MONOSTORI �VA UT�SZ�

„Visszaszor�tanak, h�tr�bb, egyre h�tr�bb, �s amit hagynak, egyre kevesebb.

H�t vesd meg l�bad, ott, ahol meg�llhatsz,

S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet,

Szikr�t a tûzbõl, cseppet a foly�b�l,

A t�red�ket elt�rt mondatokb�l,

Minden megmaradt �rva keveset:

Ahogy lehet…

V�dd azt a talpalatnyi telkedet,

Cser�pkancs�dat �s tûzhelyedet,

Utols� darab sz�raz kenyered!

De azt azt�n foggal, t�z k�r�mmel,

D�moni d�hvel �s õr�lt �r�mmel –

Ahogy lehet…

Ahogy lehet…”

Rem�nyik S�ndor gondolatai jutottak elõsz�r eszembe akkor, amikor felk�rtek az ut�sz� meg�r�s�ra.

V�giggondoltam azt az idõt, amelyet az anyaggyûjt�ssel t�lt�ttem, eml�keimben visszat�rtek a csal�dok, a besz�lgetõt�rsak. Mindaz az �rzelemvil�g, amely a munkafolyamatot v�gigk�s�rte.

Ha visszagondolok iskolai �veimre, bizony, hi�nyos, n�mely helyen szakad�kos tud�s az eny�m. Az 1948-as felvid�ki kitelep�t�sekrõl tal�n �rintõlegesen, a kor�bbi �vek csehorsz�gi deport�l�sair�l m�g annyit sem halottam. S ha erre a nemes munk�ra nem k�rnek fel, tal�n a mai napig is csak sejt�seim maradnak errõl az idõszakr�l.

A k�nyv gondolat�nak megsz�let�sekor m�g nem tudtam, hogy mit ind�tunk el. Nem �reztem �t, hogy ez a munka sz�p lassan beleiv�dik a mindennapjaimba, s szinte �letform�v� v�lik. Azt mondj�k, hogy az erd�lyi emberek magyars�ga p�ldamutat�. Aki igazi magyar viseleteket, hagyom�nyokat �s sz�lõf�ldszeretetet akar megismerni, annak felt�tlen el kell l�togatnia Erd�lybe. Tal�n nem is kell olyan messzire utaznunk, hiszen itt, a szomsz�dos Felvid�ken is hasonl� a helyzet. T�bb, szem�lyes besz�lget�st k�sz�tettem, sz�mos csal�dot, szem�lyis�get ismerhettem meg, mindegyik�kben k�z�s volt a sz�lõf�ld szeretete, az õsi f�ld megbecs�l�se �s hagyom�nyaik mai napig tart� �pol�sa.

Egy kicsit mindig irigykedem az õsi gy�kerekkel b�r�, hagyom�nyokkal rendelkezõ csal�dokra. Ha visszatekintek saj�t csal�domra, sajnos mindezt �n nem tudom elmondani. D�dsz�leim osztr�k, cseh �s lengyel õseik mellett mind�ssze egyetlen sz�lon k�tõdtek csup�n a magyar f�ldh�z. Csal�dunk vegyes volta miatt hagyom�nyaink is szerte�gaz�ak. Nem tudom elmondani, hogy sz�psz�leimig visszamenõleg mi�nk volt egy f�ld, hogy a nagysz�leink �ltal fel�p�tett h�zat kellett odahagyni, s kedves halottaim sem egy helyhez fûznek. Ennek ellen�re m�lyen �t�reztem minden alkalommal az elmondott, s meg�lt f�jdalmakat, melyet besz�lõt�rsaim �jra �t�reztek. Minden csal�d, minden szem�ly t�rt�nete egyedi �s a maga nem�ben k�l�nleges. A kitelep�t�seket, deport�l�sokat mindenki saj�t maga �lte �t, a saj�t sors�t �rezte a legtragikusabbnak, ami term�szetesen �rthetõ is. �m minden visszaeml�kez�sben k�z�s, hogy a mai napig neh�z �s f�j� gondolatokat ind�t el.

Nem gondoltam arra, hogy a k�nyv v�g�n egy �sszefoglal�st kell �rjak mindarr�l, amit elõttem m�r bizony�ra v�gigolvastak. A t�rt�netek mindegyike mag��rt besz�l, s a maga m�dj�n mind szomor� �s f�jdalmas.

Neh�z napok, �vek s �vtizedek �llnak e t�rt�n�sek m�g�tt, melyet meg kell tanulnunk becs�ln�nk.

Ebben az �vben Het�ny k�zs�gbõl elsz�rmazott, illetve otthon maradt csal�dtagokat kerestem meg szem�lyesen. Megismerkedtem egy telep�l�s mindennapjaival, lak�ival, szok�saikkal. Mindegy az, hogy 212 a vil�g melyik t�j�n �lnek, szinte minden csal�dban het�nyi konyhab�tor, toled�, vagy kapu k�sz�nt r�m.

R�gi �teleket k�stoltam, hagyom�nyokkal ismerkedtem. Lenyûg�z�tt, hogy besz�lgetõt�rsaim minden mozdulat�ban a sz�lõf�ld, Het�ny k�sz�nt vissza. Nagy sajn�latomra nem tudom, hogy sz�leim unokatestv�rei hol vannak, kik õk, mit csin�lnak, s azt sem, hogy vajon ismernek-e engem. A felvid�ken m�g a nagysz�lõk unokatestv�reit is k�zelrõl ismerik. Nem sorvadtak el a csal�di kapcsolatok. A mindennapos munka mellett a ma oly sokat emlegetett rohan� vil�gban is fontosnak, meghat�roz�nak tartj�k csal�di kapcsolataikat. Rendszeresen hazaj�rnak rokonaikhoz, bar�taikhoz, el nem feledett halottaikhoz. �gy �rzem mindez p�ldak�nt �llhat elõttem s a mai magyar t�rsadalom elõtt is. Javaslom minden kedves olvas�nak, hogy szem�lyes tapasztalatokat is szerezzen, b�tran keresse fel rokonai s ismerõsei k�r�ben azokat, akik �t�lt�k ezeket a neh�z �veket. Besz�lgess�nk, tal�lkozzunk t�bbet. Ismertess�k meg gyermekeinkkel a t�nyeket, adjuk kez�kbe ezeket a k�nyveket �s becs�lj�k meg jobban ezeket az embereket.

Meg�rdemlik. Tal�n, egyszer esz�be jut a „nagyvil�gnak” is fejet hajtani e hõs�k elõtt. Tal�n nem lesz t�l k�sõn. 213