A LÓ ÁLLAPOTJA ANGLIÁBAN II. rész

 Vizsgáljuk a’ dolgot rendszerént:

A’  k i r á l y i  é s  m á s  J u t a l m a k é r t  v a l ó  f u t t a t á s  szabadságáért, mellyel kiki bátran élhet, a’ birtokos csak egy kevés pénzt tartozik letenni; ‘s így, az a’ ki csak egyszer nyertes, 1000 forintot pengőben tesz zsebébe; az pedig a’ ki nem nyertes, nem is veszejt sokat, mert a’ lovának a’ pályára való beállításáért egy pár forint letételével minden mástul mentt. Általjában véve pedig nincs annál jobb gazdaságbeli tárgy, mint a’ melly által nyerni sokat lehet, veszteni pedig csak keveset. Ennek következésében a’ pályán sokan próbálják-meg esztendőrül esztendőre álhatatosan szerencséjeket. Sajnosan soha nem veszthetnek, - gyakorta pedig lovok, ha nem legelső is, azért még is nagy becsü - nyereségek pedig némellykor jutalmas, és minden kisded káraikat, mellyeket lassan lassan és észrevehetetlenül vallottak, egyszerre helyre üti. Éppen illy formán van Britanniában a’ hizlalás felserkentése végett a’ dolog összeszerkeztetve. A’ legkövérebb szarvas marhára hasonlóképpen több helyeken 100 ‘s 100 font Sterling van kitéve jutalmul. És minden hizlaló azt reménylvén, hogy ő lessz nyertes, esztendőrül esztendőre mindég hizlal - ha valóban nem nyertes is, hanem mivel reményl nyertes lenni; a’ Publicum pedig egy illy kis erőműv által, ha igy szabad mondanom, melly egynehány 100 font Sterlingbe telik, némellykor több száz nagyon zsiros marha husábul felettébb jó izüen vendégeskedik.

De illyen jutalmak elnyerésével közönségesen most már csak a’ kevesebb becsü vagy szegényebb emberek lovai szoktak bajlódni. A’ nagyon jó ló tulajdonosa egy pár 100 font Sterlingért most immár nem vesződik, mert sokkal nagyobb sommákra van kilátása és reménysége ‘s ha futtat is, azt vagy csak mellékesen teszi, hogy még azon pénzt is elvigye; vagy talán azért, hogy más fogadásokra már többé szert nem tehet; de az nem fő czélja. Illy jutalmak kitétele bizonyos időhöz és bizonyos helyhez van kötve. ‘S igy megtörténik, hogy egy nagyon híres ló eggyik pályahelyrül a’ másikra utazván, ollyan helyre jut, a’ hol éppen akkor ezen jutalmakbul egy ki vagyon téve, ‘s már hogy idejét hijába ne töltse, szalad, vagy azt szaladás nélkül is elnyeri; mert megesik az sokszor, hogy valamelly lónak híre ‘s elsősége annyira megesmertetett, hogy az ellen senki nem áll ki, és igy csak azzal győzedelmes, hogy magát bemutatja. Találkoznak továbbá olly lovak is, mellyeknek tulajdonságaik - sebességek vagy tartósságok - olly kis titokban vannak már a’ közönség előtt, hogy tulajdonosaik többé nem reménylhetik őket jó sikerrel a’ pályagyepre vinni ‘s ennek következésében a’ hágáson kivül, mellyre azonban még nem akarják őket fordítani, egyébb hasznot nem hajthatnak, mint illy kitett jutalmakért szaladni. Ezeknek utazásaikat tehát ugy intézik, hogy vélek mindég egy két nappal előbb érkezzenek oda, a’ hol éppen jutalmak vannak kitéve.

K ü l ö n ö s  F o g a d á s o k  által már nagyobb nyereség származhatik, de ezen mód veszedelmes, mert az ember éppen annyit veszthet, a’ mennyit nyerhet. Itt már minden a’ combinatiotul ‘s szerencsétül, de legtöbbnyire azon módtul függ, hogy lovát kiki micsoda feltételek alatt állítja a’ pályagyepre. Ha nekünk, teszem igen tartós és erős lovunk volna, melly nagy terhet könnyen bir, de nem igen sebes; azon kellene iparkodnunk, hogy olly feltétel alatt vigyük őtet a’ pályagyepre ‘hogy a’ lovasok nehezek a’ pályakör pedig hosszu legyen’. Ha valaki, igen sebes, de nem nagyon győző és nem erős lovával, illy feltételek alatt, ellenünk kiállana, bizonyosan meggyőznénk. Ha pedig tartós lovával valaki ráállana, hogy nagyon sebes, de nem igen erős ‘s tartós lovunkkal, könnyü gyermekekkel a’ lovak hátán, három, négy száz ölnyi távolságra ellene kiálljunk; azon is bizonyosan diadalmaskodnánk. Ennél fogva kiki a’ lova tulajdonságait legnagyobb titokban tartani törekedik; ha azok már tudva vannak; nem lehet a’ lovat többé jó reménységgel vagy hihető sikerrel más ellen kiállítani. Azért Angliában rendes pályahelyen soha nem is látjuk azt, hogy valamelly ló a’ többit, vagy ha csak eggyel futna, a’ másik lovat egy, két, vagy három lóhosszával messzebb hagyná hátra a’ nyerőhelynél; vagy ha tenné, bizonyosan a’ lovast még a’ kis gyermekek is kinevetnék, mert maga bizonyította volna be, hogy minden ész és hideg vér nélkül szelesen vitte végbe dolgát. Bizonyos hogy én lovamat egy olly ló ellen nem futtatnám többé; melly már egyszer az enyimet, a’ nyerőhelynél ezer lépéssel előzte-meg: de ha csak egy vagy két lépéssel haladta-meg, akkor talán szerencsémet még egyszer probálnám ‘s pénzemet még egyszer elveszteném.

