MIT KELLENE TEHÁT NEKÜNK TENNI.

Közelítünk most már azon állóhelyhez, a’ honnan, a’ ködben merült Tájt lassan lassan a’ homálybul kiemelkedni, és a’ külömb Környülmények Testesedését ‘s Megüllepedését tán szemlélni, és egymáshoz illőbb Arányban ‘s Összeköttetésben fogjuk látni. Azonban bár mi nagyon szeretnék is egyszerre oda ugrani, és eddigi okoskodásaimat Hazánkra alkalmaztatni ‘s mind azt a’ mi ekkoráig lélektelen Test volt, végtére életbe hívni; azért még is némelly Általjánosokat még előbb, bár mi unalmasok legyenek is, érintenem szükséges; ne talán ha egyszerre a’ Völgybül szaladva mennénk-fel a’ Hegyre - a’ közben fekvő Meredek némellyeknek esmeretlen maradjon.

És azért állapodjunk még meg egy kicsinyt ‘s tegyünk magunknak ellenvetéseket, nehézségeket. Egy részrül csendes hideg vérü Ellenezés, más részrül forró de ki nem csapongó Indulat ‘s erős, állhatatos végrehajtó Akarat, a’ Világban előbb utóbb mindent legszebb Rendbe ‘s legnagyobb Egyenlősulyba hoz. A’ Nyomás és Ellennyomás, ha egyenlő sulyu, tartja az örökkévaló Mindenséget abban a’ mennyei Egybenhangzásban, melly minden elnemromlott Lételbe boldogságot önt; az érezteti a’ Halandókkal pillantatokig a’ Paradicsom legégőbb örömét; az hoz a’ polgári Társaságba mindent a’ legnagyobb Világosságra; az hoz a’ hideg Erőművbe Melegséget.

Nézzük tehát még mindenek előtt, mit lehetne alaposan ‘s helyesen az ellen állítani, a’ mit már előre bocsátottunk ‘s engedjünk, ha igazunk nincs; ha pedig érezzük, hogy még is igazunk van, iparkodjunk azt a’ mit érzünk, szembetünőbben előadni, hogy másokat végtére megmozdítsunk. Csak okoskodásoknak engedjünk; ne hagyjunk magunkon idegen authoritas által erőt venni - valamint viszont ne kivánjuk, hogy más meggyőződése nélkül, hidjen ‘s azért hidjen vaktában, mert mi ugy hisszük, mert mi ugy mondjuk. Legyünk Ellenkezők, de egyszersmind Barátok. - Vetkeztessük-ki a’ szép Igazságot minden leplegibül, hogy az ugy mint mikor még a’ Homályvilág boldog lakosai köztt tartózkodott, mezítelen álljon előttünk, ‘s fogadjuk-el igazi magyar jó Szívüséggel házunknál - akár melly Éghajlat felül, ha bár Ellenségeinktül jönne is.

- - - - - - - - - - - - - - -

Némelly embernek az egész esze abban áll, hogy soha semmi ujat nem próbál, és minden próbatételrül már előre mindég azt jövendöli ‘E bizony, meglássák, nem fog menni, - és minekutánna uj dolgot alig, vagy csak ritkán lehet egyszerre végbe vinni; illy prófétának többször van igaza, mint nem, mellynek következésében a’ Sokaságnál nagy hitele is szokott lenni. Az embereknek ezen Osztálya leggyülöletesebb; ez csak akadályoztatni, rontani, és a’ lángoló Visgaészre ‘s forró Hazaszeretetre hideg vizet önteni tud. Nagy érdeme van annak, ki elől megyen, ki megtöri a’ jeget. Meglehet ugyan, sőt hihető hogy göröngyös és veszedelmes uton jár, esik, bukik; de vigyázhatnak, óhatják magokat soktul az utánna törekedők. Amazé az Érdem, a’ Dicsőség; ezeké a’ Haszon, a’ Nyereség ‘s nem ritkán a’ megnemérdemlett Dicséret ‘s Hír.

Az Embereknek azon két Felekezete pedig legszámosabb; mellynek egyike minden visgálat nélkül mindég azt prédikálja ‘Maradjunk a’ Réginél’ az Ősinél ‘s a’ t., legyen az bár hasznos vagy káros; a’ másika pedig mint a’ vak légy mindennek neki esik ‘s mindég azt hirdeti ‘Menjünk előre’ tartsunk lépést más Nemzetekkel ‘s a’ t., lehetsége e, hasznos e az időre a’ környülállásokra nézve, az neki mindegy.

Minden dolognak van egy szép és egy rut Oldala. A’ Genfi Tó szélei tiszták, rajtok a’ szem örvendve nyugszik, de a’ Vadászt hamar eluntatják kiességei. Komádi tájéka nem bájolja senki szívét, de a’ nádnak ‘s posványnak örül a’ puskás. A’ jó buzaföldek köztt kocsin lépésbe megyünk; a’ sovány legelőkön nyargalni lehet, és az Utazó azt átkozza, a’ mit a’ Gazda felhőkig emel. A’ pályafutásnak is vannak minden bizonnyal szép és rut oldalai. ‘S én tán abban hibázom, hogy csak szebb részét látom, midőn rut részei szemem elől visszavonulnak. Vannak ellenben mások, kiknek szemei az egész pályáztatást olly rutnak mutatják, hogy abbul soha se villog ki nékik a’ legkisebb Szépség is. Igy  K n o b e l s d o r f  például a’ kis könyvében:  Ü b e r  d i e  P f e r d e z u c h t  i n  E n g l a n d  1820.

