A’ TENYÉSZTÉS
NÉMELLY FŐVONÁSAI. II. rész

A z  É g h a j l a t,  E l e d e l,  M o z g á s  ‘s  N e v e l é s.

A’ mi a’ testállását, annak physikai organizatioját, egyébb más tulajdonságait, erejét ‘s a’ t. illeti; tudjuk, hogy a’ természet az ember kivánságainak némünémüképpen engedni szokott. Alig hihető, hogy a’ sok ideig és szünet nélkül való gyakorlás, bizonyos életmód ‘s mindennapi szokás által, mennyire megváltoztathatik az egész alkotmány, és szinte a’ legnemesebb részeknek minémüsége. Ezt akár kinél nagyobb vagy kisebb kiterjedésben mindennap tapasztalhatjuk; és hogy a’ véletlen külömböző életmód, munka és foglalatosság is elegendő, hogy nagy változásokat szüljön az emberben, tagadhatatlan.

Vegyünk-fel csak két testvért, de ne felejtsük-el, hogy mind ez csak általjában és caeteris omnibus paribus van mondva; eggyik csomós lábu, sánta; a’ másik ép testü, amaz kisded kora óta az országutakon jár és levelet hord ‘s ámbár nyomorék, még is jó és sebes gyalogló; emez kisded korátul fogva mindég helytülő szabó volt, nem is vándorlott ‘s ámbár ép, még is lomha ‘s messze haladni nem tud.

Ugy látunk nagyon erősinu Kötéltánczolókat; igen erős ‘s kivált szörnyü Teherhordókat kikötőhelyekben; a’ kovácsok ereje nem annyira lábokban van, mint karokban; ugy látunk nagy Evőket, kik emésztő tehetségeket különös figyelemmel nagyobbították, és illyenek száma - Legio.

De hogy melly szörnyü változásokat okozhat egész lételünkben, a’ rendes és Systematizált Gymnastika, a’ szónak egész kiterjedésében, legnagyobb hihetőséggel erősíthetjük, ha csak némelly eseteket tekintünk is. Hogy lassan lassan való szokás által, sok ember végtére minden veszedelem nélkül annyi Opiumot vehet magához, a’ mennyi egy más individuumot, a’ ki hozzá nem szokott, megölne, nem tagadhatjuk. Nézzük csak szomszédainkat a’ Törököket. Hány példa van olly Buvárokrul, kik felette sok ideig élhetnek a’ viz fenekén ‘s kiknek tüdejek holtok után különös nagyoknak találtatnak.

A’ Gymnastikának nem csak a’ test minémüségére és mozdulásaira, hanem bizonyosan a’ lelki tulajdonságokra is leghathatósabb befolyása van. És csak nem minden, a’ mi az erkölcsi és testi Leendőségünket illeti, a’ rendesen folytatott gyakorlástul függ.

A’ téjjel beszopott itéleteknek, előitéleteknek ‘s továbbá a’ szokásnak pedig olly erejek van, és olly következéseket hoznak magok után, hogy az Árva Vármegyei ember, a’ ki Bácska Pusztáin szilaj bikákat ‘s délczeg lovakat fogdosni tán nem igen merne; a’ medvétül semmit sem fél: midőn a’ bátor Tiszamelléki gulyásaink ‘s csikósaink tán nem igen kedvelnék, a’ magas Beszkéd bérczeiben magányosan, rossz puskával, a’ fias medvét lesegetni.

És így ér némelly kevés, ha már serdülő korátul fogva a’ maga tökélletesítésén szünet nélkül munkálódott, és minden Jóban és Nemesben gyakorlotta magát, egészséges lélekkel, az élet véghatárára; a’ honnét fáradozásainak ‘s Jótetteinek bimbózó Virágait örömérzéssel tekinti, és midőn Élete pályájára, mellyen járt, mennyei gerjedelemmel visszanéz agyagbul kiszabadult Lelke, az Istenség felé emeli magát!

De gyerünk vissza a’ tenyésztésre, és visgáljuk tovább, melly béfolyása lehet a’ rendesen folytatott gyakorlásnak. Éghajlatnak ‘s eledeleknek az állatokra, valamint az emberekre is.

