek - ugy sem a’ Haza gazdagsága, sem a’ környülállások kedvező állapotja, sem a’ Hazafiak bő adakozása nem hajt hasznot, nem terjeszt élesztő bájt; ha egy független Biztosság nem ügyel mindenre, nem tekint meg mindent, nem kormányozza az egész tárgy Egybefoglalatját, félben nem szakított Vizsgaébrelemmel.

Más nemzeteknél illy állandó ‘s független Biztosságnak híja, szembetünő. Igy Franczia Országban 1806 esztendőtül fogva Párisban, és más nevezetesebb városokban, bizonyos időszakaszokon a’ Kormánytul vannak ezer, négy ezer, sőt hat ezer Frankbul álló pályadíjak futásokra kitéve.

Hasonlóképp folyamatban vannak a’ futtatások már több esztendőtül fogva a’  M e c k l e n b u r g i  Herczegségben, és  B a v a r i á b a n  is. Ujabb tudósítások szerint pedig a’  N á p o l y i  Királyságban ‘s szinte  M u s z k a  O r s z á g b a n  is divatba kezdenek jőni.

Mi ditséretesek legyenek is magokban ezen Közjóra való törekedések, azért még is előrelátható, hogy nevezetes hasznot az említett Országok Közönségére hajtani nem fognak. Némellyekben a’ lehető Nyereség sem nem elég bizonyos, sem nem elegendőképp jutalmaztató ‘s igy nincs elég ok, a’ mellybül valami Látszható következhetnék; másokban pedig nagyon sok a’ Regula, Törvény, és Feltétel. Gyönyörüségért, becsület nyerés végett ‘s mulatság kedvéért általjában a’ Tenyésztők nem birattatnak egy mind eddig nem igen üzött ‘s szinte esmeretlen tárgy indulatos folytatására - valamint az a’ gyermek, kinek tagjait szoros ruha fedi, nagyra és erősre nem nő. Az az Ész mennyei Emelkedésre soha sem gyul, mellyet Előitéletek penésze, és Szokások rabláncza tart fogva. A’ Világon minden csak a’ szabadság Örömérzésben fejti-ki magát egész Tökélletességre!

Franczia Országban némelly jutalmat egy Ló se nyerhet-el; ha t. i. egy kimért és megállapított távolságot bizonyos idő alatt át nem fut, ha bár a’ többi lovakon diadalmaskodnék is. Ez sok embert elidegenít: mert ki akarná lovát, hogy azzal két, három ezer Frankot ‘tán nyerjen’ elkészítetni ‘s azután negyven, ötven, sőt több mértföldre, a’ mennyire a’ pályázó helytül távol lakik, küldeni; ha még az is kivántatik, hogy azonban, hogy Lova mindegyiket meggyőzte, a’ futásban a’ kiszabott minuták alatt egy bizonyos távolságot is keresztül futott legyen. De a’ dolog véghez is vihetetlen, és ugy látszik, hogy azok, kik az említett rendszabásokat készítették, a’ Pályafutáshoz csak annyit értettek, mint némelly Oekonomikus Irók a’ Gazdasághoz: kik nagyon mély tudománynak ugyan, de mindég városokban ülvén midőn faluhelyre vergődnek, az árpát a’ zabtul, az almafát a’ cseresnyefátul megkülömböztetni sem tudják. Az érdeklett Rendszabások, ki nem vihetősége ebbül látszik, hogyha p. o. lovam nem tartós de szapora, és azzal elejintén sebesen megyek, kidül; ‘s a’ másik győz; ha pedig vele lassan megyek, akkor a’ Nyerőhelyhez talán két secundával jutok később, mint a’ regula parancsolja, és a’ jutalmat ki nem kapom.

Olvastam minap egy hirdetésben, hogy valamelly Pályahelyen több Lovak megjelenvén, de egyik se tartatván elég érdemesnek, a’ jutalom ki nem adatott. Már engem illy példa, melly az Önnkény szüleménye, a’ pályahelytül nagyon elijesztene. Ha jobb ló van a’ pályán mint az enyim, legyen a’ jutalom azé, nem irigylem: iparkodni fogok hogy utóbb nekem legyen jobb lovam; de ha az én lovam a’ legderekabb ‘s akkor a’ jutalmat ki nem kapom, nehezen vesződöm a’ pályáztatással többé. Áll Franczia Országban még egy más törvény is, mellynek következése egészen ellenkezik azzal, a’ mit a’ Kormány általa elakart érni. Tudni illik: azon lovak, mellyek a’ Departamentumokban, valamellyes jutalmat nyertek, köteleztetnek megint Párisban megjelenni, hogy ott más jutalmakért fussanak. Ez által azt akarták végbe vinni, hogy Párisban sok ló megforduljon, ott az elevenség és összetódulás nevelkedjék. De a’ mint a’ tapasztalás mutatja Párisban - ahhoz az időhöz képest, mellytül fogva a’ pályáztatás már fennáll, és azon nevezetes jutalmak kitételéhez szabva - csak igen kevés ló jelenik-meg.

Én Franczia Országban, ezen említett okoknál fogva aligha futtatnék. Gazdaságban és Kereskedésben kitkit a’ maga eszére kell hagyni ‘s meg nem szorítani; mert azokban az erőltető törvények, a’ czéltul inkább távol vetik az embert, mintsem ahoz közelebbre vinnék.

Más Országokban pedig; a’ mint mondám a’ jutalmak nem elegendők, és nem elég bizonyosok. Egy két száz arany egy egész Országra nézve, és azok is egyszer kitéve, egyszer nem, elégtelen ok, ‘s azért csekély vagy semmi következése sem lehet.

Bavariában - és nem tudom, ha ez a’ pályáztatás törvényeibül folyt e, vagy más forrásbul - még rövid idő előtt a’ Lótenyésztőknek a’ magok csikait a’ Kormánynak bizonyos sommáért át kelletett engedni. Néhány esztendők előtt pedig a’ lovak Kivitele legszorosabban el volt tiltva. A’ lótenyésztés Elalacsonyítására, és Megsemmisítésére, ezen két intézetnél jobbat és czélarányosabbat ugyan lehetetlen kitalálni.

‘S azért szükséges, hogy egy illy Megbizottság, olly rendszabásokat tegyen, mellyek a’ természettel egybe nem ütköznek ‘s bölcseségek ‘s igazságok által az egész Közönség bizodalmát meg is érdemeljék.

