KECSK�S L�SZL�N� BAZS�NT MARGIT NEH�Z �VEK. VISSZAEML�KEZ�S F�RJEMRE, KECSK�S L�SZL�RA

Eml�kez�seimet Ny�rõ Krisztina tan�rnõnek a Limes foly�iratban Sz�mûzet�sben. Visszaeml�kez�sek a „hontalans�g �veire”c�mmel megjelent tanulm�ny�b�l vett r�szlettel szeretn�m bevezetni: „A m�sodik vil�gh�bor� ut�n t�bb ezer csehszlov�kiai magyar ker�lt �rtatlanul a v�dlottak padj�ra.

Erre a sorsra jutott Kecsk�s L�szl� is, akit az SZNT 1945/33-as sz�m� rendelet�nek 3. paragrafusa alapj�n nyilv�n�tottak h�bor�s bûn�ss�. Egy �vi szabads�gveszt�sre �s ingatlanvagyona elkobz�s�ra �t�lt�k. A b�rt�nb�ntet�s let�lt�se ut�n, 1946 okt�ber�ben telep�lt �t Magyarorsz�gra. Elbesz�l�se �s a megõrz�tt dokumentumok alapj�n pontos k�pet kapunk �let�nek errõl a szakasz�r�l.

Kecsk�s L�szl� 1913. szeptember 7-�n sz�letett Kom�romnak abban a v�rosr�sz�ben, amely ma Szlov�ki�hoz tartozik. 1935-ig v�rosi tisztviselõk�nt dolgozott, majd 1935–1938 k�z�tt katonai szolg�latot teljes�tett a csehszlov�k hadseregben. A m�sodik vil�gh�bor� kit�r�sekor azonban m�r a magyar hadseregben tal�lta mag�t. A h�bor� v�g�t Èaslavban (Csehorsz�g) �lte meg alakulat�val. Itt kapcsolatot teremtettek a cseh f�ldalatti szervezet tagjaival. A kapcsolatnak egy meg�llapod�s lett az eredm�nye: �tadj�k fegyvereiket, cser�be a cseh f�ldalatti szervezet tagjai �g�retet tettek, ha v�ge lesz a h�bor�nak, ki�llnak mellett�k.

A n�met csapatok visszavonul�sa ut�n lehetõs�get kaptak arra, hogy bel�pjenek a megalakul� �j csehszlov�k hadseregbe. Kecsk�s L�szl� is bel�pett, alhadnagyi rendfokozat�t elismert�k. �lelmiszerjegyeket, lak�sutalv�nyt kapott. Az �tl�p�s ut�ni negyedik napon azonban j�tt a parancsnokuk, �s bocs�natk�rõen mondta: „�n�k nem lehetnek a csehszlov�k hadsereg tagjai, mert magyarok.” „Ekkor tapasztaltam elõsz�r a magyar voltom miatti h�tr�nyos megk�l�nb�ztet�st” – mondta Kecsk�s L�szl�.

Amint helyre�llt a k�zleked�s a cseh �s a szlov�k orsz�gr�szek k�z�tt, hazat�rtek. Erre 1945. j�nius 30-�n ker�lt sor. A hazat�r�s pillanat�ra �gy eml�kszik vissza Kecsk�s L�szl�: „Verekny�n�l ki kellett sz�llnunk a vonatb�l, mert a vereknyei h�d fel volt robbantva. Sz�ks�gh�don kelt�nk �t a Kis-Dun�n. A h�don szembej�tt velem az �desap�m. Boldogan �lelt�k egym�st. De az �r�m percei ut�n az elsõ szava ez volt: ‘Fiam! Menj vissza! Kom�romban mindenkit lecsuknak.’ A lelkiismeretem tiszta – mondtam �desap�mnak – , s b�rmi lesz is, hazat�rek.”

Hazat�r�se ut�n n�h�ny nappal egy j�akar�ja – Berzener Art�r – feljelentette. A kom�romi b�rt�nbe ker�lt, majd kitett�k az intern�l�t�borba. Az intern�l�t�borb�l k�l�nb�zõ munk�kra vitt�k õket: szenet hordani, s�t t�rni, a pontonb�l vizet merni (megtelt v�zzel). Orosz katon�k k�s�rt�k õket mindenhova g�ppisztollyal. Az egyik legeml�kezetesebb munka a haj�pucol�s volt: „A kik�tõben volt egy els�llyedt haj�, tele v�gottbors�val. A haj�t kiemelt�k, a bors�t pedig nek�nk kellett eltakar�tanunk. Rekkenõ hõs�g volt. A bors� m�r erjed�snek indult. F�rtelmes b�d�s volt. De le kellett menn�nk, kilap�toltuk a fed�lzetre, onnan pedig a Dun�ba. H�rom h�tig nem lehetett a k�zel�nkbe j�nni, olyan b�d�sek voltunk.”