Én legerősebb embereket ollyan helyeken láttam, a’ hol az ég tiszta, a’ levegő egészséges, az eledel bő volt; de a’ hol a’ lakosokat a’ környülállás egyszersmind erős munkára, és kifárasztó dolgozásra is kénszerítette. Sem a’ nagyon vagyonos, ki jól él, de sokat nyugszik; sem a’ szegény, ki erősen dolgozik, de nincs mivel táplálni magát: általjában nagyon erős ember nem lessz.

Magyar Országban ott láttam legszebb, legegészségesebb, és legerősebb embereket, a’ hol a’ parasztságnak valamellyes szabadságai, és az által valami kis több Tehetsége is van. Ott a’ tiszta bőséges levegő, a’ jó magbul szült gyermeket télen nyáron átjárja, inai erősödnek, legény és férfiui korában erősen dolgozik, jó ízüt eszik.

A’ lónak neveléséhez is, hogyha azt nem éppen a’ vak szerencse koczkájának akarjuk átengedni; szükséges a’ jó magbul és egészséges szülőktül való származás, sok levegő, elegendő és jó eledel, sok és rendes mozgás.

Sokan nálunk azt mondják ‘a’ paripa terem’ ‘s valamennyire igazok is van, mert az kétséget sem szenved, hogy sokszor a’ czélt a’ tudomány, belátás és minden tapasztalás legjózanabb utján sem érjük-el; és viszont a’ müveletlen puszta természet, mintha az gyarlóságunkat vélünk megesmertetni akarná, nem ritkán olly jelenéseket mutat, mellyek minden számvetésünk és okoskodásunk körét keresztül törik, és elménket a’ legnagyobb csudálkozásra gerjesztik. De mind e’ mellett én még sem hiszem, hogy az ember tehetségén tul lenne az, hogy ő a’ Természetet némünémüképpen hasznára ne kötelezhesse, hogyha feltett czéljának elérésére, magának minden hihetőséget tudománya által megszerez. Igy lehet bizonyosan egy olly Ménest felállítani, mellyben nagyon ritkán, vagy soha sem fog teremni ‘paripa’; és ellenben lehet ollyat is állítani, mellyben ‘paripa’ sokszor is fog tenyészni.

A’ józan eszü semmit sem hágy a’ vak szerencsére, hanem mindenben, a’ minek sikere nem elkerülhetetlen és nem éppen mathematice foly: azon törekedik, hogy a’ lehető legnagyobb hihetőség, czéljának elérésére feléje düljön.

A’  P h á r á ó  Játékot hozom itt elő példa gyanánt. Az abban  B a n k o t  tartó hosszabb idő lefolyása után az Ellenjátszóktul bizonyosan nyerni fog.

A’ Főjátszó,  B a n q u i e r,  nyerésének hihetősége ugy áll mint 100; az Ellenjátszóé mint 90. A’ külömbség tehát éppen nem igen szembetünő, és a’ következések még is bámulásra méltók.

Franczia Országban egy Társaság mint tudjuk, azon szabadságért, hogy  B a n k o t  tarthasson öt Milliom frankot fizet minden esztendőben a’ Kormánynak ‘s annyit nyer, hogy ezt a’ nagy sommát, és minden más kiadásait a’ nyereségbül felesleg kipótolhatja ‘s még azon felül meggazdagodik.

Az Ellenjátszó, akármelly szerencséje legyen is, ‘s akár mennyit nyerjen is elejinten, utoljára még is minden bizonnyal vesztes fog maradni, mert a’  B a n q u i e r  nyerő hihetősége 10 percentummal jobban áll, mint az Ellenjátszóé. Ezt ma már sok ember tudja, és azért tapasztalunk is ezen számláló Században, a’ vak Szerencsejátékhoz kevesebb kedvet, mint az előtt.

Már ha most valamelly dolgot, mellyhez fogunk, ugy állítunk, hogy a’ Siker Hihetősége olly arányba legyen a’ Siker Nemhihetőségéhez, mint 100 teszem 50-hez, bizonyosak lehetünk, hogy egy kis időhaladtával minden nehézségeken győzödelmeskedni, és a’ kitett czélhoz elérkezni fogunk.

