CSIZMADIA DEZSÕ DEPORT�L�SOK HET�NYRÕL*

1946 december�ben cudar idõ volt. Olyan zimank�s, csikorg� hideg, amikor a magyar ember azt szokta mondani: a kuty�t sem �rdemes kiverni. December elej�n egy nagy csapat katonas�g jelent meg falunkban, Het�ny k�zs�gben. Miut�n parancsnokuk leadta a jelent�st a vel�nk szemben lak� komisz�rnak, az egys�g megindult a k�zs�gh�za el�. K�zs�gh�za? Dehogy a k�zs�gh�za, a hivatal t�bb� m�r nem volt a k�zs�g h�za. Hiszen az m�r a szlov�k falvakban sem l�tezett. A k�zs�gi hivatalt a jegyzõs�geket v�ltotta fel 1945 ut�n a szlov�k k�zs�gekben, a magyar falvakban pedig pedig, hogy a helyi lakoss�g bele ne sz�lhasson saj�t �gyeinek int�z�s�be, a komisz�rok int�zkedtek. Õk nem is a helyi szlov�k lakosok k�z�l ker�ltek ki, hanem 1945 ut�n ker�ltek oda. A mi k�zs�g�nk eset�ben legal�bb is �gy volt. 198

A katonas�g azt�n levonult a komisszari�tus el�. Itt kis idõ ut�n k�t r�szre oszlottak. Egyik fele a falu felsõ, m�sik az als� v�ge fel� vette az ir�nyt. El�llt�k a faluba vezetõ utakat. Het�nyrõl kimenni nem lehetett. Nem lehetett? Ugyan ki tudott volna megakad�lyozni k�t fiatalt abban, hogy �t ne menjen a szomsz�d faluba. Hiszen b�cs�zni kellett, mert m�r tudtuk mirõl van sz�. Deport�lj�k a magyarokat. �gy mentem a bar�tommal a szomsz�d faluba, s j�tt�nk vissza ugyanazon az �ton, amelyen kijutottunk.

Alighogy beesteledett, kopogtatnak az ajt�nkon. Ahogy nagyany�m a kisb�r�t az ajt�ban megpillantotta, r�gt�n �sszeesett. M�g mielõtt a kisb�r� Pint�r Andr�s kimondta volna: sajnos menni�k kell, az eg�sz csal�dnak. A mama az �gyban csak mereven n�zett. Reszketett, mint a hideglelõs. Az ajk�t egyetlen sz� sem hagyta el.

Az este j�ttek a l�togat�k. Olyanok, akiknek „feh�r lapjuk” volt, dekr�tumuk, amellyel nem deport�l�sra, hanem lakoss�gcser�re jel�lt�k õket. S�r�s, foh�szkod�s, r�m�let fagyasztotta a levegõt. Olyan volt az �jszaka, amilyet, ha lett volna ellens�gem, neki sem k�v�ntam volna.

Egyed�l csak az any�mban tudtam tartani a lelket. Ne f�ljen, mondom neki. Csehszlov�kia kult�r�llam.

Csehszlov�kia nem az emberevõk orsz�ga. Majd holnap megyek a hivatalba. Biztos ott lesz a v�r�skereszt k�pviselõje is. Majd azok seg�tenek-mondom �n b�ztat�n, neki is, magamnak is. M�snap nyolc �rakor m�r nagy a t�meg a komisz�ri�tusi hivatal elõtt. K�t szuronyos-pusk�s katona az ajt� elõtt. A kommunista p�rt helyi eln�ke a k�sz�b�n. K�ts�gbeesett, borgõz�s k�rd�sek �z�ne z�dul fel�. Ezt hozt�k a kommunist�k? Ez a felszabadul�s? Ez a nemzetk�zis�g? Az eln�k alig gyõzi v�lasszal.

Mi nem ezt akartuk. Itt valami t�ved�s van. Mi nem ilyen internacionalizmus�rt harcoltunk. Gottwald elvt�rs lehet, hogy mindenrõl nem is tud. Szt�lin elvt�rs sem akarhat ilyen gyal�zatot. Itt t�ved�s t�rt�nt.

