A’ LÓÁLLAPOTJA  A N G L I Á B A N,
ANNAK EREDETE ‘S TÖRTÉNETEI, ÉS A’
LÓTENYÉSZTÉS ÁLTAL VALÓ NYERESÉG.

Azt a’ mit jó sikerrel folytatni látok; ha nem értem is egészen, mért forog jól, csak ugyan szívesebben elfogadom; mint sem azt, a’ minek előmenetele nincs, bár minden okoskodásaimmal és Systemáimmal megeggyeznék is.

A’ most említettnek következésében Britanniát mutatom-bé a’ Lótenyésztésre mustrául.

Hazánkban a’ Ménesek többnyire valamelly theoriai principiumok szerént vannak felállítva ‘s tartva, még pedig sokszor ollyan Országokbul kerekedett útmutatások nyomán, mellyek nálunk a’ lótenyésztésben még bátrabb vannak: holott azon Országot kellene inkább előnkbe vennünk, a’ hol e’ tárgyban szinte minden Előfordulható már megpróbáltatott; a’ hol minden apró részeletbül eredett tanuságot már sokan károkkal megfizették; a’ honnan tehát Századoknak tudománnyal összekötött tapasztalását hozhatnánk magunk közé, és tehetnénk sajátunkká, ha jobban utánna kivánnánk eredni.

Valóban talán egy Ország sincs, mellyben a’ lónak nevelése annyiba kerülne, mint Britannia, és még sincs Ország a’ világon, hol elarányozólag annyi és minden szükségre nézve olly tökélletesen megfelelő lovak neveltetnének, és mellyben még olly felesleges szám maradna fenn, hogy azzal egy nevezetes activus kereskedés is űzettethetnék mint éppen Britannia.

Hogy ez ugy vagyon, tagadni nem lehet, és én próbálni fogom megmutatni, hogy miért vagyon ugy, és másképp miért nem lehet.

Nem kell azt gondolni, hogy régi időkben valamelly mélyen bélátó vizsgálók mind azon módosításokat, mellyek által a’ lótenyésztése Angliában annyira felemelkedett, bizonyos és elhatározott plánum szerént állították volna fel, és a dolog sikerét a’ mostani időkre előre készitették volna el. A’ sok jó következések magva, ha ugy szabad kitennem, véletlen esett a földbe. A’ nevendék fát ápolgatták ugyan utóbb, ámbár senki sem tudta, hogy valaha melly nagyra fog nőni az; és mostan minekutánna az egész kiterjedésére megnőtt, - merem állítani, hogy még Angliában is kevés ember van, a’ ki igazán tudná, hogy mi birta azon fát olly nagy növésre. És hogy azt egy Külföldi jobban kitalálhatta, mint egy született Angol, az a’ természetben fekszik. Azon emberek, a’ kik roppant erdők közepette születtek, a’ fák plántálásához ‘s neveléséhez nem szoktak annyit érteni, mint azon kopár sík lakosai, a’ hol a’ fának szüke esztendőrül esztendőre sajnosabban éreztetik.

De tekintsük közelebbrül, vallyon mi emelte Angliában a’ lótenyésztést olly magasságra, olly kiterjedésre, és nézzük, hogy azok, kik a’ lótenyésztéssel vesződnek, ennek okát hol és melly külömb utakon keresik.

Eggyik azt állítja; ‘az Angol nemzetben a’ lovakhoz való kedv olly nagy, hogy az minden nehézségeket meggyőz’. Másik, ‘az Angol nemzet olly vagyonos, hogy annak a’ nyereség nem szükséges, ‘s igy az ezen tárgyat csak gyönyörködtetése miatt folytatja’. Egy harmadik, ‘a’ Continensen lakók az Angoloknak olly bolondjai, hogy tőlök egy lovat drágán örömöstebb megvesznek, mint egy jó lovat más nemzetbélitül olcsón’. Egy negyedik, ‘a’ pálya-futás alkalmatosságával tenni szokott fogadások, mellyeknek az Angol szerfelett való barátja, nékiek olly ingerül szolgálnak, hogy sokan lovakat csak azon játékra való használásra nevelnek ‘s tartanak’ ‘s a’ t.

Vagyon ugyan mindezekben némünémü igazság, nem tagadom, de bizonnyára nem ott fekszik a’ dolognak mozgó principiuma, nem ott van az a’ kutfő, mellyből a’ következések folynak.

Angol Országban, mint máshol is a’ nyereség keresése az első mozditó szer; a’ többi mind abbul származik. És valamint azon okbul - hogy Angliában a’ lónevelés által jutalmasan nyerni lehet - az foly, hogy ott a’ lónevelés sikeres; ugy éppen abbul az okbul - hogy Magyar Országban a’ lótenyésztés által jutalmasan nyerni nem lehet - annak kell következni, hogy itt a’ lónevelés sikeretlen.

Hány könyvet irtak már a’ világon? hány javallatot? mellyben okok nincsenek kitéve, csak következések! Hány könyv szóll a’ ló nemesítésérül, nevelésérül ‘s a’ t. hány rágalmazza az Angolt, felhőkig emeli a’ Napkeletit, és viszont; - mennyi beszéd, leirás, értekezés forgott a’ jó ló megesmerése, párosodása, tartása, nevelése ‘s a’ t. körül? De mit ér mind ez, ha minden nagy és mély tudományunk mellett fövényen épült Palotánk belső elrendelésében, a butorok kiválasztásában ‘s a’ t. a’ legszebb arány a’ legtetszőbb izlés szerént dolgozunk; ha az épületnek talpköve vagy éppen nincs, vagy legalább rosszul van rakva. Mit ér, ha pénz nélkül szükölködünk - és ama számos könyvekben ajánlott jó Ménlovakat és helyes Kanczákat meg nem vásárolhatjuk? A’ megvásárlottakat pedig nem tarthatjuk ugy, azoknak csikait nem nevelhetjük olly rendes móddal, mint azt azon könyvek legnagyobb bölcsességgel előladják. És ha azok nevelésébül ‘s tartásábul hasznot várni ‘s nyereséget reményleni soha nem lehet, hogy folytathatjuk azt huzamos jó kedvel ‘s türedelmes álhatatossággal? - A’ legtehetősebb gazdának sincs Tőkepénze olly tárgyra, melly a’ kamatot se most, se idővel be nem hozza, - midőn a’ legszegényebb gazda is kikerekít egy kis pénzecskét olly tárgyra, melly jó nyereséget igér. - És ha ma arra fordítható pénzünk nincs, hogy uj és jobb Méneseket állítsunk-fel, jobb Ménlovakat és derekabb Kanczákat vásároljunk; az nem azért van, mert pénzünk nincs, hanem azért, hogy azt egyébbre okosabban fordíthatjuk. Ha a’ ló nevelés által nevezetesen gyarapodni lehetne, magunk is csudálnánk, melly tetemes sommák kerülnének-ki a’ lódolgának előmozdítására.