A’ hihetőségeknek pontos számlálásátul és az állhatatosságtul függ ekképpen minden probatételek foganatja.

Hogy lehessen pedig a’ ló dolgában a’ párosodás, tenyésztés, és nevelés által azon hihetőséget megszerezni vagy nagyobbítani - jó vagy jobb lovakat hazánkban kiállítani mint eddig, és azok által jutalmasan nyerhetni - azt itt most csak távolrul érintem, és majd utóbb szorosabb pontossággal fogom az Olvasó eleibe terjeszteni.

- - - - - - - - - - - - - - -

Honnan van az, hogy a’ Tenyésztőgazdák általjában ‘s főképpen nálunk a’ Birkanemesítésben a’ legjózanabb ész után járnak, a’ Lovak nemesítésében és párosodásában pedig többnyire mindent csak a’ vak szerencsére szoktak bizni? Ez ugy látszik azért van, mert a’ birka körül kiki maga tapasztalhatott, a’ ló dolgában pedig nem. Ama körül, ha tévedéseiért fizetett is, hibáit helyre hozni ideje még maradhatott; ebben egy pár szerencsétlenül sült próbatétel után, melly az erszényét kiürítette, minden idejébül kifogyott, és az élet Ősze vagy Tele miatt, a’ dolgot ujra többé nem kezdhette.

El nem mulathatom azért, hogy még egyszer, de még százszor is ne mondjam ‘Ugyan higyjünk másoknak, kik valójában próbáltak, de gondolkodjunk magunk is más állatoknak mesterséggel üzött Nemzéseirül - vegyük azokat például, alkalmaztassuk ügyesen a’ Ló párosodására és nevelésére, ne hagyjuk magunkat a’ puszta Theoria által elcsábítatni, hanem eresszünk mindent az igazságos és rendes Próbára és a’ practika Kitapogatásra’.

Angliában a’ ki jó kanczájának jó csikaját akarja nevelni, végére jár:

Először, hogy a’ csődör, mellynek hasznát akarja venni, honnan, és miféle fajbul és ágazatbul származott? Jó és tiszta eredetét minden bizonnyal és nem szemfényvesztések és mendemondák által megtudván

Másodszor, minden figyelemmel megnézi, micsoda idom, micsoda egybehangzás van teste részei között? ha tetszetős e, erős e? Midőn ezen kivánságait is kielégíti a’ Ménló; tovább tudakozódik a’ vevő, vagy a’ ki a’ kanczáját azzal hágattatni akarja - mert Angliában, a’ mint mondám ritka embernek van tulajdon ménlova, a’ kit csak maga használna, és azon kivül azzal pénzért másoknak is ne hágatna

Harmadszor, hogy ugyan melly próbákat tett? Előmutatják akkor, hogy általjában mindég nyertes volt a’ pályahelyeken, ott a’ bátorság, serénység, tartósság ‘s a’ t. jeles próbáit mutatta. Ez mind igen jól van; de még most jön a’ legfőbb kérdés.

Negyedszer, hát csikai millyenek? Megvan e benne a’ magához hasonlót nemző tulajdonság? És ha csikai nem jók, akkor bizony tovább megyen az én uram, nem is teszi az eszét torturára, hogy kitanulja, miért nem jók? próbatételért se akarja kanczáját meghágattatni, hogy időt ne veszejtsen; hanem inkább egyszerre elhiszi, hogy csikai rosszak, mert maga szemével látja, és más csődört választ, mellynek sok jó csikai élnek ‘s itt se akarja azt minden erővel kitudni, hogy miért jók azok; megelégszik azzal, hogy jók. ‘S hasonló jókat nevel, az okok megvisgálásit pedig azon Tudálékosok kénnyére bízza, a’ kiknek serege mindennap szaporodik.

Már most nézzük miképpen üzzük mi a’ dolgot. Valljuk-meg igazán, a’ Ménló minémüségére vagy nem figyelmezünk elegendőképpen ‘s ha olcsón kaphatjuk, akár millyen, csak herélt ne legyen ‘s csikót várhassunk utánna, megszerezzük; vagy pedig annál fejeskedve megmaradunk ‘hogy csikainknak jóknak kell lenni, mert a’ Ménlovunk se volt hibás.