Honnan is tudhatta volna, hogy Gottwald szents�gtelen sz�vets�gre l�pett a magyarokat sohasem kedvelõ Bene�sel, aki a masaryki k�zt�rsas�gban politikai ellenl�basa volt? Honnan tudta volna, hogy Bene� felaj�nlotta Szt�linnak a h�sz �vvel kor�bban megszerzett K�rp�talj�t, hogy megnyerje kegyeit �s t�mogat�st az�rt, hogy a trianoni szerzõd�sben nemzetis�gi �llamk�nt elismert, s a demokratikus nagyhatalmak �ltal ilyen �llamk�nt garant�lt Csehszlov�ki�t most a szt�lini Szovjetuni� t�mogat�s�val szl�v nemzeti �llamm� akarja tenni.

Azt sem tudhatta m�g, hogy Gottwald nemcsak, hogy teljes m�rt�kben leministr�lt a bene�i politik�hoz, hanem a magyar k�rd�s bene�i „megold�s�t” erõteljesebben szorgalmazta, mint Bene�. Nem tudhatta, hogy Gottwald a p�rt vezetõ garnit�r�j�val teljes �sszhangban magyar elvt�rsait gyal�zatos m�don el�rulta, gal�dul arcul k�pte. M�g a kommunista p�rtban val� tags�g�t sem igazolt�k annak, aki nem tagadta meg, hogy nemzetis�ge magyar. Gust�v Hus�k pedig a magyarokat nemcsak a Dun�n t�lra, hanem egyenesen a Dun�ba akarta zavarni.

Szavainak, �gy l�tszik m�gis volt valami foganatja, mert Hencz Gyula most elki�ltja mag�t: „Urak!

Az any�tok.....” Nem fejezhette be, mert feles�ge a B�zsi befogta a sz�j�t. Bolond vagy? Nem l�tod, hogy a katon�kn�l fegyver van? Lelõhetnek. Mert, hogy 1931 m�jus�ban a csendõr�k Nemeskos�ton n�gy magyar nemzetis�gû embert lelõttek, azt a het�nyiek is nagyon j�l tudt�k. „Lõjjenek le, de nem visznek sehova!” – kiab�lt tov�bb, ahogy feles�ge kez�t a sz�j�r�l ler�ntotta.

* R�szletek az �nnepeim a csehorsz�gi fogs�gban c�mû visszaeml�kez�sbõl. 199

Ilyen felzaklatott t�megen �t jutottam a szuronyos katon�khoz: „Èerven� kr�•”, v�r�skereszt! - mutogatom a karomon. Õk is mutatj�k, hogy bemehetek.

Szlov�kul k�sz�n�k. S azt is mondom a bent l�võ uraknak,hogy k�sz�n�sn�l t�bbet szlov�kul nem tudok.

– Akkor besz�ljen magyarul, mondja k�z�l�k az egyik. Mi a k�v�ns�ga?

– Csup�n k�rd�sem lenne. Lehet e k�t idõs embert a lak�s�b�l kimozd�tani?

– Ha eg�szs�gesek, igen – volt a v�lasz.

– �regany�m hideglelõsen az �gy�ban. Ha mozd�tan�k, a k�sz�b�n kiadn� a lelk�t.

– H�ny �vesek? – k�rdezi.

– Nagyap�m 76, a nagyany�m 74 �ves. S azt�n ellenõrzik a sz�let�si adatokat az elõtt�k levõ �ven.

– Itthon maradnak – mondja az, aki val�sz�nûleg a v�r�skereszt k�pviselõje volt.

Nagy kõ esett le a sz�vemrõl. Hiszen, ahol az �regeket otthon hagyj�k, ott m�r nem veszik el a lak�st – ahogy hallottam.

S azt�n megkock�ztattam a k�vetkezõ k�rd�st: Lehet-e k�t �ltes kor� embert egyed�l hagyni? Hiszen maholnap mindkettõt �polni kell.