Mennyire fér pedig össze ezen fogás az igazsággal és erkölcsiséggel? arra csak azt mondhatjuk: egyik kártyás se mutatja-meg a’ másiknak kártyájit: egy hadi Vezér se küldi meg a’ másiknak a’ csata planumát ‘s a’ t. Az a’ ki versent futásba elegyedik, tudja-meg előbb, mert tudnia kell, az abban lévő száz meg száz fortélyokat, fogásokat, avagy nevezetes pénzért ne fogadjon; valamint annak, a’ ki a’ Dunába, fördés végett, a’ folyó közepén ugrik be, uszni kell tudni ‘s mind azon örvényekbül magát kiszabadítgatni is, mellyek annak folytában előfordulnak, vagy pedig maga körül mindég egy csónakot tartani; a’ mit, közbenvetőleg, a’ legjobb uszónak is minden szívességgel tanácslok, mivel csak egyetlen egyszer fulhat vizbe az ember. A’ józan eszü pedig fogadásban, vagy kártyán nem koczkáztatja értékének nagy részét.

Az esztelenség és ügyesség között huzott határt kiki láthatja, olly világos. De azon határ, melly a’ fortélyoskodás és ügyesség között van, vagy inkább, melly a’ megcsalás, és azon előre látó ‘s megfontolt elintézés között vigyázgat, mellyel minden becsületes ember élhet, - olly kényes Valami, - olly Homály, hogy egy vagy más oldalrul könnyen csorbulást kap.

A’ mi pedig a’ fogadásokat áltáljában illeti, azokrul kiakarom vélekedésemet egyenesen mondani.  A’  f o g a d á s o k h o z  v a l ó  k e d v  e g y  n e m z e t b e n  t ö b b  h a s z n o t  m i n t  k á r t  o k o z.  Némelly magános személyben olly kicsapongó magasságra fajzik-el nem tagadom, hogy az által, ő ‘s tán felesége ‘s gyermekei nem csak károsodnak, de egészen szerencsétlenekké és koldusokká lesznek. De viszont mennyit nem nyer a’ Köztársaság azon elterjedett hajlandóság által! A’ ki nem valamelly ő előtte, egészen bizonyos dologban fogad-fel, a’ mi csalás volna, ‘s ellenben nem olly dologban melly legkisebb combinatióra sincs építve, a’ mi nem más mint vak szerencse játék: az minden lehetőségeket, és hihetőségeket egy és más oldalrul fog megfontolni, és a’ szerént fogadni a’ mint azok ön belátása szerént, magokat kifejtették ‘s előmutatták. Ha valaki tudománnya és esze ereje által valami tárgynak hihető sikerét előre kiszámlálgatta, a’ dolog jó kimenetelére fogadni fog ‘s viszont: és minden successusa, a’ szerencsén kivül, csak ön maga elmebéli erejétül függ. Már mi ennek a’ következése? hogy azon személy, a’ kiben a’ fogadás indulatossága már jól felbuzdult, az esetek okát, és a’ következések folyamatját, vizsgálni kezdi, mindent összehasonlít, és sokakrul erőltetéssel eszmélkedik. Ha már most ezerekben ezen vizsgáló, ezen összehasonlító, ezen erőltetéssel eszmélkedő szenvedelem, több életforgásokon apárul fiúra átment - melly iszonyuan emeli-fel az a’ nemzet köz értelmességét! Ha valaki nem vaktában, hanem ezen most röviden előadott módon - mindeneket átgondolván - fogad, tegyük fel, egy 2 esztendős csikóra, a’ ki éppen legel, egy más csikó ellen, a’ ki hasonlóképpen legel, melly nagy lóesmerőnek kell lennie, mennyit kelletett neki e’ tárgy körül vizsgálódni ‘s gondolkodni. Ha valaki fogad hogy valamelly bizonyos utat, lóháton, kocsin, gyalog vagy hajón, ennyi ‘s ennyi idő alatt végbe visz, mennyi előre bocsátott megfontolásra, előbbi próbatételek Összehasonlítására, mennyi elmebéli gyakorlásra van szüksége. Ha valaki jó vagy rossz időre fogad - ha azt vaktában nem teszi - mennyi észrevételeket kellett nekie már esztendők által gondosan tenni ‘s a’ t. A’ fogadásra való kedv által az Egész nyer, csak némelly magánosok vesztenek. ‘S azért ugy látszik, igazam volt mondani, hogy az több hasznot hajt mint kárt okoz; mert minden társaságnak főtalpköve az, hogy mindég a’ kisebb rész szenvedjen, ha az által a’ nagyobbnak boldogsága eszközöltetik, vagy legalább jólléte nevelkedik. A’ katona is életét, mellyet Hazájának oda engede, csatában azért veszti, és ezen tán legsúlyosabb terhet azért viszi, hogy polgártársai nyugodalomban ‘s bátorságban a’ Haza javaival csendesen élhessenek.

Az  E l e g y e s - F o g a d á s o k  által a’ nyereségnek lehetősége felette nagy, a’ veszedelem pedig igen kicsiny; azért legközönségesebbek is. Ezekben husz, harmincz ‘s több vagy tán kevesebb ló is összeáll ‘s mindegyiknek tulajdonosa husz husz, száz száz, sőt két vagy több száz fontban is felfogad a’ lovára - ugy mint megegyeztek. Ha husz ló állott-ki a’ gyepre, ötven ötven fontnak letételével a’ nyertes ezer font Sterlinget nyer, azok kik nem nyertesek pedig ötven és ötven fontot veszejtenek. Igy a’ nyertes jutalmas nyereségre tesz szert, a’ nem nyertesek pedig nem felettébb sajnos vesztéseket vallanak. Illy  E l e g y e s - F u t t a t á s o k b a n  csak egy nyerhet, a’ többi mind veszejt; de mind a’ mellett megint uj és uj Elegyes-Futtatások állanak össze ‘s nem azért, mert mindegyik fog nyerni; hanem azért, mert mindegyik nyerhet. Illy futásoknál fogva az Angol Lótenyésztő egyetlen egy ló nevelése által mind azon kárait és veszteségeit, mellyeket egész élete folytában szenvedett, egyszerre kipótolhatja ‘s még azon felül nyeresége is maradhat. Ezen az uton Herczeg G. ki nagy sommákat különös fogadásokon, a’ mint hallám, soha nem szokott koczkáztatni, a’ mult esztendőkben tiz, tizenkét ezer font Sterlinget nyert esztendőnként.

