X. Van embered!

 Akarsz-� meggy�gyulni - k�rdezi J�zus a harmincnyolc �ve beteg embert�l.

- Nincs emberem - feleli neki a beteg.

Ha meggondoljuk, hogy az Emberfi�nak feleli ezt, aki ott �ll, f�l�je hajolva, �ssze kell, hogy szoruljon a sz�v�nk. De az igaz�n szomor� az, hogy sokan m�g ma is �gy �rzik ezt. - Jaj, mi cselekedte, jaj, ki cselekedte ezt vel�nk, hogy "hallv�n ne halljuk �s l�tv�n ne l�ssunk"?! Ki cselekedte vel�nk azt, hogy �gy megkem�nyedett a mi sz�v�nk?

�s a harmincnyolc �ve beteg embernek m�g csak nem is kellett mag�t J�zushoz vitetnie, hanem az kereste fel �t.

- Ez ma is �gy van. Ne higgy�k, hogy mi keress�k fel �t, ha pl. elmegy�nk a templomba! Nem kereshetted volna, ha � nem keresne. S�t, nem kereshetn�d, ha m�r meg nem tal�lt volna. Mert ebben a keres�sben mindig Isten a kezdem�nyez�. J�zus Krisztuson kereszt�l l�p ki sz�ntelen Isten a vil�gmindens�g "kereteib�l", �s J�zus Krisztuson kereszt�l indul sz�ved fel�.

Mi�rt? Mert szeret! "Mert �gy szerette Isten a vil�got, hogy egysz�l�tt Fi�t adta, hogy aki hisz �benne, el ne vesszen, hanem �r�k �lete legyen." (Jn 3,16)

Nagyon rossz, komisz, de nagyon szeretett gyermek�re j�tt egyszer valaki hozz�m panaszkodni �s tan�csot k�rni. A besz�lget�s v�g�n r�la, a panaszkod� sz�l�r�l is sz� esett �s Isten szeretet�r�l is.

Elmondottam neki ezt az Ig�t, az evang�liumok evang�lium�t. Keser�en ingatta a fej�t �s szinte g�nyosan k�rdezte: - "Ezt" a vil�got szereti az Isten? Na ne tess�k mondani! Ezt a vil�got?

Csendesen visszak�rdeztem: - Ezt, pont ezt a gyermeket szereti, Testv�rem, aki miatt hozz�m j�tt?

Elhom�lyosul� szemmel r�m n�zett �s nem sz�lt semmit, de l�ttam a szem�n, hogy meg�rtett. Hogy van "annak ellen�re" val� szeretet! Van t�koZl� szeretet: �s ez az Isten szeretete J�zus Krisztusban: ir�ntunk. Mert nemcsak t�kozl� fi� van - hadd merjem kimondani: van "t�kozl� apa" is. Aki �gy t�kozolja szeretet�t hogy egyik fi�nak el�be fut, a m�siknak ut�na fut.

Egy �szinte szav�, kedves h�vemmel arr�l besz�lgett�nk, milyen a j� pr�dik�ci�. � ezt mondta: - Vannak szenved�, b�n�s lelkek, akik nem el�gszenek meg a tejnek ital�val, udvarias besz�ddel. �n magam is ilyen vagyok. Kem�ny, ostoroz�, a b�n�ket felbolygat�, sz�vet t�p�, kem�ny szavakat v�rok, amik t�rdre roskadni k�nyszer�tenek...

H�t �n nem tudom, tudn�k-e sz�vet t�p�, t�rdre roskaszt�bb sz�t, ig�t mondani, mint a Jn 3,16-ot. Lehet-e sz�vet t�p�bb valami, mint amikor Isten szinte kit�pi a sz�v�t, elib�nk �s �rt�nk adja: Fi�ban, a J�zus Krisztusban?! Aki ett�l a sz�vet t�p� szeretett�l nem roskad t�rdre, azt bizony�ra senki m�lyen zeng�, pr�f�tai hang� pr�dik�tor nem tudja t�rdre roskasztani.

Egy fej�t egyre ink�bb iv�sra ad� fiatalember m�r m�sodik napja itta kereset�t a kocsm�ban. �rte ment az apja �s kem�ny szavakkal ostorozva h�vta haza. A fi� csak ennyit mondott: - Hagyjon b�k�n, a magam�t iszom. Az apa �zent a fi� konfirm�l� lelk�sz��rt, akire r�gebben hallgatott a fi�. A pap elment a kocsm�ba, kem�ny szavakkal intette �s a k�rhozatra eml�keztette volt konfirm�ndus�t. A fi� csak anynyit

felelt: - Ne f�rassza mag�t tiszteletes �r, nem is val� nekem m�s hely, csak a k�rhozat. V�g�l ny�lt az ajt�, �s a kish�ga l�pett be a p�linkaszag� helyis�gbe. Sz� n�lk�l �t�lelte b�tyja nyak�t, borost�s arc�hoz szor�totta arc�t �s megcs�kolta. A fi� h�ga haj�ba temette arc�t, �s zokogni kezdett. Azt�n megfogta a kez�t �s hazaindultak.

Nos: J�zus Krisztus Isten cs�kja a mi d�h�s, durva, kem�ny, b�n�s arcunkon. Isten cs�kja, nem pedig Isten ostora. Ne akarjunk h�t b�neinkre ostoroz�st, mert ilyen "eszk�ze" nincs Neki. Valaki egyszer megk�rdezte: mi�rt nem Isten maga j�tt a mi megv�lt�sunkra, mi�rt "csak" k�ld�tt valakit?