– Igen, mondja meg�rtõn ugyanaz az �r. Az anyuk�ja vel�k marad.

– �s – kock�ztatom meg most m�r a harmadik k�rd�st– el lehet-e a h�zast�rsakat egym�st�l szak�tani?

– Hajaj, – mondja egy m�sik cinikusan. Azt m�g a b�r�s�g is megteszi, amikor kimondja a v�l�p�rt.

– �s ha az ap�m beteg?

– Ha beteg, – mondja ism�t a v�r�skeresztes, hozza el s majd a doktor �r megmondja, mit tegy�nk vele.

Rohanok haza, majdnem boldogan. Otthon most m�r az any�m is �gyban. A Hencz Gizi, meg a Bur�nszky-l�nyok – h�rman laktunk egy udvarban – felv�ltva rakosgatj�k a hidegvizes borogat�st a mama meg az any�m fej�re. El�g sok� tartott, am�g a komiszari�tust�l megj�ttem. Addig az any�m sem b�rta idegekkel. Most, ahogy k�zl�m vele, hogy itthon maradhatnak, csak mereven, hitetlen�l n�z. A l�nyokat k�rem, hogy a j� h�rrel �ll�ts�k õket talpra. �n meg ap�mat vittem nagy sietve a bizotts�g el�.

– No, apja Csizmadia, mi a panasz?

– Jaj doktor �r! Gyermekkoromban sz�nk�z�s k�zben elt�r�tt a l�bam. A t�r�tt l�bam h�rom centim�terrel r�videbb lett, mint a m�sik. Katon�nak is emiatt nem vettek be. Az idõj�r�s-v�ltoz�st m�g ma is meg�rzi. A legut�bb meg a fiammal sarj�fûvel j�l megraktuk a szekeret. A kocsi lek�t�s�n�l a harmadik h�rukkn�l elszakadt a k�t�l. Szalt�t vetettem a levegõben. A v�llporcaim �sszet�rtek – �gy az ap�m.

Tapogatja a v�llait az orvos. F�j? Nagyon! Azt�n vizsg�lja a sz�v�t, meg a t�dej�t. V�g�l kimondja a megv�lt� sz�t: „Neschopn�” – azaz munk�ra alkalmatlan.

– No �s maga is beteg? – k�rdi az orvos.

– H�l Istennek soha nem voltam az.

– Akkor teh�t elmegy a k�zt�rsas�gunkat �p�tõ munk�ra? – csap le r�m a k�rd�ssel a bizotts�g eln�k�nek tûnõ szem�ly.

Hogy nem a mi k�zt�rsas�gunkat �p�tj�k, abban a pillanatban �t sem villant az agyamon.

– Boldogan. – r�ppent ki a sz�mon. Hisz, ha elviszik eg�sz csal�dunkat, lez�rj�k a lak�st. Elveszett volna minden�nk, ami�rt csal�dom tagjai eg�sz �let�k�n �t g�rc�ltek. S hogy mindennek vesz�lye elh�rult – b�r nem tudhattuk, mennyi idõre – a boldogs�ghoz akkor ennyi el�g volt.

Az emberv�s�r D�lut�n j�tt a teheraut�, k�t szuronyos katon�val. Ir�ny a vas�t�llon�s. Onnan pedig, term�szetesen fûtetlen marhavagonokban Csehorsz�g fel�. M�snap d�lre �rkezt�nk meg. A gazd�k m�r v�rtak r�nk. �s elkezdõd�tt az emberv�s�r. Kinek- kinek csal�dos magyar kellett. Volt, aki egy csal�dot, meg egy nõtlen embert vitt.

