ELŐSZÓ

Krisztus minden hívének, akik Németországban és a külső nemzetek között vannak, az alulírott svájci gyülekezetek lelkipásztorai az Atya Istentől a mi Urunk a Jézus Krisztus által kegyelmet és békességet kérnek.

Sok és különböző hitvallást és magyarázatot írtak eddig és adnak ki különösen a mai időben országok, nemzetek és városok, amelyekkel a legutóbbi században a világszerte felburjánzó veszedelmes eretnekségek oly szerencsétlen elszaporodása közepett azt tanítják és arról tesznek bizonyságot, hogy egyházaikban igazhitűen, nyíltan és becsületesen vélekednek, hisznek és tanítanak keresztyén hitünknek és vallásunknak általában valamennyi és külön-külön minden egyes tantételéről, végül, hogy teljesen idegenek az eretnekségekkel és a szektákkal való közösségtől. Mi tehát, jóllehet ezt már ezelőtt is megtettük nyilvánosság elé bocsátott iratainkban, mégis mivel azok talán feledésbe merültek és különböző helyeken és terjedelmesebben is magyarázzák meg a dolgot, mintsem hogy mindenki ráérne azt megvizsgálni és elolvasni, más hivők jeles példájától ösztönözve ezzel a rövid magyarázattal próbáljuk felölelni és Krisztus minden híve elé tárni egyházainknak tanítását és rendtartását, melyet azok szinte a reformáció kezdete óta sok éven át és sok válságos helyzeten át mind e mai napig a legnagyobb egyetértésben egyfelől tanítottak, másfelől most is féltékenyen őriznek. Ugyanezzel a munkánkkal bizonyítjuk mindenki előtt a mi teljes egyetértésünket, melyet megadott nekünk az Úr, hogy a mi egyházainkban, amelyekben szolgálatra rendelt, ugyanazt hirdessük mindnyájan és ne legyenek köztünk meghasonlások, hanem legyünk egyértelmű és egyérzelmű egységes test. Bizonyítjuk továbbá azt is, hogy a mi egyházainkban a legkevésbé sem terjesztünk olyan tanokat, amilyeneket nekünk hamisan és alaptalanul tulajdonítani és ránk fogni iparkodik némely ellenfelünk, különösen azok körében, akikhez irataink nem jutnak el és akik tanításainkat nem jól ismerik. Tehát ezekből az írásainkból nagyon világosan meg fogják tudni az elfogulatlan olvasók, hogy nincs semmi közösségünk semmiféle szektával vagy eretnekséggel, amelyekről evégből csaknem minden fejezetben említést teszünk és amelyeket megcáfolva megbélyegzünk. Rá fognak jönni tehát arra is, hogy mi Krisztusnak Német-, Francia- és Angolországban levő szentegyházaitól, valamint a keresztyén világhoz tartozó más nemzetbeliektől gonosz hitbeli szakadással nem válunk és nem szakadunk el, hanem velük, egyenként és összesen, ebben a megvallott keresztyén igazságban színlelés nélkül egyetértünk és őket őszinte szeretettel öleljük magunkhoz.

Ámbár valóban észlelhető a különböző egyházakban némi eltérés a kifejezésekben és a tanítás magyarázatának módjában, valamint a szertartásokban és rendtartásokban és ebben minden egyes egyház a maga belátása, a körülmények és a lelki épülés szempontjai szerint járt el, mégis úgy látszik, hogy ez soha az egyház történetében nem szolgáltatott okot viszálykodásokra és szakadásokra. Etekintetben ugyanis Krisztus egyházai mindig szabadsággal éltek. Ezt láthatjuk az egyháztörténelemben. Bőven elég volt a régi idők kegyeseinek az a kölcsönös megegyezés, amely a fő hittételekben, azok igazhitű értelmezésében és a testvéri szeretetben megvolt.

Ezért reméljük, hogy Krisztus egyházai, amint ebből a hitvallásból meggyőződnek arról, hogy mi a szent és örök Istentől adott tanításban, valamint annak igaz értelmezésében és a testvéri szeretetben velük, különösen pedig az ősi apostoli egyházzal mindenben megegyezünk, ők is szívesen meg fognak egyezni velünk a hit és tanítás egységében, annak igaz értelmezésében és a testvéri szeretetben. Sőt ezt a hitvallást főképp azért is adtuk ki, hogy az egyházak békességét, egyetértését és egymás iránti szeretetét a németországi és más külföldi egyházaknál keressük, megnyerjük és ha már megnyertük, meg is tartsuk.

Ugyanakkor szeretnők hinni, hogy van azokban az egyházakban annyi szeretet, őszinteség és becsületesség, hogy ha eddig némelyek történetesen valamit kevésbé helyesen értettek meg a mi dolgaink közül, ezután, megismerve ezt a mi őszinte vallástételünket, semmiképpen sem fognak bennünket az eretnekek közé sorolni, sem a mi egyházainkat, melyek Krisztus igaz egyházai, nem fogják mint istenteleneket kárhoztatni.

Mindenki előtt pedig ünnepélyesen kijelentjük, hogy mindig nagyon készek vagyunk, ha bárki kívánja, mindazt, amit itt előadtunk, egyenként és összesen bővebben kifejteni, végül azoknak, akik Isten igéjéből jobbra tanítanának, köszönetünk nyilvánításával engedni és hozzájuk igazodni az Úrban, akinek dicséret és dicsőség.