Az intern�l�t�borb�l Pozsonyba vitt�k az orosz NKVD-hez, k�t h�napot t�lt�tt ott. Naponta nyolc �r�t hallgatt�k ki: d�lut�n �s �jjel n�gy-n�gy �r�t. Innen �tker�lt egy m�sik pozsonyi b�rt�nbe, ahol f�l �vet t�lt�tt. Majd 1946. m�rcius 15-�n visszavitt�k a kom�romi b�rt�nbe. H�vatta az �gy�sz, �s megk�rdezte, hogy tulajdonk�ppen mi�rt is van õ lecsukva. Ezt Kecsk�s L�szl� sem tudta megmondani, de panaszt tett, hogy m�r r�g�ta itt van, �s m�g ki sem hallgatt�k. Az �gy�sz kihallgatta, �s megtette a v�diratot: „V�dat emelek Kecsk�s L�szl�, a magyar fasiszta megsz�ll� hadsereg tartal�kos hadnagya ellen, aki 1940–1945 k�z�tt buzg�n teljes�tett h�rszerzõ szolg�latot a magyar fasiszta megsz�ll�k r�sz�re.”

Az �t�letet 1946. j�lius 17-�n hirdett�k ki. A Kom�rn�i J�r�si N�pb�r�s�g a v�dlottat bûn�snek nyilv�n�totta a SZNT 1945/33. sz�m� rendelet�nek 3. paragrafusa alapj�n. A bûn ez volt: „Mint a magyar hadsereg tartal�kos tisztje a kom�romi katonai parancsnoks�g h�rszerz�si oszt�ly�n 1940–1945 k�z�tt h�rszerz�si tev�kenys�get folytatott, ezenk�v�l tolm�csolt is. Seg�ts�get ny�jtott a fasiszta megsz�ll�k �s az itthoni �rul�k tev�kenys�g�hez azzal a sz�nd�kkal, hogy seg�tsen a n�met vezet�snek, �s �rtson a Szovjetuni� �s sz�vets�gesei katonai t�rekv�seinek. Ezzel a tett�vel a SZNT 1945/33. sz�m� rendelet�nek �rtelm�ben kollabor�nss� v�lt.” 204

A b�r�s�g a v�dlottat egy �vi szabads�gveszt�sre �t�lte, �t �vre meg eltiltott�k polg�ri jogait�l.

Mell�kb�ntet�sk�nt pedig �sszes ing� �s ingatlan vagyona elkobz�s�ra �t�lt�k. A b�ntet�sbe besz�m�tott a vizsg�lati fogs�gban let�lt�tt idõ (1945. j�lius 5–1946. j�lius 17-ig). Enyh�tõ k�r�lm�nynek sz�m�tott az, hogy Èaslavban fegyvert �s lõszert juttatott a cseh felkelõknek, tov�bb� az, hogy gondoskodnia kellett csal�dja eltart�s�r�l. Az elbocs�t� lev�l ezt tartalmazta: „A J�r�si N�pi B�r�s�g 1946. augusztus 2-i rendelete alapj�n a mai napon 12 �rakor szabadon bocs�tja.”

A szabadul�s ut�n a v�rosh�z�ra nem mehetett vissza dolgozni. N�h�ny h�napig seg�dmunk�t v�gzett.

K�zben �zenetet kapott D�l-Kom�romb�l, hogy az ottani v�rosh�z�n mindig van hely sz�m�ra. Elhat�rozta, hogy �tk�lt�zik Magyarorsz�gra. Ehhez az is hozz�j�rult, hogy idõk�zben megkapta az �gynevezett „feh�rlapot”, amelybõl megtudta, hogy a kitelep�t�sre kijel�ltek n�vjegyz�k�ben szerepel.

Feles�ge sz�lei D�l-Kom�romban �ltek, ez�rt is tûnt a legjobb megold�snak az, hogy �tk�lt�znek Magyarorsz�gra, �s nem v�rj�k meg a szervezett �ttelep�t�st. (...)

A tov�bbiakr�l �gy sz�mol be Kecsk�s L�szl�: „A k�rv�nyt bar�tom vitte v�lem�nyez�sre a csendõrs�gre. A csendõrs�g hozz�j�rult feles�gem �s k�t l�nyom kitelep�l�s�hez, de csak 50 kilogrammos csomaggal.