- - - - - - - - - - - - - - -

Ha az angol lovak Történeteit átgondoljuk - tagadni nem lehet, hogy abban sok ollyat találunk, mellyet a’ Kormány a’ tenyésztés előmozdítására nem annyira a’ nyereség, mint a’ becsület felingerlése által vitt végbe; de azon elrejtett vezető szer, melly annyi csudákat művelt bizony csak nem más volt, mint - a’ pénz szomja.

A’ becsület szeretete magában olly szép; a’ haszonkeresés ellenben olly alacsony érzésekkel van összekapcsolva: hogy senki se merné nyilván kimondani, hogy a’ haszonért többet volna tenni kész, mint a’ becsületért; sőt azt állítaná kiki, hogy becsületbül ezerszer többet kész cselekedni, mint haszon hajházásért.

Minden nemesérzésü ember igy gondolkodik. De ha a’ megkülömböztetés valahol szükséges, ebben a’ tárgyban annak igazán helye van. A’ becsületet - nekem legalább ugy látszik - háboruban, közhazafiui életben, és mind azon szent kötelességekben ‘s számtalan áldozatokban kell keresni, mellyek által Hazánkhoz és az egész emberiséghez szorosan kötve vagyunk. A’ Gazdaságban, csak a’ nyereség mennyiségét kell tekintetbe venni; itt az a’ legbecsültebb gazda, a’ ki caeteris paribus a’ földbül legtöbb és legjobb terméket tartósan tud kitermeszteni.

A’ haszon és a’ nyereség keresése és annak lehető és várható elérése tehát azon báj, melly az Angolt ménestartásra, lónevelésre ösztönözi. Hazájában ugyan sok ménes nincs, nem is azok nevelik diszét ‘s divatját lovának, hanem azon a’ lovakhoz való elterjedett szenvedelem, hogy ottan alig van valaki, ki csak egy kis tulajdon vagy bérbe felvett földel bir, ki egy két csikót ne nevelgetne.

Száz ollyan Ménest feltévén, mellyek közül mindeggyik esztendőnként 50 és 50 jó lovat adna, az egy esztendőben 5000 lovat tenne; de az a’ szám még mi volna teszem Magyar Országra nézve? mert nem csak belső szükségeinkre kellene lovakat nevelni, hanem kereskedésre és külföldre való kivitelre is; és melly messze vagyunk még attul is, hogy ollyan száz Ménesünk legyen, mellyek esztendőnként 50 és 50 jó és tökéletes tehetségű lovat állíthatnának-ki? Ha a’ most fenn álló Ménesek mellett még mindazok, a’ kiknek tehetségében van, egynéhány csikót esztendőnként nevelgetnének, mi jó haszna következnék abbul az Országnak. De hogy lehet azokat a lótenyésztésre ösztönözni és birni, kik arrul eddig nem is álmodoztak? Az később önnkénytesen ki fog tetszeni.

- - - - - - - - - - - - - - -

De tekintsük sommásan az Angol Ló eredetét ‘s történeteit annak gyermeki korátul fogva mostani ideig.

A’ Lótenyésztésnek Angliában régi időkben nagy foganatja nem volt, és mind az, a’ mit akkor és későbbi időkben ott a’ Kormány és az Ország Nagyjai annak előmozdítására eszközöltek ‘s feláldoztak, csak kicsiny vagy talán legkevesebb hasznot sem hajtott - de nem is hajthatott. Azon calculuson és tudományon nem épült bánás mód, vagy ha ugy merném mondani, azon a’ viz ellen való uszás pedig több századig tartott, és ma is tartana, ha a’ történet az uszóknak jobb szempontot nem adott, és az igazi folyást nékiek ki nem jelelte volna; de ujabb időkben a’ szerencsés Véletlen és annak bölcs és elrendelt használása olly következéseket hozott maga után, olly csudákat szült, hogy ma nincs Ország, a’ hol ezeknél fogva arányozólag a’ lótenyésztés minden ágazatjai, szebben és egészségesebben virágoznának és divatalnának, - mint abban.

Mind ezek felvilágosítására bár mi jó volna is az egész dolgot rendesen felvenni, még sem szándékom történetrül történetre a’ lehető legnagyobb pontossággal mind azt előadni, a’ mi szorosan az angol Lónak historiájához tartozik, mert az maga egy nagy könyvet kivánna; és én azért annak csak a’ legfőbb összeköttetéseit akarom kimutatni, hogy a’ mennyire lehet, Olvasóm az általlyános kép egész együttvoltát, egy tekintettel átláthassa, és az mint egy csontváz, mint valami Egész, előtte felálljon. Könnyü leszen majd azután, a’ kisebb összeköttetéseket és az egymásbul való következéseket, más könyvekbül kikeresni. Azomban még ezen két megjegyzést előre kivánom bocsáttani:

Hogy ‘a’ kicsinybül némellykor igen nagy lessz; a nagybul pedig sokszor igen kicsiny, vagy semmi sem’ és hogy ‘mindenben van jó, és bal mód’; és hogy csaknem mindenkor egy kis csekélység osztja fel azon két utat, a’ mellyiknek eggyikén a’ czélt elérjük; a’ másikán pedig attul mindég jobban és jobban eltávozunk.