Én többször magam tudakoltam más és más Ménesekben „Honnan kaptátok ménlovatokat, nyereg alatt volt e, volt e hámban?” Felelet „Az Urunk innen és innen hozta, bizony nem igen tudjuk. Ott nevelték valahol” vagy „Egy kereskedőtül vette”. Igy beszéllnek csikósaink, kocsisaink ‘s a’ t. De mi magunk is hogy tudhatjuk, és csak mondjuk-ki igazán, hogy hazánkban általjában Ménlovaink melly vérbül valók. Hány Ménesesgazda tudja ménlova és kanczái nemzetségét egynehány nemzésnél magasabbra vinni? Kiki már megnyugszik, ha egy keleti ménló - melly sok veszedelmek után egy híres Basa kovácsának megvesztegetése által, és a’ mint mind azon hijábavalóságok hangzanak, Arábiábul kihozatott, - teszi a’ ménesének tiszta kutfejét! De hát a’ kanczái vére, ha ménlova bár világ kezdetéig is kitudná mutatni genealogiai tabelláját, azon tiszta kutfőt nem zavarnák e’ meg egy kicsinyt? És az Arabs lova! hogy tudja hogy az a’ maga nemzetségében tisztán eredett és nem korcs? vallyon hitelt ád annak a’ pergamentnak, melly származását bebizonyítja, vagy talán azt hiszi, hogy Arábiában, mert annak egy Részét Szerencsésnek híjják - rossz vagy külömbféle faju ló nincsen? ‘s ott a’ párosodásokban semmi rendetlenség nem esik? ott a’ hol szinte minden rendetlenség, önnkény, és műveletlen vad természet. -

‘De hát nyereg alatt jó volt e ménlovatok, vagy hámban kipróbálták e valaha jól?’ Felelet „Bizony nyereg alá nem igen való volt ‘s hámba sem”. - Urunk nagyon sajnállotta volna őtet valami erősre használni.

Megnéztem továbbá azt ‘s ezen valóban igen igen megnyugtató tudósitások után ugy találtam, hogy testállásában, mozgásaiban, részei minémüségeiben, tagjai épvoltában egy hiba, egy arányatlanság, egy tökélletlenség volt a’ másikhoz, minden félbeszakasztás nélkül, kötve.

Már illy csődörök tulajdonosai, ha a’ dologrul csak egy szempillantatig akarnának is gondolkodni, magokra nézve ezen nevetséges okoskodást következtethetnék ‘Te kedves Ménlovam, mellynek se atyját, se anyját, se őseit, se azok cselekedeteit, vagy tulajdonságait nem esmertem, hámba alkalmatos nem voltál, paripának pedig éppen nem, - testállásod hibás, tetsző nem vagy ‘s mozgásaid nincsenek; de mindazáltal reménylem, sőt hiszem; hogy édes Magzatid hámban nagyon jók, hátaslovaknak hatalmasok, és általjában nagy, idomos, és szép testállásuak fognak lenni’. Igy bánik azon gazda, ki azt hiszi, hogy sovány földje, mellyet se nem munkált, se nem trágyázott ‘s mellybe szemetet vetett, majd tán az ő kedvéért tiszta buzát fog teremni.

Sok ember mindazáltal azt hiszi, hogy a’ kancza kipótolja és helyre hozza a’ ménló hibáit, a’ mi ugyan sokszor megtörténhetik; de többnyire az esik meg, hogy a’ csikó mind a’ két szülői hibáit, és azoknak egy jó tulajdonságát sem hozza a’ világra.

De kanczáink választásában ügyesebben dolgozunk e? és azok általjában olly jók e, hogy ménlovaink középszerüségeiket helyre üthetik? Azoknak tiszta eredeteket, egyenes származásokat ‘s a’ t. esmerjük e? vagy talán azt tudni nem szükség?

