A’ LÓÁLLAPOTJA
M A G Y A R  O R S Z Á G B A N.

Legyen szabad ezt némelly gondolatok ide tételével elkezdenem.

Bizonyos czélra vezető legrövidebb ‘s legjobb, és így leghelyesebb Ut csak egy lehet; bal, göröngyösebb és hosszabb pedig számtalan van. Azért látunk nem csak ezen tárgyban, hanem más sokkal fontosabbakban is egész seregeket bal és rosszabb uton tévelyegni, midőn a’ leghelyesebbiken alig pillantunk-meg eggyet kettőt.

Sokan a’ következést összeszokták az okkal zavarni. Ritka orvos esmeri-meg a’ nyavalya’ valóságos okát és kútfejét. Köszvénytül dagadott lábot látunk gyakran kenegetni - noha talán a’ láb dagadását rossz gyomor okozta ‘s így ápolgatni inkább azt kellett volna.

Szükségesnek gondolom ennél fogva mindenek előtt, ha valamelly kezdetnek sikerét kivánjuk látni, előbbször kitalálni, ugyan mi az oka azon következéseknek, a’ mellyek elérésére törekedünk, mert tudjuk, gyökér okokat nem a’ következések szülnek. Továbbá hogy azon nemző okot, mellyet feltaláltunk, és a’ mellybül a’ kivánt következéseknek természet szerént folyni kell, minden gát és akadálytul meg is szabadítsuk, ne hogy mint némelly hasznos forrás eltemetve maradjon. A’ dolog A.B.C.jét, ha már magamat ugy szabad kimagyaráznom, mindég az A-nál kell kezdenünk, ne hogy a’ sok fáradság és idővesztés után arra a’ betűre kellessék visszamennünk, mellynél igazán kezdeni kellett volna.

Hogy a’ Kőműves dolgában a’ fondamentom első köve az A, és a’ kémény legmagasabb köve a’ Z, kiki tudja, nagy ész ahhoz nem kell. De hogy erkölcsi dolgokban mi az A, mellyik a’ talpkő, azt fáradozás, munka és elmebéli erőltetés nélkül feltalálni agyagbul lett szemeink ritkán engedik.

De fogjunk a’ dologhoz. - A’ mi a’ Lovak számát illeti kitetszik az ide kapcsolt Jegyzésbül,¹ hogy Német, Franczia, de kivált Angol Országok elarányozólag jóval több lovakat nevelnek mint Magyar Hazánk, noha itt mind annak az ára, a’ mi a’ ló nevelésére szükséges, sokkal de nagyon sokkal olcsóbb, mint az említettekben.

[1]

   Hesperus Nro 15, 1824.

A’ mi pedig a’ lovak minémüségeit ‘s tulajdonságait illeti, meg kell előbb rövideden jegyeznünk, hogy a’ ló főképpen mire kivántatik.

Annak használása általjánosan véve csak két fő részre oszlik: hordozásra vagy huzásra. De itt a’ dolog jobb felvilágosítása végett szükségesnek tartom, a’ lovak hasznát öt fő czélra elválasztani; és ugyan is mi azokat fordítjuk: az Ország védelmére, Gazdaságra, Kereskedésre, Utazásra, és végtére mindennapi más szükségeinkre és gyönyörűségeinkre.

Hogy Magyar- ‘s Erdély Országban általjában - mert éppen nem tagadom, hogy nálunk nagyon sok jó ló is neveltetik - de közönségesen véve vannak e és pedig elegendő számban, olly lovak, mellyek ezen öt fő czélnak tökéletesen megfeleljenek? azoktul  b o n a  f i d e kérdezem, a’ kik az Országot magok védelmezték, más Országokban utaztak ‘s látták, hogy máshol a’ Gazdaság ‘s Kereskedés minő lovakkal folytattatik ‘s a’ t.

Azok, a’ kik idegen földön soha nem voltak, ‘s a’ dolgot a’ szerint fontolják, - a’ mint azt könyvek, vagy más utazóknak elbeszéllése vagy önmagok képzelődése agyvelejekbe festik, ugy azok, a’ kik soha lovon nem ülnek, és magokat azért tartják másoknál jobb Hazafiaknak, mivel minden idegent, akármi jó és hasznos lenne is, megvetnek, - azok az előitéletek vastag köde miatt Bírák nem lehetnek; valamint azok sem, a’ kiket szerfelett nagy hazai szeretetek ugy annyira elragad, hogy buzgó érzések és mély lelkesedések miatt Hazájokban semmi hátra maradást nem látnak.