- - - - - - - - - - - - - - -

Hajdan, még minekelőtte Róma hatalma a Galliai tengereken tul nem terjedett, Álbion Szigetében a lovak állapotja csak olly karban volt, a’ millyenben azt a’ természet és a’ lakosok együgyű szokásai ‘s kisded szükségei helyheztették. Az Országnak nem könnyen áttörhető határai, és az esmert világ előtt elválasztott és szinte elrejtett Létele a Honniakkal azt a’ szükséget, a’ szomszéd nemzetekkel a’ gazdaságban, tudományokban de kivált a’ megtámadás és védelem mesterségében egy forma lépést tartani, nem olly elevenen éreztették, mint a’ Continensnek más nemzeteivel, kik minden hátramaradást, mindég a’ lehető legkeserübb vesztességgel - a’ szabadság elvesztésével fizették meg.

Semmi szorító szükséget nem érezvén ‘s jobbat ‘s tökéletesebbet nem esmervén, a’ pásztor ember, lovát elégséges jónak tartá, mert csekély kivánságainak meg is felele; a’ bajnok, maga testi erejében ‘s bátorságában legtöbbet bizván, ösztönt nem érze jobb és derekabb lovat szerezni, mert az ellenségénél se láta jobbat ‘s derekabbat. ‘S igy azon Ország, melly most legtöbb uj találmányok kutfeje, hajdan mindenben hátra volt; de éppen az a’ mi akkor hátramaradását okozta, ma előmenetelének oka. Mert ha régi időkben a’ tenger fergetege Albiont a’ gyermeki korban lévő emberiség előtt elzárta, és akadályoztatta, hogy oda az emberi ész szüleménnyei jókor nem juthattak; ma éppen azon széles vizicsatorna teszi, hogy ott a’ nemzetiség igaz lelkében inkább megmarad, és hogy ott minden, a’ mi már oda jött, mint egy biztos kincstárban gondosan fentartatik. Mind azon számtalan utazók, kik az egész világ kerekségét bejárják, más nemzetek szokásait, javait és sajátjait a’ magokéhoz hasonlítván azt követik, a’ mi követésre méltó, azt változtatják, a’ mit másutt ügyesebben űzni látnak, mennyire nem gazdagítják hazájokat! És azért, hogy Indiában ezt, Chinában azt, Franczia Országban mást, és mást tanultak Török Országban, - se Chinaiak, se Törökök ‘s a’ t. nem lesznek, hanem majdnem a’ botránkozásig Angolok maradnak. A’ nemzetiség egy nemzetnél pedig éppen az, a’ mi a’ fognak a’ zománcz, ha az egyszer megtörik és megromlik, akkor a’ belső csont is bizonyosan utánna rothad. - ‘S én azt hiszem, hogy azon ember, ki nemzetiségét már elvesztette, se Királyának hiv jobbágyja, se Hazájának jó polgára nem lehet.

Róma Legiói ‘s utóbb a Saxok, Dánok és Normannok Seregei az Országot diadalmi gőggel és büszkeséggel váltolag századokig tapodták. És illy környülállásokban a gazdaság ‘s a’ tenyésztés nagy előmenetelt nem tehetett; míglen a’ nemzet a’ meghódítottakbul és győzedelmesekbül összeforván, - maga magán erőt vett - és a’ szabadságnak minden ellenségein győzedelmeskedett. A’ nemzet törekedése pedig a rablánczot ketté törni, olly áldott következéseket hozott maga után az Országra nézve, hogy mi ujabb időkben azokat eléggé nem csudálhatjuk; de az nem erő, hanem csak lelki és testi kifejtődései által nyerhette vissza az elsőséget. A’ függetlenség ellenségeit mindenben megkellett előzni. Uj szükség uj találmányt szült, uj találmány uj megkivánást; egyik a másikbul eredett ‘s igy teszi most, a’ minden lehető javaknak forró megkivánása ezen nagy nemzet industriájának és gazdagságának talpkövét. A’ gazdagabb résznek érzékeny megkivánása, a szegényebb résznek iparkodása pedig azon kivánságoknak megfelelni, köti egyben az Angol Agricultura, Manufacturák és Kereskedés lelkét.

Már midőn a’ Saxok és később Williám alatt Britannia a’ hajozás előmenetelével, Europátul többé sequestrálva nem volt, oda háboruk, kereskedés és a’ vak Véletlen által külömbféle lovak is, más állatokkal eggyütt béhozattak; de azok tudományos párosodása és tenyésztése inkább más nemzeteknél bevett principiumok, és szokások szerént történt, mint sem valamelly gazdaság- ‘s kereskedésbeli Calculusra épült talpkövön. A’ nemzet indulatja és lelke - minden dolgot igazán és tökéletesen kimeríteni ‘s azt minden oldalrul vizsgálván legnagyobb világosságra hozni, - ezt a’ dolgot is utoljára a’ legnagyobb figyelemre és legpontosabb fontolóra vette; ugy hogy az a’ Törvényhozótest tárgyává lett. A’ Parliament ennél fogva számos törvényeket szabott, hogy a’ lótenyésztetést előmozdítsa.

De ha ezen törvényeket átgondoljuk, mellyeknek némellyike igen kénszerítő és terhes volt, lehetetlen ki nem találni, hogy a’ lótenyésztés ott se akart diszleni, mert sokan az által szándékozták előmozdítani, hogy azt - hajánál fogva huzták.

Minden Érsek ‘s Herczeg le volt a’ Törvény által kötelezve hét Csödört, mint hátas lovat istálójában tartani, és igy lefelé minden helyheztetésben kelletett bizonyos számu lovakat birni. Azon Árendátor kinek jövedelme száz font Sterlinget felül haladott, vagy kinek Felesége egy franczia vagy egy bársony süveget viselt, husz font büntetés mellett, kéntelen volt egy paripát tartani. Nagyobb kertek ‘s kerületek tulajdonosai pedig arra voltak szorítva, legalább is két anyakanczát tartani. A’ Parliament még abba is avatkozott, a’ csikókat hogy kellessék etetni, nevelni ‘s a’ t.

