A’ TENYÉSZTÉS
NÉMELLY FŐVONÁSAI.

A’ Tökélletesség az Embertül legtávolabb jár, a’ Középszerüséggel sokszor találkozik, az Alacsonyságokkal pedig örökké küszködik. És ugy látszik, hogy a’ Természet tőle szinte mindent eltagad ‘s csak fáradozásainak és állhatatosságának enged. Melly könnyen futja-el a’ gaz a’ mezőt; midőn a’ nemesebb plántát csak az emberi munka ‘s gond nevelheti. ‘S igy a’ természettel az ember szünet nélkül való hadban él, és a’ Mindenható csak némelly Kiválasztottjainak engedi-meg, azon titokba tekinteni és azokat felfedezni, mellyeknél fogva a’ Bölcseség, mind azokat felkeresni, jobbítani, nemesíteni, és az Emberiség szükségeihez és javaihoz közelebbre hozni tudott, mellyek a’ Sokaság szeme előtt rejtve maradtak, és Nemünk szerencséjére és boldogságára olly hathatósan befolynak.

Nem gerjeszti e szívünket mély bámulásra, ha csak egy pillantatig is átgondoljuk, hogy némelly csekély tárgyaknak hasznunkra való fordítása, és némelly másoknak nemesítése által az egész Emberinemnek melly haszna, melly gyönyörűsége származott?

Hozzuk csak a’ Selyembogarat, hozzuk a’ Gyümölcsfák nemesítését, hozzuk az Erőműveket emlékezetünkbe!

Ki gondolhatta volna, hogy egy ocsmány Féreg szövetje arra használtathassék, arra fordítathassék, hogy abbul valaha királyi palást készüljön, és hogy az egész Nemzeteket valaha meggazdagíthasson, mint Lombardiát, Piemontot!

Nem lehet e szinte csudának mondani azt a’ változást és jobbítást, mellyet a’ Beoltás a’ Gyümölcsfákba tett? És nem örülhet e az eszmélkedő kertész, hogy a’ leghidegebb éghajlatokban, a’ hol a’ természet az élet ellenségének látszik lenni, jobb és szebb gyümölcsöket tud teremteni, mint a’ mellyeket a’ legboldogabb hazákban a’ műveletlen mező nyujt.

És nem bámulásra méltók e azon következések, mellyeket a’ Gőzerőművek hoztak magok után? Nézzük csak ‘s vizsgáljuk, mennyire felemelték némelly nemzetek belső phisikai erejét?

Sokan mind ezeket most nagyon természeteseknek látják, mert már hozzá szoktak; de ha akkor éltek volna, mikor a’ Selyembogár használása, a’ Beoltás, a’ Gőzerőművek feltalálva még nem voltak, melly megvetéssel viseltettek volna azon Elmélkedők eránt, kik előre bátorkodtak volna mondani, hogy ezen elejinten semmi tekintetre nem méltatott tárgyak feltalálásának valaha milly nagy következései lesznek.

‘S azért minekelőtte magunknak megengednénk azt hinni, hogy az ember Ujat többet feltalálni, vagy a’ már feltaláltat jobbítani és nemesíteni nem képes; fordítsuk inkább a’ mult idők tapasztalását hasznunkra. Lessz bizonyosan egy jövendő, mikor azt senki se fogja csudálni többé, a’ mit a’ mái világ lehetetlennek és képtelennek tart. Egy Római Centurio eszelősnek tartotta volna azt, ki a’ mákhoz hasonló puskapor tulajdonságát és erejét előre mondotta volna; valamint a’ legtudósabb Phoenicziai hajós, sem jövendölhette-meg egy Gőzhajó tökélletesb voltát.

Bámulásra méltó az a’ kis emberi Velő! És ki bizhatik, olly nevetséges felfuvalkodással, maga elmélkedése erejébe, hogy azt merné állítani ‘Emberi Lélek! te ezen a’ határon, mellyet Én jelelek-ki neked - tul nem emelheted magad!’

Ha a’ tenyésztésben tett tapasztalásokat sommásan vesszük, és azokat nem közelrül, mint a’ gazdaember, mellynek tehetségében az máskép nem szokott lenni, hanem philosophice tekintjük - és ha egy két külön eseteket nem veszünk, természet törvényeinek, hanem csak a’ Századok óta Egymásbul következés örökös rendjét - akkor ugy látszik, hogy az embernek némünémü hatalmában van, egy állatot elváltoztatni ‘s azt szinte a’ maga természetébül kivetkeztetni.

Ezen Elváltozás által az állat azon czélhoz, mellyre megkivántatik, vagy közelít, vagy attul eltávozik. A’ czélhoz való közelítés vagy eltávozás pedig valamelly tudomány és systema szerint, vagy csak véletlenül történik-meg. Az Öszvér p. o. valamelly eszmélkedésnek szülöttje, - korcs lovak és korcs kutyák pedig általjában a’ vak Véletlennek szüleményei szoktak lenni.