Én részemrül Magyar Országot a’ középszerüség köre között semmiben se szeretem látni akár melly csekély tárgy lenne is az - és hogy a’ lótenyésztés bizonyosan csak középszerüen áll Hazánkban, azt, a’ ki látni akar, és a’ tárgyhoz ért is - nem tagadhatja. De nézzük a’ dolgot közelebbrül.

V a n  e  e l é g  k a t o n a  l ó?  ugy hogy egyszerre nagy számmal ki lehetne e állítani társzekerekbe, ágyuk eleibe, vasasok, dragonyosok, huszárok ‘s a’ t. alá valókat - és jól figyelmezzünk - minden csalképzelet nélkül - ugyan csak ahhoz valókat is?

Mindegyik Olvasóm tudja: In omni proelio non tam multitudo et virtus indocta, quam ars et exercitium solent praestare victoriam, Flav. Veget. és ha velem egy kicsit messzebbre méltóztatik tekinteni, mintsem egy parádéra, mustrára, a’ melly előtt idő van lovat vakarni, ‘s a’ t. vagy egy táborra, mellyben már jó előre tudva lévő exercér czédula szerint esnek a’ mozdulások, senki az embert nem kergeti, mellyben mindenrül provideálva van ‘s a’ t. - ha velem, mondom, ki méltóztatik jönni az igazi lógerbe ‘s a’ csatába, melly a’ katona Ünnepnapja és valóságos Tentamenje, a’ mellyre kelletik, hogy elkészüljön, ‘s mellynek hihető elnyerése az ő egész élete tudományja ‘s fáradozása - megfogja akkor látni, hogy hány ágyu, melly talán legszükségesebb és leghasznosabb lehetett volna, marad süllyedve középszerü lovak miatt - hány társzekér csügg a’ mély utban, ‘s a’ fáradt bajnok eledelét ott tartja - hány vasas katona leszen az ellenség rabja, mert lova 2 - 2¹/₂ mázsát messzire el nem bir ‘s a’ t.

Alig hihető, melly könnyen kecsegteti magát az ember álnok bájjal, melly könnyen ámítja maga magát ollyassal a’ mi nem ugy, hanem éppen egészen máskép van.

Hány kecsegteti magát azzal a’ gondolattal és magát egy huzomban azzal csalja, hogy bő értéke van ‘s a’ szerint is él, míglen neki nem sokára nincs mit ennie. Némellyik bátran alszik repedett házában, mert ki van kenve, ki van meszelve. Hány Hadi-vezér vesztett csatákat, mert csak katonái számára, és nem azok tulajdonságaira és becsekre ügyelt.

D e  h á t  a’  G a z d a s á g r a?  Ezen tárgy nálunk, a’ mint tudjuk, lovakkal alig folytattatik. És azért nem folytattatik, mert a’ termékek nagyobb mennyiségben való kitermesztése - a’ melly javaknak megnyerésére nagyobb erőt, az az nagyobb Tőkepénzt kellene a’ Jószágra fordítani - bizonyos vevőt nem várhat, a’ ki a’ portékának illendő árát meg is adná. Nem folytattatik továbbá lovakkal azért, mert a’ mi lovaink, vagy is inkább azon kanczák, mellyekkel nálunk a’ gazdaságot folytathatnánk olly kevés becsüek, vagy a’ mi egyre megy, azok, a’ kik őket tőlünk megvehetnék, olly kis becsben tartják, hogy azon nyereség, melly a’ csikó eladásábul háramlanék, elmaradván, inkább a’ hideg vérü lassu ökörrel visszük a gazdaságot - lassan.

És a’  K e r e s k e d é s r e?  Tekíntsük csak társzekereink kicsinységét, gyengeségét. De minekutánna kereskedésünk alig van, mellynek oka, akár ki mit mondjon is, csak magunkban fekszik - ezen hijányosságot jobb időkben inkább fogjuk tapasztalni. Errül majd máskor és hosszasan.