Én igen természetesnek tartom, hogy némellykor a’ legjózanabb eszü ember is, a’ ki illyenekben nem igen jártas, kénszerítő rendszabások által reményl valamit előmozdítani, a’ minek sikere nincs, ‘s hogy mennél tapasztalatlanabb, mennél melegebb vérü a tanácsadó, annál jobban igyekszik erővel azt végbe vinni, a’ mi nem igen akar helybül mozdulni.

De a’ tapasztalás azt mutatja, hogy coerctiva törvények a mezei gazdaságra, erőművekre és kereskedésre nézve, akármelly fényes következéseket szülnének is egy kis időre, - előbb utóbb még is több kárt mint hasznot okoznak.

A’ viz akár hogy háborog is, csak hadjuk egészen magára, ne gátoljuk, ne akarjunk segélleni rajta; egy kis idő leforgása után, minden bizonnyal lecsillapodik és legegyenlőbb aránysulyba jön.

Távul legyen tőlem, közbevetőleg, azon ifju Parliament ellen valami kifogást tenni, melly a’ nemzetnek ifju korában összeült ‘s olly csekély következésü törvényeket hozott. Tudom, hogy azon nehézségen akadott fenn, hogy a’ Lótenyésztés nyereséget nem ád. És ez olly nehézség, hogy rajta bizony mi is megakadhatunk, mi a’ kik több századok tapasztalását az akkori Angolok tudományához kapcsolhatjuk, és azért ezen dologhoz, öregebbek lévén mint ők, természetesen, és az ő legkisebb megbántások nélkül, többet is érthetünk.

A’ lovakra nézve egy alig érthető anomalia adja elő magát, mellyet itt, minekelőtte a’ tárgyat folytatnám, érintenem szükséges.

Tagadhatatlan, hogy a’ portéka mindég abban az arányban mennyisedik, és drágul, a’ mellyben azt keresik és érzékenyen megkivánják; már pedig nincs olly productum, melly annyira megkivántatik, mint a’ Ló, és mellynek kiállítása általjában még is olly káros volna mint azé.

Ezen anomalia okozta azt, hogy Angliában sem tudtak hajdan könnyen segíteni magokon ‘s hogy azért ott is a’ dolgot eröltetni akarták. A’ tárgy alig mozdult elő ‘s csak csüggött, miglen végtére a’  ‘j u t a l m a s  n y e r e s é g  l e h e t ő s é g e’  melly véletlen és szerencsés környülállások által mutatta ki magát, éppen olly következéseket szült, mintha a’ ‘j u t a l m a s  n y e r e s é g  b i z o n y o s  l e t t  v o l n a’.

Ki is lehetett volna olly mély belátásu, illy kisded ok csudálatra méltó következéseit előre jövendölni, ki olly bátor, azt állítani, hogy a’ nyereség lehetősége is elegendő ösztön, egy olly tárgyat feleleveníteni, és a lehető legnagyobb virágzásba hozni, mellyen sem a Kormány bőkezüsége, sem a’ Hazafiak áldozatjai, sem a’ Törvényhozótest rendelései, nagyot mozdítani nem tudtak. Az esmeretlen magbul mi nagy növevény lessz, ki tudja? És azért igen természetes, hogy az Angolok nem láthatták előre, mi növésü leszen azon mag, melly, mint mondom, véletlen esett földjökbe. A’ fa növését előre látni nékiek éppen olly bajos lett volna, mint nékünk könnyü most azt átlátni ‘s azon bámulni; mert kell e ahoz nagy előre látás, hogy a’ makkbul tölgyfa lessz? És miért ne reménylhetnénk, minekutánna a’ gyümölcsökkel megrakott fa előttünk áll ‘s magvábul bátran szedhetünk, hogy kisded csemeténk, ha ápolgatjuk, éppen olly nagyra, éppen olly szépre ne nőne, mint az Anyatörzsök? Engem pedig lehet e vádolni azzal, hogy esmeretlen magnak felette nagy növevényét jövendölöm? jövendölés? felhőkben lelt hypothesis e az? ha valaki a’ megérett fa magvábul éppen olly fát igér, mint az, a’ millyenrül a’ magot szedték? Itt a’ nehézség csak abban volt ‘s abban lessz, a’ magot minden gazbul és szemetbül kiszabadítani; de az majd majd egészen kifejtődzik maga magátul.

Többektül hallom most, a kik azt mondják ‘ ‘s hát az Angol pályafutás előtt hogy neveltethettek jó és számos lovak, mert ugy látszik az előladásbul, mintha azon ösztön nélkül se jó se elegendő lovak nem tenyésztethetnének’. - Őseinknek nem voltak olly sok és külömbféle szükségeik mint nékünk, ők a bevételeket és kiadásokat nem számlálták olly szorosan mint mi; a’ kisebb népesedés miatt több legelők is voltak mint ma vannak; és az az  E n y i m  é s  T i e d  nem volt ugy elválva mint mái időkben különözve lenni kezdődik ‘s tán nem sokára - adná Isten! egészen elválasztva lessz. Egy szóval: a’ régi világ szükségei megfelelésére elég jó és elég számos ló termett ugy is, a’ mint azt a’ puszta természet keze eszközölte ‘s azt egy vagy más több vagy kevesebb szeretettel kedvelte: a’ felvilágosított emberiség kielégítésére pedig csak ugy lehet minden czélnak tökéletesen megfelelő ‘s elegendő számu lovakat kiállítani, ha minden gazdaember azok tenyésztésében tudománnyal foglalatoskodik. -

- - - - - - - - - - - - - - -

Angliában még most is találkoznak bizonyos helyeken kőemlékek és más nyomdokok, mellyek azt bizonyítják, hogy ottan a’ lófuttatás már a’ Rómaiak uralkodása alatt is szokásban volt; a’ régi Krónikák mindazáltal a’ versentfutásrul csak  II.  H e n r i k  idejétül fogva tesznek említést, és azt mint valami nézőjátékot, vagy ünnepi mulatságot ‘s időtöltést érdeklik.