Arra hivatkoztak, hogy �n vagyonelkobz�sra lettem �t�lve. A bar�tom elhozta az enged�lyt, �s iratt�rba s�llyesztette. A koll�g�j�nak pedig csak annyit mondott, hogy a csendõrs�g hozz�j�rult a kitelep�t�shez.” �gy siker�lt feles�g�nek minden ing�s�got �tvinni a hat�ron.

A vagyont�rgyakr�l m�r az utaz�s elõtt pontos lelt�rt kellett k�sz�teni. 1946. okt�ber 10-�n az illet�kes hivatal igazolta, hogy a felsorolt vagyont�rgyak val�ban nevezett (Bazs�nt Margit) tulajdon�t k�pezik, nem sz�rmaznak zsid� vagy m�s idegen eredetû tulajdonb�l. A hat�r�tl�p�sre 1946. okt�ber 19- �n ker�lt sor. Kecsk�s L�szl� n�h�ny nappal k�sõbb k�vette csal�dj�t. „Mindenk�ppen az volt a tervem, hogy �tj�v�k Magyarorsz�gra. Ha megkapom az alkalmi �tilapot, azzal j�v�k �t, �s nem megyek vissza.

Ha nem siker�l, jelentkezem. Akkor k�sz�lt ugyanis a vas�ti h�d, �ppen festett�k. Gondoltam, fogom a v�dr�t meg az ecsetet, �s sz�pen �ts�t�lok a h�don. Ha ez nem siker�l, akkor �t�szom a Dun�t.”

Erre azonban nem ker�lt sor, mert megkapta az alkalmi �tlevelet. 1946. okt�ber 24-�n kelt �t a hat�ron. Azonnal jelentkezett a Magyar �llamrendõrs�g kom�romi hat�rrend�szeti kapit�nys�g�n. Itt egy igazol�st �ll�tottak ki r�sz�re: „Igazolom Kecsk�s L�szl� magyar �llampolg�r, aki a n�la l�võ iratok szerint Kom�romban, 1913. szeptember 7-�n sz�letett, v�rosi tisztviselõ volt, Kom�rno, Gutenberg u. 13., a csehszlov�k rendõri hat�s�gok volt lak�hely�rõl kiutas�tott�k, �s f. h� 24-�n a hat�r �tl�p�s�re k�nyszer�tett�k. Nevezett Kom�romban ap�s�n�l, Igm�ndi �t 33. sz�m alatt fog letelepedni, �s a v�rosi rendõrkapit�nys�gon szem�lyesen jelentkezni k�teles. Vele egy�tt van: Feles�g, Bazs�nt Margit 1920. , gyermekei: �gnes 1942., J�lia 1945.”

Az �let az „�j haz�ban” nehezen indult. Any�sa testv�r�n�l �r�tettek ki nekik egy szob�t, oda k�lt�ztek be. B�toraik nagy r�sze rakt�rba ker�lt. Munk�t nem tudott azonnal v�llalni, mert ehhez h�rom igazol�bizotts�g enged�lye kellett (v�rosi, megyei, bel�gyminiszt�riumi). Ap�s�hoz, aki hentes �s m�sz�ros volt, szegõd�tt inasnak. 35 �ves volt, amikor megszerezte a mesterlevelet. Ezut�n kapta meg a bizotts�gok igazol�s�t, hogy a v�rosh�z�n munk�t v�llalhat. A szer�ny fizet�sbõl n�gytag� csal�dr�l kellett gondoskodnia.

1947 v�g�n �rtes�t�st kaptak a Magyar �ttelep�t�si Korm�nybizotts�g statisztikai �gycsoportj�t�l: „�rtes�tem, hogy az 1946. �vi XV. tc-be iktatott magyar–csehszlov�k lakoss�gcser�rõl sz�l� Egyezm�ny V. cikke alapj�n Csehszlov�ki�b�l Kom�rom k�zs�g n�vjegyz�k�nek 107–110. t�telsz�ma alatt Magyarorsz�gra val� �ttelep�t�sre kijel�ltek k�z�tt szerepel, �s �gy magyar–csehszlov�k Vegyesbizotts�g �ltal f. �v okt�ber 22-�n hozott 47. sz. V�ghat�rozat �rtelm�ben a rendes �ttelep�lõk sz�m�ba besz�m�that�. A 47. sz�m� V�ghat�rozat biztos�tja besz�m�tottak r�sz�re mindazokat a jogokat �s kedvezm�nyeket, amelyek az Egyezm�nybõl kifoly�lag az int�zm�nyes �ttelep�lõket megilletik…, visszahagyott ing�s�gai�rt ideiglenesen visszat�rhet, a h�trahagyott ingatlanvagyon�nak �ssze�r�s�ra sor ker�l, �s teljes vagyoni k�rtalan�t�sban r�szes�l.”