Melly Magsereg volna az a’ Birkáknál, és lehetne e egy ollyannal a’ nagy Sereget nemesíteni jó sikerrel több nemzéseken által, ha a’ Kos ugyan tiszta Spanyol vagy Electoralis, de az anyák mind Meszticzek volnának? És melly szép következéseket lehetne még ollyan Magseregtül várni, melly korcs kosokbul és korcs anyákbul állott össze!

‘S így hogy várhatunk valamellyes hihetőséggel, középszerü testállásu korcs kanczáktul, és esmeretlen gyenge ménlovaktul, derék és világra való csikókat?

Ha némelly Ménesesgazda, csak azon nagyon együgyü és természetes kérdést tenné maga magának, ‘Megfogok e elégedni csikaimmal, és mire ‘s melly czélokra fogom őket ugyan csak megfelelőképpen használhatni; ha éppen, ollyanok fognak lenni, mint ménlovam és kanczáim, hány Ménes mustráltatnék-ki, hány uj és jobb állítatnék-fel, és hány díbdáb ló nem emésztené továbbá a’ jó szüleséget, mellyel éppen olly olcsón és olly könnyen, jó ‘s nagy becsü lovakat lehetne nevelni’.

És miképpen van az, hogy olly kevés Lótenyésztő kérdezi, maga magát illy igazi nyiltszívüséggel? És miképpen van az, hogy midőn a’ jó gyümölcsöt igen is kedveljük; annak megnyerésére se jóféle fákat nem ültetünk, sem a’ gyenge nevendékeket ügyesen és rendes állhatatossággal nem neveljük? Pedig bizony csak minden a’ föld elkészítésétül, a’ jó mag elvetésétül és az állandó munkálódástul függ. A’ hihetőségnek pedig Percentumjai - mellyeknek legnagyobb számban való megszerzésén kellene mindég törekedni, ugyan hol vannak ezen Okoskodásban elrejtve ‘hogy két tökélletlen Nemzőtül’ egy tökélletes származat fog eredni!

Nem éppen olly nevetséges e pedig az, hogyha valaki, egy magában ugyan nagyon derék csődört legnagyobb állhatatossággal annak negyedik esztendejétül fogva huszonnegyedikig egy huzomban használ, melly már elegendőképpen megmutatta, hogy minden kanczák után csak felette rossz csikókat nemzhetett? Az a’ következés, hogy egy tökélletes párnak tökélletes fiakat kelletik minden bizonnyal magzatozni, olly eldönthetetlen Erősítőok illy tenyésztő előtt, hogy se szemeinek, se tapasztalásainak ő többet nem hisz, és okoskodása által, melly magában, nem tagadom, igen egészségesnek lenni látszik, a’ természeten minden makacssággal erőt akar venni; de a’ természet, mellyet tudományunk által czélunk elérésére bár hogy használhassunk is, némelly esetekben magát meggyőzettetni soha nem hagyja.

Ha Angliában, a’ Ménló és Kancza tiszta származása tudva van, mellyet ott könnyen, és minden bizonnyal tudni lehet; ha mind a’ két rész jeles tulajdonságait, a’ gyepen bebizonyította és hogy ha testek legegybehangzóbb arányal illenek egymáshoz; minden hihetőség arra dül, hogy Magzatjok mindenre nézve tökélletes fog lenni. De némellykor illy párok származatja is egy pipadohányt sem ér. ‘S hogy ez miért van ugy, az a’ természet titka, mellyet eddig fel nem fedezett még senki!

De ha nálunk a’ legjobb és legszebb párok Terméke rossz; nem lehet e némellykor azt annak tulajdonítani, hogy a’ Nemzők tán mind a’ ketten korcsok?

Nem akartam én előbb azon állítás által, hogy az angol tenyésztő nem igen vesződik illy titkok kitalálásával, azt mondani, mintha ő a’ következések okát tudni nem akarná. Senki se akarja azt jobban tudni mint ő, mert igen átlátja hogy lehetetlen a’ következésekrül előre legkisebbet is tudni, ha az okai némünémüképpen, előbb ki nem fejtődtek. De vannak és voltak közöttük századok leforgása alatt már annyi meg nem magyarázható jelenések, hogy a’ practicus gazda az ideigóráig lehetetlen kitudnivalóval idejét nem veszti, melly minden veszteségek között a’ legérzékenyebb; hanem a’ tapasztalásnak vert utján jár.