E r z s é b e t  kormánnya alatt, kinek erős akaratja sok tárgyakba uj életet, uj elevenséget öntött, a’ pályafutás is nagy divatba jött. A’ Királyné azt minden móddal elősegítette ‘s az ő példáját az Ország minden rendü lakossai követték; ‘s igy szinte kiki részt vett a’ versfutásban, és az abbul származó fogadásokban.

A’ következendő Kormányok alatt a’ versentfutás némünémüképpen szokásban maradott; de a’ lovak a’ futáshoz se elkészitve nem voltak, se nem volt rendesen kimért pályagyep sehol, se jutalmak nem voltak elegendő számban ‘s olly becsüek ‘s olly bizonyosok, hogy azok elnyerését a’ lakosok nagyobb része érzékenyen megkivánta volna. A’ pályadíjak csak becs nélkül való csengetyük valának ‘s azokért inkább mulatságért futtattak, hogy sem azokat birni kivánták volna. A’ szomszédok köztt nem ébredett-fel semmi vetélkedés jobb ‘s jobb lovakat kiállítani, azokat keresni, megszerezni és nevelni. Ha pedig a’ jutalmak - és erre jól vigyázzunk - végtére azt nem eszközlik, hogy azok elnyerése végett mindég jobb ‘s jobb lovak neveltessenek, akkor legkisebb hasznok sincs; akkor csak azt hozzák magok után, hogy már az Országban lévő lovak még jobban kizsaroltatnak mint előbb, és hogy a’ szántóvető ember - a’ ki hogy szekerezéssel és effélék által kevesebb fáradsággal keresse kenyerét ugy is a’ földjét rendetlenül és rosszul műveli, a’ gazdaságát még rendetlenebben fogja vinni, hogy becs nélkül való, vagy lopott lován, dolgozás helyett napokig nyargaljon, és szerencséjét a’ pályagyepen keresse. Ugyan abbul eredett, hogy a’ Törvényhozótest utóljára kénszerítve volt igen kemény büntetéseket azokra nézve elhatározni, kik 50 font Sterlinget¹ meg nem érő lovakkal versent futtatnának. Minden más dolog utóljára majd nem fenakadott, annyira neki adta magát a’ sokaság ezen időtöltésnek; és illy kemény rendelés vala szükséges, a’ társasági épület helyre állítására. De a’ nép ollyan mint a’ gyermek. Ha serdülő korában a’ jóra nem kénszerítetik, vénségében aggságra jut. Csak a’ kénszerítés külömböző. - A’ legszebb eszü gyermek tudatlan marad, ha maga kénnyének átengedtetik, és a’ nevendék, testi és lelki tulajdonait csak akkor fejtheti ki minden erejében a’ legnagyobb tökéletességre, ha anyai gond és szorgalom, ha atyai tanács ‘s dorgálás, vezeti bé az életbe. -

Azon pénzbeli ajándékok pedig, mellyeket az Ország Vagyonosabbai hoztak a’ Haza oltárára, környülállásoktul, jő akarattul - tán jó kedvtül függők, csak ideig óráig valók, egy szóval, állandók nem voltak.

A’ sokaságnak időt kell hagyni a’ megfontolásra, a’ bátrabbak szerencsés próbatételeinek megbizonyítására, az önmagok rábeszéllésekre és rászánásokra. ‘S igy megtörtént, hogy már sok gazdaember lassan lassan kedvet kezdett kapni lovat szerezni és azt pályára vinni - mert többször látá, hogy merészebb szomszédja a’ jutalmakbul szépen meggazdagodott - de hogy éppen akkor, mikor ő ráakarta magát adni - vagy megváltozott a’ Kormány, vagy háboru tört ki ‘s a’ t. ‘s a’ jutalom elmaradott. A’ sokaságot mindenre, még a’ mi a’ legnagyobb szerencséjét, vagy legnyomosabb szükségét teszi is, csak lépve lehet birni, csak ballagva lehet vezetni. Emlékezzünk a’ Vaccinatiora, a’ Földialmára - a’ Hajporra! Mennyi idő, mennyi erőszak kellett az elsőbbek elfogadtatására, az utólsónak elhagyattatására! Könnyebb ezer bolondságot a’ néppel elhitetni, ezer hijábavalóságokat elfogadtatni; mint egy előitéletet meggyőzni, vagy egy bölcs ujítást, mellyre az esze még meg nem érett, folyamatba hozni. - Cambium mercantile! -

- - - - - - - - - - - - - - -

Az eddig előladott része az Angol Ló históriájának, mint látjuk, semmi nevezetest semmi különöst nem foglal magában. Az némelly Alföldi Pusztához hasonlítható, mellynek nagy kiterjedésén minden csak száraz és műveletlen természet, és csak az által lehet figyelemre méltó, hogy róla valaha fiaink azt fogják tán mondhatni ‘Ezen szép, friss vidék, melly körül belül zöld ‘s virágzó, mellyen a’ termékek pesgőségekben vetekednek, a’ hol minden házbul minden hajlékbul a’ szerencse, a’ megelégedés lehell; - ez valaha egy száraz ‘s némelly helyeken egészségtelen posványok és mocsárok által elkonczolt sivatag volt, mellyen se erdő, se fa, se nemesebb plánta nem virágzott, sovány jószág kis számban legelt, szegény pásztorember lakta - ‘s melly a’ farkasok ordításai által hallá némellykor félbe szakítní örök Csendjét’!

Igy találhatunk mi is valami keveset kedvünkre az angol ló régi történeteiben; ha azon az ujabb, de kivált mostani időkig átmegyünk; ha az uj rendet a’ régi rendetlenséghez hasonlítjuk, és a’ szép virágokat ‘s áldott gyümölcsöket nézzük; midőn a’ régi vadság, a’ régi hervadtság emlékezetünkbe még héba-korba visszatér.