Már melly Résznek van igaza, azt sem én, sem az, ki ellenkezőt mond, el nem dönthetjük; az Olvasóinkra marad.  K n o b e l s d o r f  maga szemeivel látta, melly virágzásban van a’ Lótenyésztés Britanniában, melly jó, számos és minden czélnak megfelelő Lovakat lehet ott vásárlani, és mennyi pénz megy oda esztendőnként a’ Continensrül. Ő maga mondja, hogy a’ Lótenyésztés Német Hazájában nem igen nagy hasznot hajt, - és minekutánna egy Országot a’ másikkal összehasonlít, miben keresi a’ dolog velejét? A’ földek felosztásában, az eledelek u. m. bükköny, lóhere,  e s p a r z e t  változtatásában, a’ lovak szetskáztatásában ‘s a’ t. Valamint a’ Hadivezér, ki az által akarná megnyerni a’ Csatát, hogy az Armadának kiadja a’ parancsolatot: ‘hogy a’ bajuszok jól kipederve, a’ kengyelvas-szijjak két lukkal rövidítve, a’ czafrangok felkötve’ legyenek... És végtére mivel zárja bé okoskodásait? Azzal, hogy Olvasóinak nyiltan és szinte meglepőleg ki vallja, hogy ő több esztendei tapasztalása után bölcsebb javítást Ménesén nem tudott tenni, mint azt felére leszállítani. - Ez már valóságosan furcsa methodus a’ Lótenyésztés előmozdítására! Ugy látszik inkább, mintha  K n o b e l s d o r f  elakarná Hazafiait a’ Lótenyésztéstül ijeszteni; mellyet még is nem hihetek, mert tudva van, hogy ő maga Angol Ménlovakat és Kanczákat vett ‘s hogy ezen tárgyban sokat fáradozott, sokat költött. Ő az Angliai Lófuttatások következéseit minden ágazatjában kedvelli ‘s irigy szemmel nézi; be szeretné ha Hazájában is ugy volna! de azon okot, mellybül az általa is megszeretett következések folynak, nem látja. Hazafiainak enthusiasmussal lelkekre köti ‘hogy olly hibás, vakmerő veszedelmes Játékok által mint azon természet ellenvaló Angol  H a z a r d  J á t é k o k,  ne hagyják magokat elcsábítani. Mintha szomszédom ki irígy szemmel látja szép lóherémet, mig az ő legelőin Jószága porban áll, engem vádolna ‘s tőlem tartana; mert lóherém magvábul néki ajánlok.

H a z z i  U r  pedig az Előbeszédben említett könyvében nagyon bőven előadja azon külömbféle Versentfutásokat, mellyek Olasz Országban, Hollandiában és most ujabb időkben, Bavariában tartatnak, és ő is sikeretlenségeket annak tulajdonítja, hogy a’ futásokbul a’ Methodus, Rend és Tudomány ki van rekesztve ‘s az csak ugy üzettetik, mint valamelly ünnepi mulatság. Nem lessz haszontalan azt itt röviden magyarra áttenni, a’ mit ő erre nézve előhoz „Sok esztendőtül fogva, ugy mond, látni Német és más Országokban Lófuttatásokat esztendőnként tartatni, mellyek belső elrendeltetések miatt, és némelly más okoknál fogva is nem voltak czélarányosok; ‘s azért nem is hajtottak annyi hasznot, a’ mennyit hajthattak volna ha Elintézőik másképpen vették volna munkába a’ dolgot” könyvének valamelly más részében pedig „A’ Lófuttatásrul az emberek közönségesen semmi egyebet nem szoktak gondolni; hanem csak, hogy az néhány óráig a’ Sokaság mulatságára szolgálhat. Sokan azt állítják, nagy, de nevetséges magokkal való megelégedéssel, vállokat vonogatva ‘s szánakozó mosolygással; hogy az efféle Spectaculumok semmit sem érnek ‘s így kár azt a’ pénzt kidobni, mellyben azok mindenkor telni szoktak”.

Ebbül az egy pár sorbul is elég bőven kitetszik, hogy az éppen említett nagyra becsült Szerző - kinek mély, egészséges és sokféle tudományokkal kiművelt eszét és elmetehetségét, nem csak ezen könyvecskében, hanem számos más irásaiban is minden lapon tapasztaljuk - a’ pályafutást nem hijábavalóságnak, idővesztő mulatságnak, és semmitsemérő foglalatosságnak tartja, hanem hogy ő is szinte mint mi, a’ sok szép folyamok forrását ott keresi, a’ hol az valóban sziszeg ‘s buzog.

Sokan a’ futtatást azért nem kedvelik, mert sejdítik, hogy a’ Rigorosumban szégyent vallanának Lovaik, mellyek ma meglehetőseknek találtatnak t. i. ollyan Examinator Urak által, kiket a’ Lóbirtokosa a’ Tentamen után ebédre szokott hívni -. De a’ becsületes ember más madár tollaival nem kivánja magát szépíteni; hanem inkább éppen olly megengesztellhetetlen Ellensége az usurpált Reputationak; mint igaz Barátja és erős Védje az elnyomott Érdemnek. ‘S hány usurpált Reputatio van pedig a’ világon ‘s melly kevesen szenvedhetik azért a’ napfényt; melly kevesen állják-ki bátran a’ Rigorosumot!

Némellyek az Elkészítés ellen nem azért vannak, mintha nem látnák nagy hasznát, nagy szükségét; hanem azért, hogy magoknak nyitva hagyjanak hátul egy kis ajtócskát, mellyen ha kivántatik, kibujhassanak. Ha lovaik tán győznek, mi felséges jó lovak fognak azok akkor lenni! ha meggyőzettetnek, mi természetesebb, minthogy az elnem készült ló nem győzhet!

Más Osztálybéliek ‘s kivált néhány Földesurak, minden próbatételeiket mások jószágán, mások erszényébül akarják eszközölni. Ezek vagy azt kiállják szünet nélkül ‘a’ Kormány, a’ Kormány, vagy azt ‘az Adózónép, az Adózónép’. Ej de jól tudják, mit tennének, ha Gróf N. Báró N. ‘s a’ t. jószágaiban ülnének; itt birkaaklot, ott canalist, itt szederfát, ott phormium tenax-ot teremtenének - midőn azonban magok jószágaikon a’ Sequestrum hideg keze fekszik, - vagy ládájokon kinem nyitható lakat függ.

Én éppen olly czél ellen valónak tartom, a’ lótenyésztés felelevenítését az Ország legtehetetlenebb lakosainál elkezdeni akarni: mint általjában kinemvihetőnek hiszem azt, hogy a’ Kormány maga számára elégséges, és jó lovakat jutalmasan nevelhessen. Nékem ugy látszik, hogy ezen tárgyat sem igen magas, sem igen alacsony helyen kezdeni nem kell; hanem hogy az egyenesen a’ Földesurakat, vagyonosabb Árendátorokat és jobbértékü Polgárokat érdekli. Csak kapjanak azok egyszer a’ dolgon jó szívvel ‘s üzzék azt jó ideig álhatatossággal; majd elterjed lassan lassan az Ország minden Lakosaira is,  a z o n  l o v a t  n e v e l é s h e z  v a l ó  k ö z ö n s é g e s  S z e n v e d e l e m,  melly nélkül, akár ki mit mond, a’ lótenyésztés igazi sikerébe bizony soha nem jöhet. Ha pedig végtére kiki reménylhet nyereséget ‘s azért kiki, a’ kinek csak tehetségében áll, lovat nevelget; nem lessz akkor a’ Kormánynak többé nehéz mind azon lovakat a’ honni földön megvásárlani, mellyek megkivántatnak. És azokat bizonyosan nagyobb tökélletességben ‘s olcsóbban is megfogja szerezni, mintha azokat maga nevelné, vagy Külföldrül hozatná; ha t. i. a’ Számadásokban semmi hiba ‘s homály nincs.