Szab� Sanyival mi m�r a vagonban elhat�roztuk, hogy egy�tt megy�nk. Amikor l�tom, hogy a gazd�k hogyan v�logatnak, azt mondom Sanyinak. Te, ha ezek �gy, akkor mi is megv�logatjuk õket. Sanyi, kov�cstanonc volt, õ traktorozni akart, �n meg aut�zni. K�t gazd�nak kiadtuk az �tj�t. Nem feleltek meg a felt�teleinknek. A harmadikt�l is azt k�rdezt�k, hogy van-e traktora? �s aut� van? Az is van. R� is mutatott a szem�lykocsij�ra, amely ott �llt a teherp�lyaudvaron. Sanyival �sszen�zt�nk. Ez a mi ember�nk.

S val�ban aut�val vitt benn�nket „haza”. El is f�rt�nk az aut�j�ban. Hisz k�t leg�ny mit visz mag�val. Amennyit a h�t�n, meg a k�t kez�ben. 200

Meg�rkez�s�nk ut�n a „mi ember�nk” azonnal az ist�ll�ba vitt. R�m mutat, meg n�gy l�ra. No, mondja, itt van az aut�. Azt�n meg nyakon fogta Sanyit. Vannak emberek, akik azt sem szeretik, ha valaki a v�llukra teszi a kez�t. K�l�n�sen az alacsony termetûek. Hogy milyen nyakfog�s lehetett ez, abb�l

sejtettem, hogy Sanyi azonnal kiszabad�totta mag�t az „�lel�sbõl”. R�n�zett a gazd�ra, de �gy, hogy a n�z�s�t Posp��il nem b�rta el. Beugrik az ist�ll�ba, s onnan luciferi r�hejjel integetett.

Poïte! Gyertek! Itt meg Sanyira mutat, jobbnak l�tva, ha nem �rinti meg õt. Harmincnyolc szarvasmarha fel� intett: „Itt a traktor!” Mi meg csak b�multunk egym�sra. Adjon Isten. j�l kezdõdik. S ami �gy kezdõd�tt, j�l nem is v�gzõdhetett. Azt�n k�z�lte vel�nk: napi kosztot, a fût�shez meg egy nyal�b f�t kapunk. Egy nyal�b f�t – akkor, amikor a hõm�rõ higanysz�la m�nusz 23 fok k�r�li hideget mutatott.

Moj•i� �r – a csel�dje – megmutatta hol lesz a lak�sunk. M�snap f�l is �bresztett. S azt�n munk�ba.

A lak�s „L” alak� volt. Az „L” kisebbik r�sz�ben lakott Moj•i� szomsz�d a feles�g�vel. Az „L” nagyobbik fel�ben volt egy nagy szoba. Folyos� v�lasztotta el, illetve bej�ratot k�pezett egy ny�rikonyh�nak nevezhetõ helys�gtõl. K�t ir�nyba, az utc�ra �s kertre n�zõ szimpla ablakok. A k�t utc�ra n�zõ hatfi�kos ablak k�z�l kettõ repedt �vegû. Az ablakon a r�st ronggyal bet�mk�dt�k, mert ok�dta a hideget. A fõzõsparheltba begy�jtottunk. A fa lobogott, a f�st pedig el�rasztotta a szob�t. El kellett oltanunk. N�zz�k nincs e a f�stj�rat elz�rva. Kir�zzuk a k�lyhacs�vet. Megn�zt�k a k�m�nylyukat. Hivtuk Moj•i� szomsz�dot, akinek k�m�nye vid�man bodrozta a f�st�t. Ellenõrz�tt õ is mindent, s csak intett a kez�vel. Igen, ez egy el�tkozott kast�lyszoba. Begy�jtottunk m�sodszor is. Az eredm�ny ugyanaz. Alig tudtuk kiszellõztetni.

Sanyi azt mondja, hogy õ le sem vetkõzik. �n meg amond� voltam, hogy ha levetkõzik az ember, mag�ra rakja a ruh�j�t, �gy a g�nya jobban meleg�t. M�sodszor azt�n m�r �n sem k�s�reltem meg ugyanezt.

A k�t �gyon szalmazs�k, lepedõ �s takar� n�lk�l. Takar�t kellett magunkkal hoznunk, mert a marhavagonban is kegyetlen hideg volt. Nekem volt egy igen j�, meleg h�l�zs�kom, – amit az angol fogs�gban kaptunk.