Kelt: 1566. március 1-én.

Aláírták Krisztus minden svájci egyházának lelkipásztorai, akik Zürichben, Bernben, Schaffhausenben, Szent Gallenben, Churban és a szövetséges kantonokban az Alpokon innen és túl, Mühlhausenben és Biehlben szolgálnak és akikhez csatlakoztak a genfi egyház lelkipásztorai is.

Császári rendelet arról, hogy kik tartandók katholikusoknak és kik eretnekeknek

Gratianus, Valentinianus és Theodosius Augustus császár Konstantinápoly városa népének. Azt akarjuk, hogy minden nép, melyet a mi kegyelmes uralmunk kormányoz, abban a vallásban éljen, amelyet – az általa egészen mostanig belénk oltott vallás szerint – Szent Péter apostol adott át a rómaiaknak és amelyről nyilvánvaló, hogy azt követi Damasus pápa és Péter alexandriai püspök, ez az apostoli szentségű férfiú: ez pedig az, hogy az apostoli tanítás és az evangéliumi tudomány szerint az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek egy istenségét hisszük egyenlő méltóságban és szent háromságban. Meghagyjuk, hogy akik ezt a törvényt követik, azok a katholikus keresztyének nevét viseljék, a többiek pedig, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek tan gyalázatát hordozzák és először Isten büntetése által, majd a mi lelkünk indulatából, melyet Isten akarata kelt fel bennünk, megtorlással lakoljanak. Kelt Február 27-én Thessalonikában Gratianus, Valentinianus és Theodosius Augustus.

Egyébként az evangéliumi és apostoli történet Péter két levelével együtt megtanít bennünket arra, hogy milyen vallást adott át Szent Péter apostol valamennyi keleti és nyugati egyháznak, még inkább a rómainak. Hogy pedig Damasus pápa hite és tanítása milyen volt, az kitűnik az ő hitvallásából.

Damasus hitvallása Szent Jeromos műveinek 2. kötete szerint. Hiszünk egy Istenben, mindenható Atyában és a mi egy urunkban, a Jézus Krisztusban, Isten Fiában és a Szent Lélekben. Az Istent nem mint három Istent, hanem az Atyát, Fiút és Szent Lelket mint egy Istent tiszteljük és valljuk, hogy nem úgy egy az Isten, mintha magános volna és nem olyan, mint aki maga magának Atyja és maga magának Fia, hanem Atya az, aki nemzett és Fiú az, aki nemzetett: a Szent Lélek pedig se nem született se nem születetlen, se nem teremtetett se nem lett, hanem az Atyától és a Fiútól származik, éppen olyan örökkévaló, mint az Atya és a Fiú, velük egyenlő és együtt működik velük. Mert meg van írva, hogy az Úr szavára, azaz az Isten Fia által lettek az egek és szájának leheletére minden seregök. És másutt: Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. És ezért az Atya, Fiú és Szent Lélek nevében egy Istent vallunk, és ez a név az ő hatalmára, nem pedig sajátosságaira vonatkozik. Az Atyának sajátos neve Atya, a Fiúnak sajátos neve Fiú és a Szent Lélek sajátos neve Szent Lélek. Ebben a háromságban egy Istent tisztelünk, mert ami egy Atyától van, egy természetű, egy lényegű és egy hatalmú az Atyával. Az Atya nemzette a Fiút, nem akarata szerint, nem szükségből, hanem természete szerint. A Fiú, aki sohasem szűnt meg az Atyával együtt lenni, az idők teljességében leszállott az Atyától a mi megváltásunkra és az Írások beteljesítésére. És fogantatott Szent Lélektől és született szűztől. Testet, lelket és hozzánk hasonló gondolkodást, azaz tökéletes emberi mivoltot öltött magára és nem vesztette el azt, ami volt, hanem kezdett az lenni, ami nem volt azelőtt, mégis úgy, hogy tökéletes volt a saját tulajdonságaiban és igaz a mieinkben. Mert aki Isten volt, emberré született és aki emberré született, úgy működik, mint Isten és aki Istenként működik, emberként hal meg, és aki emberként meghal, Istenként feltámad.

Legyőzvén a halál hatalmát azzal a testtel, melyben született, szenvedett, meghalt és feltámadott, felment az Atyához és ül az ő jobbján abban a dicsőségben, mellyel mindig bírt és bír most is. Hisszük, hogy az ő halálában és vérében megtisztultunk és ő feltámaszt bennüket az utolsó napon ebben a testben, melyben most élünk. És van reménységünk, hogy elnyerjük majd jócselekedeteink jutalmát vagy bűneinkért az örök kínszenvedés büntetését. Ezt olvasd, ezt hidd, ezt tartsd meg, e hitnek rendeld alá lelkedet és életet nyersz és jutalmat Krisztustól.

Ugyanezt tanította egyébként boldog Damasussal és Athanasiussal együtt Szent Péter, alexandriai püspök, amint könnyen kivehető a Trip. Hist. 7. könyvének 37. és 8. könyvének 14. fejezetéből.

Minthogy pedig mi mindnyájan ezen a hiten és valláson vagyunk, reméljük, hogy bennünket mindenki nem eretnekeknek, hanem katholikusoknak és keresztyéneknek fog tartani.