Az �rtes�t�shez egy k�rdõ�vet csatoltak, ezen kellett felt�ntetni a h�trahagyott javakat. Ezek: �szak-Kom�romban Gutenberg u. 13. alatt lak�h�z �s kert (2 szoba, 1 konyha, 1 elõszoba, 1 �l�skamra), bet�t a Szlov�k Bank kom�romi fi�kj�n�l. �rt�ke 1750 korona. A k�rdõ�vet kit�lt�tt�k, �s visszak�ldt�k. Minim�lis k�rtalan�t�sban r�szes�ltek, azonban a b�rt�nben t�lt�tt 13 h�nap�rt, a megal�ztat�s�rt, l�tbizonytalans�g�rt sem k�rp�tolhatja senki �s semmi.”* * Ny�rõ Krisztina: Sz�mûzet�sben. Visszaeml�kez�sek a „hontalans�g �veire”. Limes 1995. 1–2, 18–20. 205

Kecsk�s L�szl�t egy �szak-kom�romi b�lon ismertem meg, k�zvetlen�l a Felvid�k visszacsatol�sa ut�n, 1938-ban. Le�rhatatlan boldogs�g volt az anyaorsz�gi magyarok �s a felvid�ki magyarok tal�lkoz�sa!

A Dun�t �t�velõ h�d olyan volt az ember�radatt�l, mint egy hull�mz� folyam. A d�liek mentek �szakra, az �szakiak d�lre. Ez �gy telt h�napokon kereszt�l. Rendezv�nyek sorozata k�vette egym�st. A Korz�k�v�h�zban a Reform�tus Nõegyes�let �t�rai tead�lut�njai, az Ipartest�leti Sz�kh�zban mûkedvelõ g�rda sz�ndarabjai, t�loldalt a b�lok, mivel a visszacsatol�st farsang k�vette.

A N�dor utcai korz� szinte k�telezõ volt. Errõl egy fiatal sem akart lemaradni. Ez itt ismerked�si lehetõs�g is volt, a bar�tok bemutatt�k a bar�tnõket, �s ford�tva. P�r h�t m�lva a N�dor utc�n s�t�l�k m�r ismert�k egym�st. A b�li megismerked�s�nket Lacival ilyen s�t�k k�vett�k, �s r�videsen �t a h�don, haz�ig k�s�rt. Mi D�l-Kom�romban, az Igm�ndi �ton laktunk. Ma a Duna �ruh�z van a h�zunk hely�n. Bar�ts�gunk egyre szorosabb lett, tavaszt�l m�r rendszeresen �tj�rt hozz�nk. Egy�tt teniszezt�nk, kir�ndultunk, majd a V�gon evezt�nk, biciklizt�nk, moziba j�rtunk. 1939 nyara volt ez a sz�p �s gondtalan �let. Sajnos,

nem tartott sok�ig. A felhõk hamarosan megjelentek. Lacit beh�vt�k a katonas�ghoz Sz�kesfeh�rv�rra �tk�pz�sre. Elkezdõd�tt a katona�let.

1940. m�jus 12-�re kitûzt�k az eljegyz�s�nket. M�r minden elõk�sz�let megt�rt�nt (s�t�s, fõz�s), amikor Laci megjelent, kez�ben SAS-beh�v�val. Ez annyit jelentett, hogy a legk�zelebbi vonattal be kell vonulnia Sz�kesfeh�rv�rra. �gy azt�n a lakoma elmaradt. A szomsz�dunkban lakott az �kszer�sz, akin�l megrendelt�k a jegygyûrûket. �tment�nk �rte. A d�tum m�r bele volt v�sve. Felh�ztuk, �s addig voltunk jegyesek, m�g Lacit karonfogva kik�s�rtem az �llom�sra. �gy indult a k�z�s �let�nk.

K�rp�talj�ra ir�ny�tott�k, �s az elsõ rohamcsapatba osztott�k. Erd�ly elfoglal�s�ra k�sz�lõdtek. H�la Istennek, katonai beavatkoz�sra nem ker�lt sor. T�rgyal�asztaln�l kompromisszumot k�t�ttek. Laci szabads�gra hazaj�tt, s sz�leivel �ts�t�ltak hozz�nk l�togat�ba. Egy kellemes d�lut�nt t�lt�tt�nk egy�tt.