Ebben a j�gveremben azonban, amikor ruh�st�l b�jtam bele, s a nagykab�tomat is magamra ter�tettem, az kev�snek bizonyult.

Leoltottuk a l�mp�t. A padl�son a patk�nyok kezdt�k a rajcs�rt. A deszkapadl�s r�sei k�z�tt a homok potyog r�nk. Azut�n a patk�nyok leereszkednek a szob�ba. Ha feloltottuk a l�mp�t eltûntek. Ha leoltottuk, kezdõd�tt minden el�lrõl. L�mpaf�nyn�l nem tudtunk aludni. A patk�nyok egy�bk�nt a l�mpaf�nyt is megszokt�k. Amikor elszender�lt�nk igy is rohamoztak. Nem egyszer elõfordult, hogy a patk�ny a takar�mon kereszt�l futott v�gig rajtam. V�dekez�s�l nem maradt semmi m�s, mint, hogy beh�ztuk a fej�nket a pl�d al�. A f�l�nket, meg az orrunkat nagyon f�ltett�k.

M�g az elsõ este azt mormogja Sanyi a pokr�c alatt: csak m�g egyszer fogta volna meg a nyakam. Igen, tudtam �n, hogy ez mit jelent. Ha a gazda m�g egyszer nyakon fogja Sanyit, megtudta volna, hogy a kov�cs hogyan pengeti a vasat. �n tudom, mert l�ttam. Sanyi a szomsz�d Hencz Fereczn�l volt tanonc.

L�ttam �n azt, nem egyszer, hogy Sanyi nemcsak pengeti a vasat, hanem ny�jtja is. Franti�ek Posp��ilnek, Meziholezy 21-ben, ha az �letben t�n soha most az egyszer szerencs�je volt.

Azt�n meg a Sanyi az Istent is emlegette. Mindenf�le �sszef�gg�sben. M�snap f�l hatkor Moj•i� szomsz�d veri az ablakot. Bud�èek – �bresztõ! Do pr�ci! – „Munk�ba!”

– Te Sanyi! – mondom �n. Te tudod, hogy nek�nk csak tin�borjaink meg tehen�nk volt mindig.

Lovakhoz �n nem vagyok szokva. Nem venn�d �t helyettem a lovakat?

– H�t, te is tudod, hogy az ap�m vas�ti munk�s. Nek�nk se tin�ink, se lovaink nem voltak. A l� megr�ghat, megharaphat, a „szarvas” meg kib�kheti a szemed. �n nem szoktam meg egyik fajt�t sem.

Nekem �des mindegy

Az ist�ll� elõtt m�r ott v�rt a gazda, meg k�t n�met hadifogoly, Walter �s Fritz. Ahogy megpillantjuk a k�t n�metet, mindj�rt vil�goss� v�lt, hogy mi�rt akart Posp��il k�t leg�nyt. A k�t n�met – nem is SS katon�k, hanem a n�met birodalmi hadseregnek, a Wehrmachtnak voltak tagjai. A h�bor� 1945. m�jus 9-�n v�get �rt, de õk m�g mindig itt voltak. A gazda tudta, hogy a hadifoglyokat elõbb ut�bb hazaviszik. Ez�rt akart a hely�kbe k�t magyart. S amint k�sõbb kider�lt, kezelni is foglyokk�nt akart minket.

Walter val�sz�nûleg szud�tan�met lehetett, mert igen j�l besz�lt cseh�l. S azt�n beindult a „ nemzetk�zis�g”.

Amit a gazda akart, megmondta Walternek cseh�l. Õ nekem n�metre forditotta, �n meg Sanyinak magyarra.

– Hogy aludtunk? – k�rdezte a gazda, csak az�rt mert az �gy szok�s.

– Nem aludtunk. �tvernyasztottuk az �jszak�t. Hisz be sem tudtunk fûteni.