H á t  a z  U t a z á s r a  v a n n a k  e  l o v a i n k?  Már valljuk-meg, hogy nehéz kocsival, ha az Uraságnak magának lovai nincsenek, vagy azok nem rendeltetnek nagy bajjal előre, melly által az ember pontos elindulásának rabja lessz, ‘s ha az utazás egy jó esső után, vagy nem éppen a’ nyár közepette történik - Hazánkban senki nem csak hogy nem röpül, de sokszor még mozdulni sem tud. Nálunk nem annyira tekínthetünk szekereink commoditására - mellyre pedig tekinteni bizony jó volna azoknak, a’ kik mindég azt mondják „a’ Magyar lóra született”, de mindég kocsiban ülnek - mi inkább szekereink könnyüségére ügyelünk. És kérdem Olvasómat, mondja-meg jó lélekkel, hogy midőn December végén, felesége, gyermekei, sok házi cselédjei, butorai, és három vagy négy hónapi provisióval a’ távul lévő Városba igyekszik - nem tesz e illy utazás, ha mint mondám, nem maga lován vagy a’ Városén jár, életében szinte mindég egy igen unalmas Catastrophát?

V é g t é r e  b ő v e l k e d ü n k  e  l o v a k k a l  a’  m i  m i n d e n n a p i  m á s  s z ü k s é g e i n k r e  ‘s  m á s  g y ö n y ö r ű s é g e i n k r e?  Erre felelni nékem legsajnosabban esik, megvallom - mert tudom, mennyi temérdek pénz megyen ki Hazánkbul ezen czélokra nevelt lovakért, midőn hiszem és tapasztalom, hogy ollyanokat igen könnyen, és jutalmasan mi is tudnánk nevelgetni.

Sok előítélet van abban, nem tagadom, hogy külföldi lovak nélkül nem lehetnénk - de bizony sok igazság is.

Én annak vak erősítésében: hogy magyar lónál, magyar bornál, magyar szakácsnál ‘s a’ t. jobb nincs, hazafiuságomat soha nem helyheztettem, és olly hijábavalóságokban helyheztetni minden bizonnyal soha nem is fogom. Mert távul legyen, azt gondolnom, hogy a’ Magyar már egy megvénült Tudós, a’ ki a’ Tudományok minden ágozatjain tul esett volna. A’ Magyar még egy ifju Legény, a’ kinek bizony még sokat kell tanulni, de a’ kibül még valaha sok is válhatik.

De hogy igen el ne távozzunk: a’ Kormány nagyon is szeretné lovainkat a’ katonaság számára megvásárolni, és használni; csak arra valók volnának, elegendően esmeretesek és nem felette drágák is. - Lehet e azon csudálkozni, és azt rossz szemmel nézni, hogy a’ Kormány jobbakat és olcsóbbakat inkább a Külföldrül hozat?

A’ mi engemet illet, hogy én az angol vagy napkeleti lovat inkább szeretem magam alatt, mint általjában véve a’ magyart, legkissebbé se tagadom, mert jobbnak tartom és igy tartják sokan, igen sokan, és főképpen ollyanok, a’ kik ezen tárgyrul nem éppen annyit okoskodnak ‘s annyit beszélgetnek - mint lovagolnak.

D e  h á t  a’  K i v i t e l r e,  a z  a c t i v u s  k e r e s k e d é s r e  -  m i  l ó  v a n  h o n n i  m e z ő i n k e n?  Jó Olvasó, mit gondol? nem volt e igazam azt mondanom, hogy a’ lóállapotja Hazánkban nem legjobb karban van.

Britannia alig hihető sommákat vesz be lovaiért, mellyeket Külföldre viszen. És ott az ára mindennek - és nálunk! Hasonlítsunk, számláljunk csak - !

Ez pedig nem a’ véletlen vak szerencse szüleménye - mint azt magokkal sokan elhitetik, kik a’ régi rozsdát és penészt, melly már generatiók óta reájok száradott és őket emészti, ugy megkedvelték, hogy azt magokrul letisztítani ‘s attul megválni, se akaratjok, se tehetségek - legkissebbé sem; hanem természetes következése azon okoknak, mellyek ott mint valamelly száríthatatlan források forrnak örökké.

Esmerem én azokat ‘s nem sokára azoknál meg is állapodom.