Ezen változás  II.  K á r o l  uralkodása alatt történt. És ezt az időpontot ugy lehet nézni, mint az angol lótenyésztés Aeráját. Itt kezdődik az uj rend, az uj élet ‘s azóta a’ tárgy egészen más tekintetet érdemel.

Az uj elrendeltetést pedig, vagy inkább, azon Crisist, melly ebben a’ tárgyban magát előladta, legtöbbnyire annak tulajdoníthatjuk, hogy II. Károl a’ lovakat és azok nevelését szerfelett kedvelte;  A r á b s,  B a r b,  P e r s a,  egy szóval  N a p k e l e t i  m é n l o v a k a t  ‘s  k a n c z á k a t  hozatott, azokbul magok nemekben csikókat tisztán nevelt, ‘s történetbül napkeleti vérrel próbálta nemesíteni az Országban már meglévő lovak fajtáit is.

A’ Király, hogy a’ hasznot a’ gyönyörüséghez kapcsolja, azon becs nélkül való csengetyük helyett, mellyeket fenemlíték, egy egy 100 font Sterlinget érő Billikomot tett ki az Ország több helyein jutalmul; és ezen példát a’ nemzet némelly Nagyjai követték.

A’  N e w m a r k e t -i gyepen két rendes pálya kör készült, és próbák naprul napra számosabban tétettek.

A’ Király ménesében nevelt lovak a’ pályán olly annyira kikülömböztették magokat serénységek, tartosságok és erejek által, hogy sokakban kivánság ébredett-fel, hasonló jóságuakat, nevelni ‘s kiállítani.

Ennél fogva most az Angol Sziget tehetősebb Urai se pénzeket, se fáradozásokat se idejeket nem sajnálták napkeletrül ménlovakat ‘s kanczákat hozatni, vagy azokat az onnan jövőktül megvenni, és igy származott lassanként Angliában az ugy nevezett  ‘E g é s z  v a g y  t e l y e s  v é r ü  f a j’  melly tisztán napkeleti eredetü fajzat.

Tévedés elhárítása végett szükséges, hogy ezekrül egy két szót mondjak. A’ lovak Britanniában nem csak több és külömbféle fajunak, hanem több osztályuak is. A’ mi a’ külön fajakat illeti, arrul később fogok egyet ‘s mást előadni; - itt csak a’ külömbféle osztályuakat kivánom érinteni; mellyek vagy egészen tiszta napkeleti vérüek, vagy csak felében, vagy negyed vagy nyolczad részben ‘s a’ t. napkeletiek. Az Angol ezen szó által  ‘V é r’  a’ lónak több vagy kevesebb  ‘N a p k e l e t i s é g é t’  - ha ugy szabad magyaráznom - akarja kijelenteni. ‘S igy  e g é s z  vagy  t e l y e s v é r ü  ló az: mellynek attya és annya napkeleti, vagy tisztán keleti szármozásbul való;  f é l v é r ü  az: mellynek egyik szülője született keleti, vagy tiszta keleti szármozat, a’ másik pedig nemtelen; - közben vetve, az már szokásba ment által, hogy mind azon ló, melly nem napkeleti vérü ‘nemtelennek’ mind az pedig, melly napkeleti vérü ‘nemesnek’ hivattatik; -  h á r o m  n e g y e d  v é r ü:  mellynek egyik szülője nemes, a’ másik pedig félvérü;  e g y  n e g y e d  v é r ü:  mellynek egyik szülője félvérü a’ másik pedig nemtelen;  k e v é s  v é r ü:  mellynek egyik szülője, teszem nyolczad vérü, a’ másik pedig nemtelen:  n a g y o n  s o k  v é r ü:  mellynek egyik szülője ¹⁵/₁₆ vagy ³⁰/₃₂ vérü, a’ másik pedig ³/₄ vérü ‘s a’ t.

Napkeleti lovakkal az Ország bövelkedni kezdett, mellyre több szerencsés környülmények segítették. A’ Török háboru által, melly a’ mi Hazánk előmenetelét annyira hátráltatta, számos Arabsló megfordult Europában, és még a’ mi Hazánkbul is vitetett sok ménló és kancza Angliába. Igy többek közt egykor Belgrád alatt egy Török Basa kanczája fogattatott el, melly az angol versfutó lovaknak igen híres öreg annya lett, kinek szármozatjai ezer ‘s ezer magzatokra már elágoztak, és melly még ma is tündöklik az Angol köz Lólajstromban ezen név alatt  ‘H u n g a r i a n  M a r e’  Magyar kancza. - A’ húr már meglévén pendítve, a’ napkeleti lovak érzékenyebben megkivántattak. Sok híres ló vásároltatott az Arábiai fövényeken, és az egész tárgy lassan lassan jobban kifejtődött. Sok ifju birtokos passióbul kezdette a’ Lótenyésztést, és vén korában azért nem hagyta abba, mert az által nyertes lett. - A’ régi előitéletek ‘s régi Systemák már gyengébb lábon kezdettek állani - és a’ tenyésztők munkálodásait ‘s fárodozásait tovább nem csupa theoriákra, bevett szokásokra és szemfényvesztésekre; hanem a’ rendes próbatételekre és a’ gyakor tapasztalásokra alapították.

Különös azt látni: az Angolok az ő tapasztalatlanságokban melly sok bal próbákat tettek, melly sok eltévedésekbe estek, mig azon egy ‘s örök utra léphettek, a’ mellyen az emberi ész még a’ természeten is diadalmaskodhatik.

Szemekbe tünt, hogy a’ ló által vitt tereh annak serénységére és tartosságára melly nagy befolyással van, és a’ szaladásban csak egy font is melly csudálatos akadályt teszen.