– �n arr�l nem tehetek, hogy maguk fûteni sem tudnak – v�laszolta flegm�n Posp��il. 201

– Dehogy nem. Engedjen �t benn�nket az �resen �ll� szomsz�dos helyis�gbe. Ugyanis reggel munk�ba menet levakartuk a z�zmar�t az ablakr�l, s betekintett�nk oda. L�tjuk, hogy dupla ablakos, hogy ott rakott sparhelt van. S aki a rakottsparheltet ismeri, tudja, hogy az nem csak meleg�t, am�g benne �g a tûz, hanem tartja is a meleget. Az a helyis�g, m�r k�v�lrõl n�zve is megfelelõbbnek �g�rkezett.

– Az a helyis�g csak addig lesz �res, am�g a k�vetkezõ magyarokat sz�ll�t� szerelv�ny meg nem �rkezik. Oda csal�d k�lt�zik.

Legal�bb addig, am�g a csal�d meg nem �rkezik, addig engedjen oda benn�nket. Bajban ismered meg bar�todat. Vajon melyik elhurcolt magyar csal�d nem ismerte volna el, hogy most ez az egyed�li lehets�ges megold�s. Legal�bbis addig, am�g a kegyetlen hideg fel nem enged. Hiszen a k�zmond�s azt mondja, hogy sok j� ember megf�r egy helyen. De Posp��il nem �s nem. Errõl hallani sem akart. �sszen�z�nk Sanyival.

Akkor mi sem. Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem vehetj�k fel a munk�t. A gazda v�llat von, s csak azt mondja: �øad pr�ce – Munkahivatal.

Magyarnak kezet se adjanak!

Fritz �s Walter f�l �ra m�lva beh�zatt�k az aut�t, amely a nagy hideg miatt nem indult. Megy�nk Kutn� Hor�ra, a munkahivatalba. A munkahivatal embere a csehekre jellemzõ intelligenci�val, udvariasan kezet ny�jt a gazd�nak, meg nekem is. Posp��il ekkor csak legyint a kez�vel: Veï ten je jenom Maïar! „ Hiszen ez csak egy magyar!”

A mi j�ratban vagyunk k�rd�sre elmondja, hogy a k�t magyar szabot�l. Nem akarj�k felvenni a munk�t. R�sz�rõl ennyi a k�z�lnival�. A mi�rt k�rd�s�re azut�n elmondom az okokat a patk�nyhadj�rattal fûszerezve. Az elõad� k�zli velem n�met�l, Posp��ilnek k�l�n hangs�lyozva cseh�l, hogy a gazd�nak lakhat� �s fûthetõ helyis�get, havonta fizet�st, rendes kosztot, �gynemût, munkaruh�t kell biztos�tani.

Azt�n b�cs�z�skor szint�n mindkettõnknek kezet ny�jt. Pedig Posp��il figyelmeztette õt arra, hogy magyar vagyok. Sanyinak besz�molok, t�virõl hegyire. mondom, ez az ember kong� �ress�g. Kib�lelt rosszakarat. De tal�n most az elõad� hatott r�.

– Azt v�rod, hogy kuty�b�l szalonna lesz?

Igen, v�rtuk. V�rtuk eg�sz nap a munk�ban, hogy majd hozza a kulcsot az „�lomlak�st�l”. Nem hozta. �jszak�ra most m�r �n is csak a cipõm h�ztam le. Ruh�st�l b�jtam a h�l�zs�kba, �s a nagykab�tom al�.

M�snap reggel meg azt tolm�csoltatja, hogy Sanyi befog k�t lovat �s kimegy sz�ntani. Sanyi akkor�t n�z, hogy csak f�nyk�pezni kellett volna.

– Megbolondult?

– Mit mondott?

– Azt k�rdi, hogy nem viccel-e?

Õ nem viccel. Mit tudj�k maguk, milyen j�t tesz a f�ldnek, ha az eke ut�n a h� a f�ldbe ker�l. Hisz a magyarok a f�ldmûvel�shez m�g ma sem �rtenek. �n sz�ltam, hogy Sanyi decemberben, h�ban �s fagyban nemcsak Posp��ilnek, de az �sszes apr�szenteknek sem megy sz�ntani. Menjen a gazda! Fog�dzzon az eke el�, m�shova nem val�, mondta Sanyi a sz�ve szerint. Mindezt nekem kellett ford�tani.