Tervezgett�k a j�võnket. Mikor elmentek, f�lk�s�rt�k õket a h�dra. Ott any�som meg�llt, �s azt mondta: „Gyerekek, mire v�rtok!? Mi m�r beszerezt�k a diszpenz�ci�t, csak meg kell esk�dn�t�k. Ha Laci, Isten ments! nem j�n vissza a h�bor�b�l, Margit nyugd�jat kap.” Igazat adtunk, �s eld�nt�tt�k, hogy megesk�sz�nk.

Visszafel� felz�rgett�k a varr�nõmet (mert m�r este volt), �s megrendelt�k a menyasszonyi ruh�t. Õ vette meg az anyagot is, �s egy �jszaka alatt megvarrta. Vas�rnap d�lut�n esk�dt�nk. A d�lelõtti istentiszteleten kihirdetett minket a S�ri Imre tiszteletes �r, �s d�lut�nra teli volt a templom a kom�romiakkal. M�g a szertart�s folyt, kint esett egy kis z�por, de mire a temploml�pcsõig jutottunk, verõf�nyes, sziv�rv�nyos naps�t�sn�l fogadott benn�nket a f�nyk�p�sz. (...)

A h�bor� v�g�t nagy ujjong�s, eg�sz napos harangz�g�s jelezte. Mi is boldogok voltunk, hogy h�rom h�nap ut�n v�gre j�het�nk haza. (...) Itthon minden�nk megmaradt. �r�lt�nk az otthonunknak, k�nyveinknek, Laci elj�rt a munkahely�re, a v�rosh�z�ra. A negyedik napon azt�n minden megv�ltozott. Az utc�r�l bek�s�rte egy cseh tiszt a csendõrs�gre, onn�t a fogh�zba. Az utc�nkban lakott egy fegyõr, tõle tudtam meg, hova lett Laci. Vele k�ldte haza a szem�lyes t�rgyait: kar�r�t, gyûrût, noteszt, p�nzt�rc�t.

Egyed�l volt egy z�rk�ban. Egy h�t ut�n kihelyezt�k az intern�l�t�borba. Ez a werkekben volt. Innen j�rtak el naponta dolgozni. Tõl�nk ez messze esett, de kij�rtam reggelente, hogy megtudjam, hol fognak dolgozni, mert d�lben vittem az eb�det. Augusztus v�g�n, rekkenõ hõs�gben a villanytelepen szenet lap�toltak (a V�g �s a Duna �sszefoly�s�n�l). Ide hordtam az eb�det napokon kereszt�l. Visszeres l�baim combig bef�slizva, hask�tõben, mert m�r erõs voltam terhess�gemben. Ezut�n a kish�dhoz j�rtak. A Dun�n egy haj�b�l az erjedt v�gottbors�t h�nyt�k ki. Rettenetes b�d�s volt. Ezt k�vetõen a dunai pontonh�db�l mert�k ki a vizet, mert megtelt.

Ekkor vitt�k el Lacit az oroszok. Egy teheraut� �llt meg a h�zunk elõtt �jszaka, bej�tt k�t orosz katona, �s utas�tott�k Lacit, hogy szedje �ssze az iratait. Fogalmam nem volt, hogy mire kell ez most, egy�ltal�n, mi t�rt�nik?! Akkorra m�r ap�som is ott volt a szomsz�db�l, �s k�rdezte oroszul: „Hova viszitek a fiamat?” Õ besz�lte a nyelv�ket, mert az elsõ vil�gh�bor�ban n�gy �vig raboskodott orosz hadifogs�gban, �s m�g nem felejtette el. Az egyik tiszt megveregette a v�ll�t, �s mondta: „Ne b�sulj, papa, nemsok�ra visszaj�n!” Egy sz�l ny�ri ingben, minden n�lk�l fell�pett a teherkocsira, �s elporoztak. Mi gondoltuk, tal�n kihallgat�sra viszik. Az utca v�g�n eltûntek, �s azt se tudtuk, merre tov�bb.

Teltek a napok, hetek. Semmit nem lehetett megtudni. Egyre jobban agg�dtunk. Azt�n ap�sommal elhat�roztuk, hogy elutazunk Pozsonyba, �s megkeress�k. Gyan�tottuk, hogy oda vitt�k. A v�rosban lakott egy rokonunk, Bedn�rik B�zsi, akinek a f�rje szlov�k volt. Az õ seg�ts�g�vel egy-k�t c�mhez 206 hozz�jutottunk, hogy hol kellene keresni. A legszebb villanegyedben bolyongtunk, �s mindenhova becs�ngett�nk, ahol oroszok voltak. Minden ilyen helyrõl tov�bbk�ldtek minket Pozsony m�sik v�g�be, a legt�volabbi r�szekbe. A bolondj�t j�ratt�k vel�nk! Hullaf�radtan, eredm�nytelen�l t�rt�nk vissza vend�gl�t�inkhoz.

