70. SZERENCSS MAGDOLNA EGY NYKVRKONYI CSALD CSEHORSZGI DEPORTLSA
SZERENCSS MAGDOLNA EGY NYKVRKONYI CSALD CSEHORSZGI
DEPORTLSA
A trtnet felidzsben csaldom igazi meslõjre, nagyapmra, az õ emlkeire hagyatkozom: 1898. prilis 16-n szletett, s 1996. oktber 19-n, 98 vesen halt meg. Jllehet rossz lomknt emlegette a kitelepts veit, de gyûllet s harag nlkl tudott ezekrõl az vekrõl meslni. A rgiekrõl, az õskrõl emlkezni, polni s õrizni emlkket – hagyomnytisztelet s tudsunk gyaraptsa. Az elõdk letnek bemutatsa olyan, akr a faragott kpekkel dsztett, pomps szkelykapu, amelyen t az ember az ott lõk vilgt, lett s a helysznt mindennl jobban megismerheti, betekintst nyerhet a mlt mlyebb titkaiba. (...)
Anyai gon a csaldom a Szab vezetknevet viseli. A Csallkz szvben, Nykvrkony kzsgben lnk, mely kzsg a Dunaszerdahelyi jrshoz tartozik. Egyike voltunk azon szegny csaldoknak, ahol egyszerû, dolgos, becsletes emberknt ltek, ahol nagy kincsnek szmtott egy –egy csaldi fnykp is, mivel az let apr – cseprõ pillanatainak megõrzsre mr nem jutott az anyagi fedezetbõl. Nagyon rltem annak, hogy a plbniai hivatalban rtalltam ddnagyapm keresztlevelre, majd a ksõbbi gyûjtseim sorn az õ cseldknyvnek egy kis tredkre is.
Ddszleimet, nagyapm elmondsa alapjn a nyomorsg hozta a Dunaszerdahely mellett fekvõ Sikabony kzsgbõl Nykvrkonyba. A falu gazdasgi ipart ebben az idõben Pfeifer Mtys ltal alaptott szeszgyr s malom kpezte. Ma mr sem a szeszgyr, sem a malom nem mûkdik. Az pletek jelenleg az Elektrosvit zemhez tartoznak.
Ddszleim hzassgbl t gyermek szletett. Istvn 1896-ban, Bla 1898-ban (õ az n nagyapm), Matild 1905-ben, Imre 1907-ben s Jzsef 1915-ben.
Nagyapm, Szab Bla msodik gyerekknt 1898. prilis 16-n szletett. Csak 6 elemi osztlyt jrt, pedig szeretett volna tanulni. Gyerekknt gyomllt, disznkat õrztt, repcekalszt szedett. A fizetsge egy korona volt. Legnyknt, 1915-ben a mr emltett szeszgyrba kerlt. Lovaskocsikkal, nagy hordkban Dunaszerdahelyre szlltotta a szeszt, amelyet vagonokban szlltottak tovbb finomtsra. Vrkonyon csak fõztk a szeszt. Az urasgnak tizenkt pr lova volt, gy mindig hat kocsi llt kszenltben. (...)
Nagyapm 1926. jnius 12-n, 28 ves korban nõslt. Az eskvõ egyszerû, szegnyes volt. Felesge, nagyanym Fodor Vilma, 1903. prilis 13-n szletett, a hzassgktskor huszonhrom ves volt.
A nagyszleim Falurtre kerltek. Ez Vrkony klterlete, amely egy major, affle urasgi terlet. Falurt ma is ltezik. A terletn istllk voltak, gazdasgi udvarral. Cseldhzak adtak otthont az itt szolgl egyszerû embereknek.
Nagyszleim hzassgbl ht gyermek szletett. A testvrek kzl Bla nagybtym 1975-ben hunyt el, Jlia nagynnm pedig fiatalon 1988-ban halt meg. A tbbi testvr a korukhoz kpest viszonylag j egszsgben lik mindennapjaikat csaldjaikkal egytt.
Falurtre 1929-ben kerlt a Trinka nevezetû morva csald. A gazdasg irnytst, mint j tulajdonosok a Trinka csald – Trinka gazda, felesge, anysa s a gazda testvre – vette t. Nagyapm az j telepesnl dolgozott. A gazda a „hatalom“ tvtele utn visszatrt Morvaorszgba, csak a htvgket tlttte a falurti birtokon. A gazdasg irnytst gy a szigor anys vette a kezbe.