De hát ha még azt tekíntjük, hogy az Angol esztendőnként hány lovat ád el a’ Muszkának, mit mondunk akkor? A’ Muszka Gárda Tisztjei átaljában véve csak angol paripákat használnak. Valamelly jó barátom egy Angol Maglóért, melly 200 forint pengő pénzért kanczákat hág, Moszkóban 20,000 forint pengőt ígért, hogy Hazánkba hozná, de nem kapta-meg. Ennyi becsben van ott az angol ló! és magam láttam számos ménlovakat és kanczákat Angliában hajókra szállítatni, hogy Muszka Országba vitessenek; és tudom, melly nagy számban vitetnek oda esztendőnként.

Vegyük most a’ Mappát kezünkbe, nézzük Britanniát, nézzük Muszka Országot. Gondoljuk meg a’ termékek megnyerésére való kiterjedést és azoknak árát mind egyik, mind másik Országban, melly gondolatokra fogunk akkor fakadni! Ki kételkedhetik tovább, hogy a’ szabadságnak a’ legkissebb tárgyokra is melly csudálatos befolyása van ‘s kinek szíve nem remeg háladatos örömérzéstül, hogy szabad Magyarrá termett ‘s ki nem érzi a’ lelke legbelsejében azon szent kötelességeket, mellyek által a’ Hazafi a’ sors legszebb ajándékáért minden cselekedeteiben Királyához, Hazájához kapcsolva van!

- - - - - - - - - - - - - - -

Ha most ezen mondottakat csendesen átgondolom, tudom arra fognak szolgálni hogy sokan azt mondják ‘a’ lódolga másutt sincs jobb karban’.

Ezt itt most megczáfolni nem akarom, sőt azt is megengedem, hogy az másutt még rosszabb lábon áll; de ez ugyan jó mentség volna-e hogy magunkat minden lehető előmeneteltül szinte feloldva lenni tartsuk? Ha csizmánk szorít ne bánjuk, mert sok ember van a’ kinek csizmája nincs. Ha egy valaki szörnyű halált hal, mi azon, hogy tán csak betegek vagyunk örüljünk. A’ szerencsétlen rab nevessen, ha verik, mert egy másikat felakasztanak ‘s a’ t.

Némelly okosabbak pedig azt mondhatnák ‘hogy előadásom Utopia illatját terjeszti’ vagy hogy ‘azt elérni nem lehet, a’ mit én kimutatok’.

Ezeknek az egész munkámmal iparkodom megfelelni, és azért csupán csak a’ már másutt megtörtént és megpróbált tapasztalásokra fogom okoskodásaimat állítani; Olvasómnak pedig köszönni fogom, ha a’ megőszült tapasztalás felárkolt utján velem eggyütt mindég megmarad.

Tudom, hogy némellyek azt fogják mondani ‘ez meglehető, ez rossz’ és nem azért, mert magok ugy látják, ugy hiszik; hanem azért mert valaki más - kinek eszében többet biznak mint magokéban - akarja, hogy ugy lássák, ugy higyjék.

Az illyenek, hála Isten naprul napra fogynak! Most már kiki maga szemével néz, maga lelkével gondol, maga lábán áll.

Lesznek továbbá minden bizonnyal ollyanok is, a’ kik mind azt, a’ mit mondottam ‘s még mondani szándékozom nem jó szemmel fogják nézni. Ez ámbátor szívemnek érzékenyen esnék, még sem fog hátráltatni abban, hogy az igazat ugy, a’ mint érzem, egészen ki ne mondjam.

Az igazi barát a’ megbántást, barátja elvesztését, de annak gyülölségét sem veszi tekintetbe, hogy ha a’ felszóllás kötelessége. Szíve talán reped, midőn bétölti azon terhes hivatalt, melly az emberiség dísze és legszebb diadalma - de cselekszi - reája akármi következzék.

Ha valamelly jó barátomnak értéke mindég fogy és fogy ‘s én azt látom, nem kötelességem e néki azt mondanom ‘te nem sokára koldus lészel’. ‘S vallyon jobb barátja e az, a’ ki ne hogy fájdalmat okozzon néki, esztelen reménységét addig táplálja, még igazán koldus lesz.

Nem kötelesség e mondani ‘Barátim a’ ti gyermekeitek, kiket ti csudáltok és kiket asztali barátitok szünet nélkül dicsérnek, a’ puhaság, kevélység ‘s más rossz indulatok magvát hordozzák keblekben. Legyetek erántok kemények, ne hogy hijába való embereket, ne hogy élhetetlen polgárokat neveljetek’.