Õk azt javasolt�k, most pihenj�k ki magunkat, �s reggel menj�nk egyenesen az orosz t�blab�r�hoz. Õ a legmagasabb f�rum, tal�n fog seg�teni.

M�snap t�nyleg siker�lt bejutni hozz�. �ri�si teremben, nagy �r�asztaln�l �lt. Be voltunk jelentve, l�that�an v�rt m�r minket. Ap�som orosz nyelven kezdte elõadni j�vetel�nk c�lj�t, de �gy belezavarodott, hogy a b�r� intett a katon�j�nak, k�ldje be a tolm�csot. Sok� ker�lt elõ, s �n l�ttam a b�r�n, hogy kezd t�relmetlen lenni. Gyorsan megk�rdeztem, besz�l-e n�met�l. Fell�legezve v�laszolta, hogy igen. �gy �n adtam elõ n�met nyelven, hogy milyen okb�l vagyunk itt. El is k�ldte a tolm�csot. Nem sokat k�rdezett, hiszen el�g volt, ha v�gign�zett rajtam. M�r az �llapotom utols� heteiben voltam. (F�lõ is volt, hogy elinduljak ide.) Nagyon meg�rtõen, szinte r�szv�ttel besz�lt hozz�m. Biztosra �g�rte, hogy k�t h�ten b�v�l hallani fogok Lacir�l.

Azonnal int�zkedhetett, mert val�ban, r� k�t h�tre v�gre j�tt Lacit�l �letjel. A pozsonyi b�rt�nbõl k�ld�tt egy levelezõlapot. Itt m�r tiszt�lkodhatott, emberi k�r�lm�nyekhez jutott.

A pozsonyi b�rt�nben mi m�r, h�la Istennek, kultur�lt k�r�lm�nyek k�z�tt l�ttuk. Rendszeresen k�ldhett�nk csomagot, �gy fokozatosan javult a kond�ci�ja is. (…) Hat h�napot t�lt�tt a pozsonyi b�rt�nben, majd 1946. m�rcius 15-�n visszavitt�k a kom�romiba. De itt sem k�rdezte meg senki, hogy mi�rt is van lecsukva (ak�r Pozsonyban). A h�napok teltek. A m�sodik l�togat�sn�l bevittem megmutatni Julik�mat, a kisl�nyunkat. M�r karon�lõn�l is nagyobb volt. Lacin l�ttam, hogy el�rz�keny�l. Alig tudta kimondani: „Gy�ny�rû! �s m�r milyen nagy!”

M�snap panaszt tett az �gy�szn�l, hogy m�g ki sem hallgatt�k. V�gre megt�rt�nt. V�dat emelt Kecsk�s L�szl� tartal�kos hadnagy ellen, aki 1940–1945 k�z�tt h�rszerzõ szolg�latot teljes�tett. A b�r�s�g egy �vi szabads�gveszt�sre �s ing�-ingatlan vagyona elkobz�s�ra �t�lte, a polg�ri jogait�l �t �vre eltiltotta.

A t�rt�net v�ge m�gis a szabadonbocs�t�s, mert betudt�k a fogh�zban elt�lt�tt t�bb mint egy �vet, �s azt a cselekedet�t, hogy a cseh f�ldalatti mozgalomnak fegyvert juttatott. A N�pi B�r�s�g 1946. augusztus 2- i rendelete alapj�n szabadon bocs�totta.

V�gre, n�gysz�z nap ut�n egy�tt lehetett ism�t kis csal�dunk! Laci egyelõre kõmûvesek mellett dolgozott. Idõk�zben megkaptuk a kitelep�t�si �gynevezett „feh�rlapot”. Legjobb megold�snak az tûnt, ha �n k�rem a k�t l�nyunkkal a kiteleped�si enged�lyt, �gy minden�nket �thozhatjuk, viszont, ha Laci nev�n van, 50 kil�s csomagot lehetett volna csak fejenk�nt, b�ntet�sbõl. F�rjem egyik bar�tja a csendõrs�gen dolgozott, õ seg�tette megoldani ezt a neh�z �s vesz�lyes manõvert. Siker�lt!

Nagy izgalommal fogtunk a csomagol�shoz. Mindenrõl pontos lelt�rt kellet k�sz�teni s igazoltatni. k�t-h�rom nap �llt rendelkez�s�nkre. Gyorsan kellett cselekedni, mert a hely�nkbe j�võ szlov�k fin�nccsal�d m�r ott �llt. Mi pakoltunk ki, õk be. Meg se v�rt�k, m�g kihurcolkodunk. Szeg�ny Buda n�ni (az õ h�z�ban laktunk), s�rdog�lva n�zte, mi folyik v�gbe. Nem sok�ig hagyt�k õt sem a hely�n. P�r nap m�lva a nyitrai �regek otthon�ba vitt�k. Ott azt�n egy h�nap m�lva meg is halt.