Ez ellen megint azt a’ kifogást lehetne tenni, hogy kevés ember olly békességes türő, olly állandó, hogy a’ gyümülcsözés idejét bévárhatná. Akár melly jól van elvetve a’ makk, akár melly egészséges - ha mingyárt egykét esztendő után nem ád árnyékot, ismét felszántatja. Melly kevesen hagynák buzájokat békével megérni, ha szinte mingyárt vetés után nem zöldülne. Hazánkban ritka a’ Komló-Termesztő.

De hát azok, kik mindég azt forgatják nyelveken ‘Ez mind jó, az tagadhatatlan; de csak lassan; még az idő nem alkalmatos hozzá, a’ dolog még nem érett-meg’. Azonban némelly dolgok soha meg nem érnek, azokat ‘éretlenül’ akár mi bajosan essék is, kell megemészteni. Egy körülsánczolt Várt, melly ágyukkal ‘s számos gyalogsággal van védve, jó idővel, jó alkalmatossággal ‘szép megérettségben’ megtámadni nem lehet; akár hogy kerítgetik, annál többet lőnek, ‘s ezen  ‘A k a r o m  é s  N e m  i s’  köztt, több Legénység hull-el, mintha minden Czifrázás nélkül néki rohanna a’ Sereg. - A’ fösvénynek soha nem üt az az óra, hogy adjon. Az önnszerető Hazafinak soha nem derül fel az a’ nap, hogy a’ Honn Oltárára áldozatot vigyen.

‘S hát a’  K ö l t e m é n y e k k e l  hogy áll a’ dolog? A’ mit ló csak valaha végbevitt, kétféleképpen tudjuk, valamint a’ Görög Históriát; egyik oldala Mese, másika pedig Valóság. A’ mi a’ Mesét illeti, meg keli vallanunk, hogy az a’ Ló dolgában nálunk nagyon széles kiterjedésü; - a’ mi pedig Valóság, annak köre igen igen keskeny.

Nem mulaszthatom-el mind azokat, kik ebben a’ tárgyban világosan látni akarnak, alázatosan megkérni, hogy magokat mind azon csapszéki Mesék által ne hagyják megcsalni, ne hagyják elcsábítani; mellyek nem csak nálunk, hanem másutt is Hagyományképpen nemzetségeken keresztül atyárul fiúra szállottak. Az Ember olly Barátja a’ Csudálatosnak, hogy azt mindég szívesen elfogadja, és legtöbbnyire nagyobbítva szebbítve adja tovább. Ki nem örvend csudálatos történet előadásakor egy egész társaság bámulásán?

Szörnyüket hallottam már beszélleni Lovakrul; majdnem kótyavetyére bocsátá egy némelly lovai tetteit ‘s majd csak nem azzal végzé, hogy ha szorította volna az ember, hogy azokkal 24 óra alatt Mosonbul Kolosvárra érkezett ‘s a’ t... Más valakinek két kocsislova elragadta szekerét Veszprém táján ‘s a’ két első kerékkel, a’ nélkül hogy a’ Pesti hidon átment volna, a’ Tiszamellékén épen ‘s egészségesen érkezék haza!... De ez mind mendemonda. A’ Nép csak beszélleni tud; ritka az, a’ ki cselekszik. A’ Lórul pedig gyakran az beszéll legtöbbet, ki legkevesebbet ül rajta, kinek se istálója, se lova.

Gondolná e’ az Olvasó, hogy még Madame  G e n l i s  is béavatá magát e tárgyba? ‘s igazi franczia módra az Angol ellen való vetélkedés lelkével azt mondja egy valamelly költeményében „Jöjjenek az Angolok azon vékony ‘s élhetetlen Anisette-vérü felmesterkélt Lovaikkal, ‘s próbálják csak szerencséjeket a’ mi jó, erős, derék Normandi Lovaink ellen, majd meglátjuk, mi lessz a’ vége”. Látták is végét ‘s magam is láttam egykor Amiensben egy hatalmas franczia vasas Tisztet egész gálában; elől hátul pánczélozva, lófark-fehér-forgós sisakkal, jó kihevert vacskos Normandi Lován, egy elkészültt Angol tellyesvérü Ló ellen kikelni, mellyen egy könnyü kis gyerek ült. De nevetséges volt kimenetele! A’ bátor Katonatiszt soha el nem értheté, miként futhatá ki őtet egy olly hitvány gyerkőcze! ‘S illyenek után kinek lehet rossz néven venni, ha magát a’ Ló dolgához ugyan csak értőnek hiszi.

Egyszer, még gyermek koromban egy Csukát fogtunk ‘s olly nagynak láttuk, hogy legalább 20 fontosnak tartottuk; pedig nem volt több 11 fontnál. Be haragudtunk, hogy a’ háznál egy avult Statera került elő, mert ha az nem lett volna, csendes lelki esmerettel legalább is 18 fontnyinak nyomhattuk volna belé meséinkbe. - Máskor egy Őzet lőttünk: de ez már bizonyosan van 80 font! Szerencsétlenségünkre azt is megmázsáltuk, és 38 font lett belőle, és a’ szép mese, mellyen annyi vadászpajtásunk csudálkozott volna, szétoszlott. Igy van Zöld Marczi, Angyal Bandi ‘s a’ t. meséivel is, - semmivel se külömben. Majd sokan fognak haragudni, mint én könnyü csukámra, könnyü őzemre, ha lovaikat mértékre, az az, a’ pályára fogják vinni, mert ott minden mesének vége szakad.