A’ ki a’ barátságnak szent oltárára illy áldozatokat visz, minden jónak, nemesnek, felségesnek magvát szünet nélkül hinti, az járja az életnek legdicsőbb, de egyszersmind legkeserübb pályáját. Kevés vagy senki sem kedveli, szereti míg él és tán elhagyva ‘s magánosan végzi földi munkáját, de hamva örök békében nyugszik.

Az igaz barát, az igaz Hazafi nem hizelkedik, és érdem nélkül nem dicsér; ő mindég és mindenütt igazat mond. - Fáy András! -

De tekintsük a’ dolgot az egész Országra nézve. Melly büntetést érdemlett volna az, a’ kinek elegendő ékesszóllása lett volna, velünk azt 30 esztendő előtt elhitetni, hogy a mi hosszu szőrü birkáink legjobbak a’ világon, és hogy ne hagyjuk magunkat elcsábítani azon hijába való gyenge beteges Merinosok által. Ej de jó emberünk lett volna ő akkor, de szerettük volna őtet - most átkoznánk. Mit érdemlene ő, kérdem? Ő a’ Hazának több kárt tett volna, mint annak minden zsiványai és bojnékai Sz. István idejétül fogva mái napig csoportosan véve.

És ha én azt mondom, hogy a’ ló dolgában bizony csak ugy vagyunk most mint 30 esztendő előtt a’ birka dolgában - azon hosszu szőrüeknél - bizony, Isten tudja, nem azért mondom, hogy valakit megbántsak, vagy valami különöst mondjak, vagy hogy talán egy igen unalmas könyvet írjak, mellyet ha valaki más akart volna írni, igen nagyon szeretném - bizonyosan nem azért, hanem hogy a’ közönségnek mint annak legutólsó de leghívebb tagja tehetségem szerint szolgáljak.

Senki nálamnál jobban nem tudja, hogy nagyobb elbizottság nincs, mint olly tárgyra oktatni akarni, mellyhez az ember tökéletesen nem ért. És én bizonnyára mondom: ezen tárgynak előadásában annyi kétségek támadtak elmémben, hogy azokat szinte meg nem győzhettem volna, ha más oldalrul ismét valamelly remény nem ápolgatna. De megvallom, nekem ugy látszik, hogy a’ mostani környűlállásokban mindég valami kis hasznot fogok hajtani; akár jót, akár rosszat mondjak; akár igazat, akár nem igazat hirdessek: ha teszem, nem volna igazam, a’ min Senki jobban nem örülne mint én, a’ magyar ló jósága a’ nagy publicitás miatt, az egész világ előtt tudva és megesmerve lenne, lassanként mindenhol divatba jönne, becse és értéke naprul napra nevekednék. Ha pedig talán még is igazam lenne, a’ mitül nem tagadom, igen igen félek; akkor bizony más utat az előmenetelre nem tudnék ‘s nem is tanácsolhatnék annál, mint a’ mellyet a’ birka dolgában már csak nem kiki közülünk tapodott. Azon az uton igen jártasok vagyunk.  A l k a l m a z t a s s u k  a’  L o v a k r a.

- - - - - - - - - - - - - - -

Melly állapotban volt a’ lótenyésztés Magyar Országban ez előtt ‘s millyenben van most, mellyek lehetnek azon okok, hogy éppen azon Országban a’ lovak száma és jósága olly igen szembetünőleg hátra vagyon, mellynek a’ Teremtő drága ajándékával mind fekvésére, mind nemzeti lelkére, mind más egyéb mindennémü környülállásaira nézve a’ lovak hazájának kellene lenni, abban az Országban, mellynek lakosai lóháton hozták Pannoniába, annyi sok századok óta mái napig is még fenn lobogó győzödelmes Zászlóikat? Azt én itt most bőven elő nem adhatom, nem is mernék illy száraz tárgyrul igen hosszasan írni; ne hogy Olvasóm békeséges türésével visszaéljek.