A’ ló futására a’ tehernek nagy befolyása van. Hogy egy mázsával több vagy kevesebb tereh a’ lóhátán külömbséget tesz, azt kiki megengedi; mert a’ dolog szembe ötlik; de hogy egy font is külömbséget tegyen, azt nem mindegyik fogja megengedni; mert a’ lónak mozdulásaiban szembetünő változást nem okoz. Azonban azok, kik mind ezeket számos esztendőkig száz és száz esetekben próbálgatták, megvannak arrul győződve, hogy a’ legkisebb tereh is valamelly kis külömbséget csak tesz, és pedig annál többet, mennél messzebbre fut a’ ló. Egy mázsát husz lépésnyire elvinni könnyebb, mint fél mázsát két ezer lépésnyire; ‘s könnyebb ezen utólsót végbe vinni, mint huszonöt fontal husz magyar mértföldet haladni. A’ derekabb ló a’ gyengébbnél, egy pár ezer lépésnyi távolságra, tán egy fél mázsával is többet vehet hátára ‘s még is győzhet; midőn éppen azon derekabb ló tiz ezer lépés messzeségre csak huszonöt fontai vévén több terhet magára, a’ gyengébbtül meggyőzettetnék. A’ terehsúlya a’ lónak minden vágásával nehezedik.

A’ külön külön időkori és nembéli lovakra való elosztása és elrendelése a’ terheknek, számtalan próbatételek után ma már olly igazságos arányba jött, hogy egy három esztendős kancza csikó egy hét esztendős ménlóval egyszerre léphet a’ pályára, és a’ terheknek valami bizonyos elosztása által sem egyiknek, sem másiknak nincs semmiben kedvezve, hanem az győz, a’ ki sebesebb vagy tartósabb.

Az  I v a d é k  F o g a d á s o k  pedig mellyek előre olly csikókra tétetnek, kik nem csak hogy életben még nincsenek, de még az annyok méhében sem fogantattak; a’ szorgalmatos, ügyes és szerencsés tenyésztőknek a’ legnagyobb nyereségre nyujtanak lehetőséget, midőn egyszersmind a’ jobb és tökéletesebb lovaknak tenyésztését leghathatósabban eszközlik.

Megvallom: hogy elejinten, midőn illyes furcsa manipulatiokrul, millyenek Angliában nagy számmal találtatnak, hallottam, sok jó Esmerőseimmel együtt igy kiáltám-el magamat ‘Az Istennek de nagy bolondjai azok az Angolok!, - idővel ‘s vizsgálat után pedig elpirultam, látván, hogy én vagyok inkább nevetséges, és nem azok, a’ kik olly Intézeteket hoztak divatba, mellyeket én nem érthettem; de a’ mellyek tapasztalás által kimutatták nagy hasznokat, és az emberi észnek legnagyobb becsületére válnak.

Vizsgáljuk-meg ezen szép találmány összeszerkeztetését ‘s következéseit annak érdeme szerint - és kivált azért - mert tán semmi sincs, a’ miben Angliában az utazók közönségesen annyira megütköznének, mint éppen ezen szokásban; nincs tán semmi, mellynek nagy hasznát olly kevéssé látnák által, melly még is a’ lótenyésztésre nézve egy a’ legszebb elmebéli szülemények közül ‘s melly olly együgyü és természetes sarkalaton áll, hogy azt egy középszerü ész is egyszerre átláthatja.

Világosítsuk ezt példa által. Gyakorta számosabb birtokosok, mezei gazdák ‘s tenyésztők - vásárok, lakodalmak, gyülések vagy egyébb más foglalatosságok ‘s időtöltések végett egybe gyülvén, kiki, a’ kinek kedve van, meddő kanczája nevét egy papirosra felirja ‘s annak várható csikajára, ki ezen aláirás napjátul tán négy vagy öt esztendő után fog csak futni, egy bizonyos sommát tesz-fel, mellyet egyszersmind feljegyez, de ki nem fizet. Ha teszem, ezen aláirás October 1-sőjén 1828 történnék és hatvan kancza irattatnék alá - mellyeket, jól vigyázzunk, már többé azután mások által felváltani nem volna szabad - ‘s minden kancza ivadékjára száz száz font Sterling tétetnék-ki; ha továbbá ki volna kötve az is, hogy a’ leendő csikóknak 1833-ban Május 1-sőjén bizonyos egy helyre ki kell állaniok, azon birtokos pedig, a’ ki csikaját ki nem akarná, vagy ki nem tudná állítani, a’ feltett pénznek felét akkor mint bánatot lefizetni tartozzék. - Mi volna a’ dolognak Összeköttetése és későbbi következése? hogy a’ ki nem gondolatlan irná oda nevét, mintha a’ fizetésre való nap, mivel csak négy vagy öt esztendő mulva kell fizetni, soha fel nem derülne; az bizonyosan legderekabb kanczáját jegyezné-fel. A’ veszteség lehetősége csak ötven font volna; a’ nyereség lehetősége pedig - ha a’ feljegyzett leendő Lovaknak csak harmad része állana is ki, a’ többi pedig bánatot fizetne - négy ezer fontot tenne. Körül nézne most minden Birtokos, hogy ugyan mellyik Ménló volna legakalmatosabb kanczájához ‘s egynek és másnak nemzetségi és testi tulajdonságaira tekintene. A’ legolcsóbb, a’ legközelebb való Csődör, már megszünnék a’ legjobb lenni; már az összehasonlításra, megfontolásra, szorgalomra szükség támadna. A’ gond és iparkodás pedig szép hasznot arathatna. Az ügyesebb és szerencsésebb 40 ezer forintot pengőben huzhat-bé, midőn csak öt száz forintot koczkáztat; az ügyetlenebbek ‘s szerentsétlenebbek pedig csak öt ‘s öt száz forintot veszthetnek! Már nem világos e, melly szép következéseket szülhet illy módosítás!

De ez a’ dolognak még legcsekélyebb haszna. Azon Birtokos bánatot fizet, a’ ki csikaját meghatározott napra ki nem állítja. Igy, ha már a’ mi nevünk a’ papiroson volna, fizetni tartoznánk; ha kanczánk meddőn maradna fizetni; ha Vemhét elvetette volna, fizetni; ha a’ Csikó lábát törte, vagy a’ futásra alkalmas nem volna, fizetni; egy szóval, ha lovunk a’ pályagyepre bizonyos napon, bizonyos órára ki nem állana, fizetni tartoznánk.