Az Öszvér két külön Törzsöknemnek Szülöttje; benne a’ további nemzőtehetség megszünik: és a’ Természet itt egy határt vonni látszik, ne hogy a’ külön törzsöknemek vegyülése által, az elkorcsosodás mód nélkül kiterjedjen, és azon rendet megrontsa, mellynek, a’ mint látszik, az állati világban fennmaradni kell. ‘S melly rettentő szörnyetegek születnének, ha egy külön törzsök, egy más külön törzsökkel szaporíthatná magát ‘s melly idomtalan  ‘I z é k’  lennének, egy határ nélkül való összevegyülésbül - azt calculalni alig lehet!

Az állatot tehát elváltoztatni, és természetébül kivetkeztetni, a’ külön törzsökök több nemzéseken által való összevegyítésével nem lehet. Azt eszközölni, ugy látszik, csak más módok segitségével lehet - és azon mód négy

A’ külön Fajok összevegyítése.

Az Atyafiak és Rokonok párosodása.

Bizonyos tulajdonságu és kitetsző testállásu párok elegyítése.

Az éghajlat, eledel, mozgás és nevelés.

Ezen négy módnak czélarányos használása alkotja a’ Tenyésztésnek mély és igen szövevényes Tudományát, melly még a’ gyermekkor legalsó lépcsőjén áll. Tétettek ugyan próbák és tapasztalások nagy számban, de hogyan és kik által, micsoda kiterjedésben, és mennyi élet forgásokban? Mind az a’ mi eddig történt, koránt sem elég a’ tárgy tökélletes kifejtésére. Hanem vegyük-fel a’ dolgot rendszerint:

A’  k ü l ö n  F a j o k  ö s s z e v e g y í t é s e.  Ha p. o. egy Elisebbah fajbeli Ménló, egy Mecklenburgi kanczával keveri vérét, a csikó - ha nagyobb világosítás kedvéért a’ dolgot szoros tudományi mód szerint vizsgálnom szabad - ¹/₂ Elisebbah ‘s ¹/₂ Mecklenburgi fajta lessz. Ha ezen csikó kancza, és ez megint egy Elisebbah ménlóval hágattatik, az onoka csikó ³/₄ Elisebbah ‘s ¹/₄ Mecklenburgi fajta lessz, és ugy tovább. De hát ha most ezen onoka csikóval, melly gondoljuk, hogy kancza, egy egészen más fajú ménló - egy Andalusiai ered össze; mi lenne szüleménye? ¹/₂ Andalusiai, ³/₈ Elisebbah, és ¹/₈ Mecklenburgi.

Már most ha illy összevegyités ötven nemzésen által történt-meg, melly szörnyü korcs lehet az az állat, melly mind azon különféle fajták szülöttje! Ezen szülemény a’ hihetőség minden calculusa szerint, egy igen középszerü, tehetetlen állat lesz. És pedig nem azért, hogy illy összevegyítést a’ tenyésztő nem használhatna az állatoknak azon czélhoz, mellyre megkivántatnak közelebb való hozására - hanem azért, mert az illy összeegyelítés csak véletlen, és nem tudomány ‘s valamelly meghatározott princípium szerint szokott történni. Felebb érintém, ‘s tudom, az Olvasó abban velem egyet ért, hogy a’ középszerüség körébül csak fáradozás, munka, és eszünk által szoktunk általjában kiszabadulni.

Ha bizonyosan megakarjuk tudni, hogy mit ér nevelt lovunk, melly valami vérelegyítés Szüleménye, annak legalább hat esztendős korát kell be várnunk. Életünk harminczadik esztendeje előtt pedig csak ugyan nem szoktunk számláló Gazdák, gondolkodó Tenyésztők lenni; ‘s igy minekutánna egy magános ember ritkán él hat Lónemzésen tul, ötven nemzésbéli összevegyítés csak véletlen szokott megesni.

Eldődeinknek és Atyáinknak tapasztalását nem szoktuk más hagyományaikkal együtt a’ testamentomban átvenni. A’ fiu rontja a’ mit az atyja épített, vagy a’ dolgot megint az elejénél kezdi. ‘S igy azt senki bizonyosan előre nem tudhatja, hogy minémü tulajdonságu állatok származnak és származhatnának az illyen Összevegyítések által. Azt több egymás után élő Generatioknak kellett látni, kellett tapasztalni. ‘S ha esztelenség valamiben, a’ mindent tulajdon szemeivel való látni akarás és tulajdon megpróbálás, a’ lovak leendő származásával azt tenni akarni ugyan csak esztelenség.