E g y  i g a z i  é s  v a l ó d i  O r s z á g o s  L ó d e f t e r,  é s  b i z o n y o s  i d ő s z a k i  K ö z j e l e n t é s e k.  Sok számos próbatételek után az többé legkisebb kétséget nem szenved, hogy a’ tisztán napkeleti vérbül nemzett ló, a’ pályán minden mást bizonyosan meggyőz. ‘S igy ha én tellyesvérü lovamat vinném valamelly fogadásban a’ gyepre, egy félvérü ló ellen ‘s azt erősíteném; hogy lovam nem tellyesvérü, akkor azt, a’ kivel fogadtam megcsalnám. Azért elmulhatatlanul szükséges, ha nincs praedestinálva, hogy a’ Lótárgy Hazánkban a’ legalsóbb lépcsőn megálljon és a’ régi zavarban megmaradjon; hogy az Országnak minden tellyesvérü Kanczái ‘s azoknak időnként való Szüleményei Atyjok nevével együtt fel legyenek jegyezve. Illy  L ó d e f t e r  valódiságát csak Közzététele tarthatja igaz létében. A’ Publicitás mindenben a’ legnagyobb Garantia; mert az Igazság és az Erény nem keresi a’ homályt és setétségét, hanem a’ Nap legvilágosabb Sugaraiban jár.

Angliában csak kétféle Pályadíj van kitéve. Egyikért minden Ló a’ pályára léphet; a’ másik féléért pedig a’ tellyesvérüeket kivévén minden más Lovak. A’ kivételek illy formán nem Alolrul, hanem Felülrül esnek. Az első ‘s második classisnak p. o. szabad az Eminensekkel vetélkedni, de nem ám az Eminenseknek az első és második classissal. ‘S igy a’ Lódefter - azon kivül, hogy az a’ tiszta eredetrül kezes - arra legfőképpen megkivántatik; hogy az, ki lovát nem a’ tellyesvérü díjakért akarja a’ gyepre hozni, bebizonyithassa ‘Hogy lova nem tellyesvérü, melly ‘tagadólag, csak egy jól elrendelt Lódefter által történhetik-meg. Erre jól kell vigyázni: hogy a’ Ló tellyesvérü, azt pályáztatás alkalmával soha nem szükség bebizonyítani - hanem néha meg kell mutatni, hogy nem tellyesvérü. Tegyük-fel, hogy jutalmak volnának kitéve - szaladásra, Agarak, Kopók, Vizslák számára. Az Agarak díjáért vetélkedhetnének a’ Kopók ‘s Vizslák is; a’ Kopók díjáért Vetélkedhetnének a’ Vizslák - de nem ám az Agarak; végtére a’ Vizslák versenezhetnének magok köztt, ‘s ki volnának rekesztve az Agarak és a’ Kopók. Ezen díjak lassanként Agarak, Kopók, ‘s Vizslák díjának neveztetnének; ugy mint a’ lovaknál a’ díjak  t e l l y e s v é r ü,  é s  f é l v é r ü  d í j a k n a k neveztetnek, ‘s nem azért mintha a’ tellyesvérü díjakért való futásbul, más lovak ki volnának rekesztve; hanem azért mert szinte mindég tellyesvérü lovak viszik-el az illyen díjakat, ‘s a’ t. Már az Agárdíjért, hogy ki legyen szabad állani egy esmeretlen kutyának, mire volna szükség, hogy kimutassa miféle eb; de ha a’ Kopódíjért akar futni, nem szükség e, hogy bebizonyítsa, hogy nem Agár? ‘S továbbá nem szükség e, ha egy eb a’ Vizsladíjért akar szaladni, kimutatni, hogy se nem Agár, se nem Kopó? -

Már lovakban a’ külön fajtákat és ágazatokat másképp lehetetlen kitudni, hanem csak bizonyságok által, mellyek ha fel vannak jegyezve, ha meghalnak is nem árt. Angliában a’ Publicitás ezen tárgyban olly nagy, hogy a’ megcsalás csak nem lehetetlen. Ott szinte minden Lovas tudja az egész tellyesvérü Ló nemzetségének összeköttetését.

A’ mi pedig a’  K ö z j e l e n t é s e k e t  illeti, - természetes, hogy azoknak bizonyos időszakaszokon való megjelenése nélkül, - a’ tárgy csak féloldalasan és szük körök köztt mozoghatna. Két gondolat egy harmadikat szül - ‘s mennyivel több ember kapál, szánt, vet, ojt ‘s a’ t. annyival több lessz az élet, a’ virág, a’ gyümölcs. Illy Jelentések által, a’ Közfigyelem ébren tartatik ‘s a’ Közönség ebbéli tudománya nevelkedik. A’ nélkül, hogy a’ Tenyésztő az Országot bejárja, a’ mi soknak tehetségében nincs, mindenrül a’ mi más tenyésztő udvarában előadja magát, pontosan tudósítatik.

Angliában a’ Jutalmak, ámbár csak a’ mint mondám, kétfélék, azonban még is azon feltételek által, mellyek az Elnyerhetésekhez vannak kötve, magok köztt nagyon külömbözők. Igy némelly dijakhoz a’ van kötve, hogy érettek, nagy teherrel; hosszu távolságra ‘s tán ismételve is kell futni, némelly más díjak pedig rövid messzeségre könnyü ‘s egyszerri futással nyerettetnek-el. A’ Terheknek és Távolságoknak az Országhoz és környülállásokhoz való alkalmatos elhatározása ád a’ Lótenyésztőknek bizonyos utmutatást; hogy milly forma lovak nevelésével foglalatoskodjanak leginkább. Ha a’ teher ‘s távolság igen kicsiny, a’ pályára nevelendő Lovak lassanként vékonyokra, gyengékre fognak tenyésztetni; ha viszont a’ teher ‘s távolság felette nagy, akkor a’ Tenyésztők igen is nehéz és lassu Lovakat fognak kiállítani. Azért ezeknek czélarányos Elhatározása igen igen fontos; ‘s kivált azért kivánják-meg a’ nagy figyelmet, mert ha már egyszer el vannak határozva, ugy hogy ezen ezen díjhoz, ezen ‘s ezen feltételek vannak kapcsolva, akkor azokat megint változtatni nagyon veszedelmes. Semmi nem szül a’ Gazdaságban ‘s Kereskedésben több rosszat, mint a’ szünet nélkül való ingadozás; valamint semmi nem gyengíti a’ Törvényeket annyira, mint azoknak sokszori egybeütköző Megváltoztatása. Vigyázat kivántatik tehát, hogy olly rendszabások ne tétessenek, mellyeket nem sokára visszavenni, és éppen Ellenkezőket szabni kellene. Igy nincs semmi a’ czéltul eltávoztatóbb ‘mint rosszabb Lovaknak valamelly Kedvezést engedni; p. o. hogy egy gyengébb, kisebb, nemtelenebb ‘s nem annyi figyelemmel készített Ló, valamivel kevesebb terhet tartozzék magára venni, mint a’ többiek ‘s a’ t. Ezzel azt akarják némellyek elérni, hogy illy kedvezések által sokan kapjanak inkább és inkább a’ dolgon - de azt felejtik-el, hogy azon Rész, melly illy kedvezésektül ki van rekesztve ‘s szinte azért büntetve, hogy több pénzt és több gondot ‘s a’ t. fordított jobb ló kiállítására ‘s a’ t. ugy annyira el fog idegenítetni, hogy a’ dolog végtére maga magátul eloszlik. De hogy is lehet azt gondolni, ha csak egy kicsinyt fontolja az ember, hogy olly jutalom jó ‘s hasznos következéseket szülhessen, melly által a’ Tudatlanság, Gondatlanság, Ügyetlenség ‘s a’ Balszerencse kedveltetik, - a’ Tudomány, Gond, Ügyesség ‘s jó Szerencse pedig büntettetik?