Szemekbe tünt továbbá: hogy az Arabs nemü lovakkal a’ nemzeti Angol fajbéliek, se sebességre, se tartósságra, se ugrásra, se kanyarodásra, általjában semmi próbára ki nem állhattak; noha azok a’ honni lovaiknál vékonyabb csontuak voltak, és gyengébbeknek lenni látszottak. Vizsgálták a’ külömbfaju lovaknak természeti belső szerkeztetéseit is, és azt találták: hogy a’ napkeleti ló csontja nehezebb, tömöttebb, inai nagyobb rúgósággal birnak, tüdeje nagyobb ‘s a’ t. átlátták azt is egyszersmind, hogy az örökévaló Alkotó, a’ természetnek némelly titkaiba belátást a’ halandónak nem enged, és hogy a’ mélyebben belátó szeme is homályosodni kezd, midőn azon a’ bizonyos határon át akar hatni; mellyen az emberi észnek a’  ‘t o v á b b  n e  m e n j’  vagyon kijelelve.

És valamint a’ nagy lelkü embert gyenge, beteges teste nem hátráltathatja, hogy maga magán tul ne emelkedjék, ha azok az érzések felbuzdulnak benne, mellyek tavaszi életidőnkben, el nem romlott gyermeki szívünket sebesen dobogtatják: ugy a’ nemes vérü ló, akármelly romlott és vén legyen is, utolsó pillantatjáig minden nemtelent meggyőz. - Ez a’ mennyei erő hol vagyon elrejtve, azt ki tudhatja!

Kezdették akkor azt is tapasztalni, hogy bizonyos rendes gyakorlások által a’ ló tüdeje tágul, inai erősödnek, és igy bizonyos vele való bánás mód által szaladásra jobban ‘s jobban alkalmatossá tétethetik. Olly Intézetek állottak tehát fel, mellyekben a’ lovakat szaladásra lehetett elkészíteni.

Megérdemli figyelmünket, hogy ők ezt mi módon próbálgatták akkor. Némellyek azt gondolták, hogy a’ lovak erejét valamelly természet ellen való módok által is lehetne nagyobbítani, és a’ természet utjátul egészen eltávoztak. Igy sokan vagy hevítő italok, vagy az inak erős szerekkel való megkenése vagy más belső eledelek ‘s az istállóknak szerfelett való melegsége által, akarták lovaik tehetségét nagyobbítani; hanem idő folytával mind ezek a’ kicsapongások lassanként eltüntek, és most általjában a’ Készítők a’ természet szoros utján járnak. A’ természet utja azonban egy nagyon széles körü mező. Én legalább sokat látok természetesnek, mellyet mások természet ellenvalónak néznek, és ugy viszont természet ellenvalónak látok sokat, a’ mit mások a’ természettel igen megegyezőnek lenni vélnek; és azért azt a’ keveset, a’ mit e’ részben talán tudok, munkám utóbbi folytához szándékozom kapcsolni.

III. William és Anna Királyné szaporították azon nevezetes jutalmakat, mellyeket II. Károl a’ lófuttatásra kitett. -  I.  G y ö r g y  a’ Billikomok helyett száz-száz font Sterlinget tett-ki királyi Jutalmak gyanánt. -  II.  G y ö r g y  kormánya alatt ezen tárgy még szorosabban vettetett a’ Törvényhozótest alá, melly bizonyos regulákat szabott, részszerént a’ visszaélések eltörlése miatt, részszerént mind azon rendszabások és törvények megerősítése végett, mellyek szoros megtartása nélkül e tárgynak sikeres előmenetelét gondolni sem lehet. Átlátta mind ezt a’ bölcs Angol Parliament, és a’ háladatos Haza látja és tapasztalja most azon hasznot, mellyet maga után illy gondoskodás hozott.

A’ Parliament egy Actájának következésében, a’ nagyon kicsiny és gyenge lovak a’ Pálya-gyeprül ki voltak zárva; egy más Actája pedig azon terheket határozta-meg, mellyeket a’ versfutó lovak hordozni tartoztak, ne hogy talán a’ terheknek szerfelett való nagysága miatt, a’ lótenyésztők igen nagy ‘s nehéz lovakat kéntelenítetnének nevelni, és viszont, ne hogy azoknak felettébb való kicsinysége miatt olly gyenge, ámbár nagyon sebes lovak gyarapodnának, mellyeknek semmi becsek nincsen. Sok illyen rendszabást adott ki a’ Parliament, mellyeket időrül időre, környülállások szerint, a’ szükséghez és haszonhoz mérsékelve változtatott, és ma is változtat. Készültek már több helyen rendes pályakörök, mellyek más végre nem szolgáltak.

Idő haladtával minden, a’ mi csak a’ lónak tenyésztéséhez, neveléséhez, és a’ szaladásra való elkészítéséhez tartozhatik, naprul napra elevenebb vetélkedés alá jött, és igy nagyobb világosságra hozatott. Egy köz, vagy inkább  O r s z á g o s  L ó d e f t e r  ‘S t u d - B o o k’ készült, mellyben a’ Birodalom minden telyesvérü mén- és kancza Lovai, szármozatjaikkal együtt feljegyeztettek. Ezen könyv szükségét kiki átláthatja, a’ ki akármelly birka Magsereggel való bánásmódra figyelmez, mellyel boldogulni nem igen lehetne, ha a’ Kosok ‘s Anyák, Bárányjaikkal rendesen feljegyezve nem volnának. De hogy is lehet az igazi Eredvény-Merinost egy Meszticztül kikülömböztetni, ha annak származása tudva nincs? És a’ lovakbul ki tudja, nézés, vagy tán czirkalmazás által, kinevezni, a’ tellyesvérüt, a’ félvérüt, Eubeyan, Abou Erkoub ‘s több más faju keletit, ha eredeteket tanu- ‘s oklevelek ‘s a’ t. be nem bizonyítják.