Sokan, tudom, mind ezen feltételeken fennakadnának ‘s a’ dolgot - életekben véletlen születések által mindég csak elsőséget esmervén - nem kedvelnék. Nem is tagadható, hogy mind ezen szoros feltételek a’ természeti szabadsággal némünémüképpen megütköznek, mert sok azt mondhatná ‘s mondaná is ‘miért fizessek én ötszáz forintot, ha csikóm nem lessz, vagy ha megdöglik, vagy lábát töri, nyomorék ‘s nem arravaló lessz’. De a’ társaságbéli szabadsággal, melly az emberiség javát leghathatósabban előmozdítja ‘s minden Nemesnek, Igaznak, Szépnek ‘s minden polgári Szerentsének kútfeje, igen igen megeggyez. Mi azon 59 Birtokosnak többel nem tartoznánk, mint ők minékünk tartoznának. A’ nyereség egyikhez olly közel jár, mint a másikhoz; a’ veszteség mindegyiket egy formán érdekli ‘s minden  S i k e r vagy  S i k e r e t l e n s é g,  a’ több vagy kevesebb ügyességtül, szorgalomtul, és résszerént a’ szerencsétül is függ. Azon van tehát kiki, hogy ő vonja a’ szerencsét - találós esze ‘s álhatatos szorgalmatossága által - a’ maga házához. Ha ‘a’ kancza meddőn marad, fizetni tartozunk; micsoda vigyázattal kell tehát a’ hágatásban bánni ‘s azon iparkodni, hogy a’ kancza foganzon; hány kancza szokott pedig a’ cselédnek szorgalmatlansága és restsége miatt meddőn maradni!’ Ha ‘a’ kancza csikaját idő előtt elveti, vagy holtan hozza a’ világra, fizetni kell; melly gond, melly felvigyázat van illy kancza körül!’ Ha ‘a’ csikó lábát töri, inát szakítja, fizetni kell; melly természetes vele való bánás kivántatik-meg!’ Ha ‘serdülő lovunk gyenge, gyáva marad ‘s jó reménységgel pályára ki nem állhat, ismét fizetni kell; melly jó ‘s czélarányos nevelést kell tehát annak adnunk!’

Angliában semmi sem mozdította olly annyira előre a’ jó lovak tenyésztését, mint a’ legnemesebb és legjobb pároknak ezen kiválasztása; semmi nem vitte annyira azt a’ figyelmet, mellynél fogva egy Országban sem találtatik kevesebb meddő kancza mint ott, semmi sem változtatta szinte vérré az angol Lovászokban, és Ménesmesterekben azon szorgalmat, mellyet ők a’ kanczákra és csikókra fordítanak. Tudják és értik ők mind ezen Intézeteket, és ők, ha Urok két, három vagy négy ezer fontot nyer, nevezetes jutalmat várhatnak, - megint egy példája  ‘a’  l e h e t ő  é s  r e m é n y l h e t ő  n y e r e s é g  e r e j é n e k!’  Nincs is Ország, hol a’ csikókban kevesebb kár esnék ‘s nincs, a’ hol olly derekakká neveltetnének mint Anglia. ‘S pedig nem kényes tartás által; mert a’ kényes kanczának kényesen nevelt fia bizony nem diadalmaskodik azokon a’ csikókon, mellyek erős anyáknak keményen nevelt származatjaik, - ugy mint azon kényes Urfi, kit hogy valami meg ne ártson neki, még a’ szellőtül is oltalmaznak, ollyan gyerek ellen boldogulni soha nem fog, a’ kiben a’ természet viszontagsági a’ testnek és léleknek kifejtődéseit szinte megvivásra kihívták.

Egy illyen aláirás következésében az Ország ötven lóval lett gazdagabb, - azt tévén-fel, hogy 60 kancza 50 csikót vemhezett - mellynek Létele, nem a’ vak Véletlen nem a’ tunya tenyésztők tudatlan szorgalmatlansága által eszközöltetett, hanem 60 iparkodó tenyésztőnek esze, tudománya ‘s tapasztalása Egybefoglalatja által!

És mi az a’ hatvan kancza, azon számtalan kanczákhoz képest, mellyek illy formán esztendőnként Angliában feljegyeztetnek, és mellyeknek fajzatjai ezer meg ezer embereknek lelki tehetségei szerint fogantatnak ‘s neveltetnek!

Ha az Olvasó ezen röviden Előadattakra visszatekint, tán velem eggyet fog érteni, hogy illy fogadások által, a’ tenyésztők minden iparkodásai szünet nélkül ébren tartatnak ‘s hogy a’ Köztársaság jobb ‘s jobb lovak nevelése által legtetemesebben nyer.

Vannak számtalanok, kik ezen intézetet, vagy inkább ezen szokást egy ‘Lotteriához’ hasonlítják ‘s azért azt, valamint ezt kárhoztatják. De én ezen hasonlítást nem tartom helyesnek. A’ Lotteriában való nyerés egyedül csak a’ véletlen sorstul függ, ott a’ gondatlannak, restnek, ostobának, éppen annyi lehetősége van, mint a’ gondosnak, szorgalmatosnak ‘s ügyesnek. A’ lótenyésztésben ‘s nevelésben pedig ugyan csak senki nem fogja mondani: hogy az mindegy, akár értsen valaki a’ dologhoz, akár nem; akár nézzen a’ lovai után, akár nem; akár lássa mindég hajnal hasadását, akár rávirradjon minden nap. ‘S azért én  e z e n  T a l á l m á n y t,  a’  t u d o m á n y,  t a p a s z t a l á s  ‘s  s z o r g a l o m  J u t a l m á n a k  h í v n i  b á t o r k o d o m!

A’  p é n z é r t  v a l ó  h á g a t á s b u l,  végtére nagyon nevezetes nyereség válhat. Ha valamelly csikó a’ többiek között megkülönbözteti magát, mingyárt tudakolják ‘ki volt Nemzője?’ ‘s kiki azzal kivánja párosítani kanczáját. A’ Ménló Tulajdonosa pedig a’  C s ő d ö r b é r t  tüstént olly arányba emeli-fel, mellyben lovát megkivánják ‘s keresik; ugy mint mi valaha Tokai borainkat igen drágán adtuk Lengyel szomszédjainknak, - mert nagyon keresték; most pedig olcsón is oda adnánk, - csak bár keresnék is. Vágynak példák, hogy egy kancza meghágásáért ötven sőt száz fontot is fizettek, és így, minekutánna egy csődör esztendőnként ötven kanczát könnyen gyümölcsözővé tehet, Urának sok ezereket hozhat-be minden esztendőben. Most a’ jó csődörök száma Angliában nagyobbra nevekedett, és igy a’  M é n b é r  valamivel alább szállott, ugy, hogy most az öt, tiz, tizenöt, husz, harmincz fontba kerül, és így egy jó Magló 500, 1000, ‘s több fontot hoz bé gazdájának esztendőnként.