M é n b é r.  A’ ki az együgyü és tiszta számadásoknak barátja, azon szokást  ‘k a n c z á k a t,  m á s  i d e g e n  M é n l ó v a l  v a l a m i  b i z o n y o s  M é n b é r é r t  h á g a t n i  ‘s  t u l a j d o n  m é n l o v a t  n e m  t a r t a n i’  igen megfogja kedvelni. De ez a’ dolognak legcsekélyebb haszna. Csak tekintsük melly kilátást eszközöl az maga magának, a’ ki illy közmegkedveltetést és szokást az által előre mozdít, hogy hágatásért fizet, és ménlovat nem tart. A’ legnagyobb nyereség végtére magára háramlik. Azon gazda, ki ma 3-4 igen derék kanczáit bizonyos Ménbérért, az Ország legjobb Maglovai által hágattatja, nem fog e minden hihetőséggel olly Méncsikókat nevelni; hogy azon gazdák, kiknél ő fizetett valaha Ménbért, most az ő lovához fogják küldeni kanczáikat, és ő neki fognak Ménbért fizetni? Hat, tiz, tizenöt ‘s több aranyat egy kancza Megvemhesítéséért fizetni, ha csak egynehány száz arany volna is esztendőnként megnyerhető; minden számlálások szerint jutalmasabb volna, mint husz kanczához egy ménlovat tartani. A’ pályára nézve pedig, a’ hol a’ Ló minden részeinek lehető legnagyobb arányban kell lenni, nem hihető; hogy egy olly ménes lehetne, mellyben 40-50-60 kancza, mind olly egyarányos testállásu, mozgásu ‘s temperamentumu legyen; hogy mindegyik azon egy Ménló keverése által, a’ lehető legjobb Csikót nevelje. Ez pedig az a’ csomó, mellyet feloldani szükséges, t. i. ‘hogy minden kanczábul, miként lehet a’ lehető legjobb Csikót megnyerni’. Egy kanczához egy Ménló igen illik, egy máshoz pedig éppen nem. ‘S igy az előrenéző Tenyésztő, bár mennyi tulajdon ménlova lenne is magának, bizony még is elfogja a’ szomszédjához ‘s tán messze földre is kanczáinak némellyikét küldeni, mert ahhoz ott még illőbb Ménló van.

Már ha most valaki olly csikót nevel, kire tiz, tiz arannyal számos aláirás találtatik, minekutánna egy Ménló könnyen tehet 50 kanczát gyümölcsözővé, értékét 500 arannyal fogja nevelni ‘s nem pedig pro hic et nunc, hanem esztendőrül esztendőre. ‘S illy lovak ellése sokszor elő fog fordulni a’ gondos Tenyésztő ménesében.

Tán némellyek mind ezt Nagyításnak fogják venni, de nem lehet; mert szoros tudományi regula szerint áll a’ mondottnak igaza. Minden attul függ, hogy legyen, mint fel is tettük már, ezer arany minden esztendőben nyerhető ‘s a’ Ménbérért való hágatás szokásban. Ha lovam több esztendők leforgása alatt minden mást meggyőz, és értékemet szépen szaporította; sokban fel fog ébredni a’ kivánság hasonlókat nevelni. Ha senki nem vásárlaná is meg lovamat, mert olcsón nem adnám, nem volna káromra; mert szép Ménbért hozna, és mért is adnám olcsón, ha minden esztendőben több jutalmakat nyerhet nékem minden hihetőséggel. De mért is venné-meg valaki, hogy tartsa, vele vesződjék, ‘s pénzét kitegye, minekutánna őtet kiki tiz aranyért szinte magáévá teheti? És ha meg venné is valaki, nem megszeretésbül minden bizonnyal, hanem csak tiszta speculatióbul venné. Ha ma ád valaki egy lóért háromszáz aranyat nem igy kiált e fel kiki ‘Hogy lehet annyit egy Lóért adni’ - ‘s tán azoknak, igaza is van. De ha egy egészséges öt esztendős lovam ötszáz arany Ménbért hoz-be ‘s arrul aláirásom van több esztendőkre, nem volnék e éppen olly esztelen gazda, ha hatszáz aranyért oda adnám, mint az, ki gyapját, nem tudom mi fonákságbul; ötven forinton adná, midőn érte száz forintot is kaphatna.

A’ dolog itt olly kereket üt, melly által éppen azok, kik legtöbb Ménbért fizettek - ‘ügyesen’; valaha megint több Ménbért nyerhetnek is; olly kereket üt, mondám, mint a’ hizlalás tárgyában; a’ hol a’ hus limitálva nincs, és a’ hol minden gazda marhát, juhot, disznót hizlal. Mennél drágább a’ hus a’ mészárszékben, és mennyivel drágábban kell hogy fizesse asztalára a’ hizlaló; annál jobb néki: mert ő száz fontot ád-el egyszerre, midőn tán csak husz fontot vesz lassanként. Igy az, ki 4-5 kanczájátul esztendőnként 40-50 arany Ménbért fizet, minekutánna minden más kiadásoktul mentt, mellyek egy tulajdon Ménló tartásával össze vannak kapcsolva; utóbb minden legnagyobb hihetőséggel esztendőnként 400-500 aranyat nyer. Ebben az Összeköttetésben fekszik a’ belső Kereskedés és Consumtio elrejtett bája, melly a’ Nemzet Gazdagságát, Erejét és Boldogságát mód nélkül jobban gyarapítja, mint a’ Tengereken tul való Hajókázás, akármelly hasznos, akármelly szükséges legyen is ez azonban. Mind a’ kettőnek egy lépéssel való előmozdítása azon szép tudomány, melly az újabb Századokban jobban jobban kifejtődött.