– Akkor menjen haza! – Ord�tja a gazda.

Sanyi meg mintha erre v�rt volna. Leh�zza b�r�nyb�l�ses kucsm�j�t a f�l�rõl. Meglengeti a gazda orra elõtt, s azt mondja magyarul: „Isten vele!”

Mikor 10 �rakor a lak�snak cs�folt oduba megyek, Sanyi m�r �sszecsomagolva az �gyon �l.

– Azt v�rtam, hogy hazaj�jj. Gyere te is velem! Csak nem akarsz enn�l az isten�tka embern�l maradni?

– Nem �n, de tudod, az nem is olyan egyszerû. H�t hogy lehetne f�nyes nappal, 11 �rakor kettõnek megsz�kni. Csak a Lucifernek k�nny�ten�nk a dolg�n. Azonnal hivn� a csendõrs�get, s elfogn�nak m�g t�n az elsõ vas�t�llom�s elõtt. Gondold meg te is nagyon j�l. Hisz azt sem tudjuk, hol vagyunk.

– Nekem nincs mit meggondolnom. Nyakamba veszem a vil�got, s megyek toronyir�nt. Addig megyek, am�g vas�t�llom�st nem tal�lok. Ha k�rdeznem kell, annyit tudok, hogy •eleznice az vas�t. Meg, hogy Bratislava az Pozsony. Ennyi nekem most a boldogs�ghoz el�g.

– Sikeres utadhoz, most nekem kell a h�tv�dszerepet megj�tszanom. Azt kell tenn�nk, hisz tudod az elemiben tanultuk, amit a kis pacsirta tett, hogy f�lrevezesse Krisztus �ld�zõit. 202

– Igen, igen. Mondd meg neki – ha k�rdezi – , hogy elmentem a b�s kocsm�ba angolkeserûre. V�rja meg, am�g visszaj�v�k.

Elmagyar�ztam neki, merre visz az �t Kutn� Hor�ba, hisz õ m�g a falu v�g�n�l tov�bb nem volt. S azt�n elb�cs�ztunk. D�lut�n azt�n k�rdezi is a gazda, Alexander hol van? Olyan flegm�n vonom meg a v�llamat, mint ahogyan azt õ szokta. V�rig s�rtette õt – v�laszolom. Valahol iszik. �gy vigasztalja mag�t.

M�snap eb�d ut�n k�rdezi: Alexander m�g mindig iszik?

– N�zze, meg kell mondjam mag�nak, Alexander levit�zlett magyar dzsentri. �n, ha m�r valamit hallott a magyarokr�l, tal�n azt is tudja, hogy a magyar dzsentri milyen fajzat. Az, ha megdur�lja mag�t, iszik h�rom �jjel, h�rom nap. Mag�nak azt aj�nlom: ha h�rom napig nem j�n meg, jelentse a csendõrs�gen.

Keress�k meg valahol. Hiszen r�szeg ember hamar megfagy a havon.

Sanyi pedig akkor m�r otthon melegedett. A megszabadul�s �r�m�re itta az �ldom�st. J� szegfûborsos, van�li�s forralt bort. A het�nyiek azt nagyon szeretik. S azt�n kipihente mag�t a z�ldpaplanos �gyban.

Hogy kerestette-e õt a gazda a k�rny�ken, arr�l nem tudok. Tudom viszont, hogy a csendõr�k p�r nap m�lva Het�nyen kerest�k. Akkor azonban m�r bottal �thett�k a nyom�t. Azt tette Sanyi is, mint a sz�lõf�ldj�n kil�t�stalan helyzetbe ker�lt csehszlov�kiai magyar k�z�l sokan: �tment Magyarorsz�gra. Az�ta sem tal�lkoztunk.