Ez a’ pénzért való hágatás mind a’ két résznek hasznos. Az, a’ kinek, teszem husz kanczája van csak ménesében, négy ‘s több ménlovat is tarthat a’ tőkepénzének kamatlan kitétele nélkül; a’ csődöröket kanczájához alkalmaztathatja ‘s így ez által is nyertes; mert bizonyos az, hogy nem minden csődör minden kanczához alkalmas, bár mi derék legyen is egyébbaránt. Azon négy csődörre esztendőnként 200 kanczát vemhesíthet meg, és így 180 csikó maradhatna el, ha pénzért nem hágatna.

A’ másik rész pedig, akármillyen nagynak láttassék is lenni azon Ménbér első tekintetre, mellyet az a’ hágatásért fizet, még többet nyer. Az a’ legjobb csődört szinte magáévá teszi, és avval talán egy kanczája után jobb és sokkal becsesebb csikót nevel, mint annak tulajdonosa, a’ kinek tán 40 kanczája van. A’ fizető Fél, egy garast sem költ a’ csődör megvásárlására, az az ő kárára meg nem dögölhetik, ő annak tartására sem istálót nem épít, sem zabot nem vesz, sem embert nem tart ‘s a’ t. És ha mind ezeket olly szoros számba vesszük, a’ mint azt a’ gazdaságnak más ágainak tenni kelletik, azt fogjuk találni; hogy azoknak, kiknek felettébb sok kanczáik nincsenek, gazdaságosabb s’ jutalmasabb egyegy bizonyos sommát hágatásért fizetni; mint egy vagy több ménlovat tartani.

Ha azon hajlandóság ‘s szokás  ‘p é n z é r t  h á g a t n i’  már egyszer jól elterjedett, annak az előbb Említetteken felül még egy sokkal nagyobb haszna is van. Minden jó Ménló végtére oda kerül ‘s ott akad-meg, a’ hol illy szokás fennáll; mert minden portéka végtére oda kerekedik, a’ hol legérzékenyebben megkivánják ‘s legjobban megfizetik. Ha teszem, ma vinne valaki Hazánkon keresztül olly Ménlovat, mellynek nagy becsét egy vélekedéssel mindnyájon megesmernénk, mi történnék, ha tulajdonosa nagyon drágára tartaná? hogy azt a’ Kormány vagy az Ország tehetősebb Birtokossai megvásárlanák, vagy talán a’ mi hihetősebb nem; ‘s a’ csődör, mellyet csudáltunk és lovainkra nézve felettébb hasznosnak lenni megesmertünk, az Országbul megént kivitetnék hogy más Hazát gazdagítson. Hát ha még száz felettébb jó, de igen drága ménló jönne honni földünkre, megvennénk e ‘s meg is tudnánk e venni mind? Nem hiszem. ‘S nálunk így áll a’ dolog ma! De ha ezer- meg ezerben ezen most említett kedv ‘s hajlandóság már felébredve lenne, és most többen mint az előtt, a’ világos számadásokat inkább szeretnék, mint a’ homályosokat, és látnák, hogy sokszor éppen olly hasznos és néha jobb - csődört nem tartani, hanem a’ hágatásért egy egy bizonyos sommát fizetni, - akkor végtére az következnék, hogy viszont sok gazdaember, bizonyos számot tarthatván arra, hogy ménlovának több más sárló kanczáknál is lessz keresete; jóllehet eddig egy, két ezer forint papirosnál soha nem adott többet egy ménlóért, tán két ezer aranyat és többet is adna, mert csak tiz, tiz arany Csődörbér is négy esztendő alatt tőkepénzét visszatérítené; azoknak lefolyta után pedig, minden bevétel, mint tiszta nyereség az erszényében maradna. Ha pedig sok olly ember volna, a’ ki nevezetes sommát, jó lóért kész volna adni, ne kételkedjünk, a’ világ legjobb lovai lassanként hozzánk ballagnának. Jönnének rosszak is minden kétségen kivül, de azok a’ tulajdonosaikra száradnának; mert csak tőlünk függene azokat meg-, vagy meg nem vásárolni.

Vannak Angliában még más módok is, mellyeknél fogva lovak által nevezetes sommát lehet nyerni, melly nyereség a’ Continensen általjában hasonlóképpen kimarad: ugy mint a’ vadászlovak által, mellyeknek ára két, három sőt némellykor négy száz fontot is fellül halad ‘s a’ t.

Angliában ezen most előszámlált külömbféle Lehetőség -  ‘l ó  á l t a l  j u t a l m a s a n  n y e r h e t n i’  - minden lakosokra elterjedvén, az Ország legtávolabb lévő ereibe szivárkodott, ‘s a’ gazdaságba, kereskedésbe ‘s mindennapi élet szükségeinek ‘s gyönyörüségeinek haszonvételébe olly életet olly elevenséget hozott; hogy ott egy részrül a’ jobb ‘s több lovaknak érzékeny megkivánása által; más részrül pedig ezen kivánásnak megfelelni való iparkodás és törekedés által, ma annyi felesleges ló neveltetik; hogy ott a’ lovakkal való külkereskedés csudálatos magasságra jött. Angliában! a’ hol a’ föld ‘s annak terméke olly felelte becses; a’ hol a’ munka ‘s felvigyázat olly drága; a’ hol az adó olly külömbféle és olly számos! -

Minden, a’ ki valamelly czélra igen megfelelő lovat kiván -, azt Angliában keresi; és azt minden feltételekre, egyet se vévén ki a’ tökéletességhez legközelitőbbleg csak ott is találhatja. És még sincs egy Nemzet lóbéli intézete ‘s lova ellen annyi előitélet, mint az Angoloké ellen ‘s kiváltképpen a’ mi Hazánkban. Sokat fontolgattam ennek okát ‘s ugy gondolom alkalmasint ki is találtam. Először nagyon kevés Magyar volt Angliában, és azon kevés közül is nem mindenik forgolódott lovak körül. Nem is lehet tagadni azt, hogy bajos dolog ott sok utmutatásra szert tenni; mert nem szívesen ‘s nem minden embert eresztenek az Angolok istálóikba ‘s méneseik közé; - nékiek erre jó és sok okaik vannak. Továbbá az angol ló jósága ellen azért is kikelnek sokan, hogy Valenciennes ostromlásakor a’ Cs. K. Austriai lovasság az Angol lovassággal sokszor egy táborban lévén, az akkori Angol lovasság ügyetlenségét, és alábbvalóságát szemmel látták, tapasztalták, melly első behatás sokakban mái napig is fenmaradott.