A’ hol a’ Messzeségek ki vannak mérve, a’ hol Bizonyságok ‘s Birák vannak ki állítva ‘s a’ t. ott senki se csalhatja-meg magát. Ott senki órája nem késik, se nem koríthat. Mind ezen előrevaló készületek nélkül száz ember köztt hány van, ki elinduláskor egy pár minutával később nem nézné óráját, ki minden hátra maradást nem a’ maga kedvére magyarázna. Hol az a’ puskás, ki ha olvassa hány lövéssel lő, hánnyal hibázik, egy két elhibázott lövést hébe korba el nem felejtene? Egy Hannoveri Zsidó, kocsislovai serénységét próbálván egykor, tizenkét órakor indult ‘s fél mértföld haladtával a’ feltett helyre elérvén, megint az órájára tekint, - ‘s az csak mindég tizenkettőt mutat ‘Ejnye! felkiálta;  s e m m i  i d ő b e n  j ö t t ü n k,  ezek ám a’ Lovak!’ - De az órája nem járt - Igy megesik, hogy a’ legbecsületesebb ember, ha ő maga egyszersmind Felpörös, Alpörös és Bíró, akaratja ellen is sokszor megcsalja maga magát ‘s másokat is.

A’ mi pedig a’ Lóesmeretet illeti, az a’ leghatártalanabb tudomány. Egy tárgy sincs, mellyben a’ Jórul való képzelet olly külömbféle, és a’ Módinak annyira alája volna vetve. Csak husz esztendő forgása alatt, hány vélekedések, hány kicsapongó megkedvelések fordultak elő. Egykor ha csak farkát viselte a’ Ló, a’ többi mind megbocsáttatott; jött azután a’ vastag térdek periodusa; arra változólag a’ lábszár-csont szélessége, marrja élessége, a’ testnek rövid egybenkötése, a’ csipő csont farktul való távolsága, a’ hevederhely mélysége ‘s a’ t.

Már akár micsoda czélra való legyen is a’ Ló, vélekedésem szerint:  m i n d e n  T a g o k n a k  e g y m á s h o z  v a l ó  t e l l y e s  A r á n y a,  é s  m i n d e n  M o z g á s o k  t ö k é l l e t e s  E g y b e n  h a n g z á s a,  t e h e t i  c s a k  a’  j ó  L o v a t.

De már mind ezek után ki a’ tökélletes Lóesmerő? Azon Kováts, Borbély, vagy Akárki, ki a’ Cursust elvégezte; az már a’ lóhoz ért, hogy lehetne? Talán sem ő, sem azok, kik tanították, soha lovon sem ültek, vagy lovok nem is volt. Illyen Oskolabéliek mindég orvosi szemmel nézik a’ lovat ‘mintha mindegyben gyógyitani akarnának’; ‘s inkább hajulnak ők egy a’ Cursus szerint minden hibátul tiszta ló felé, akár mi gyáva, ‘s mi dög legyen is az külömben, mintsem egy délczeg paripa felé, ki mindenen átrepül, de lába tán hólyagos ‘s a’ t. Ezek a’ Tenyésztéshez is éppen olly keveset értenek.

Most nézzük a’ Ménes mellett nevelkedett Embert. Ez nem kedvelli a’ mozgást, hideget, sok levegőt; ő nem bánja, ha csikajábul nem lessz is Achilles, csak szegénykét ne bántsa senki ‘s baja ne essék. Már egy illyen semmit nem gyülöl ugy annyira, mint a’ Készítőt. - Ez az utólsó ellenben mindent laxalni, izzasztani, conditióba hozni akar, a’ ló másképp akar hogy vágtasson, felülni engedjen vagy sem, a’ lovassal elszaladjon vagy sem; az legkisebb gondja. A’ Stallmeister ellenben mindég tanít ‘s leczkéz, a’ ló akár legyen jó erőben, akár nem; erre ő nem ügyel.

A’ Kereskedőnek nincs szeme, egy, két esztendős csikókra, ő csak a’ kizsarolt, rosszul tartott lovakbul nézi ki, hogy majd millyenek lesznek, ha egyszer gond, zab, nyugvás ‘s meleg megfordul rajtok. A’ Sokaság pedig megvet minden lovat, melly sovány, hosszuszőrü, tisztátalan - ‘s megkedveli mindegyiket, melly kövér, simaszőrü ‘s ha kivezetik, fuj, haboz ‘s figuráz. Hogy lehet ennyi külömbféle ‘s egymással ellenkező Ízekbül tökélletes Lóesmerőt összealkotni? Nem lehet - A’ Tárgy igen szövevényes, ‘s azért, hogy meglehetősen kifejtődhessék, majd nem minden Ágazatjára külön külön Ember kell.

Vélekedésem szerint semmi sem tesz minket rövidebb idő alatt Lóesmerőkké, mintha egynehányszor érzékenyen megcsalattattunk. Ha egy egész esztendei Cursust halgatnánk is az Ophthalmiárul, az nem nyitná-fel annyira szemünket, mintha csak egyszer kétszer jó drágán vásárlottunk volna - vak Lovat.

Többen azt mondják ‘De nem kár e nem természet ellen való e a’ lovakat illy korán futtatni?’ Arra azt válaszolhatnánk: Igen is, éppen olly kár mintha 12 esztendős fiunkat már examináltatnánk, éppen olly természet ellen való, mintha az már illy gyenge korában sétálni járna, lapdázgotna ‘s csuszkálgatna? Kétség kivül nem volna helyes valamelly gyermeket annyi tudományokkal megtömni, hogy az már 12 esztendős korában patvariára léphetne; mert hihető, hogy csömört kapna; ugy bizonyosan nem volna czélarányos egy trabális Betyárt két három esztendős csikóra ültetni, hogy azzal megbirkózzék; de egy könnyü gyereket jó móddal, szelíd nevendék csikóra ültetni nem veszedelmesebb; mint veszedelmes volna egy Nagyságos Urfit 19 esztendős koráig, minden mozgástul tartóztatni, hogy azután, ha már egészen végbe ment növése, annál magasabbakat szökhessék!

Tudom, hogy még sokat fognak némellyek okoskodásaim ellen feltalálni, és engem, mint az ébredt Ellenség, mindég ott megtámadni, a’ hol éppen legkevesebbet gondolnám, vagy a’ hol leggyengébb vagyok; - de mivel visgálódásaimat végnélkül nem folytathatom, azért csak megint a’ régi harangomra akarok ütni.  ‘A’  L ó t e n y é s z t é s  g a z d a s á g b e l i  T á r g y;  o l l y  g a z d a s á g b e l i  T á r g y,  m e l l y  H a s z n o t  n e m  á d  -  s i k e r e t l e n;  ‘s  a z é r t  -  h a  a’  l ó t e n y é s z t é s  s i k e r é t  l á t n i  a k a r j u k;  -  a’  H a s z o n,  a’  N y e r e s é g  L e h e t s é g é t  m e n t ü l  h i h e t ő b b é  t e n n i  t ö r e k e d j ü n k’.