Papa gy emlkezett vissza ezekre az idõkre: „Minden vasrnap mentem az anyssal krtra, gy mindig lemaradtam a vasrnapi ebdrõl. A gazdt vasrnaponknt, lovaskocsival kellett bevinni Dunaszerdahelyre, a vastllomsra. gy tudni, hogy Brnnben lakott. t koronban voltunk megegyezve a fuvarrt, de tbbszr elõfordult, hogy nem volt pnze, ilyenkor a „legkzelebb”-el vagy a „majd megadommal” fizetett ki, mely gret sosem teljeslt.
Nagyapm pereskedett is Trinkval. Egy alkalommal a gazda megparancsolta neki – mindez az arats ideje alatt trtnt –, hogy hordja fel a gabont a padlsra. Mivel a hzban nem volt lskamra, gy a padls lett minden clra felhasznlva. A liszttõl kezdve, mindenfle lelmiszer, hasznlati cikkek stb. minden 209 a padlson volt. Az udvaron azonban volt egy fszer, ami szerszmoknak szolglt, de az legtbbszr resen llt. Papa azt javasolta a gazdnak, hogy õ inkbb elõszr lehurcoln a padlson lvõ holmikat.
A gazda a szegny ember megjegyzst, tancst srtsnek vette. A gabona is felkerlt a padlsra, de mivel a laks gerendja gyenge volt, gy a gerenda a padls tartalmt nem tudta megtartani. Ekkor kldte el Trinka gazda nagyapmat, mindenfle vgkielgts nlkl. Pereskeds tjn a dunaszerdahelyi brsgon papk pert nyertek, de a pozsonyi brsgon mr vesztettek. Szegnyek voltunk, Trinka pedig gazdag – mondogatta tbbszr is nagyapm.
A gyerekek sokat segtettek a hz krli munkban s a gazdasgban is. Vets elõtt kukoricacsutkt szedtek, a gabonbl a mcsonyt hztk ki. A kemence fûtshez rõzst gyûjtttek. A lnyok elsõsorban a libk õrzsbõl, psztorkodsbl vettk ki a rszket. Csibknl, Bognr Pistknl õriztk a libkat.
A fizetsg egy szezonra egy pr szandl vagy esetleg egy kartonruha volt. A ruhanemû nagyon nagy kincs volt a csaldban, a lbbeli gyszintn. A ruht szksg szerint az egyik felvette, a msik levetette, a lbbelit is mindig az hzta fel, akinek a legnagyobb szksge volt r. Nem szmtott, ha a gyerek „ laftatott a felvett cipõben.
1935-tõl nagyapm Stribrni Pavol morva gazdhoz kerlt, ahol cseldknt dolgozott. Stribrni igazi nagyrnak tartotta magt a faluban. Amolyan kiskirlyknt vlt ismertt. A hatalmt, a tekintlyt sokszor s sok helyen meg is mutatta. Papa a kvetkezõ szavakkal jellemezte õt: gazember volt s bujtogat.
Ugyanis a nla dolgozott cseldeket egyms ellen tudta usztani. Megkrte vagy megparancsolta az egyik cseldnek, hogy rulkodjon a msikra, a msik a harmadikra .....s gy tovbb. Ennek kvetkeztben a mlt bntetsek elengedhetetlenek voltak. Papnak is, a napirendi teendõin kvl hasonl bujtogat munkt kellett volna vllalnia, aminek azonban õ nem tett eleget. Nagyapm meg volt gyõzõdve arrl, hogy hasonl sors trsai, akik szintn becsletesen dolgoztak, csak ldozatokk vltak a gazda irnytsa alatt. Papa tbbszr kapott fenyegetst Stribrnitl, hogy õ majd megmutatja papnak s a csaldjnak is, hogy ki az r. 1938-ban, Magyarorszghoz val visszacsatolst kvetõen, a morva telepesek elmennek a falubl, gy Stribrni is. Stribrni a birtokt egy Gelb nevezetû zsidnak adta ki brbe, akitõl a helyi parasztok „felfogtk” a birtokot megmûvelsre.