Britanniának a’ lótenyésztésben, tagadhatatlanul, legrégibb, legkiterjedtebb, és legrendesebb tapasztalása van. De még ott sincs a’ dolog annyira kimerítve, hogy nem maradott volna hátra még igen sok tanulni való. Máig se volt minden próbatétel sem elég hosszas, sem elég pontos. Ott is számos a’  p r o  et  c o n t r a.  Ott se vétetik mindenben a’ Századi egybenfoglalt tenyésztésnek képe Cynosurául, ott is eltévednek, elragadtatnak sokan, egyes Esetek egyes Jelenések által. Hasznos tapasztalásokat, egy magános ember a’ lótenyésztésben nem is igen tehet, azt csak egy jól elrendelt, és mindég fennálló Egyesületnek lehetne tudni, melly mindenekre ügyelvén, minden eseteket feljegyezvén, több Nemzések szármozatjait sommásan vizsgálhatná-meg és az akkor Élőket, sokakrul felvilágosíthatná, a’ mit mi most ködben látunk, és csak gyanítás által keresünk és tudunk is. Illy Egyesület, melly Apárul Fiúra átmenne, nagyon hosszu időt érne, és végtére a’ mi onokáinkat arra oktatná, mennyire lehetséges az Előmenetel a’ tenyésztés tárgyában ‘s mennyire nem.

Hány külön lófaj él, azt meghatározni nehéz. Bizonyos, hogy több korcs van, mint a’ maga fajában tisztán eredett. Az  A r a b s,  és az abbul tisztán és egyenesen tenyésztett  A n g o l  t e l l y e s v é r ü  L ó  - azon felette nagy testü Angol, ugy nevezett  F e k e t e  L ó  ‘B l a c k  H o r s e’  melly csak teher huzásra fordítatik, talán a’  B e l g i u m i  faj ‘s azon  k i s  L o v a k,  mellyek az  U r á l i  hegyekben találtatnak, a’ magok fajában maradtak-fenn tisztán mái napig.

A’ közvélekedés azt tartja, hogy Arábiában a’ lovak genealogiáját Századok óta szemmel tartják, és legnagyobb lelkiesmerettel a’ külön lovak ágazatjait mindég a’ magok nemzetségekben tisztán tenyésztik; hogy pedig Angliában minden tellyesvérü ló, már attul az időtül fogva feljegyeztetett, mikor az Országot a’ sok keleti ló majd szinte elborította, és hogy az a’ mái napig is a’ legnagyobb publicitással jegyeztetik-fel, talán kiki tudja.

Ezen okoknál fogva mi nem is esmerünk más lófajtát, mellyrül olly bizonnyal lehetne mondani, hogy tiszta és nem korcs, mint az Arábiairul és az Angol tellyesvérürül, melly, ha közelebbrül és szorosabban vesszük, nem más hanem csak egy és éppen azon fajta.

Hogy azon nagy fekete Angol lovak, mellyeket említettem, magokban tisztán neveltettek, nagyon hihető, mert testállások minden más lófajtabeliekétül olly külömböző, hogy alig lehetne hinni, hogy nagy mértékben azok vére más vérrel az igen nagy heterogeneitas miatt elegyítetett volna.

A’ mit a’ Belgiumi, Dán, Angol-Cleveland, Spanyol, Normandi ‘s a’ t. Lófajtákrul tudunk, csak véleményre van állítja, és mennyire vannak tisztán nevelve nemzetségekben, vagy mennyire korcsok, azt csak számos nemzések után; ha mindég magok köztt tenyésztetnének, lehetne valamelly hihetőséggel megtudnunk. A’ Birkának tiszta vagy nem tiszta maga nemzetségében való származását - mert abban egy nemzés a’ másik után szaporábban forog mint a’ lónál - illy mód által tudta-meg Hazánkban némelly gazda ‘s meg lett győződve Magseregének tiszta vagy nem tiszta eredetérül. Sokan ugy szerzettek kosokat ‘s anyákat, a’ mint csak lehetett. Hogy tiszta Merinosok voltak e, vagy sem, ki mutathatta-meg minden bizonyal? és kivált ollyanoknak, kik magok a’ valódi kutfőhez nem mehettek, másoknak pedig könnyen nem hisznek, és magokat mindenre könnyen reá beszélleni nem engedik. Később időkben, mikor már közöttünk mint valamelly szoros regula megvolt alapítva, hogy a’ Birkanemesítéshez sikerrel egy tisztán és legkisebb korcsosodás nélkül nevelt Magsereg hijjával csak kezdeni sem lehet, és hogy az eredvény Spanyol kos és anya, bár durva szőrü lenne is, a’ tenyésztésre még is többet ér, mint a’ legfinomabb Meszticz, sok gazda aggódni kezdett, vallyon Magserege keveretlen vérü e vagy sem. Némellyik azt tapasztalta, hogy aggodalmának ugyan volt is oka ‘s hogy Magserege esztendőrül esztendőre lefelé ment és elallyasodott; mint viszont némellyik azt látta, hogy Magserege több nemzéseken keresztül minden tulajdonságait megtartotta, sőt hogy az, rendes párasodás, gond és válogatottabb eledel által, még inkább nemesített és tökélletesítetett. Ezen utolsók aggodalma természetesen megszünt, és ők szinte minden bizonnyal tudhatták, hogy tiszta Sereget birnak, ámbátor a’ Seregek ősi származásárul bizonyosat nem tudnak.