Ezen okoskodást állítom: a’ szüleség változtatása, a’ zabosbükköny etetése a’ lovak secskáztatása, - ‘s a’ t. ellen. Én sem a’ Kormánytul nem kérek semmit, sem az Adózónépre nem kivánok semmi terhet hárítani, és még is hiszem, hogy a’ dolog nagyon jól fog folyni ‘csak el legyen a’ mag vetve’ - ‘s állhatatos ‘s békességes türés legyen, annak gyökerezése, annak lassu növése bevárására; akkor bizonnyára eljön a’ gyümölcsöző nap.

E’ szerint hát minden utóbbi keringelés nélkül egyenesen kimondom, hogy  é n  a’  L ó t e n y é s z t é s  á l t a l  n y e r n i,  é s  s z é p e n  n y e r n i  k i v á n o k  ‘s  h o g y  m i n d e n  s z á m l á l á s a i m  é s  e d d i g  v o l t  t a p a s z t a l á s a i m  s z e r i n t  n y e r n i  r e m é n y l e k  i s.

Ha okoskodásaim helyesek, a’ jó következéseknek folyni kell - ha a’ következések jók, - megfogja szomszédom is kedvelni, és azok megszerzésére törekedni; attul mások, másoktul sokan. ‘S azért hagyjuk a’ dolgot magára, ne mesterkedjünk rajta, kiki tartson lovat ‘s neveljen, a’ ki akar; a’ ki nem akar, ne tartson, ne neveljen.

De ha minden a’ régi korban megmaradna, semmi kis javítás sem történnék, ugyan mi nagyot nyerhetnénk ma a’ Ló által? Mit érne az a’ Ló, melly egy nap el tudna menni Sopronbul Debreczenbe, ‘s más nap vissza? Ha  B u c e p h a l u s t  tudnánk nevelni, ha  A u r a,  ha  B a b i e k a,  ha... ha... teremnének Méneseinkben - mit érnének? Tudnánk e két három száz aranynál drágábban eladni. Ha  P e g a s u s  maga jelenne-meg Legelőinken, nevezetes sommát adnának e értte? Minek hát a’ fáradozás, minek a’ gond? Kedvelheti e az ember a’ tiz Tagos Gazdaságot ‘s azzal összekötött kiadásokat ‘s vesződséget, ha még két Calcaturás Mezőnek productumára, mellyen a’ Természet tán többet teszen mint maga iparkodása, sem reménylhet bizonyos és jó Vevőt? Olly Embernek, ki munkája után él, egy bizonyos határt vonni ‘s azt mondani ‘hogyha te egész életedben éjjel nappal dolgozol; ha vért izzadsz, és mindég koplalsz, és még ha a’ szerencse mosolyog is rád, többet magadnak és maradékidnak még sem szerezhetsz, hanem csak ennyit és ennyit’ - olly következéseket hoz maga után, mintha a’ Törvény azt szabta volna husz esztendő előtt, hogy ‘az industriának felserkentése végett, egy mázsa gyapjut a’ gazdáknak 40 forint pengőért egy Kiárendáló Társaságnak át kell esztendőről esztendőre engedni’. - Be szép gyapju volna most Hazánkban! - Kilátást kell hagyni annak, a’ ki fáradoz, a’ világ minden kincseire.

Csak a’ Nagylelküséget és Patriotismust nem kell, az Istenért! összekeverni a’ Gazdasággal, a’ Kereskedéssel. Mindegyik a’ maga helyén - ‘s mondjuk-ki kereken; nem ér e a’ Közjóra nézve, egy jó Gazda-hazafi, egy vagyonos Kereskedő-hazafi többet, mint a’ szegény tehetetlen Patriota, bár mi szép lélek lakja is szívét. ‘S igy keressük a’ Nyereséget ebben a’ tárgyban szintugy minden Elpirulás nélkül, mint iparkodni ‘s alkudozni nem szégyenlünk, hogy 1-2 forinttal többet adjon a’ Zsidó gyapjunkért.

Hozzuk most ismét Angliát csak egy pillantatig emlékezetünkbe vissza. Ott számos példa van arra, hogy egy 6 hónapos csikó ezer font Sterlingen kelt-el; hogy egy Magló sok számos esztendeig két három ezer fontot hozott-be Ménbért; hogy egy lovat három négy ezer fontért adtak-el; hogy egy ló életében Urának huszonöt, harmincz ezer font Sterling nyereséget hajtott.

Most hasonlítsuk Magyarhazánkat Britanniához ‘s gondoljuk-át villámsebességgel, hogy mi lenne belőle, ha mind annak csak egy része, a’ mi Britanniában áll, nálunk felállítatnék. Nem derülne e fel a’ szép tavaszi reggel minden diszében, és a’ tiszta levegő ‘s a’ napnak élesztő sugárai nem igérnék e minden plánta virágzását, minden virág gyümölcsözését?

- - - - - - - - - - - - - - -

Mi szükséges ekképpen, hogy Hazánkban a’ Lódolga mozgásba, életbe jöjjön ‘s nem sokára virágozzék és gyümölcsözzék?

‘Több ízbéli, nagy, bizonyos ‘s esztendőrül esztendőre fennálló  J u t a l m a k,  mellyeket futtatásbéli diadalom által lehessen elnyerni’.

‘Jól elkészített és az esztendő minden részeiben jól fenntartott  P á l y á z ó h e l y’.

‘Állandós  K é s z í t ő  I n t é z e t e k’.

‘Egy mindég fennmaradó  L ó t e n y é s z t ő  E g y e s ü l e t’.

‘Egy igazi és valódi  O r s z á g o s  L ó d e f t e r  és bizonyos időszaki  K ö z j e l e n t é s e k’.

‘M é n b é r’.

‘Rendes esztendei  L ó v á s á r’.

Fontolgassuk ezeket rendre, és törekedjünk következéseiket egyenként kifejtegetni, ugy hogy továbbá azon haszon, melly mind ezen részeknek szoros összeköttetésébül háramlik, világosan kimutassa magát.