R e n d e s  E s z t e n d e i  L ó v á s á r.  Ha illy Intézet egyszer valamellyes folyamatba jönne, volna akkor hely és idő, a’ hol és a’ mikor valami hihetőséggel nagyobb becsü lovakat nagyobb számban venni és eladni lehetne. Most Hazánkban éppen olly nehéz venni, mint eladni. A’ Vevő nem tudja, hol keresse a’ lovat, vagy ha tudja is, nincs talán ideje ‘s tehetsége fél Országot bejárni; az Eladó pedig nem tudja, hová vigye? és ha lessz e ott Vevő?

Meg-kell esmérni mindazáltal, minekelőtte illy Vásár valami divatba jőne, sok Tenyésztő nem csekély kiadások ‘s vesződségek után Lovait, mellyeket a’ vásárra vitt, a’ Vevők híjánya miatt, megint haza küldeni lenne kényszerítve; mert természetes, hogy egyszerre sok Vevő meg nem jelennék olly helyen, a’ hol eddig jóravaló Ló bizonyosan és nagyobb számban soha meg nem fordult. De ezen előre munkálódás és előrevaló veszteség csak éppen ollyan volna, mint annak akármillyen más gazdaságbeli tárgyban is helye van; a’ hol hasonlóképpen előbb kell szántani ‘s vetni, mintsem aratni lehetne; előbb aklokat építeni, drága pénzért eredvény kosokat ‘s anyákat venni, mintsem a’ gyapju felemelkednék. A’ Lódolgában pedig még az a’ külömbség adja-elő magát, hogy ott későbben fordul-meg a’ nyereség, mint más gazdaságbeli tárgyban; azért még szükségesebb abban az állhatatos akarat, a’ békességes türő munkálkodás, mint minden másban. Illyen csak lassanként mozgásban jövő, közre dolgozás által, Pesten még a’ Lipsziait is könnyen felül haladó Ló - Sokadalom állana-fel minden esztendőben.

Minden számításom szerint világosan látom szemem előtt; hogy egy kis idő forgása után vélünk senki meg nem mérkőzhetnék a’ Lótenyésztésben, és mi határoznánk-meg vásárjaink által a’ Lovak árrát. Mi lovainkat a’ Külföldieknek feleárrán adhatnánk, ‘s még is jutalmas nyereség maradna erszényünkben.

Sok helyeken, de kivált Angol Országban illy vásárok esztendőrül esztendőre jobb folyamatba ‘s nagyobb kiterjedésbe jönnek. És azért miért ne lehetne, hogy nálunk is legalább egy illy vásár lassanként jó lábra kapjon. A’ külömbség csak az, hogy termesztményeinknek ‘s cselédeinknek árra jóval olcsóbb mint Külföldön; ‘s hogy sokkal több müveletlen földekkel birunk, mint más hazák. ‘S így, ha egy hold sovány földön megteremhet tiz mérő buza igen igen jó munkálás után, miért ne teremhetne két hold zsíros düllőn tizenöt mérő buza, ha az csak egy kicsinyt volna elkészítgetve? A’ lótenyésztés azért ha Hazánkban csügg is, nem azért csügg, mert annak ugy kell lenni; hanem azért, mert sikereltetésére legkisebb czélarányosat se teszünk. A’ lótenyésztésben pedig hijába,  ‘m a c k a d a m i z á l t’  uton előmenni lehetetlen, annak utja igen szivós ‘s göröngyös, és annyifelé szakad; hogy sok tüstént megijed ‘s megfordul; más tán éppen akkor hagyja abban utazását, midőn majd már jobb utra kapna; mások pedig vagy bal vagy jobbra térő utba csapnak, az egyeneset ‘s czélarányosat pedig elhagyják; és sok idő vesztés ‘s fáradság után, végtére a’ czéltul messzebb állanak, mint mikor vándorlásokat elkezdették, vagy éppen arra a’ pontra térnek vissza, mellyrül elindultak.

Hogy sok idő kell, ‘s kivált igen egyenes ‘s fedhetetlen cselekvő mód, míg valamelly Kereskedő a’ Sokaság előtt hitelt kap ‘s azt boltjához szoktatgatja, azt kiki tudja. Melly fáradozás, melly pontosság, melly szerfelett való becsületes bánásmód kivántatik pedig még akkor meg; ha valami más bolt már igen nagy divatban van ‘s egy csak most kezdő kereskedő magához akarja a’ tódulást vonni? A’ kereskedésbéli összeköttetés ollyan mint a’ Házasság. Akár kedveli a’ Házaspár egyike a’ másikát, akár nem, az nem tesz semmi változást; meg kell egymással vénülniek. Ugy egy kereskedő a’ másiktul, és így lakóhelyétül nem igen könnyen válhat-el, akár hogy szeretné is azt, mert egyik a’ másiknak többel tartozik, mint készpénze van. Egy Uraság, ha csak ritkán fizeti ki Contóit, tán mindég egy kereskedőnél megmarad, ha tudja is, hogy szomszédja olcsóbban árulja portékáit; ‘s nem azért marad-meg, mert az egyiket jobban kedvelné mint a’ másikat, vagy egy és éppen azt az egy javat inkább drágábban mint olcsóbban venné; hanem azon okbul, hogy régi provideálóját elhagyván, a’ nevezetes közöttök fennálló Restantiát kielégíteni kénytelen lenne; a’ mi tehetségében nincs. A’ kereskedésben, a’ hol minden csak creditum, restantiák, írott ‘s nyomtatott jelek által él és mozog, ‘s a’ hol a’ készpénz csak legkisebb Rollát játszik, ezen most említett ‘s a’ privát életben ritkábban előfordulandó esetnek, szinte mindég helye van. Nincs is azért nehezebb, mint valamelly nagy utat, valamelly várost ‘s kikötőhelyet kereskedésbeli virágzásba ‘s divatba hozni; valamint viszont nincs könnyebb, mint megszorító, akadályoztató, ingadozó ‘s kedvetlenségeket szülő intézetek ‘s rendelések által, a’ repedésre érett bimbót elfagyasztani, minden gyümölcsözést hátráltatni ‘s a’ fáradsággal ültetett fát, leveleitül megfosztani ‘s hervadásra birni.

- - - - - - - - - - - - - - -

Ezen hat részre osztott, és most röviden előszámlált vélekedés ‘s ha merem mondani tanács ‘hogy mit kellene Hazánkban tenni’ ‘s a’ t., csak akkor mutathatja következéseit ‘s hasznát; ha képzeletünkben azt tesszük-fel; hogy mind azon részek már állanak, és elejinten ugyan segítve, gyámolítva, támogatva, de már jó időtül fogva magok köztt mozognak. Ezt jobbára Olvasóm eszmélkedésére hagyom. Egy Tudós, egy Gazda, egy Mesterember, egy Szépművész se fejt-ki semmit valamellyes tökélletességre, ha mástul tárgyát mechanice átveszi. A’ dolog uj Feltalálójának kell neki lenni, ha annak velejét ‘s lelkét akarja kimeríteni.