Már illy tapasztalást lovakkal egy magános embernek tenni lehetetlen. És nincs Britannián kivül egy Ország is, a’ hol, csaknem két század folytán illy tapasztalás vagy inkább próbatétel végbe vitetett volna. Ott minden tellyesvérü lónak eredetét harmincz, negyven élet forgáson által, a’ Köztenyésztő könyvbül kilehet keresni: és hogy azon keleti lovak, mellyek régi időkben Angliába hozattak, korcsok nem voltak, abbul elegendően kilátszik; hogy mostani Kisonokáik mind azon tulajdonságokkal birnak, mellyeket az ő régi Őseik mutattak.

- - - - - - - - - - - - - - -

Két egyféle faju állat olly terméket nemz, mellyben, ha szülőihez az mindenben nem hasonló is, meg van még is az a’ visszanemző tulajdonság, a’ fajra nézve magához hasonló párral, szülőihez és nemzetségéhez hasonló állatot nemzeni.

Illyen származat és termék egy Országuthoz hasonló, melly noha némellykor egy kicsinyt jobbra és balra hajlik is, örökön örökké még is csak mindég egy és azon helyfelé szolgál.

De ha a’ szüléknek egyike más faju, akkor a’ termék már kicsapott az egyenes lineábul, ‘s bár melly jó és tökélletes legyen is, már benne az a’ magához hasonlót visszanemző Minémüség többé nincs meg.

Csak ezen kevésbül is könnyen átlátjuk, hogy a’ külön fajták összevegyitése által a’ tenyésztő, azon czéloknak, mellyeket ő elérni akar, tökélletesebben megfelelő származatokat nevelhet; mint sem azokat a’ természet puszta keze nyujtja. Igy p. o. egy gyenge, kisded Elisebbah ménló, melly csupa lélek, és egy izmos erős Normandi hidegvérü kancza csikaja, egy vasas katona használására sokkal, de igen sokkal többet érhet, mint atyja és anyja. De már a’ vére kicsapott az egyenes lineábul, és tenyésztésre, ámbár derekabb lenne is atyjánál, annyit mint az, még sem ér.

A’ Continensen sokszor hallottam tellyesvérü ménlovakat, mellyek gyengék és vékonyak, ‘s talán nem tökélletes testállásuak voltak, kevésre becsülni; ‘s viszont félvérü paripákat igen nagyra emelni, és az Angoloknak szemre hányni, hogy azokat ménlovaknak nem hagyták. Az elsőkben pedig meg volt azon nemzőerő, ahoz alkalmatos kanczákkal, talán olly termékeket nemzeni, mellyeket mi annyira emeltünk, minekutánna a’ félvérüek, magoknál, minden tulajdonságra és tekintetre nézve bizonyosan alábbvaló származatokat fajzottak volna.

Az Angol illy korcs lovakat, bár melly jók és tökélletesek legyenek is, ha csak az első nemzésben csaptak volna is ki az egyenes lineábul, általjában ménlovaknak használni már nem szokott. És miért nem használja őket? mert Századok lefolytta alatt majd nem minden ember tapasztalta, a’ ki csak lóval vesződött, hogy az illy korcs lovakkal való tenyésztés a’ czéltul inkább ‘s inkább félre vezet. Hát a’ Continensen? ‘s hát nálunk? Mi legtöbbnyire olly korcs ménlovakkal akarjuk nemesíteni méneseinket, kik már talán ötven nemzés’ óta félre tértek az egyenes utbul! És megvallom, nem csudálhatom eléggé, hogy éppen azok a’ gazdák, kik Meszticz kossal Magseregekben a’ világon semmiért nem ugratnának, méneseikben korcs kanczáikat korcs ménlovaikkal legbékeségesebb elmével párosítják, és minden bizonyal jó és derekas csikókat reménylenek!

A z  A t y a f i a k n a k  v a g y  R o k o n o k n a k  i g e n  k ö z e l r ü l,  v a g y  t á v o l a b b r u l,  v a g y  -  b á r  u g y a n  a z o n  e g y  f a j b a n  -  d e  e g é s z e n  i d e g e n e k k e l  v a l ó  p á r o s o d á s a.