Mi m�r eleve �gy pakoltunk fel a teheraut�kra, hogy tudtuk, mit visz�nk keresztany�m�khoz, �s mit a sz�leimhez. Nem volt fennakad�s a hat�ron, minden rendben ment. Ap�m int�zkedett, �s m�r v�rt minket. Keresztany�m, aki �desany�m nõv�re volt, csal�di h�z�nak k�t szob�j�b�l az egyiket ki�r�tette, �s a h�l�szob�nkkal ide k�lt�zhett�nk be. A t�bbi b�torunkat sz�leim egyik szob�j�ba zs�foltuk.

M�g be sem pakoltunk teljesen d�l-kom�romi k�nyszerhely�nkre, m�r s�t�tedett. Nem akartam hinni a szememnek, Laci egyszer csak ott termett! �r�mmel ugrottam a nyak�ba, k�rdezve: „Ezt meg hogy csin�ltad?” „Alkalmi �tlev�llel. A bar�tom seg�tett. Siker�lt! Kimer�lve, de megk�nnyebb�lve t�rt�nk nyugov�ra �j otthonunkban, ahol keresztany�m�k szeretete vett k�r�l benn�nket. Im�dt�k a kisl�nyainkat.

J�l �rezt�k magunkat. A mi helyzet�nk l�nyegesen enyh�bb volt, mint �ltal�ban a kitelep�tettek�, mivel a Duna d�li oldal�n, a hat�r ment�n laktak a sz�leim. Ez m�gsem tudta feledtetni a f�jdalmat, amit sz�p, �j otthonunk elhagy�sa jelentett. M�r �ppen kifizett�k Buda n�ninek az utols� r�szletet a h�zra.

Hat �vet t�lt�tt�nk benne kisl�nyainkkal, �gi ott sz�letett. Neh�z volt megv�lni ap�som�kt�l is, akik a szomsz�dban laktak.

K�t �v m�lva õket is kitelep�tett�k. Szeg�nyek, csont �s bõrre fogytak az �rtes�t�s ut�n. Sz�p, nagy h�zuk volt, h�romszob�s, �sszkomfortos, gy�ny�rû vir�gos, �veges verand�val, 600 n�gysz�g�les kert 207 tel. Az Erzs�bet-szigeten 800 n�gysz�g�les gy�m�lcs�st (olyan gondosan kezelt, gy�ny�rû volt a term�s, hogy m�g k�lf�ldre is sz�ll�tottak belõle), �s t�z hold f�ldet hagytak ott. A mai napig sem lett k�rp�tolva.

Amikor megtudta ap�som, hogy a lista hozz� is el�rkezett, lebontotta a nemr�g elk�sz�lt kamr�j�t, h�tha lesz, hol fel�p�teni. �thozta, de nem lett. Befogadtuk õket, hogy ne kelljen B�k�scsab�ra k�lt�zni�k a rossz, kis visk�ba.

A csehszlov�k hat�s�gok �ltal kijel�lt magyaroknak k�telezõ volt elj�nni�k, m�g a haz�nkban �lõ szlov�kok k�z�l az ment vissza az anyaorsz�gba, aki akart. �gy n�zett ki a „lakoss�gcsere” k�t oldala.

Akinek sz�p h�za volt, nyilv�n nem mozdult. Aki ment, az a jobb�rt tette, h�trahagyva a magyaroknak a rosszat. Ap�som nem kapott �ll�st a v�rosh�z�n, egy suszter�jban vette �t a rossz cipõket. Ez lett a munk�ja. Laci, jobb h�j�n, kitanulta �desap�mn�l a hentes �s m�sz�ros mesters�get. M�r �ppen felszabadult, mire visszaker�lhetett a v�rosh�z�ra. Lassan fell�legezt�nk…

A sz�tszak�tott csal�dok f�jdalma soha nem m�lt el. Egy t�rt�net a sok k�z�l: Kitelep�tett ap�som meg szerette volna l�togatni �szak-Kom�romban maradt l�ny�t �s �jsz�l�tt unok�j�t. Amikor az �tkel�si k�relem felõl �rdeklõd�tt, �s megmondta, mi�rt k�ri azt, a szlov�k fin�nc hozz�v�gta a mondatot: „Unoka nem rokon! Sz�l�s nem betegs�g!” Mint az ostor, �rte szeg�nyt a v�lasz. (Csak hal�los betegs�gre vagy hal�lesetre adtak enged�lyt.) �s nem �lelhette meg l�ny�t �s a kis �jsz�l�ttet. Nem kapott �tkel�si enged�lyt.