Nem fogok én azért ollyanokkal, ‘hogy hány kanczábul álljon egy ménes, mit egyék, hány öl mélységü legyen pajtája, hányadik Mártiusban hágattassanak-meg a’ kanczák, dél előtt e, vagy délután’ ‘s a’ t. unalmas lenni; hanem mint eddig gondolatimat csak Fővonásokkal fogom előadni. Kinekkinek tehetségében marad, a’ mi tetszik, elfogadni, a’ mi nem tetszik, visszavetni, és kiki jobban végben viheti a’ mondottaknak practicai Életbehozását, mint én arra néki utat mutathatnék; mert természetesen mindenik jobban tudja személyes helyheztetését, szabad rendelésre - lévő pénzét, határát, állandóságát ‘s a’ t. mint én. Csak arra a’ háromra kérem azonban Olvasómat minekelőtte ezen Szakaszt befejezném:

E l ő s z ö r,  hogy illy kisded Intézetekbül szerfelett való csudákat ‘s kivált rövid idő alatt ne várjon. Ezer arany olly nagy Országra nézve, mint a’ mi Honnunk, ha mind azon nagy sommákat tekintjük mellyek annyi idő óta sikeretlenül fordítattak a’ lótenyésztésre olly csekélység; egyetlen egy rendes pályáztató hely, egy systematizált Lóvásár, olly kevés, hogy Methodusomat valóban homöopathikainak lehet állítani. Nem is mernék illy kicsinyekbül nagyokat jövendölni, ha nem feküdnék a’ természetben, hogy illy Intézeteknek idővel, ha már életben vannak, mindég ‘s mindég nőni, gyarapodni és elterjedni elkerülhetetlenül kell.

M á s o d s z o r,  hogy ámbár a’ Kormány ezen tárgynak kedvezne és az Országnak legtöbb lakosai is minden erővel, és egész tehetséggel üzni kezdenék; azért az időn még se tehetnének semmi erőszakot is; mert azt soha sem kell elfelejteni, hogy csak egy ló nevelésére is 7-8 esztendő szükséges. Azért gondoltam jónak itten ezen környülállást egy két szóval érinteni, mert sokaktul hallottam Franczia és más Országokban azt az Észrevételt, ‘hogy a’ pályafutásnak sikerét, és azon hasznát, mellynek abbul, a’ mint állítatik, folyni kellene; nem láthatják’. - Legfurcsább pedig a’ dologban, hogy ezen megjegyezéseket éppen azok tették, és bizonyosan nálunk is tenni fogják, kiknek kezeken számos esztendeig a’ reménylett haszonnak elérése nélkül, milliomok folytak ‘s hullottak keresztül.

H a r m a d s z o r,  hogy kiki, a’ ki lóval vesződik, nyomja mindenek előtt emlékezetébe, hogy egy és azon Ló minden lehető czéloknak ‘egészen meg nem felelhet’ és hogy a’ mostani világ szükségeire szinte annyiféle Ló kivántatik, a’ mennyiféle Eb használtatik. A’ paraszt embernek egy fajta kutya elegendő, - de a’ magasabban születettnek kényei kielégítésére elég volna e egy, teszem, a’ kopó fajta? Mit mondanának az Agarázók, mit a’ Vizslázók ‘s a’ t. Igy elegendő lehet Tartaria ‘s Barbaria durva tájain a’ sötétségben merült lakosoknak egy fajtáju vagy egyenlő tulajdonságu ló; elegendő lehetett Magyar Ország bölcső korában a’ mi Őseinknek is a’ könnyü Hátasló, kik jobbat nem esmertek ‘s azért tökélletesebbet nem is kivántak. De ma minekutánna a’ keresztény vallással azt a’ hitet is átvettük, hogy a’ Halandó, Virtusai és Esze által mindég magasabbra emelheti magát az Istenség felé, ma már szomszédjainkkal egyforma Előmenetelen törekedni kötelességünk. Éppen azon ló, egy vén Uriembert, ki egészségéért tészen gyenge mozgást, kedvelékkel hordozni nem fog, melly egy 12 fontos ágyut ‘in Style’ csatában, szántóföldeken, réteken ‘s árkokon vágtatva keresztül hurczolhat. Egy illy lovon gyenge Vénünk, egy óra alatt meghalna; az ő lova pedig még huszonhárom magához hasonló pajtásaival az ágyuval együtt az ellenség kezébe kerülne; ha azt idő előtt, hogy el ne vesszen, a’ Lineábul, mellyrül éppen jó formán söpörgetni kezdett, lépésbe vissza nem vinnék.

Középszerüen valamit végbevinni ‘ha megyen is nem is - ha van is nincs is’ nem nehéz, ‘s ez a’ Sokaságnak a’ világban való foglalatossága és munkálódása; de a’ nemesebben szült Szívet, az erőre-termett Lelket, semmi sem szomorítja annyira, mint a’ ‘Középszerüség’ az akár miben legyen bár: az illyen mindég arra törekedik, a’ mi Legszebb, Legjobb, és Legtökélletesebb, mert sejdíti belsejében, Isteni Eredetét.

Lovakban éppen olly lehetetlen találni  ‘M i n d e n e s t’  mint kutyákban. Nem volna haszontalan, kétséget sem szenved, egy olly Eb a’ háznál, melly hajnal hasadtakor az erdőben fris harmattal a’ nyulat jól felzavarná ‘s végtére a’ gazda puskájára kerítené; fölöstököm után pedig ő fogdosná rendre a’ nyulakat ‘Solo’; délután az ő hátán tirasíroznák a’ fürjeket; estve holdvilágnál ő hozná-ki a’ meglőtt vadréczét a’ tóbul; éjjel ő vívna-meg a’ farkasokkal a’ birka körül. Melly sokat érne illyen szegény jó állat! ‘s pedig melly könnyü volna tartása is, mert csak egyedül volna. Magam is igen szeretnék ollyant. De nem is keresem, mert tudom, hogy fel nem találom. És azért inkább Agarakat tartok, ha térségre születtem; Kopókat, ha vadas rengetegek köztt lakom; Vizikutyákat, ha házom közel esik a’ kacsás Érmellékéhez.