Igaz, hogy azon időben az Angol lovasság nem volt helyes karban. A’ lovak jók voltak ugyan, azt nem is tagadja senki; de nem tudtak rajtok ülni, és reájok semmi vigyázat nem volt. Az Angolok legnagyobb ereje nem a’ Szárazon, hanem a’ Tengeren alapodik, és kivált akkor nem fordítottak ők annyi figyelmet a’ lovasságra, mint későbben; akkor még zablájok sem volt, és tüzes erős lovaikat csak csikó zablán lovagolták; a’ rend és fenyíték pedig olly tág vala, hogy a’ közlegénység éjjel nappal részeg lévén, legrendetlenebbül abrakolta lovát, és ritkán vagy tán soha sem vakarta.

Azonban lehet e egy pár rendetlen Ezered állapotjárul egy egész Ország lótenyésztésére valamelly igazságos itéletet hozni? Ki nem tudja, hogy a’ melly Ezered kötelességének ma általjában meg nem felelhet; ugyan az esztendő forgása után éppen azon emberekkel és lovakkal, minden ellenséggel szembe szálhat, - csak Ezeredese legyen arra való ember. A’ ki most látta az angol lovasságot, megfogja vallani, hogy az Europában a’ legjobbak közé való.

De sokan azt állítják: ‘az Angol lónak termete, erőssége, tartóssága ellen nincs semmi kifogás; hanem kényes, a’ jó tartást nagyon megkivánja, hideget, fáradságot ‘s a’ t. ki nem állja ‘s azért nem nekünk való’. Bizonyos, hogy az Angol Ló megkivánja a’ felvigyázást, kivált ha kényére meleg istálóban tartottuk ‘s az által téliszőre növését megakadályoztattuk, azután pedig egyszerre hideg istálóba vagy táborba vittük. Tudok valakit, a’ ki illy elkényesedett állapotban lévő vékony szőrü lovait egy előre nem látható és hirtelen indulás alkalmával, az idő minden sanyaruságainak egyszerre tette-ki márúl holnapra. Mind megbetegedett, és egy meg is döglött. Volt akkor elég lárma az Angol Ló ellen. A’ többi lovainak semmi bajok se lett, de ezeket előbb senki olly figyelemmel nem tisztogatta, kefélte, takargatta, mint amazokat; hanem régtül fogva hideg istálóban állottak, és nem szalmán mint amazok, nem is bepólyázva, mint azok; azért egészen medve szőrüek is voltak. És mind ezekután még is csudálták, hogy az Angol lovak megbetegedtek; a’ többiek pedig nem; és a’ betegségre való hajlandóságokat fajtájokban ‘s nem az említett előre járt tartásokban keresték!

Tapasztalásom szerint nincs veszedelmesebb az Angol lóra nézve, mintha tőle minden kénye szerint való élés egyszerre elfogattatik; kivált midőn egész életében, vagy legalább nagy idő óta ahoz szokott: de hogy azt lassan lassan éppen olly kemény életre lehet szoktatni mint mást, tagadhatatlan. Valamint a’ Szerecseny utoljára nálunk télen éppen olly könyen ellakik, mint más ember. De más lovakkal is, nem éppen igy van e a’ dolog? Fogadok, hogy egy kozák lovat, mellyet az apja jégen nemzett, az anyja pedig havon csikózott, ugy elkényeszteték egy pár esztendő alatt, hogy a’ Canicula közepén is kólikát kap, mihelyt hajnal előtt takaró nélkül jártatom.

Hát a’ napkeleti ló jobban kiállja e a’ hideget, és sanyaruságot? Voltam napkeleti Országokban is, és láttam, hogy bizony azoknak is kell meleg, és rólok való gondoskodás, mint minden élő állatnak. De hát mire való volna is egyébbre azon nagy Török csótár ‘s czafrang, melly nélkül a’ keleti ló soha nem jár; mint annak testét az idő sanyarúsága ellen mindegyben óvni.

Mind ezekhez még az is járul, hogy az Angolok a’ Continenst némellykor olly dögökkel öntik-el, mellyeknek általjában legkisebb becsek sincs, és még is a’ Tudatlanok által - mintha Angliában rossz ló nem is lehetne - drágán megfizettetnek. Azon kicsapott B r á k - l o v a k  után, mellyek egy olly iszonyu nagy ménesben, a’ mellyen egész Anglia, természetes, hogy találtatnak, lehet e igazságos itéletet a’ hátra maradott ménesnek, rossz, középszerű, meglehetős vagy jó állapotjárul hozni?

Hát a’ Dánok, a’ Nápolyiak; a’ Spanyolok ‘s a’ t. a’ kik ellen koránt sincs annyi Előelfoglalás és Ellenezés mint az Angolok iránt, ugyan mit mutattak? mi nagy csudákat tettek? ‘S mire van tapasztalások, tudományok és eszközlések állítva? -