Azonban is mindenek előtt az állítom - fel ‘hogy a’ lótenyésztés szorosan a’ gazdasághoz tartozik’. Miért akarják azt némellyek abbul kirekeszteni, annak okát soha átlátni nem tudtam. Hogy pedig azt abbul kirekeszteni akarják tagadhatatlan, mert a’  h a s z n o t  nem csak nem állítják-fel Ingerül a közönség rábirására a’ Lónevelés és Ménestartás végett: hanem szintén azt már valami bevett és megállapított dolognak veszik: hogy minekutánna a’ lótenyésztés általjába véve hasznot nem hajt, egészen pedig abban hagyni nem illik: azt hazafiui szeretetbül, közhaszon előmozdításának nemes érzésébül ‘s a’ t. kell cselekedni. Több esztendeje nekem magamnak egy becsületes Uri ember, látván minő nagy pontossággal számolom a kiadásokat és bévételeket a’ Ménes dolgában, azt mondá: ‘ ‘s hát ugyan a’ Gróf nem szégyenlene a’ lótenyésztés által nyerekedni akarni?’ Akkor, megvallom, azon kivánságot magam is helytelennek láttam, mert édesen melegül az ifjukor vére, mikor olly dologrul van szó, a’ mellytül minden haszonkeresés távul esik. De most a’ dolgot nem csalképzeletben, hanem valóságban látván, a közhaszon miatt ugy szeretném; ha szomszédaimnak azt bizonyíthatnám be: melly nyertes voltam sokszor a’ lónevelés által és melly jól birom magamat; mert ugy ők és sokan mások is engem bizonyosan követnének. Annak a’ ki legjobb szándékkal talán jobb részét értékének e’ végre feláldozta, de számadó könyveiben csak veszteségeket tud előmutatni, ugyan lesznek e mostani világban számos követői?

Én tehát a’ lódolgát egész kiterjedésében éppen ugy, mint a’ birkák nemesítését ‘s a’ t. az iparkodó gazdasághoz kapcsolom.

A’ melly gazdaságbéli tárgy hasznot hajt, annak előbb utóbb sikere lészen; a’ melly pedig hasznot nem hajt, annak előbb utóbb bizonyosan vége szakad. Nincs is senki, a’ kinek tehetségében ‘s hatalmában lenne olly tárgyat hátráltatni, melly kinek kinek hasznot hajt; ‘s viszont ollyat előmozdítani, melly kinek kinek kárt hoz; ‘s talán ez az oka, hogy Hazánk földjén a’ lótenyésztés hátra felé megy ‘s a’ lovak száma kevesebbedik, a’ birka száma és nemessége pedig naprul napra gyarapodik.

A’ lótenyésztésben a’ becsület érdemlést avagy a’ gyönyörüséget, mellyekben a’ lótenyésztő részesül, helyesen ingerül felállítani nem lehet. Mert ha a’ lótenyésztés csak gyönyörüség tárgya; akkor csak annyi Ménes lessz, a’ mennyi vadas és fénymutató kert van: ha becsület nyerés tárgya lessz; akkor csak ollyanok fogják gyakorolni, a’ kiknek több értékek vagyon, mint szükségeik. ‘S olly gazdát most igen keveset esmerek.

Azért hijába valónak látom, a’ gyönyörüséget és becsületet a’ lótenyésztőknek jutalmul és ingerül kimutatni.

Nem tagadom mindazonáltal azt, hogy lehetnek sokan ollyanok, a’ kik a’ közjó szeretetébül és mivel szégyenlenék, hogy Magyar Országban minden Ménes elfogyna, egy részét értékeknek a’ lónevelésre szánják; és lehetnek sokan ollyanok is, a kik benne nagyon gyönyörködnek, és olly szorosan a’ nyereségre nem néznek. De a dolognak figyelmetessé és kitetszőleg figyelmetessé tételére az még mind nem elegendő; mert hogy is lehet valami Méltóságos vagy Tekintetes Urtul, a’ ki még soha lovon sem ült, vagy többet rá nem ül, kivánni; hogy azt, a’ mi erszényébül szüntelen pénzt viszen ki, bé pedig ritkán vagy soha sem hoz, szeresse, és hogy annak nevelésével bajlódjék. Nem ez e az oka, valljuk-meg, hogy Magyarországban annyi Ménes megszünt, és annyi, olly igen elallyasodott? Husz harmincz esztendő előtt kellett e a’ hazafiság és más nemes érzéseket Hazánkban gerjeszteni, hogy a’ sokaság a’ birka dolgában szorgalmatoskodjék?

A’ mi hasznot ád, annak lessz sikere: a’ mi veszteséget hoz, az elmúlik.