Ezeket megfontolván, mindegyik Tenyésztő nézze és tekintse lakhelyét ‘s környülállásit. Ne tegyen ezen tárgyban semmit Indulatosságbul, vagy tán éppen Patriotismusbul - hagyja azt más alkalmatosságra, van arra másutt elég szükség - hanem minden tetteit ‘s lépéseit a’ józan Calculus, a’ hidegvérü Combinatio vezérelje. Itt csak a’ Haszon, a’ Nyereség, legyen szeme előtt. Ha feloldhatja azon Köteléket, miként lehet Lótenyésztés által ládát tölteni, nagyobb hasznot hajt e tárgyban Hazájának, mint ha a’ Nagylelküség Oltárán egész Értékét elégetné; mert ebbül egyéb nem maradna fenn, a’ könnyü hamunál mellyet a’ szél elhord.

Tenyésszen kiki olly lovat mellyet Vidékén legkönnyebben lehet tenyészteni, de melly egyszersmind ollyan is legyen, nem csak ‘hogy ő maga megelégedjék vele, hanem hogy mások is megelégedjenek azzal, és jó drágán meg is fizessék’. Ne akarja a’ Század folyamatját Systemái által akadályoztatni, és az Emberiséget arra tanítani, hogy millyen Ló volna neki legjobb - hanem tisztelje inkább a’ közvélekedést ‘s engedjen a’ közönségesen bévett szokásoknak, egy szóval: ne törekedjék megmutatni; hogy a’ hosszuszőrü Magyarjuh, többet ér az Eredvény Spanyol Birkánál, hanem tenyésszen olly Jószágot, mellynek gyapja 300 forintot pengőben ér mázsánként ‘s nevelkedjék, gyarapodjék, örüljön egész házával; tartson Gyermekeinek jó Nevelőket, ezeket bőven fizesse; el ne felejtse hogy Magyar ‘s a’ t.

A’ jó Gazda, ha példának okáért Chinában ménest akarna felállítani ‘s azt látná, hogy ott az emberek a’ fakókért két annyit adnak mint a’ szegszín pejekért, soha se vesződnék annak megmutatásával, hogy a’ pejszín szebb, hanem bizony csak fakókat nevelgetne eladásra; maga talán pejeken járna. Éppen igy, hogyha Hegyallyán Borai teremnének, maga mindég tiszta ‘s keveretlen Tokajit innék; de az Eladni valót bizony ugy készítené, mint azt a’ mostani világ szereti; egy szót se vesztene annak megbizonyítására, hogy a’ Tokaji a’ legelső bor a’ világon ‘s jobb a’ Madeiránál, Xeresnél, Alicantenél ‘s a’ t. mellyek tudjuk, pálinkával vannak keverve; hanem ő is tenne pálinkát belé, de tentát is, - ha ugy szeretnék. Igy cselekszenek a’ Francziák. Magok a’ Bordeaux boraikat tisztán és minden keverés nélkül isszák, az Angolok számára pedig égettborral keverik; ‘s nem azért mivel ugy jobbnak vélik; hanem mivel az Angolok ugy drágábban megfizetik. Természetes következés: a’ Hegyallyai Bor kijött a szokásbul ‘s alig van ára - a’ Bordeaux Bor legnagyobb szokásban van, ‘s árra felette nagy.

A’ kinek sok Földje van, és Jószágai az Országnak olly részében feküsznek, a’ hol untig terem szüleség, az csupán a’ Csődörök szerfelett való jósága által fogja Ménesét jobb karba hozni. Majd ki fog sülni, mellyik a’ jó Ménló, mert nagy lessz a’ Publicitas, minthogy sok meg fog fordulni ‘s próbáltatni. Hazánknak sok lova, melly most nagy becsben nincs, érdeme szerint fellebb fog emeltetni.

Nagy Ménesek Tulajdonosai most nem szoktak adni nevezetes sommát, ugy mint 600 vagy 1000 aranyat egy Csődörért. Sokkal olcsóbban pedig ollyanokat Angliábul vagy Napkeletrül hozni bajos, és így nem is lehet várni, hogy a’ Ménesek nagyon felemelkedjenek, mert a’ középszerü Csődör csak középszerü Csikókat nemz, és a’ Ménesek a’ középszerüség körébül soha ki nem emelhetik magokat. Igen természetes pedig, hogy most a’ józaneszü Gazda kétszáz, háromszáz aranynál többet egy Csődörért nem szívesen ád, mert jóval becsesebb és magának sokba-kerülő Csikaiért ma nem igen reménylhet többet, mint a’ középszerüekért, mellyeket olcsón nevel.

Tegyünk-fel egy ötven kanczábul álló Ménest, és hogy ennek Tulajdonosa negyven csikót nevelhet, abbul tiz mustra, harmincz pedig egészséges, tökélletes eladni való válik, és hogy egyre másra az említett harmincz ló alkalmas lévén p. o. fejenként harmincz aranyat érne; a’ mi öszvesen kilenczszáz arany volna. Már ez a’ kilenczszáz arany a’ kiadásokat kipótolná e vagy sem, az tudni való; mert az attul függ, hogy a’ Ménesben melly tőkepénz fekszik, és tartása miben telik. Lipsziában nyolczvan - százötven arany szokott lenni a’ Hátaslovak ára, százhusz - kétszáz arany pedig egy pár Hámoslóé. És nincs közönségesebb, a’ mi Angliában, Mecklenburgban, Hannoverában ‘s a’ t. sok számu példák által ki van tudva, hogy sokszor egy Csődör minden csikajának pénzbéli becsét két annyira, de többre is emeli. A’ Csődörnek ez a’ Nemzőereje, teszi annak valóságos, és nem többé képzelt pénzbéli becsét. Sok Eredvény Spanyol Kos háromszáz aranyért megvásárolva, nagyon olcsó volt, ha az a’ nyereség igazságosan számláltatik-be, melly több esztendők után az egész Sereg megnemesítése által kerekedett-ki.

A’ hol egy regularis és systematizált  V á s á r  már jól forog, ott a’ közönségesebb lovaknak, ugy mint: Katonatisztek alá, városba, kocsiba való, sétálásra, utazásra, gazdaság folytatására, ágyuk eleibe, társzekerekbe valóknak, valamelly elhatározott becsek van; ugy hogy szinte így vannak felosztva, például: ez negyven, ez száz, ez pedig százötven aranyos ló, melly árra nem felette változik a’ Tenyésztők és Vevők köztt. Már most nem kézzel-fogható e, hogy egy csődör annyival becsesb, és hogy annyival többet is lehet érette adni, a’ mennyivel ő az alája bocsátandó kanczákkal, nagyobb árron eladandó csikókat nemzhet. És igy sárba dobott pénz volna e az, ha azon Ménes Tulajdonosa, a’ kit említettem ‘s ki harmincz csikót nevel esztendőnként, egy csődörért; melly például tizenöt arannyal nevelné egy egy csikó becsét, ezer aranyat adna? Egy egy csikó többet érne tizenöt aranynál; az tenne öszvesen harmincznál hatszáz aranyat. Ekképpen a’ Vevő pénze negyvenöt procentuminal kamatolna.