Mivel, szinte lehetetlen volt �tjutni, sok csal�d az �rintkez�snek azt a m�dj�t v�lasztotta, hogy elhagyatott helyen kimentek a foly�hoz, f�l� hajoltak, s belekiab�lt�k mondand�jukat. A v�z kegyes volt.

Tov�bb�totta azt. Ha j�tt a t�l, �s befagyott, a j�gre mer�szkedtek k�t oldalr�l, �gy tal�lkoztak titokban. Lacinak minden rokona, bar�tja �s egyetlen testv�re a t�loldalon maradt. Õ h�sz �vig nem kapott �tkel�st. De m�shova sem mehetett. Ugyanennyi ideig minden �vben jelentkeznie kellett a rendõrs�gen. (A rendõr mindig k�rte: „Laci b�csi, ne haragudjon, ez a parancs”. Mindenki szerette �s tisztelte õt a v�rosban.)

V�gre, h�sz �v ut�n, megkapta a teljes rehabilit�ci�t, miszerint semmi bûne nincs, �s nem is volt.

Sokra ment vele…El lehet k�pzelni, hogy aki oda�t �lte az �let�t sz�let�s�tõl fogva, milyen honv�ggyal n�zett �t a t�loldalra. A szerelmek �s bar�ts�gok csak l�lekben folytat�dhattak, hisz a tal�lkoz�s megtiltatott.

A k�zeg, amibe belesz�lettek, s ami �titatta az �let�ket, megszûnt, f�j� v�gyakoz�st hagyva maga ut�n. Az �ress�gben neh�zkesen bolyongott a l�lek.Ez az �lethelyzet ind�totta el az �ton, hogy megkeresse a gy�kereit. 1600-ig visszamenõleg tal�lta meg õket. Ebben az �vben kapott Kecsk�s M�t� a t�r�k�k elleni vit�z k�zdelm��rt nemesi rangot a kir�lyt�l. Mint nasz�dos harcolt a Dun�n Kom�rom v�delm��rt. M�g sok�ig �r�klõd�tt a nasz�dos mesters�g a csal�dban, a k�sõbbi gener�ci�k j�m�d� szekeresgazd�k voltak.

A csal�d utols� gy�ny�rû, nagy, ez�stgombos d�szruh�j�t a kom�romi m�zeum õrzi. F�rjem soha nem szûnt meg munk�lkodni a kett�szak�tott Kom�rom k�z�tti kapcsolattart�son.

Ennek egyed�l j�rhat� g�r�ngy�s �tja a kult�ra ter�let�n ad�dott. Szenved�lyesen kutatta egy �leten �t Kom�rom t�rt�net�t. Meg�rta Kom�rom, az erõd�k v�rosa (Zr�nyi Katonai Kiad�, 1984) �s Kom�romi mesters�gek (Mad�ch Kiad�, 1978) c�mû k�nyveit, hosszabb tanulm�nyokat a Kom�romi f�ldreng�srõl, a nagy �rv�zrõl, Kom�rom irodalmi �let�rõl, Kom�rom utcaneveirõl. M�zeumot hozott l�tre, fõleg r�mai kori gyûjtem�nnyel, egy m�sikat Dr. Juba Ferenc tenger�szkapit�ny gyûjtem�ny�bõl (ez az egyetlen tenger�szeti m�zeum Magyarorsz�gon). Ezeknek vezetõje volt hal�l�ig. M�zeumbar�t K�rt szervezett meg, ahov� neves elõad�kat h�vott, elind�totta a Kom�romi Napokat, a Klapka-vet�lkedõt a di�koknak, tagja volt a V�rossz�p�tõ Egyes�letnek, eln�ke a Klapka Kurat�riumnak, stb.

Helyt�rt�neti kutat�sai�rt „B�l M�ty�s-d�j”-at kapott. „Kom�rom-Esztergom megye d�j�”-val, „Pro Urbe” d�jjal t�ntett�k ki. V�g�l nemcsak a magyarorsz�gi Kom�rom, de a Szlov�ki�hoz csatolt �szak-Kom�rom is d�szpolg�r�v� v�lasztotta. Milyen csod�latos m�gis az �let! Az elûz�tt, megb�lyegzett fi� hazatal�lt, mert v�gre befogadt�k. A sors õt igazolta. A tiszta, szer�ny, szel�d, szorgalmas, alkot�, m�sok�rt �lõ �let�t. 208.