Végtére ha Anglia credituma usurpált lenne is, az Ország gyarapodására, még is mindegy volna már most - elég lévén, ha a’ Világnak nagyobb része azt hiszi, hogy azon hitelt ‘s bizodalmat megérdemli. Meglehet az is, hogy Anglia lótenyésztése lefelé megyén már, mint azt sokan erősítik; én nem tudom, felmegyen e, a’ legmagasabb ormon áll e, lemegyen e; de éppen olly bajosnak lenni tartom ‘s talán egy kis elbízottságnak is, azt most eldönteni akarni; mint Róma növését vagy estét Scipio idejében kimondani nehéz lett volna. Hanem mind ez, a’ dologra nézve mit tesz? Egy kereskedő boltja régi iparkodása, becsületes ára ‘s jó friss portékái által olly creditumba jön sokszor, hogy még számos esztendőkig oda tolakodik a’ Sokaság, bár szomszédja jobb és olcsóbb javakkal szolgálni már régolta készen áll. De illy az egész világ által elesmert hitelt ‘s bizodalmat, mint a’ millyennel Anglia méltán büszkélkedhetik, ingyen nyerni nem lehet. Annak megérdemléséért ‘s az abbul háramló haszonért, már előbb kelletett fárodozni, vagy most kelletik munkálkodni. Valamint egy világ félte Hadivezér, ki már számos csatákat szerencsés kimenetellel vitt, végtére csak a’ jelenlétele ‘s régi híre által győz; midőn egy uj ‘s esmeretlen Vezérnek, minden körülnézésre, megfontolásra és bátorságra van szüksége, hogy ellenségén diadalmaskodhassék. Legyen tehát Angliának lótenyésztése áradásban, legyen apadásban, mi nem fogjuk azt okoskodásaink által hátráltathatni; hogy onnan esztendőnként igen számos ló ki ne vándoroljon ‘s oda esztendőnként temérdek pénz ne találja folyását. Éljen tehát most Britannia megelégedve! és gyönyörködjék régi szorgalmáért, régi fáradozásáért, kivánom! valamint lelkemnek semmi sem édesebb, mint mikor látom, hogy a’ Szántóvető-Ember száz és száz gondjainak és álhatatos, békességes türésének édes gyümölcseivel, a’ mezei Csend ártatlan környülményeiben, bátorságban, távul minden izetlenségektül élhet, gyarapodhat, és békében folytathatja élete napjait.

Mi pedig, minekelőtte megvetnénk ‘s gunyolnánk, a’ mihez nem igen értünk, vizsgálódjunk inkább ‘s fontolgassunk. Alkalmaztassunk mindent környülállásainkhoz, Hazánkhoz. Ha némelly tárgyakban igen nagy megelőzést tapasztalunk, azért el ne csüggedjünk. Az eltökéllett Akarat, ‘s kivált az Álhatatosság, ezen legritkább Erény, mindent lehetővé tesz, minden czélt elér, minden akadályokon diadalmaskodik. Az állandó erős akarat a’ tenger szélvészei között Ujvilágot keres-fel; a’ hegyekre Folyásokat visz, megvasalt Utakon hordja a’ Haza Feleslegét a’ Tengerek öblébe, ‘s a’ Tamesis mély feneke alatt készít szároz bátorságos Átmenőt. De az irigység még kevesebbé homorítsa tekintetünket, hanem felderült homlokkal, nemes és mennyei vetélkedés tisztán lobogó Lángjával lépjünk a’ Pályára!

Valamint az Angol, az Arabslovat jobbítá ‘s nagyobbítá; ugy az Angol Lovat jobbítsuk ‘s mozgásaiba több kerekséget hozzunk mi. Mennyire feljül haladta a’ Tanítvány sokszor Mesterét, ha ott kezdé mesterségét, hol a’ másik végzé ‘s így szinte két élet tapasztalásait ‘s gyakorlását tevé Sajátjává! Mi lelt Raphael Perugini Ecsetjén; - mi Epaminondas, Fülöp udvarában! Honni szőlő tőkéink valaha honnan hozattak? ‘s nem sokkal jobb ‘s nemesebb bort teremnek e most nálunk, mint azon émelygő márczizü és szurokkal - hogy el ne romoljon - készült bor, mellyet a’ szerencsétlen Görög - egykor mély tiszteletre méltó, most - elmult Hazájában, a’ vándorlónak nyujt? ‘S birkáink nincsenek e, Kormányunk ön szép példája után, álhatatos jó munkálkodásaink által, már ma olly karban, hogy a’ külföldi kereskedő nem Szegoviában keresi többé a’ finom gyapjut, hanem az Ürményi, Óvári, Nagy-Magyari, Tallosi ‘s Derekegyházi Majorokban! És nem előre láthatjuk e, hogy ezen tárgy - mert ezerek forgatják fejekben, és már jól megpendült - még bizonyosan olly tökéletességre fog kifejtődni, hogy időjártával a’ Spanyol gazda, a’ ki Hazájában még mindég a’ régi bánásmód, és régi Systemák keskeny köre köztt vesződik, nem tehetne jobbat ‘s czélarányossabbat, mint Magyar Országban sok nemzések által legnagyobb nemességre hozott -  ‘S p a n y o l  B i r k á k’  által, vad természet utján maradott nyáját jobbítani ‘s nemesíteni. Igy esztendőnként számos ménlovak mennek Indiába, hogy ott a’ keleti fajon jobbítsanak. Mi vitte pedig Anglia lótenyésztését olly gazdag gyümölcsözésre? A’ nyilvános Haszon e, vagy a’ haszon Lehetősége?

A’ mennyire Britanniát esmerem, megvagyok arrul egészen győződve, hogy - ha valaki egy gazdátul a’ másikhoz, egy tenyésztőtül a’ másikhoz menne ‘s minden méneseket bejárván, mindenhol a’ lónevelésnek tiszta hasznát ‘s kárát feljegyezné - a’ kiadás fősommája igen igen felül haladná a’ bevétel fősommáját. ‘De hát vallyon miért nevelnek lovat’ azt kérdezhetné valaki. Egy példa mint  E c l i p s,  ki Urának 40 ezer fontot hozott; olly példák mint  S m o l e n s k o,  P h a n t o m,  R u b e n s,  M a m e l u k  ‘s a’ t. kik temérdek ‘s nekünk, a’ pénz szükében, alig hihető Sommákat nyertek, bár mi ritkák legyenek is; még is elegendők a’ közönségben azon  ‘S z e s z t’  azon ‘É n  n e m  t u d o m  m i t’  fentartani, hogy a’ dolog éppen ugy menjen, mint ha mindenik, a’ ki csak lóra tekintene is, egy forintal többet találna zsebében.