Én is mint sok ifju, több esztendők előtt könnyen hittem ollyanoknak, kiknek Ékesszóllások, és a’ közönség előtt való Reputatiójok, a’ vakhitelt megkivánni látszattak. Mennyit nem bámultam, és sokszor mennyit nem véltem tanulni, midőn némellyeket napkeleti Országokrul ‘s Lovakrul annyit ‘s vélőleg olly fontosan hallék perorálni, mintha a’ mondók oda valók, vagy ott igen jártosak lettek volna ‘s a’ t. holott napkelett felé tán Veszprémig se juttottak. Hány gazdát csudáltam - mert azt mondták, hogy jó gazda - kirül utóljára egy Század negyede mulva a’ sült ki, hogy nem maga bőrében járt, ma pedig kegyes pensióbul él. De az érdemetlen hitel csak addig tarthat, mig az emberi ész ködben van, ha az egyszer felderül, akkor az is eloszlik, mint a’ téli jég és hó a’ tavaszi langy szellőben. Már az Arabs lórul! - annak kivált, annyi volt az esmertető jele: - orralyukai bősége, homloka szélessége, füleinek egy kis függősége! ‘s a’ t. hogy szinte egy Scálát lehetett volna készíteni, mellyre applicálva az Arabsot minden tévedés nélkül kilehetett volna hozni Bassóra’ terméketlen szél hordta homoki közül! És én ezeket mind Szent Irásnak vettem! De hogy megilletődtem, midőn egy illy szorgalommal elkészült Scálával a’ zsebemben Konstántinápolyban az akkori Pattantyusok Bassájához mentem - ki Aleppói születés vala, és többször jára a’ Verestenger, Persai Öböl és a’ régi Babylon között fekvő Tartományokban keresztül kasul, ki lovakkal mindég kereskedék - és egyrül másrul beszélgetvén, végtére azt is előhoztam „De hát Uram, mondjad, ugyan hogy lehet az igazi Arabsot - ollyan fajbul mint Al-Borak volt, kin Mahomed a’ paradicsomba szöktetett, vagy azon kancza, ki nyakát törte, midőn urát, azon híres zsiványt szerencsésen, hogy semmi baja nem lett, Khaibar tájékán a’ meredek kősziklárul lehozta ‘s a’ t. a’ hol a’ vándorló még most is megállapodik, hogy nyughelyét tisztelje - hogy lehet őtet, mondám, minden más lovak között kiesmerni? Igaz e...” és most a’ Scálát hoztam elő lassanként, avval a’ kecsegtető megelégedéssel, hogy a’ Török ha kivülrül nem mutatja is, majd azt fogja magában mondani ‘Ej! be sokat tud ez a’ Magyar’. Azonban megcsalódtam! mert a’ kövér Basa olly jó izüen nevetett, hogy nem tudtam, megbántódjam e, vagy én is nevessek. „Hidje az Ur” igy szólla végtére „biz’ a’ mind csak hijábavalóság, a’ mit mondott. Igaz hogy a’ nemesebb lónak elevenebb mozgása, némelly szebb részei ‘s a’ t. vannak, mint egy nemtelennek, és hogy azt az által némünémüképpen kilehet esmerni; de annak faját ‘s eredetét szorosan és minden bizonnyal kitudni, nézés és rövid próba által, lehetetlen. Azt levelek és irt bizonyságok szokták bebizonyítani; és ezeknek az authenticitásárul is ki állhat most jót, most midőn már annyira elromlott a’ Világ! És a’ mi különös, hogy némellykor - és mennél nemesebb a’ faj, - a’ legközelebbrül való rokonok köztt, testi állásaikra, szőrökre, mozdulásaikra ‘s más egyébb tulajdonságaikra nézve olly külömbséget tapasztalunk, hogy még csak egy nemzetségbélieknek se tartanánk ‘s a’ t.”.

Az említett Lódefter mellett egy Kalendáriom  ‘R a c i n g  C a l e n d a r’  is készült, melly esztendőrül esztendőre pontosan magában foglalja mind azt, a’ mi a’ külön külön pályakörökön történik. Egy Társaság is állott össze,  ‘T h e  J o c k e y  C l u b’  melly mind azt legnagyobb és legrendesebb figyelemre ‘s ügyelőre veszi, a’ mi ezen tárgyat csak érdekelheti. Már nincs olly találmány, olly történet, olly jelenés, melly Ujságok ‘s holnapos Hirdetések által  ‘T h e  S p o r t i n g  M a g a z i n e,  T h e  R a c i n g  H e r a l d,  T h e  T u r f  C o m p a n i o n’  etc. etc. etc., a’ közönségnek tudtára nem adatnék.

És mind ez ma nagyobb kiterjedésben, és nagyobb számban áll fenn; a’ tenyésztéshez való kedv és hajlandóság pedig a’ lehető legnagyobb mértékben az egész Országra elterjedett. Ha nem csalatkozom, ma 40 királyi Jutalomnál több van esztendőrül esztendőre a’ két Szigetben kitéve, mind azon a’ Jutalmakon kivül, mellyeket több időktül fogva némelly nagylelkü Hazafiak és a’ közhaszonra törekedő Községek fundáltak. Több van 95 rendesen elkészített futóhelynél ‘s esztendőnként külömb külömb helyeken 140 idő határ alatt tartatnak futtatások. De mi az a’ 40 királyi Jutalom már most, melly csak 40 ezer forintot teszen pengőben, azon iszonyu Sommákhoz képest, mellyeknek elnyerésére az ut minden tenyésztőnek nyitva áll!

- - - - - - - - - - - - - - -

Minekutánna a’ nyereséget és hasznot tettem-ki a’ tenyésztés fő ingeréül ‘s minden munkálódás sarkalatjául, és minekutánna azon módokat és módosításokat is a’ mennyire tehetségemben volt, előadtam, mellyek Britanniában a’ ló állapotját olly magasságra vitték, most azt adom elő: ott a’ ló által való nyereség miképpen lehető.

Nyerhet egy jó ló tulajdonosa a’ most említett 40 királyi és más Uraságok ‘s Községek Jutalmaibul esztendőnként többet; nyerhet különös, vagy elegyes fogadások, ugy ivadék fogadások által is, mellyek előre olly csikókra tétetnek, kik nem csak hogy nem élnek még, de még az anyjok méhében sincsenek; nyerhet pénzért való hágatás, nyerhet a’ lóháton való vadászat által. A’ Continensen lévő tenyésztőknek ezen hat Lehetőség, a’ ló által való nyerésre nézve nincs meg; az ő nyereségek kirekesztőleg csak a’ puszta eladásra, vagy cserére szorítatik.