Ha pedig azon árrokat tekintjük, mellyeken a’ ‘czélnak megfelelő lovak’ a’ külföldön, de még Hazánkban is könnyen elkelnek, vagynak olly ménlovak is, mellyeknek csikai nem csak tizenöt, hanem ötven aranynál is többet fognak érni azon csikóknál, mellyeket most éppen azon kanczák, de csak középszerü csődörök után csikóznak.

Már azok, kik drágább helyeken laknak, a’ hol a’ határ szük, a’ legelő keskeny, azok pályára fognak lovat nevelni: és ezt ugy lehet nézni, mint a’ lovak Tenyésztő Intézetét.

Sokaknak pedig eszekbe fog jutni, hogy egyetlen egy kancza szüleményével legnevezetesebb nyereségre tehetnek szert, mivel olly csődört nevelhetnek, melly minden külföldinél külömb, és általa sok Jutalmakat ‘s nevezetes Ménbért nyerhetnek; ‘s mellyet végtére drágán el is adhatnak a’ méneses gazdáknak, kik szívesen jól megfizetik az ollyas csődört, melly által csikaik becsét duplára emelni reménylik.

Nem külömben sokan észre fogják venni, kik mái napig a’ Lónevelésrül nem is álmodtak - ha minden esztendőben egy bizonyos helyen ezer aranyat fognak látni pontosan kitéve - hogy tán nem volna balgatagság, egy két százat haza vinni!

Mások külföldi Lovakkal próbálnák szerencséjeket, és így természetesen folyna az; hogy sokan Arabs csődört, és olly faju kanczát, mások pedig tellyesvérü Angol csődört, és éppen olly vérü kanczát több számmal tartanának.

A’ Szomszédja egy olly Uraságnak, ki Ménlovakat, Ménesmestert ‘s Baromorvost tart, az által lehetne legnyertesebb a’ Lónevelésben, hogy bevétele szinte tiszta maradna, és abbul mind azon kiadások, mellyek a’ ménesekben természetesen előfordulnak, nem számláltatnának-le. Szintugy bizonyosabb hasznokat találhatnák azok, kik olly tájékon, a’ hol a’ gazdaság már magas lépcsőn van, a’ mezei munkáiknak egy részét kanczákkal vinnék végbe ‘s azoknak csikait eladásra nevelnék. A’ lónevelésnek ezen módjárul minékünk legkisebb tapasztalásunk sincs. Igaz is hogy sok vidéken, a’ hol kevés az ut, és az is télen iszonyu süllyedő, a’ gazdaságnak lovakkal való folytatása nem hasznos; de annak oka méginkább azon lovak hijjában van elrejtve, mellyek a’ lassu munkára kivántatnak. Én legalább nem hiszem, hogy szántásra, nehéz terhek huzására, hosszu épületfáknak az agyagos-fenekü erdőbül való kivontatására, a’ keleti Lófaj, vagy ahhoz igen közelítő fajta, az ökröket, vagy a’ szelid ‘s hidegvérü Angol-Cleveland kanczákat elégségesen kipótolhatná, valamint ellenben ezek, friss munkára, mellyre igás csapatjaink szolgálnak, alkalmasok éppen nem volnának.

A’ tenyésztők számításaibul ki fog sülni, hogy elkerülhetetlen nagy kiadásokkal összekapcsolva, csak igen drága lovakat és igen kis számban lehet veszteség nélkül tenyészteni, valamint olcsó lovakat, szinte minden kiadás nélkül kell nevelni, hogy belőlük haszon kerekedjék. Semmi Orvos jobb, mint a’ rossz Orvos. A’ lehető legnagyobb Tudomány és Művészség legközelebb áll a’ Természethez. A’ Féltudomány a’ félszeg művészség, a’ Természet ‘s Bölcsesség ‘Nádir-ja’. Azért csak kevés tudományos Tenyésztő neveli lovát jobban, mint a’ Parasztgazda. Akár merre megyen az ember, mindenhol éppen a’ legbecsesebb csikónak, éppen a’ ‘kedvelegnek’ lett baja. ‘S mindenütt csudálkoznak, hogy a’ többieknek baja nem esett, csak éppen annak, kire legtöbb gond, legtöbb szem volt. De a’ gond a’ szorgalom a’ természettel sokszor összeütközik. Sok, hogy csikaja lábát ne törje, azt istálóba tartja: nem is esik akkor annak sokáig más baja, mint hogy a’ hosszu állásba tán meggebbed, de szabadulhasson csak ki egy pár minutára, nem tudván szabadságával élni; hihető, hogy rudnak szalad, karóba hág, lábát töri, inát szakítja; miglen a’ többi csikók, mellyek annyira kedvelve nincsenek, csendesen legelnek, a’ veszedelem elől kitérnek, magokra vigyáznak. Hány kis Urfin menne át a’ szekér, ha ugy, mint a’ paraszt gyermekek, kiknek bajok nem esik, az utsza közepén játszanék.

A’ Pályázó, vagy Maglovakat nevelő bizonyosan drága békerítéseket fog készítetni; tökélletes Gyógyítót, ügyes és számos Cselédséget tartani; jó ‘s tágos istálókban ‘s katroczokban csikainak legjobb ‘s legbőségesebb eledelt nyujtani. Nem fog ő azon törekedni, hogy egy lova ollyan legyen mint a’ másik, hanem hogy mindegyik, maga individualitásához képest olly tökélletessé váljék, a’ mint csak lehet. Már illy készülményekkel Igáslovakat, Rimondákat nevelni, bizony nem volna jutalmas. Azoknak jutalmas kiállítására csak az Alföldi Puszta való, ha husz harmincz ezer hold van egy tagban ‘s azt a’ népesedés, de kivált az ahoz való Tőkepénz híja miatt elrendelni ‘s instrualni nem lehet, oda való a’ nagy számu Ménes. Ellenben ha ott drága Ménesmesterek, katroczok ‘s a’ t. vannak, sok zab elkél, akkor fogadok, hogy veszteség sül ki a’ Számadásokbul. Már illy ménesekben hasznos, a’ csikók legnagyobb egyformaságára ‘s hasonlóságára törekedni; mint nem külömben arra ügyelni, hogy micsoda lovak vannak legnagyobb keletben. Azon Gazda, ki Ménesében olly Lovakat nevel, mellyek a’ Vásáron érzékenyen megkivántatnak, és mellyekben egyforma testállás, mozgás, szőr, ‘s egy typus látszik, jutalmasabb nyereséget várhat természetesen, mint azon Tenyésztő, ki már szokásbul kiküszöbölt lovakat állít-ki, és kinek Ménese tarka barka.