T ö b b  í z b é l i,  n a g y,  b i z o n y o s  ‘s  e s z t e n d ő r ü l  e s z t e n d ő r e  f e n n á l l ó  J u t a l m a k,  m e l l y e k e t  f u t t a t á s b e l i  d i a d a l o m  á l t a l  l e h e s s e n  e l n y e r n i,  é s  m e l l y e k n e k  e l n y e r é s é t  a’  S o k a s á g  é r z é k e n y e n  o h a j t h a s s a,  é s  b i z o n n y a l  e l  i s  v á r h a s s a.  Ha a’ jutalmak nem számosak ‘s nem nevezetesek, nagy mozdulást és a’ Tenyésztőkben nagy szorgalmat nem okozhatnak. Egy pár aranykáért, pro hic et nunc, nem minden mozdul-ki szívesen helyébül; de ha százakat, ezereket lehet nyerni becsületes uton; sokan fognak utánna törekedni ‘s így a’ köziparkodás felébred. Ha pedig a’ Jutalmak nem olly bizonyosok, ‘s esztendőről esztendőre nem olly okvetetlenül állandók; hogy azoknak kiadatását a’ Közönség minden legkisebb aggodalom nélkül bevárhassa sőt elkérhesse: - akkor bár mi nagyok legyenek is, nem fognak egyebet szülni: hanem hogy abban, vagy azokban az esztendőkben, mikor kiadatnak, nagy lessz a’ Pompa, nagy a’ Mozgás, nagy az Egybenfolyás ‘s hogy sok magában azt fogja mondani ‘Hála Isten! ez már jól megyen!’ - midőn azonban minden Élet, minden Elevenség, a’ Jutalmak kimaradásával, megint meg fog szünni. De a’ Messzebbrenéző nem igy látja a’ dolgot. Ő az ezen Jutalmakbul háramló időtöltést, mulatságot ‘s örömet csak mint mellékes dolgot tekinti, ő azokbul hasznos következéseket vár. Miként lehetne pedig azt gondolni, hogy sok emberben azon Ösztön ‘jobb lovat nevelni’ felserkentetnék; ha öt, tiz, tizenöt esztendőre előre a’ pontosan megjelenő Jutalmak a’ távolságban nem fénylenének már. Hogy pedig ezen Jutalmak Elnyerhetése, nagy kiterjedésben, csak futtatás által történhetik-meg, feljebb láttuk. Azonban fejtsük-ki mind ezeket példa által.

Ha valamelly tavaszkor tiz ezer arany ‘s számtalan más jutalmak: mint Billikomok, kardok ‘s buzogányok, karpereczek ‘s a’ t. volnának kitéve; a’ nélkül hogy azoknak egyforma számban ‘s becsben való kitétele, bizonyos változtatlanul meghatározott és rendesen visszatérő időszakaszokon ismételtetnék: mi következés eredne azokbul? hogy az ügyesebbek - a’ Sokaságnak ideje nem maradván az Ujságot valamennyire elérteni - a’ Jutalmakat olly lovakon vinnék-el könnyen, mellyeket olcsón vagy az Országban vagy Külföldön szereztek. Sok ember keresne lovat, a’ mi által tagadhatatlan, egyik ‘s másik lónak ára szépen áradna; de mennyi időre ‘s melly magasságra? Mindenhol nyargalnának, volna sok mozgás; de meddig? A’ Tenyésztésre ellenben gondolkodnék e valaki, számlálná e valaki abban a’ zavarban hideg vérrel: hogy azon Somma, melly jobb ménlovak ‘s kanczák megvásárlására, azoknak jobb tartására, épületek rakására ‘s a’ t. megkivántatik - kamattal vagy kamat nélkül adattatnék e ki? Iparkodnék e valaki jobb lovat a’ tenyésztésre keresni, jobb csikókat nevelni; azok nevelésében ‘s tartásában jobbat ‘s czélarányosabbat feltalálni?

Ha pedig csak ezer arany volna is százonként, mint tíz Pályadíj esztendőrül esztendőre fundálva, ugy hogy p. o. Pesten minden tavaszkor, egyet se véve-ki, ezen jutalmak elmaradhatatlanul, bizonyos napokon, és többet nem változtatható, előre - elhatározott Feltételek alatt, semmi hosszu jelentések, kivételek ‘s más vesződségek által el nem ízetlenítve adatnának-ki, mit eszközölnének ugyan, visgáljuk.

Tegyük-fel, hogy ezen somma valójában ezer arany, és tiz részre elosztva futtatás által elnyerhető volna. Három jutalomért akár honnan való lovak, a’ mieinket természetesen ki nem véve, léphetnének a’ gyepre. Hét jutalomért pedig csak az Urunk birodalmaiban fajzott lovak versenezhetnének. Mi lenne belőle? Azt a’ három jutalmat, mellyet minden Országbéli Lovak számára tettünk-ki, hihetőleg Angol vagy Keleti Ló Gazdája nyerné-el; a’ többi hét száz aranyat pedig Méneseink Birtokosai.

Azon Angol vagy Keleti Lovakat, akár Ménlovak, akár Kanczák lennének - mert a’ Heréltek ki volnának rekesztve - a’ mint gondolom, egyik vagy másik Földes ur megvenné ‘s azok az Országban maradnának. Hozójik olcsóbban adhatnák, mert egy vagy tán több jutalmat nyertek volna vélek; Vevőjök többet adhatna értek, mert következő esztendőre az a’ Lehetség maradna-fenn számára, hogy az említett jutalmakbul egyet, vagy többet ő nyerhetne-el, és így az adás-vevés hihetőképpen könnyen menne végbe.

A’ más jutalmakat nyerte Lovak pedig már valami bizonyosat érnének ‘s becsek megszünnék ‘pretium affectionis’ lenni. Birtokosaik őket nem csupán kedvekbül, kényekbül tartanák; hanem azon számba vett ok miatt, mert általok értékeket nevelhetik. Ha például N. Uraság Lova két jutalmat nyert volna el, akkor az azt nyerő Ló N. Uraságnak legalább is kétszáz aranyat érne, mert az kétszáz arannyal nevelte volna értékét; tulajdon ára azontul még meglévén, sőt nevelkedvén; mert nem adhatna e valaki érette háromszáz aranyat akkor, midőn olly nyereség lehető vólna, bátrabban, mint ma száz aranyat, mikor még illy jutalmak nincsenek kitéve?