- A k�rd�s feltev�se t�ves, mert � maga j�tt egysz�l�tt Fi�ban. Egy n�metalf�ldi fest� �gy festette le J�zus szenved�s�t a kereszten, hogy az �gb�l leny�lik egy k�z, �s az is �t van verve J�zus keze m�g�tt.

J�zus Krisztusban �rtem �s �rted szenved az Isten.

Egy iskol�ban, ahol megalakult a di�kkorm�nyzat, a di�kok szab�lyzatot hoztak, hogy aki meglopja a m�sikat, azt sz�jjal megverik. Egyszer egy p�pos f�� ellopta a m�sik vacsor�j�t. Amikor kider�lt, hogy ki volt a tolvaj, k�r�lvett�k �s felsz�l�tott�k, hogy vesse le a kab�tj�t, mert a t�rv�nynek eleget kell tenni. Az szinte vinnyogva k�ny�rg�tt, hogy csak azt ne tegy�k vele, mert rettegve f�lt, hogy cs�nya nyomor�ks�ga akkor teljes eg�sz�ben l�that�v� v�lik. Ekkor el�l�pett az, akit meglopott �s megk�rdezte:

- Van-e arra szab�ly, hogy m�s nem veheti mag�ra a b�ntet�st?

- Arra nincs - mondott�k kiss� t�tov�n a fi�k.

- Nos, akkor verjetek meg engem - mondotta �s levetette kab�tj�t. S m�g vert�k, a kis p�pos �t�lte �lete legnagyobb megr�zk�dtat�s�t – �s meg�rtett valamit: nem att�l t�rik �ssze a sz�v, hogy engem vernek, korb�csolnak, hanem att�l, ha miattam m�st b�ntetnek, aki ezt �nk�nt v�llalja.

"Aki hisz �benne." Ez a sz�: aki - Isten sz�lesre kit�rt karja. Olyan sz�lesre kit�rt karja, hogy belef�r az �g, a f�ld, a vil�gmindens�g, �s belef�rsz te is.

Igen, te is, akit ma arra ind�tott a L�lek, hogy kezedbe vedd ezt a k�nyvet.

Egyszer keser� g�nnyal �s fojtott l�zad�ssal azt mondotta valaki: - Ki vagyok �n? Egy nagy senki, semmi! Akivel senki sem t�r�dik!

Lelkip�sztora elibe nyitotta ezt az ig�t, mint ahogy �n is itt: - �me, m�gis valaki vagy... Olyan nagyon is valaki vagy, hogy �rted szenvedett �s halt meg az Istennek Fia: J�zus Krisztus. Valaki vagy, aki hihet Isten egysz�l�tt Fi�ban. �m ebben a p�r sz�ban igaz�n ez a sz� hangs�lyos: �benne. Mert valamiben, valakiben mindenki hisz. Ha m�sba nem: �nmag�ban. Ha m�sban nem, abban hogy "nincs igazs�g ezen a f�ld�n", (ahogy mondani szokt�k). M�g az �rd�g�k is hisznek – mondja az Ige (Jak 2,19).

Nem, nem el�g hinni! �benne hiszel-e?

Ez a k�rd�s, ez a d�nt� k�rd�s! � benne, J�zus Krisztusban, az �rted szenved�ben? Megv�lt�dban?

"Hogy aki hisz �benne, el ne vesszen, hanem �r�k �lete legyen. " Ebben a sorban mind�g azt szoktuk hangs�lyozni: �r�k. M�rpedig ki szeretne �r�kk� �gy �lni, ahogy �l? Ki szeretne �r�kk� b�nben, f�lelemben, fojtott haraggal, felem�s �lettel, beteg k�pzeletvil�ggal �lni, �r�kk� �lni? Isten mentsen engem, hogy �r�kk� ilyen Gy�k�ssy Endre maradjak, mint amilyen vagyok, el�g, t�ls�gosan is el�g erre a r�vid �letre is!

De hogy �letem legyen, azt szeretn�m. �letem J�zus Krisztusban, m�r most, s egyszer az �r�kk�val�s�gban - �ldozata �ltal megtiszt�tott �letem, azt nagyon szeretn�m. Ha van im�ds�gom magam�rt, csal�dom�rt, a Nagy Csal�d�rt, akkor ez az, hogy �let�nk legyen!

Nos, ez az �let, ez az isteni �let �llt meg egyszer a harmincnyolc �ve beteg ember �gya el�tt. �s ez az �let van most is mik�z�tt�nk, hiszen meg�g�rte: "�n pedig tiveletek vagyok a vil�g v�geZet�ig minden napon" (Mt 28,20).

Ma is itt van Ig�je �s Szentlelke �ltal. �s ez az isteni �let, az �l� L�lek ad ma nek�nk is: parancsot, utas�t�st.

A parancs �gy hangzik: kelj fel!

Te t�tova, elgy�ng�lt ember: kelj fel!

Az utas�t�s ez: vedd fel a te nyoszoly�dat �s j�rj!

Vedd csak fel - �s j�rj...

Amin eddig elhevert�l, t�tova, akarat n�lk�li �letedet, negat�v gondolataidat, f�lelmeidet, indulatos sz�vedet, felem�s kereszt�nys�gedet vedd fel: Hozd ide... Hozz�m... De ne heverj rajta... J�rj ! Mozdulj ki ... M�GIS!

- Nos j�jj!

Nek�nk is, egyen-egyenk�nt meg kell tal�lnunk rendelt hely�nket a Renden bel�l, m�gpedig naponk�nt, s�t napszakonk�nt, hogy ki-ki t�pus�nak, lelki alaphangj�nak megfelel�en egy�tt l�ktessen a rendelt rend ritmus�val, hogy id� el�tt "ki ne ess�k" bel�le.