Én azt tapasztaltam, hogy mindenütt játszanak az emberek  H a z a r d - J á t é k o t,  a’ hol játszó Bank vagyon ‘s pedig nem az ingerli őket a’ játszásra, mert ott bizonyosan nyerni fognak, hanem az, hogy nyerhetnek. Már ha csak egy illy Bankhoz volna is hasonlítható az Angol lótenyésztés, a’ dolog már akkor is - mert az által a’ lónevelése mozgásba jönne - követésre méltó lenne. De a’ lótenyésztés Angliában nem valamelly vak Szerencsejáték, mint a’ koczka - mellyben az álmos ‘s nem egészen józan tán többet nyer, mint más - ha igaz, hogy a’ Szerencse az aluvó gyermek felett lebeg, és a’ boros embert veszedelemtül megmenti; hanem valami solidus, bár talán unalmasabb játék - mint teszem a’  W h i s t,  mellyet a’ világ legtekintetesb ‘s legkomorabb Urai szoktak játszani, és mellyben végtére nem az marad nyertes a’ ki legszerencsésebb, hanem a’ ki legjobban érti a’ játékot ‘s legjobban vigyáz. - És lehet e mondani, hogy az, a’ ki jobban ‘s figyelmesebben játszik, a’ többieket azért megcsalja, vagy helytelen módokkal él?

Angliában  a’  n y e r e s é g  a’  f ő  C z é l;  a’  l o v a k  t e n y é s z t é s e,  a z o k n a k  j o b b  ‘s  t ö k é l e t e s e b b  n e v e l é s e,  a’  f u t t a t á s o k,  f o g a d á s o k,  a’  p é n z é r t  v a l ó  h á g a t á s  ‘s a’ t. pedig csak azon czélra vezető Eszközök. Minden magános ember az elért czélnak következése -  ‘a’  j u t a l m a s  n y e r e s é g’  által gyarapodik ‘s boldogul; midőn a’ Közönség ‘s az egész Polgáritársaság az említett eszközök által - mellyeket czéljának elérése miatt minden magános ember használ - a’ jó és számos lovak kiállítása által t. i. tapasztalja az Országnak gazdagulását ‘s erejét legmagasabb pontra emelkedni. Kiki, a’ kinek tetszik, önként ‘s szabadon veszi ezen terhet magára ‘s azért könnyü teher; bár mindegyik ollyan volna, mert lónevelésre senki nem kénszerítetik; és azon tul egészen szegényeket soha nem is érdekelhet; mert a’ ki lovat nevel ‘s tart, annak legalább valami kis tehetségének csakugyan kelletik lenni.

- - - - - - - - - - - - - - -

Előladván általjában ‘s rövideden mind azt, a’ miben Britanniának előbbeni és mostani lóállapotja gyökereztetik; azon ponton állok most, mellyrül szeretném szembe tünően az Olvasónak kijelelni, hogy a’ mondottaknak reánk való Alkalmaztatását miképpen kellene vélekedésem szerint eszközölni.

Éppen olly czélarányatlan és káros volna Magyar Országon egy merő Angol Gazdaságot folytatni, mint Angliában egy tiszta Magyar Gazdaságot űzni. Mindegyik Országban a’ tökélletességhez legközelebb járó gazdaság módjának nagyon külömbözőnek kell lenni; ‘s lehetetlen, hogy valamelly magyar Puszta egy angol  F a r m -hoz igen hasonló legyen, ha t. i. nem szemfényvesztésre, hiuságra, hanem tiszta nyereségre tart számot a’ Gazda. Valamelly Pusztán minden zöld, eleven ‘s mozgó lehet; pálinkaházak olajütő Machinak ‘s a’ t. nagy számban ‘s legnagyobb tökélletességben lehetnek; a’ gyapju mázsája 300 ezüst forintot érhet; az egész, a’ sokaságot legnagyobb álmélkodásra és bámulásra gerjesztheti; ‘s mind a’ mellett talán a’ gazdaság magában még sem ér semmit; mert meglehet, hogy a’ tiszta Jövedelmek Sommája a’ Kiadások Sommáját semmivel, vagy csak nagyon kicsinnyel haladja felül. Egy vas Ut, ámbár azon egy gyenge ló 180 mázsát is elhuzhat, még sem ér semmit, és el is bomlik, ha tisztán kevesebb kamatot hoz-be ötnél, hatnál; azon vas Ut pedig sokat ér és fenn is marad, mellyen egy erős ló ha mingyárt csak ötven mázsát huzhat is, de hat, hét kamatnál bizonyosan ‘s állandósan többet ád. Itt fekszik a’ dolog Veleje!

Igy a’ lónevelés dolgában is, hogy ha az nem gyönyörüségre és időtöltésre, hanem haszonra és nyereségre van felállítva. Bizonyosan másképp kell a’ dolgot forgatni Angliában, mint Magyar Országban; valamint ezen utolsónak is külömb külömb részeiben, más és más fajta lovakat kell nevelni, más és más Systema szerint kell előmenni.

Szükséges most ezek következésében, hogy a’ helyhezet, nemzeti lélek, és más külömbféle környülállások tekintetének józan megfontolása után mind azt előmutassam; a’ mit a’ mostani időhez képest cselekednünk kellene: hogy Magyar Hazánkban a’ lótenyésztés uj életet nyerjen; és hogy rövid idő alatt minden czélnak tökélletesen megfelelő jó lovakkal bővelkedjünk, és idővel Külföldre is számos lovakkal jutalmas kereskedést üzhessünk.

Nem fogom már ezentul mind azon rugókat, kerekeket ‘s lánczokat ‘s a’ t. mellyek ‘az angol lótenyésztés erőművét alkotják’ mindég az ő Országokban keresni; hanem azokat majd Hazánkhoz alkalmaztatva, majd más Nemzetek hibáira fordítva, majd pedig valamelly gazdaságbéli tárgyal összehasonlítva szándékozom Olvasómmal közleni.

A’ Tárgy szövevényesebb, mint elejinten magam hittem volna, engedelmet kérek tehát, ha azt - a’ mit szoros tudománybéli mód szerint kellett volna elrendelnem - rapsodia formán adom elő.

Hogy pedig mind azt olly világosságra hozhassam, mint csak csekély tehetségemben van, ‘A’ Lónak a’ Futtatáshoz való Elkészítésérül és a’ Versenezésrül’ ‘s nem külömben ‘A’ Tenyésztésnek néhány Fővonásairul’ akarok némelly átaljános értekezéseket előre bocsátani.