A’ ménesbeli Nevelésben főképpen arra kell törekedni, hogy a’ Ló ne igen kicsiny, és minden esetre nagy teher-biró legyen. Kocsibavaló Ló tizenhat markot üssön. Katona Ló kétszáz fontot könnyen birjon, százötven fontot mint a’ laptát ‘s a’ t. -

Magyar Országon a’ lovak tökélletesítése keleti lovak által sokkal bajosabb, mint az, ezelőtt Angliában volt. Oka ennek ez: nálunk csak tüze van inkább a’ lónak, mint teste; olly szükséges pedig egyik mint a’ másik. Mit ér a’ nagyon erős, szép testü és nagy Ló, mellyben semmi tüz, semmi energia nincs? de viszont mit ér azon kis tüzes macska, melly minden jó akaratjával is mindég csak a’ Szarkárul vett közmondásra emlékezteti az embert. Ollyan kis tüzes macska elég van nálunk ‘s igaz hogy egy ló se győzhetné-meg egész világ-hátán; ha annyit tehetne, a’ mennyit tenni akarna, de nem mindég hasonló a’ tehetség az akarathoz.

Angliában test volt eleinte több, ‘s belé önté a’ keleti faj éltető nemes tüzét, ugyan is a’ leghitványabb keleti ménló, melly csak egy kis teher alatt is nyög, helyes derék csikót ejtethet egy vastagtestü kanczával; de egy illy hitvány legényböl, ‘s az Erdélyi lábemelő ‘s lábcsavaró vékony kanczábul miféle terméket lehet várni? Szép lehet, de egy erős, vállas ‘s nehéz ember nem igen tudja, ő ülljön e a’ lóra, vagy a’ lovat vegye e a’ hátára.

Az én itéletem szerint a’ mi lovainknak tökélletesebbre való nevelésére az Angol tellyesvérü általjában véve alkalmasabb mint a’ keleti Ló, mert semmivel kevesebb, de tán több nemességgel mint ezen utólsó, több csontot, ideget ‘s erőt önt származatjaiba. Azonkivül pedig tagadhatatlan, hogy a’ tellyesvérü Angol Ló tiszta eredetét, mert már annyi nemzéseken által a’ maga minémüségét megtartotta, bizony csak kevesebbé lehet kérdésbe venni, mint azon keleti lovaknak tiszta fajzását, mellyek, Isten tudja, hol és kik által neveltettek. Nem vagyok mindazáltal a’ keleti Ló ellen, mert engem is ugy mint akárkit, bájoló ‘s kerek mozgása, nemes ábrázatja ‘s a’ t. annyira elragad; hogy sokszor szinte elfelejtem magamban azt a’ kérdést tenni, ‘hogy melly czélra lessz csikaja ugyan csak tökélletesen megfelelő, ha ollyan de éppen ollyan fog lenni, mint ő’. Ezen kérdés pedig az az ‘A’ mellynél a’ tenyésztőnek minden munkálódásait kezdeni kell.

Angliában csak egynehány kevés keleti ménló ‘s kancza tette azon Törzsököt, mellybül a’ mostani ott élő tellyesvérü nagy Familia származott. Sok keleti Ló hozatott Angliába utóbb is, és most is nagyobb számban vannak ott, mint Hazánkban. De már nálok nincsenek olly becsben, mint az idő, párasodás ‘s tartás által tökélletesített Magzatjaik. Nincs pedig előitélet a’ keleti Ló ellen, sőt ott most is keleti lovakkal számosabb próbatételek tétetnek mint nálunk; ‘s hogy is lehetne, hogy olly vér ellen volna előitélet, melly vér az Ország lovai tökélletességét ugy annyira nevelte? ha pedig van előitélet, hogy támadhatott az másképp, mint az által, hogy mind azon keleti lovak, mellyek később időkben vitettek Angliába, mind alább való csikókat nemzettek, mint azon régi Fajzók származatjai. Azt pedig tán senki nem fogja állítani, hogy az Angolok olly nemes keleti Lovakat magoknak nem szerezhetnek, mint mi. Az ő Lehetőségek, a’ világnak minden, és legelrejtettebb szegeletibül magoknak lovakat szerezni, a’ mi Lehetőségünkhez azokra szert tenni, ugy áll; mint egész India, az Indiai Gubernator, az Indiai Társaság kereskedése és karavánjai - egy Bálisbóthoz, egy keleti Consulhoz, egy pár bankrutírozott kereskedőhez, egynehány szegény utazókhoz - ugy, mint száz egyhez! Ne gondoljuk tehát, hogy azt Mecka tájékárul mi hozzuk majd Hazánkba, a’ mit az örökké járó kelő Angol ott felejtett: de ha olly Csudatermék találtatnék is ott; nem vinnék e azt inkább olly Országba, mellyben mindennap adnak lovat harmincz negyven ezer forinton pengőben, midőn nálunk példa sincs, hogy valaha ló csak tizenkét ezer forintért pengőben adatott, vetetett volna is.

Meglehet mindazáltal minden. Ugy mint a’ legnagyobb nyereséget is el lehet egy Sorsal nyerni Lotteriába; de nem hihető. Csak az a’ külömbség fordul még itt elő, hogy a’ keleti ló sokkal drágább mint az angol ‘s még is ha egybehasonlíthatjuk az egyikkel való tenyésztés,  S z e r e n c s e j á t é k,  a’ másiknak nevelése pedig  b i z o n y o s  r e g u l á k r a  é s  c o m b i n a t i o k r a  é p ü l t  I d ő t ö l t é s.

Nem tagadom ellenben, hogy általjában az Angol Lóban is van sok, a’ mi dicséretet nem érdemel ‘s hogy számosak köztt, csak kevesek találtatnak, mellyek minékünk igaz hasznot hajthatnának. És akármelly befolyása legyen is a’ kora szaladásnak a’ tellyesvérü lóra, ugy hogy annak testiállásárul igazságosan itélni csak bajos; azért nem lehet azt még is ellenzeni, hogy közülök némellyiknek olly elijesztő merevedtsége, restsége, otrombasága ‘s ügyetlensége van; hogy a’ tenyésztő inkább más Maglovat választ. Magam is némelly kanczáimat keleti lóval hágatnám előbb, ha bár nem is tudnám eredetét, mintsem egy illyen faragatlan mamlasz Legény által.