A’ Ló négy esztendős, és így fel lehet tenni felőle, hogy minekutánna már diadalmaskodott, még a’ jövő esztendőkben is, egy vagy talán több jutalmakat nyerhet. Ekképpen véve szelesen kivetett pénznek nem lehelne azon háromszáz aranyat mondani, mellyeket valaki N. Uraság lováért talán adna. És itt kezd most okoskodásom szembe tünni, hogy a’ jutalmas ‘Nyereség Lehetősége melly csudákat szül. N. Uraság lováért ma nyilván száz aranyat se kaphatna, a’ jutalmak kitétele után pedig ötszázat ‘s többet is hozna Gazdájának’. Két elnyertt jutalom volna kétszáz arany, eladatott háromszáz aranyért - öszvesen ötszáz arany.

Már illy egyes eset, melly természet szerint sokszor fordulna elő, nem nevelné e azon birtokosnak, mellyen történt, olly annyira kedvét; hogy az sem iparkodását, se pénzét nem sajnálná többé, hogy illy eseteket ismételhessen. ‘S szomszédjaira ugyan nem jó benyomást okozna e az?

Némelly jutalmak, hogy az egész Világ Lovaira legyenek kitéve, szükséges és czélarányos. Mi a’ magunk középszerüsége szük körébül soha nem léphetnénk-ki, ha nem volna ki ellen vetélkedni, kitül tartani. De a’ mi még több, lovaink Híre, bár mi hatalmasok volnának is azok, illy az egész Világ Lovai számára kitett jutalmak hijával a’ Külföldre soha nem mehetne. Bavariában, tudom, azt mondanák ‘Hiszen mi könnyen kifutnók Lovainkkal azon Magyarokat, de nem engedik, hogy Külföldi álljon közikbe’. Már ha volnának jutalmak, mellyekért ők is versenezhetnének, mondhatnák e azt a’ nélkül, hogy lovainkat igazán ki is futották volna? Ha Külföldiek viszik-el jutalmainkat, tenyésszünk lovaiknál jobbakat. De hát ha nem viszik? elhordja akkor a’ Hír Lovaink érdemét a’ legtávolabb eső Országokba is. Azonban minden esetre csak hármat vihetnének-el, megmaradna a’ többi hét. Sokan, tudom, Magyar Nagylelküséggel, tüstént mind a’ tizet felakarnák szabadítani, hogy vigye, ki csak viheti; de elejinten nem volna tanácsos, illy kivételt nem tenni; elcsüggedne a’ Sokaság, mert a’ jutalom mind kimehetne a’ Külföldre. Azt csak számos esztendők után lehetne tenni. Angliában a’ Világ akármelly szegletében fajzott Ló bátran léphet a’ Pályára, ott most azt már nem ellenzi senki, ott idegentül már senki sem tart.

Azon nem igen nagy számu idegen Ló - mert nem kell hinnünk, hogy a’ Külföld háromszáz aranyért Hazánkba olly igen tolakodnék, éppen elég volna Mérték gyanánt, hogy tudhassuk esztendőrül esztendőre melly lépésekkel megyünk előre. Milly szép öröm volna, ha lassanként a’ jutalmakat egyrül egyre mind felszabadíthatnánk ‘s azt hirdethetné Tudosítónk ‘Gyertek, a’ honnan tetszik ‘s vigyétek Pályadíjainkat, ha vihetitek’. Melly vetélkedés volna, hogy mind megmaradjon a’ Hazában! S ha állhatatosak volnánk, ez miért ne lehetne! Én éppen olly lehetőnek tartom, hogy valaha még jobb lovakat nevelhessünk az Angoloknál; mint általjában lehetetlennek hiszem, hogy ma akármelly próbára foganattal kiállhassunk ellenek.

J ó l  e l k é s z í t e t t  é s  a z  e s z t e n d ő  m i n d e n  r é s z e i b e n  j ó l  f e n n t a r t o t t  P á l y á z ó h e l y.  Ez olly szükséges mint a’ Mázsa és a’ Rőf; azokat se lehet, ha egy két hétig hasznokat vették azután félre dobni, vagy eldarabolni. Az elkészítendő lovak időszakaszok szerint külömb külömb móddal egész esztendőt által gyakoroltatnak. Ehez egyenes, síma, kimért, jól elkészített és az esztendőnek minden részeiben jól fenntartott, és mindég fennálló Jeloszlopokkal rendesen kirakott Gyep kell. Nem elég pedig, hogy csak egy husz, harmincz öl szélességü kör legyen sima ‘s egyenes; hanem szükséges, hogy körül belül nagyobb távolságra gödör, árok, lyuk ne találtassék.

A’ puha Gyep elkerülhetetlenül megkivántatik. Mi lenne a’ két esztendős csikó lábábul, ‘s kivált csuklóibul, ha az kemény kövecses földön, vagy éppen tán a’ vert országuton készítetnék? Nem külömben szükséges, hogy jó darabra körül belül  e g y e n e s,  s í m a legyen a’ táj. A’ serdülő csikók midőn vágtatásaikat kezdik, jobbra balra szoktak düledezni; némellyike ki is tör. Ha jobbra akar félre futni, a’ Lovas annyira huzza száját balfelé - ne tán akaratosságának engedjen - hogy a’ csikó feje végtére a’ maga bal vállán fekszik ‘s jó darabig így menvén, mert mingyárt nem enged, a’ Lovast mindegyben jobbra viszi a’ nélkül, hogy oda nézne, merre megyen. Legyenek már közel gödrök, árkok, lyukak; kéntelenítetik a’ Lovas, ha nyakát törni nem akarja, végtére az akaratos ló kényének engedni, mellyet az csak igen hamar észre vesz ‘s végtére alig - használható lészen.