1945-ben visszajttek a morvk, gy termszetesen Stribrni is. Visszavette a birtokt, vele egytt a cseldsget is kvetelte. Nagyapm ellenszeglt, nem akart a morva telepesnek dolgozni. Ennek tbb kvetkezmnye is lett. Stribrni a falurti tartzkodst megszûntette. Egy zvegyasszony, Borbly Rudolfn fogadta be a papkat. Gyermektelen, jsgos asszony volt. A Stribrni-eset legkemnyebb kvetkezmnye a csehorszgi kitelepts volt, amelyrõl papa meg volt gyõzõdve, hogy ezt a morva gazdnak ksznhette. Mindent el tudott intzni s mindig vghez vitte az akaratt.
Bosszbl tette – mondogatta sokszor nagyapm.
A vrkonyi csaldok csehorszgi kiteleptsre 1946 decemberben kerlt sor. A kocsma helyisgben adta t a br a kiteleptsi vgzst. Papa gy emlkezett vissza erre a napra: „Amikor a kocsmbl kijttem, szrevettem, hogy a morva gazda nem messze a kocsmtl, egy szekren l. Gondoltam magamban: taln arra vrsz, hogy knyrgni fogok? Egy szt sem szltam hozz, sz nlkl elmentem mellette.
gy vittek el Csehorszgba, mint egy hbors bûnst” – rzkenylt el nagyapm. A kitelepts helye: Klèany, egy szak-csehorszgi falucska Prga fltt. A papa ekkor negyvennyolc, a mama pedig negyvenhrom ves volt. A ht gyermek kzl Bla volt a legidõsebb a maga tizenkilenc vvel, Jzsef pedig a legkisebb, alig mlt hrom ves. Papk Csehorszgba val kiteleptse sokakat megrendtett a faluban. zvegy Borbly Rudolfn el is akarta ksrni a csaldot Csehorszgba.
A csehorszgi knyszermunka-szolglat 1946 decemberben vette a kezdett. A nagyszleim s a csald kevs holmival, szegnyes lelmiszerkszlettel indult el az idegen, ismeretlen orszg fel. Karcsony elõtti napon, a dlutni rkban rkezett meg a vonat a vgllomsra. Az jszakt a csald a vagonban tlttte. Msnap reggel jttek a cseh gazdk, hogy vlasszanak maguknak a kiteleptett csaldok kzl.
Papkhoz elõszr a feltûnõ ltzkdsvel kitûnõ, piros nyakkendõs frfi ment oda. Meglepetskre, magyarul beszlt hozzjuk. Egy prgai gyrba akarta õket vinni, de az ottani munkahivatal ebbe nem egyezett bele. Papkat egy nagybirtokra osztottk be Klèanyba.
Hat szobs cseldhzban lettek elszllsolva, ahol egy szobt kaptak. A szomszd szobban egy ruszin csald lakott, akik a kommunizmus elõl menekltek. A tbbi szobban szlovk csaldok laktak.
Szerencsre a hz laki bkessgben ltek. Papk a ruszin csalddal j bartsgban voltak. 210 Papa az egyik estre gy emlkezett vissza: „Otthonrl hoztunk magunkkal kukoricalisztet, melybõl a mama finom kukoricakst ksztett. Megknltuk a ruszin csaldot is. Nagyon boldogok voltak. Viszonzsul a kvetkezõ napokban õk is meghvtak bennnket vendgsgbe, egy kvra. Nagy srs poharakba adtk a kvt, mely szinte nylt a sok cukortl, melyet a marha- s cukorrpa betakartsa utn kaptak.“
A gyerekek kzl a nagyok – Bla, Lszl s Mria – a papval egytt a gazdasgban dolgoztak. Ilona s Erzsbet – az desanym – cseh iskolba jrtak, a kt legkisebb a mamval volt. A lnyoknak furcsa volt a cseh iskola a magyar nyelvû iskola utn. Mivel egyltaln nem rtettk a szveget, sokszor lettek bntetsbõl killtva, mivel nem tudtk a szveget olvasni. A cseh gyerekek jkat nevetgltek, szrakoztak rajtuk. Az elsõ vben egyikket sem tudtk osztlyozni, csak a kvetkezõ vben. Viszont a kvetkezõ vben a lnyok mr egszen jl beszltk a cseh nyelvet, sõt be is tudtak illeszkedni a cseh iskola letbe.