Britanniában de kivált Chinában ezen mód által a’ hizlalandó állatokban valósággal ugy látszik csudák történtek. Angliában van p. o. egy ökör- és egy juh-fajta, mellynek csontja olly vékony, ina olly gyenge, restsége vagy inkább apathiája olly különös, emésztő tehetsége pedig olly nagy, hogy az igen igen könnyen hízik, és sokkal több húst és fagyut ád, mint egy éppen olly nehézségü közönséges ökör vagy juh. Ezen állatok igazi Nyomorékok. Azt lehet rólok mondani, hogy vegetálnak inkább, mintsem élnének. Fejek mód nélkül kicsiny, lábaik pedig olly vékonyak, hogy azokon állani, vagy járni alig tudnak, ha elesnek, magok többé fel nem kelhetnek; de husok ellenben legzsírosabb, legjobb ízü és legporhanyóbb. És ezen állatok valóságos artefactumok. ‘S mi által vannak szinte minden csontjaiktul és inaiktul megfosztva? és ahhoz a’ czélhoz, hogy igen könnyen és gazdálkodólag sok hust és sok zsírt vegyenek magokra, olly igen nagyon közelre hozva? Semmi egyéb által, hanem a’ rokonok, szülék, és magzatok több nemzések folytában igen közelrül való  B e l f a j z á s a  ‘I n z u c h t’  által.

Miért hoz maga után illy következéseket, ezen belső közel rokonok köztt való de egyszersmind systematizált Belfajzás, itt vizsgálni nem akarom. Elegendő leszen ezen egy két éppen most mondott sor arra, reménylem, hogy némelly lótenyésztő, a’ ki lovait ugy párosítja, mintha azon törekednék, hogy azoknak bátorsága, csontja, és ina nemzésrül nemzésre kevesedjék fogyjon ‘s végtére azokat kövér, porhanyó ‘s jó ízü hussal asztalára adhassa, Systemája csalhatatlanságárul kételkedni kezdjen.

Angliában a’ világért sem engednék, hogy közel rokon lovak párosodjanak - mert illy párosodásnak következéseit minden nap látják. És a’ legkisebb gyerek is, ha csak egy kicsinyt elmélkedik, a’ csontos, erősinu versfutó lovat jártatván, midőn azonban a’ magas fűben a’ hátán fekvő tehetetlen juh hitvány lábaival hadaráz, hogy felkeljen, a’ mit nem tehet, könnyen kitalálja, hogy bizony a’ lovat, mellynek csontja, ina, bátorsága ‘s lelke felesleges nem lehet ‘s mellyre ránézni ‘s mellyet megenni nem czélunk; hanem hogy ráüljünk vagy befogjuk: ugyan csak más uton kell nevelni, és talán éppen a’ legellenkezőbben, mint a’ juhot, mellyet se nyargalni, se kocsiban hajtani nem akar senki; hanem csak gyapját használni ‘s husával és zsírjával élni.

Nem felejtem-el soha, hogy valamelly Ménesesgazda, ki a’ Tenyésztés Professorának tartatott sokáig ‘s talán annak tartatik még ma is, ki a’ lótenyésztésben a’ Belfajzást tartja a’ legczélarányosabbnak, és kivel mind ezeket messzebbrül közlöttem, nékem systemája védelmére, azt mondá ‘Ha a’ közel Rokonok párosodása a’ Birka nemesítését olly magasra vitte, miért ne volna az, a’ ló nemesítésére is a’ legbizonyosabb ‘s legrövidebb ut?’

De mire neveljük a’ birkát, és mire a’ lovat? A’ mi birkáinkat ugyan nem annyira a’ hizlalásra, mint a’ szőrök eladására, neveljük. Nem is volna azért czélarányos, hogy ha őket ugy párosítanánk, mint Angliában azon hizlalandókat, mellyekrül előbb szóllottam. Birkáinknak a’ csont, az in szükséges, mert sovány legelőn kelletik sokszor, hogy keressék eledeleket. Az a’ véletlen, és nem szorosan közel rokonoknak párosodása; mellyet aklainkban üzünk, éppen elegendő, birkáinkat valamennyire gyengíteni. És véletlen, itt igazán a’ legjobb uton megyünk, mert a’ gyengébb birkának gyengébb a’ szőre. Minden a’ mi az Astheniára viszi az állatot, bőrét és szőrét is lágyítja, gyengíti: innen van az, hogy a’ koplaló birka gyapja finomabb, mint az igen is sok eledellel tartott birkáé ‘s a’ t. De hát lovainkat mire neveljük? hogy azoknak is szőreikkel kereskedjünk? gyengéknek ‘s tehetetleneknek akarjuk e nevelni?

Ugy látszik tehát hogy tenyésztő Barátom okoskodása bizony nem áll jobb lábon, mint ha azt mondotta volna: ‘Soroksárnak, Ketskemétnek ‘s a’ t. legrövidebben megyek Szegedre, miért ne mehetnék Soroksárnak, Ketskemétnek ‘s a’ t. legegyenesebben Lőcsére is’.