Hogy pedig a’  M e s s z e s é g e k  ki legyenek  m é r v e  é s  j e l e l v e,  az azért van, mert az elkészítésben lévő lovak, a’ futtatás napja előtt már többször megpróbáltatnak; ‘s azon kivül, hogy lehetne Mozgásaikat jó renddel elintézni, ha minden Távolságok csak ‘Gondolomra volnának tudva. Illy Pályakör a’ Készítőnek olly szükséges, mint a’ Kertésznek a’ Kert. Sem egyiket sem a’ másikat nem lehet más czélra fordítani. Ha Ménes legel a’ Gyepen, hogy tarthatja erős Méncsikóját a’ Készítő a’ szaladáshoz megkivántató phlegmában? miként eszközölheti hogy Kanczacsikaja ne kivánja-meg a’ lovat’? Azon csikók pedig, kik a’ természet ösztönét már érezni kezdik ‘s annak eleget nem tehetnek, gyengülnek, bágyadnak; ‘s a’ gyenge bágyadt csikók ugyan hogy versenezhetnének sikeresen? Ha pedig Csordák legelnek, akkor a’ marhák ganajában, az otromba ügyetlen csikó ollyanokat csuszik, hogy könnyen baj eshetik rajta. Szükséges  a z t  a z  e s z t e n d ő n e k  m i n d e n  r é s z e i b e n  j ó  k a r b a n  f e n n t a r t a n i;  mert lesznek mindég olly Lovak, mellyek, ha szoros elkészítésben nincsenek is lassubb mozgásaik által, vagy ha ifjabbak, tanítások által későbbi vágtatásaikra szoktattatnak. Továbbá ha egy futtatóhelyen  t ö b b  k ö r ö k  nincsenek, ugy annyira hogy a’ versenező körre csak akkor legyen lépni szabad; midőn a’ lovak fogadásban, vagy próba végett futnak, akkor ha egy, két száz ló van az elkészítésben, a’ gyep nem sokára száraz időben porrá, essős időben pedig, sárrá válik. ‘S így a’ futtató helynek, hogy az valamennyire tökélletes legyen, más hasznát venni nem lehet: mint kaszálni ‘s birkákat bizonyos számban rajta legeltetni. Igy kellene a’ dolognak lenni. Azonban jobb valamellyes, mint semmi Futtatóhely, valamint mikor nincs jó birkaakol, akkor még is jobb, birkát inkább rossz aklokban, mint éppen egyet sem tartani.

Próbatétel és Versentfutás nélkül, ki tudhatja, mellyik ló sebesebb, mellyik tartósabb. És igy mátul fogva esztendeig mindég lehetne haszontalanul vetekedni, hogy p. o. melly lovak tartósabbak, az Angolok e, vagy az Erdélyiek? Kereken ‘s voltaképpen az igazságot még se tudná senki megmondani. De ha száz, meg száz jó renddel végre-vitt, szoros Próbatétel ‘s Versentfutás tartatott volna már; akkor a’ dolog utóljára ugy kisülne, hogy arrul pör patvar többé nem lehetne, a’ hijába való beszédnek vége szakadna ‘s a’ dolog olly világosságra jönne, hogy azután kiki belátása és meggyőződése szerint, utat váloszthatna.

Á l l a n d ó s  K é s z í t ő - I n t é z e t e k,  mellyekben a’ lovakat a’ futtatásra elkészíteni lehet. Mi most elejintén Angol Lovak ellen, többek köztt, azért se állhatnánk-ki, kivált a’ gyepre, mert lovaink nincsenek valamelly bizonyos czélra nevelve. A’ Versentfutó Ló pedig, ha már kisded korátul fogva módosan nem gyakoroltatik, soha az ő személyes Sebességének vagy Tartósságának lehető legmagasabb pontját elérni nem fogja. Azért szükséges a’ tellyesvérü csikót már másfél esztendős korában lassu munkába venni. De hol lehetne azt rendesen és tudományosan eszközölni, ha arra való Intézetek nem volnának? Illy Intézetekben, miglen a’ Lovasgyerekek a’ csikókat tanítgatják, magok tanítatnak és tanulnak. Egy lovat Egyenlősulyba hozni, ugy hogy egyenesen vágtasson, azt rendesen izzasztani, ‘s próbáknál ‘s fogadásoknál jól megülni ‘s vezetni; csak már gyermekségtül kezdett mindennapi gyakorlás által lehet tökélletesen megtanulni. Azok pedig, kik csikaikat a’ pályára akarják vinni, nem aggódnak többé, ha készítő Intézetek fennállanak, hogy hová vigyék ‘s ki kezébe adják. Ők nem kénszerítetnek a’ végre cselédeket tartani, hanem hónaponként valami bizonyosat fizetvén az Intézetbe küldhetik lovaikat a’ kötőfékkel ‘s vége van.

Feljebb mondottam, a’ Lódolga annyifelé oszlik, hogy a’ tárgy valamellyes türhető kifejtésére, annak minden ágazatjaira külön külön Ember szükséges. Igy az Angolok köztt, a’ hol ezen dolog minden kétségen kivül legmélyebben van kimerítve, más ember tenyészti a’ lovat, más tanítgatja, más üli-meg legelőször, más készíti, más vágtatja ‘s izzasztja, más versenezteti, más viseli gondját, ha pénzért hág ‘s a’ t. Külön ember a’ vasaló kovács, külön a’ lóorvos, külön a’ ki tüzzel erősíti a’ meggyengült ideget ‘s a’ t. És minden részeiben azon egy tudománynak, van elegendő csomó, elegendő nehézség; hogy egy ember tapasztalása és talentoma ráférjen. Egy tökélletes Pályalovas p. o. nem fogja, a’ Lótárgynak valamelly más ágában magát avatni; ugy nem fog a’ Készítő a’ Ménesmester dolgába egyeledni ‘s ez viszont nem keveredik az elkészítésbe ‘s a’ t. Elég egy embernek egy tárgy, csak azt üzze legnagyobb ügyességgel ‘s tökélletességgel. A’ mindenben Avatkozó ritkán tud valami Egyest derekasan végbe vinni. A’ Pék, ha egyszerre Fánksütő is, Szakács is, nem fog olly zsemlét, olly kenyeret sütni, mint Pékpajtása, ki csak zsemlét ‘s kenyeret süt. Csizmadia és Szabó egy Emberben; Kovács ‘s Lakatos egy Személyben, jól el nem fér.

És azért a’ Versenező elkészítésére szükséges a’ rendes Pályakör ‘s a tanult Készítő. Azt a’ háznál ‘jó formán nem lehet eszközölni’. Angol nyelvben  ‘t o  d o  a  t h i n g  i n  S t y l e’  e’ részben mindent kifejt ‘s közelrül távolrul annyit jelent, mint  ‘A k á r m i t  l á t s z ó  l e g n a g y o b b  K ö n n y ü s é g g e l,  j ó  ‘s  s z é p  M ó d d a l  t ö k é l l e t e s l e g  v é g b e  v i n n i’.  És egy kicsinyt több tudományt és ügyes fényes végrehajtást teszen-ki, mint a’ franczia  ‘f a i r e  u n e  c h o s e  a v e c  g r a c e’.