Én e’ dologban az egész köztársaságot veszem tekintetbe. Mit ér, ha egy, tiz, vagy száz Ménes van Magyar Országban? annyit, a’ mennyit ha tiz, száz, vagy ezer jó katona a csatában magát agyon löveti a nélkül, hogy őket a’ nagy sereg követné. - Ők elvesznének, a’ közönség nem nyerne.

Ugyan azért, hogy a’ lótenyésztés az egész polgári társaságnak hasznot hajtson, és az Ország belső erejét nagyobbítsa, szükséges, hogy azt minden renden lévő, nagyobb vagy kisebb kiterjedésben gyakorolja; mert egy jó kanczát ugy kell tekinteni, mint a’ jó földet, mellyet mindég parlagon hagyni kár volna.

Én tehát  a’  n y e r e s é g e t  t e s z e m  k i  i n g e r ü l  é s  j u t a l o m u l  a’ lótenyésztők iparkodásának.

Sok tele erszényüt ‘s derekas tőke pénzüt látok ugyan ebben megütődni; ‘s én sem tapsolok annak, hogy az emberi cselekedeteknek leghathatósabb indító oka a’ nyereség; de a dolog ugy lévén, ki tehet arrul! És nincs e nekem igazam, hogy minekutánna az emberek természetét meg nem változtathatom; a’ legerősebb rugó által akarom a közjót előmozdítani.

A’ nyereség keresés az emberben már jókor felébred ‘s szintén az életnek legutolsó szempillantatjáig megmarad: és akár micsoda szánakozásra méltó legyen is az, ki a’ pénz szeretetében helyhezteti szerencséjét; nem lehet azt még is tagadni, hogy szép érzés, ha valaki, kivált a’ kinek sok gyermeke van, állapotja pedig szük; bizonyos gazdaságbéli tárgynak helyes jutalmában gyönyörködhetik. De általjában nem becsesebb e az az ember, a’ ki szorgalma és fáradozása által becsületes uton magának nevezetes értékét ‘s a’ Haza értékének nagyobb diszt tudott szerezni; mint azon gazdag, ki a kincsek közepette született ‘s azokat még jól ‘s okosan költeni sem tudja? De a’ mi több, lehetséges e a’ természetben az, hogy valaki holtig nagy figyelemmel és békeséges türéssel olly dolgot űzzön, melly által mindég károsodik? Minden dologban a’ világon csak a’ reménylhető előmenetel tarthatja fenn az emberben az elszánt akaratot; legyen az a’ remény közel, vagy bár a’ határtalan távolság homályában. Én legalább ugy hiszem, hogy hasznot keresni, a’ józan észnek és igazságnak határai között, - kötelesség.

Ha tehát a’ lótenyésztésből hasznot lehet várni, akkor a’ lovak tenyésztésének sikere lészen; ha pedig hasznot várni nem lehet, akkor Hazánkban a’ még fenn álló ménesek is kevesedni fognak.

De a’ tapasztalás azt mutatja, hogy a’ lótenyésztés bizonyos hasznot nem hajt, bizonyos nyereséget nem ád; ‘s így természetesen az következik, hogy Hazánkban a’ lótenyésztést, a’ kik űzik is, csak középszerüen ‘s nagyon kicsiny kiterjedésben fogják ezután is űzni ‘s hogy csak éppen azon lovak nevelésére lészen gond, mellyek elkerülhetetlen szükségeinkhez valók, valamint eddig; és hogy minden esztendőben több ‘s több pénz takarodik-ki tőlünk a’ Külföldre lovakért, abban az arányban, a’ mellyben nevekedő fényűzésünk jobb ‘s számosabb lovakat kiván; - tulajdon lovainknak tenyésztése pedig inkább és inkább elallyosodik, és a’ szükségnek meg nem felel.

Eképpen ugy látszik, mintha minden iparkodásnak egy át nem törhető gát vetné magát eleibe, mert bizony csak ugy van a’ dolog, hogy a’ lónevelés által pénzt nyerni, bajosan lehet. Azt kell tehát már most megmutatnom, hogy a’ ‘bizonyos haszon’ elkerülhetetlenül nem is szükséges, a’ lótenyésztésnek legnagyobb divatba való hozására; hanem hogy annak legnagyobb és legsikeresebb felelevenítésére és előmozdítására az is elegendő, ha ‘valamelly nevezetes haszon ‘s nyereség lehetővé tétetik’.