Az Angolok a’ tellyesvérü lovat, csak a’ nemzetségbéli, de igen igen távol való rokonok; vagy egészen idegenek de egy fajtabéliek párosodása által nevelik. A’ kakast, mellyet utóbb mint kappant az asztalra adnak, azon az uton tenyésztik, mint az említett vékony csontu juhokat. A’ viadalos kakast pedig, mellyet diadalomra nevelnek, azon az uton tenyésztik, mint a’ versfutó lovat. És így éppen azon fajtabéli baromfi, a’ systematizált párosodás által, több nemzések után vagy csont és in nélkül való, lágy, kövér, és jóízű madár fog lenni, és az asztalra szépen illenni; vagy egy sovány, csontos, inas és bátor állat válik belőle, melly ellenkezőjével halálig megvivni kész. A’ mi baromfiaink sem harczra, sem az asztalra nem igen valók; mert a’ tenyésztésrül, csak valjuk-meg legkisebb tapasztalásunk sincs. Ha pedig józan ésszel meg nem valljuk, hogy nem értünk hozzá, hogy ideánk sincs róla, soha meg sem is tanuljuk.

B i z o n y o s  t u l a j d o n s á g u  é s  k i t e t s z ő  t e s t á l l á s u  p á r o k  E l e g y í t é s e.

Ezen mód nagy csudákat szaporán nem szül. És ámbár hihető, hogy egy párnak, mellynek feje, teszem, szembetünőleg nagy, fia is nagy fejü fog lenni, azért a’ visszanemző tulajdonság a’ tenyésztő minden combinatioit szünet nélkül semmisíteni szokta.

Itt csak a’ párok szép arányai tehetnek több nemzések forgása után valamelly tetemes változást. A’ hihetőség sokkal nagyobb, hogy két szép testü állat egy szebb származatot fog nemzeni, mintha az állatoknak csak egyike, vagy egyike sem volna szép.

Igy az Angolok csak számos életforgások után tudták a’ keleti lovat, a’ nélkül, hogy minden aránytul megfosztották volna, nagyobbítani, erősíteni. ‘S így több Nemzésnek lefolyta szükséges valamelly Ménes hibáinak mint teszem: nehéz Fejnek, görbe Orrnak, hosszu Csuklónak ‘s a’ t. kiküszöbölésére.

Ujabb időkben Angliában csak nem minden lovak, azokon kivül, mellyek a’ legnehezebb terhek huzására ‘s csak lassu munkára fordítatnak, tellyesvérü ménlovak által tenyésztetnek ‘s csak a’ kanczák fajtái, testállásai ‘s tulajdonságai válogattatnak - ki különkülön czéloknak megfelelésére való csikók nevelése végett. De a’ tellyesvérü lovaknak, kik már 2-3 esztendős korokban a’ szaladáshoz gyakoroltatnak, testállása legtöbbnyire agárforma, izetlen ‘s más czélokra nézve, mint katona alá, könnyü hámba ‘s a’ t. nem alkalmas; csontjaikban ‘s idegekiben pedig, a’ koránvaló erőltetés által, tetemes hibák találtatnak. A’ Continensen lévő tenyésztők mind ezektül megijedvén, inkább félvérü Angol Lovakkal, vagy más Nemzetbéliekkel gondolják lovaikat jobbítani, mert bennek sokkal kevesebb, általak ugy nevezett ‘eredeti hibákat, tapasztalnak, és a’ tellyesvérüeket nem a’ czélhoz vezetőknek tartják.

A’ vélekedés köztt lévő ezen külömbség t. i. Angliában és a’ Continensen megkivánja a’ tökélletesebb kifejtést; mert ez az a’ pont, mellyen a’ Lótenyésztőknek legnagyobb száma elszokott szédülni ‘s tévelyedni. Angliában a’ leghíresebb tellyesvérü Maglovak, a’ Continens Systemája szerint, annyi eredeti hibákkal szoktak tele lenni, hogy azokon, a’ ki őket legelőször látja, nem győz elegendőképpen bámulni ‘s csudálkozni. Már ha az Utazó, ezen első kedvetlen benyomással megyen haza, nincs természetesebb, mint hogy semmi ki nem törőlheti azontul képzölődésébül azt a’ felvett ideát, hogy az Angol lóval való párosodás nem csak nem tanácsos, sőtt veszedelmes is. Ha történetbül pedig azon Országban megmarad, mellyben sok dolog, szinte a’ boszonkodásig, másképpen folytattatik, mint másutt; akkor azt fogja tapasztalni, hogy egy bizonyos maglónak tellyesvérü csikai, mellyeket valamelly intézetben készítetni lát, majd nem mind tele vannak a’ leggorombább hibákkal, éppen azon lónak nem tellyesvérü csikai pedig, mellyek 3-4 esztendős korokban még legelnek, mind olly tiszták, mint a’ puskacső.