A tantra – a nevre mr nem emlkeznek – ma is szeretettel gondolnak. Megjegyzem, hogy desanym rosszul beszli a cseh nyelvet, de a mai napig sok szlovk sz helyett a cseh kifejezseket hasznlja.
Csehorszgban papk gyintzõje s tulajdonkppen a gazdjuk is egy bizonyos Pravec vezetknevû ember volt. Kellemetlen ember hrben llt, kemnyen dolgoztatta az embereit. Nem nzte j szemmel azt, hogy a gyereklnyok az iskoln kvl csak a mamnak segtenek a hz krl. gy desanymnak is tizenhrom vesen a gazdasgban kellett dolgoznia. desanym itt erõltette meg a lbt, opercira is sor kerlt, melyet Prgban vgeztek el. desanym a disznk etetsnl segtett. A nehz moslkkal teli kannkat a hossz istllban hordta szt, amitõl lba megbetegedett.
Vannak, akikre nagyon szvesen gondolnak a csaldtagjaim: gy pldul a falu orvosra, dr. Klesrra, aki a szomszdos faluban lakott, de rengeteget tett a betegei rdekben. Tovbb egy bizonyos Tkli rra s a felesgre, akik a faluban ltek. Nem volt csaldjuk. Tklinek volt egy kis autja, mellyel desanymat hordta Prgba kezelsre, az operci utn pedig ktzsre, ellenõrzsre. Nagyon segtõksz s jsgos volt. Papnak a vele trtnõ elsõ tallkozs kiss humoros volt, ugyanis Tkli alacsony emberke volt, kicsi, rvid lbakkal, gy a felesge cipõjt szokta viselni. Magassark cipõt hordott, hogy magasabbnak lsson. A csaldunk lassacskn beilleszkedett az idegen falu letbe. Szerettk õket a falubeliek. A kt felnõtt nagybtym a szabad idejkben mr elmentek moziba, mely a szomszdos kzsgben mûkdtt.
Klèanyban tbb magyar nemzetisgû csald is lakott. Ezek a csaldok fõleg a gtai jrsbl lettek kiteleptve. Ide kerlt pldul a Klai s a Pintr csald.
Az 1949-es v a kiteleptett csaldok szmra sordntõ fordulatot hozott. Ebben az vben jtt ki az a rendelet, melynek rtelmben az elhurcolt s kiteleptett csaldok hazatrhettek az otthonukba. Nagy volt az rm, mindenki lzasan figyelte a fejlemnyeket. Aki maradni akart, az maradhatott. A falubl Vgh Rudolf maradt ott a csaldjval. Egy negatvumot is megemltett nagyapm: amikor a falubeli B. maradni akart, a cseh gazda szinte rlt, hogy meg tudta õt gyõzni a hazatrsrõl, mert Both munkja egsz idõ alatt semmit sem rt.
A kiteleptettek szmra nagyon nagy volt az rm, amikor a pride¾ovac vmer – vagyis a kiteleptsi vgzs rvnyt vesztette, s a csaldok a hazatrsket terveztk. 1949-ben a cseh gazdasg nagyapm szmra egy dokumentumot lltott ki, mely igazolja, hogy 1946. december 26- tl 1949. mrcius 15-ig Klèanyban dolgozott, az ottani gazdasgban. A gazdasg vezetõsge lerta, hogy tevkeny, becsletes s igyekvõ volt nagyapm. A tovbbiakban a legjobbakat kvntk neki.
A prgai Jrsi Munkavdelmi Hivatal 1949. februr 7-n kelt levlben kzlte papkkal a hazainduls idõpontjt: 1949. mrcius 7-n az 51-es transzporttal, a Praha–Libeò llomsrl indultak vissza.
A hazatrs gondolata nagy rmmel tlttte el a csaldot, mg akkor is, ha tudtk, hogy Vrkonyon, illetve Nykvrkonyban nem lesz hova mennik. A hazatrs utn Nykre kerltek, a Feldmr zsid csald reg hzba, mely hzat ksõbb Vgh Lszl vsrolta meg. Ebben az idõben mr alakultak a szvetkezetek, melynek tagja lett nagyapm is, s egszen a nyugdjas vekig a helyi szvetkezet alkalmazottja volt. Mint a bevezetõben mr emltettem, sem nagyapm, sem a csaldom lelkben, szvben senki s semmi irnt nincs ellensgeskeds vagy gyûllet. 211
|