És ez, egész előadásomnak veleje! Ez azon tengely, melly körül egész erőművem forog. És akármelly csekély figyelemre méltó okoskodásnak látszassék is lenni első tekéntetre, majd nem sokára ki fog tetszeni; hogy abban a’ lehetőségben ‘jutalmasan nyerhetni’, melly nagy erő, melly nagy báj van elrejtve.

Közbenvetőleg itt azt akarom még rövideden érinteni, hogy most azon kérdést, ‘a’ lótenyésztés által bizonyosan nyerni lehet e vagy sem, fontolóra venni nem szándékozom. Elég legyen a’ homály elkerülése miatt, azt mondanom, hogy azon állításra akarom gyökerezni okoskodásomat  ’m i n t h a  M a g y a r  O r s z á g b a n  a’  l ó t e n y é s z t é s  á l t a l  v a l ó  h a s z o n  b i z o n y o s  n e m  v o l n a.  Ha megmutathatom, hogy a’ Lódolga legnagyobb sikerbe jöhet, ha azáltal ‘bizonyosan nem nyer is kiki, hanem ha csak ‘kiki nyerhet’; azt gondolom, hogy semmit nem rontok, és annál több érdeme lessz annak, a’ ki még azt is megfogja mutatni, hogy mindenik, a’ ki lovat nevel, az által bizonyosan nyerni is fog; a’ mi, Hazánkban talán nem is lehetetlen.

Csak arra kérem Olvasómat, hogy azon határt, mellyet a’  b i z o n y  é s  l e h e t ő  között vonok, a’ tévedés elmellőzése miatt mindég szeme előtt tartani méltóztassék, mert mindennek, a’ mit még mondani fogok, ez a fő kulcsa. De gyerünk vissza.

Vizsgáljuk meg mindenek előtt, a’ lótenyésztés által nyerni miképpen lehet; továbbá hogy abban a’ lehetőségben - jutalmasan nyerhetni - van e olly erő elrejtve? mint én azt állítani bátorkodom; és végtére olly jutalmas nyereséget lehetővé tenni vallyon miképpen kelletik, hogy abban a’ nagy ‘s kicsiny, a’ tehetős és a’ nem éppen olly tehetős szinte egy formán részesülhessen, és ahhoz kiki szabadon járulhasson?

A’ lótenyésztés által nyerni ugy lehet, ha a’ tenyésztő, lovainak azon árán kivül, mellyet reménylhet még jutalmakat is nyerhet. Mennél nagyobbak, számosabbak ‘s állandóbbak azon jutalmak, annál tetemesebben nyerhetnek természetesen a’ tenyésztők. A’ munka folytában mindazonáltal ki fog tünni, hogy ezen lehető nyereség, bár mi nagy legyen is, azon haszonhoz képest, melly belőle később foly, csak nagyon csekély és tekintetet alig érdemel. Ha p. o. ezer arany ki van téve jutalmul, az immediate nagy következést nem fog szülni, de mediate annál nagyobbat. Ezt később bővebben fogom megmagyarázni, ha világosításra még szükségünk lenne, és a’ hajnal maga magátul fel nem virradna.

Hogy pedig melly csudálatos következései vannak azon lehetőségnek ‘jutalmasan nyerhetni’ arra az Angol lónak egész Historiája fog nékem bizonyságul szolgálni, mellyet alább röviden némelly csekély megjegyzésekkel Olvasóm emlékezetébe vissza fogok hozni.

Miképp lehessen pedig a’ nyereséget lehetővé tenni, hogy abban kiki részesülhessen, és ahoz kiki szabadon járulhasson, és hogy az, nem csak a’ tenyésztőknek; hanem az egész közönségnek, és az egész Hazának legnagyobb és legtetemesebb hasznot hajthasson: az máskép áltáljában nem eszközöltethetik, hanem csak hogyha  ‘o l l y  n a g y,  o l l y  s z á m o s,  é s  e s z t e n d ő r ü l  e s z t e n d ő r e  o l l y  b i z o n y o s a n  k i t e e n d ő  á l l a n d ó  j u t a l m a k  a d a t n a k  k i,  h o g y  a z o k n a k  e l n y e r é s é t  a’  K ö z&