Ha ennek okát most homloka közepén keresgetni kezdi, tán annak fogja tulajdonítani, hogy ezen utólsókat az anyjoktul felében megmaradott vér mind azon hibáktul ójja. Kivált az fog illyen eszébe szökött gondolatnak inkább engedni, kinek még gyerek korában azt dudálták szüntelen fülébe ‘Az Angol ló egy üvegházi, egy mesterséges plánta’ mintha méreg volna; mintha a’ vadkörte, a’ vadalma édesebb volna annál, mellyen az emberi ész javított ‘s édesített ‘s melly a’ vad szomszédja mellett éppen olly derekan kiállja a’ telet. Utóbbi vizsgálat után, midőn azt veszi megint egyszerre észre, hogy ezen tiszta csikók testvérei, kik egy vadászó istálóban tartatnak, vagy nyáron lágy legelőkön dülledeznek, számtalan csont kinövéseit, inak dagadásait, idegek merevedettségeit viselik magokon, okoskodásai akkor ingadozni kezdenek. Már minek tulajdonítja ennek okát továbbá, melly uton keresi végtére az igazságot ‘s mennyire merül bé a’ képtelenségekbe, azt valóban nem tudom ‘s csak azt a’ megjegyzést bátorkodom tenni, hogy ezek, a’ világosságra nem egészen hozott tapasztalások ‘s egészen ki nem fejtett okoskodások, a’ mi tenyésztőinknek más rendes tudományaikban ‘s eszközléseikben éppen olly előitéleteket, bal lépéseket és a’ czéltul való eltávozásokat zavarnak; mint a’ jól meg nem emésztett eledelek a’ vért megrontják, köszvényt okoznak, a’ testnek természetes munkálódásait gátolják, az egész systemát felforgatják, és végtére merevedtséget, vagy tökélletes eloszlást eszközölnek.

Hosszu életet érni, semmi sebet ‘s törést nem szenvedni, semmi veszedelembe sem keveredni, bizonyosabban nem lehet - mint semmit sem próbálni, óra szerint kelni-fel, feküdni-le, nyáron falun a’ hüsben, télen városban a’ kályha megett mérsékelt mozgás után, jó eledelt jó apetitussal venni magához, puha ágyban feküdni, ‘s az elmét minden gondtul, minden terhes - tán hazai munkátul menteni, később a’ fülben pamukot hordani, langyos vizet inni ‘s a’ t. Már a’ ki mindent próbál, sok veszedelemmel szembe száll, minden gondot, minden unalmat magára vesz, hogy felebarátjainak szolgáljon, hogy a’ berohanó ellenségtül a’ Hazát védje, az illyen bizony sokszor nem az ágyban ‘s nem mint egészséges Vén hal-meg; nem ritkán, sebeket, töréseket gyógyítgat, korán vénül ‘s feláldozott gyenge testét alig birja, mellyet belső Megelégedésben és Csendben csak a’ szép lélek tart fenn. De azért ezen Utolsóknak származatjai gyengébbek, élhetetlenebbek, haszontalanabbak fognak e lenni, mint azon Elsők nemzetsége? Azon katonának, ki sokszor jegen hált, lovat evett, kinek lába keresztül van lőve, keze elvágva ‘s a’ t. valaha leendő fia, az atyja görbe lábát, csonka kezét, megingadozott testiállását fogja e a’ világra hozni? ‘S eredeti hiba e az, ha egy ló, ki már esztendős korában lép élete pályájára, olly hibákat visel vén korában testén, mellyektül azon ló mentt, melly soha nem tett nehezet, soha nem vitt végbe erőset?

‘S azért én éppen azon hibát, mint vakságot, csöbörbe hágást, inpókot, hólyagot, bőtkőt, dudorodást csomolékot, kapczatetemet ‘s a’ t. egyik lóban eredetinek tartom, másik lóban pedig eredetinek nem tartom. Ha valamelly ló négy esztendős koráig csupán csak legelt, azután lassan lassan vigyázva sétáltatták, nem is hevert vagy állott napokig istálóban ‘s már hét esztendős korában mind ezen említett hibák látszanak rajta, akkor valóban Maglónak nem tanácslom; de ha azt, esztendős korában kordázták, két esztendős korában a’ nyargalásban gyakorolták, három esztendős korában már versenezett ‘s tán ‘a’ hurnak igen nagy meghuzása miatt’ hibákat kapott, mellyeket bátyja, ki még legel, nem nyer - akkor megvallom, hogy nem igen értem, ezen Inaütöttségek, Kiduzzadások leendő származatjaira mi mód, és miért mennének által. A’ tapasztalás legalább azt mutatja Britanniában, hogy illy Jelei a’ kora erőltetésnek a’ nemzetségekben nem örökösök. Hogy pedig a’ vadászlovak ugy annyira elromlanak, nem csuda; ha meggondoljuk, hogy azok mi iszonyuakat visznek végbe. ‘S hát azon vén Hős, ki Egyptomban kezdé halhatatlan életét, Berezinánál félig megfagya ‘s Waterloonál sebekkel megrakva szomoruan hagyá-el vitézi pályáját, miért nem nemzhetne legényes magzatot? Én azt gondolom, hogy inkább ő nemzhet, bár mi erőtlennek, összeszáradtnak, sanyarodottnak lássék is most lenni; mert éppen az a’ ‘Meleg’ melly megfagyni nem engedé, éppen az a’ ‘Lelkierő’ melly Hazájába élve visszahozá, nemzhet olly fiat, ki ugyan csak talpra esik; - ugy mint a’ versenező lóban éppen az a’ ‘Szesz’ melly nem szenvedé, hogy hátra maradjon, éppen az a’ ‘Nemes tüz’ melly nem engedé, hogy kidüljön, bár mi roskadt legyen is már alkotmánya, fogja nemzeni a’ mindég diadalmas csikót. És én legalább tanácsosabbnak tartom, jobb kanczák vérét olly ménlóval vegyíteni, ki már sokat tett ‘s próbált, ha bár hibás is; mint ollyannal, ki egészen ép, de se Erőset se Sokat soha nem tett. Ebben saját tapasztalásom - a’ mennyire egy magános embernek ‘s kivált nem igen nagy időkorunak valamellyes tapasztalása lehet - megerősített.