Illy jelenések voltak többi köztt, hogy a’ három, talán leghíresebb kanczának, mellyek valaha Angliába a’ pályára léptek, fiai mind igen középszerüek lettek. Már ennek az oka mi lehetett? Némelly Angol tenyésztők, kikkel illy esetekrül sokszor okoskodtam, azt gondolták, hogy azon igen híres kanczáknak középszerü vagy szinte rossz csikait egyébnek tulajdonítani nem lehet, hanem hogy minekutánna anyjaik a’ tökélletességnek lehető legmagasabb pontjára léptek, magzatjaiknak megint lefelé kelletett menni; vagy hogy, a’ mit én még hihetőbbnek tartok, bennek annyi lelki tulajdonságok és annyi vágyódás lévén, csikaikat keblekben a’ sok testi ‘s lelki nyughatatlanság miatt csak szegényen táplálhatták - valamint  S e m i r a m i s  - dajkának nem hiszem, hogy sokat ért volna. Egy pár csikózatok után ezen kanczák minden becseket elvesztették, és az ügyes tenyésztő értékét, idejét és fáradozásait, inkább olly kanczákkal való tenyésztésre fordította, mellyekbül hihetőbben derekas és becses származatokat várhatott.

A’ kanczának, melly kebelében fiát olly sok ideig viseli, a’ leendő csikó testére tán több befolyása van, mint a’ ménlónak, a’ ki inkább a’ ‘Nemlátható’ tulajdonságokat önti szármozatjába. A’ nemességtül forró ménló, ha kizsaroltt is, ‘s a’ nem kevesebbé nemes, de elmenyugodt deli kancza, azon pár, mellynek csikaja minden hihetőséggel jó lehet. Mint nem külömben azon házas párnak magzatjai szoktak legjelesebbek lenni, melly olly férfibul, kiben semmi asszonyos, és olly leánybul ált össze, kiben semmi férfias nincs.

A’ mi a’ lovak Eredetiségét illeti, sokan azt gondolják, hogy minden ló egyetlen egy Törzsökbül való, ‘s hogy az több száz, több ezer esztendők leforgása után, éghajlat, eledel, nevelés által külön külön ágazatokra eloszlott. Errül sok volt az  ‘É r t e  é s  E l l e n’. Én megvallom, hogyha egy tiszta  K e l e t i  L o v a t  látok, egy ugy nevezett  ‘f e k e t e  a n g o l  l ó’  mellett, nem hihetem ezer meg ezer esztendők forgását elegendőnek, hogy végtére egybül a’ másik támadhatott volna. Ugy nem hihetem, hogy  k o m o n d o r a i n k, ha ma kezdenék is Asszonyságaink őket ölökbe venni ‘s nemzésrül nemzésre ők száz ezer esztendeig, mindég a’ Kanapén ülnének is - végtére egy kis mezítelen fázó  ö l b é l i  a g a r a c s k á k k á  válnának. Én azt tartom hihetőbbnek, hogy az  a g á r  a’ maga formájában ugy megmarad, mint a’  V i z s l a  a’ magáéban, ha nem keverik; hogy a’ Nedjed ‘s többi fajták megmaradnak, a’ magok alkotásokban; hogy az eledel, éghajlat ‘s nevelés teszen ugyan valamelly külömbséget, de hogy az a’ belső organizatiót, a’ mozgó principiumot soha fel nem fordíthatja ‘s tökélletesen meg nem változtathatja. Ha magasabbra akarnánk pedig menni, - hogy talán minden egy Centrumbul vette eredetét - akkor könnyen eltévedhetnénk a’ Metaphysikába, melly a’ Szántóvető embernek, Mezeigazdának ‘s Tenyésztőnek nem csak haszontalan, hanem ártalmas is; mert sokszor megeshetnék, hogy midőn határtalan látományiban elmereszkedik - csikaja azomban koplal, szomjuzik ‘s tán a’ kötőfékben akadott lábát fürészeli. -