Azonban nem könnyü, megvallom egy Angol Versencző Lóbul, melly nyulánk, hátul tán magasabb mint elől, fejét földre tartja, farkát nem viseli ‘s a’ t. a’ Nemzőerőt ‘kinézni’ hogy ő olly lovakat nemzjen, mellyek kantárosak, nyakkal fővel farkal felfelé, kurta derekuak, mozgók ‘s a’ t. legyenek. Azt csak ‘Gondolomra’ lehet tenni ‘s azért mint már többször mondám, nincs szükségesebb mint számos Ménló, hogy azokbul válogatni lehessen. Ha azt kérdenénk, ‘hát ők magok miért ollyanok, hogy nekünk nem tetszhetnek ‘s nem nékünk valók, arra azt felelhetnénk, hogy annak oka egyedül a’ futáshoz való kora elkészítésekben fekszik. Nem nagyon természetes e, hogy azon ló testi állásának egészen külömbözőnek kell lenni, a’ ki csak nem élete kezdetétül fogva egy különös Gymnastikában él, a’ hol mód nélkül sokat jártatják lépésben; ügetve, rövid vágtatva soha; a’ hol minden iparkodás arra megyen, hogy leghidegebb vérü és phlegmatikus, hogy legkantáratlanabb legyen, lábait alig emelje a’ földtül, fejét lefelé tartsa ‘s egészen az elejére düljön!

Azon bevett Talpigazság ‘Egyenlő egyenlőt nemz’ annyi kivételeket szenved, hogy alig lehet közmondásnál egyébnek venni. Ha emberekhez hasonlítjuk a’ dolgot, nemigen szembetünő e a’ mondottnak igaza? Hány egyenes hatalmas Granatirosnak Tót atyja és anyja csak egy kis görbe pár - ugy hogy nem bámulhat az ember elegendően a’ derék származaton. Ezen a’ Szüléktül való Eltávozás még szembetünőbb olly embereknél, kik már kisded koroktul fogva valamelly Gymnastikában rendesen ‘s folyvást gyakoroltattak. Nem volt csudálatosabb mint több esztendők előtt egy igen híres Franczia Ballettánczasnak - ki bájoló Csalképzelet mesterségei által a’ Sokaságot legnagyobb Enthusiasmusra ragadá ‘s érzékeny Szépeket mint egy régi igéző Bálvány-Istenség, öröm könnyekre fakaszta - együgyü durva ‘Bordelaise, parasztos Anyját látni, ki fapapucsba otromba faragatlan lépésekkel késéré fiát a’ Prosceniumra, hogy ott csudáin örüljön. ‘S azt következtetjük e ebbül, hogy a’ jámbor jó Anyó oda haza maradt másik fiának homlokát Paris Szépei hasonlóképpen Borostyánnal koronázták volna meg, ki hihetőképpen hosszú kék ingben tán kapczát kötvén, még lakhelyében sem bájult-el senkit is. ‘S azt következtetjük e, hogy ama Fél-Istenségnek, azon mágusi Tánczosnak fiai, mind az apjokra fognak ütni.

A’ gymnastikált Lóval éppen ez az eset. Már hogy a’ paraszt lóban, melly szint ugy nagyon korán használtatik, mind azon kinövések annyira nem találtatnak, mint a’ versfutó lovakban, tagadhatatlan. Ugy mint a’ paraszt gyereknek, ki odahaza ludakat őriz ‘s a’ t. bár mi nyomorék legyen is másképp, általjában annyi törött, ficzamodott, egybeszakított csontja, ina, idege nem lesz, mint azon gyermeknek, ki kötélen jár ‘s Saltomortalében és effélékben gyakorolja magát.

Ennek foglalatjábul azt következtetem, hogy a’ hidegvérü tenyésztő annyira el nem ragadtatik, a’ szép arányos ‘s erős testállás által, hogy a’ lónak elrejtett fajtáját, tiszta eredetét, szeszét ‘s a’ t. a’ külső Csábnak feláldozza.