IX. Akarsz-e meggyógyulni a halálfélelemből?
IX. Akarsz-e meggyógyulni a halálfélelemből?
A bethesdai beteg nem egyedül feküdt harmincnyolc éven át "nyoszolyáján". Ott kuporgott - hol a fejénél, hol a lábánál – a halál. Lehet, hogy félt tőle - lehet, hogy barátkozott vele. Lehet, hogy hívta - lehet, hogy hessegette. De egy biztos: foglalkozott vele.
Hiszen beteg volt.
És mi?... És te?...
"Mi lesz veled, emberke?"
Hogyha már van szemed, akarj hát - látni is: jobb kézzel integet, bal kézzel rádtalál, mentséged bármi is, utolér a halál.
Ne hidd, hogy megmaradsz, jól tudja tested is: száz év - az egy arasz, tíz év - csak egy pillanat.
Csontváz van benned is, az Isten learat!...
Egy férfi rosszul lett az éjjeli műszak kezdetén. Hazaküldték.
Szorongó, szédülő érzésekkel szállt le a villamosról és vágott neki a gyéren világított külvárosi utcáknak, hogy hazatámolyogjon. Az egyik utcasarkon - egészen váratlanul egy férfi csatlakozott hozzá. Kedvesen köszöntötte a lázasan botorkáló embert:
- Jó estét!
- Jó estét! - fogadta ez bágyadtan. Ismerős volt az idegen arca, és mégsem tudta, kicsoda. Szótlanul haladtak egymás mellett. Akkor a beteg férfi megbotlott. A másik szó nélkül belekarolt és így mentek tovább.
- Hova megy? - törte meg az idegen a késő este csöndjét.
- Haza! - felelte a beteg.
- És aztán? - faggatta tovább a másik.
- Hogy-hogy "és aztán?" - állt meg egy pillanatra a tántorgó ember.
- Ha hazaér, azután hova megy? - ismételte meg a kérdést az ismerős idegen.
- Hová megyek?... Hát... az ágyba. Nagyon rosszul vagyok!
Mentek egy sarkot, amikor az idegen újra megszólalt:
- És aztán hová megy?
Az egyre nehezebben támolygó beteg meghökkent:
- Honnan... hová megyek?!
- Hát az ágyból? - folytatta az ismerős idegen kedvesen.
- Ne bolondozzon! - csattant fel a beteg férfi.
- Nem bolondozok, komolyan kérdezem! felelte amaz.
- Hát hova mehetnék? Ha jobban leszek, munkába megyek!
Közben megérkeztek egy külvárosi, telkes házhoz. A beteg ember kulcsot vett elő és kinyitotta a kaput. Kezet akart nyújtani és köszönetet mondani kísérőjének, amikor az újra megszólalt:
- És ha nem gyógyul meg, akkor hova megy?
A lázas ember "kiborult", és szinte belekiabált az éjszakába:
- Hát hová?!?! A mindenit magának!... Akkor megyek a pokolba, és most menjen maga is! - s azzal be akarta csapni az ajtót. De a másik szelíden megfogta a karját:
- Félek, hogy igaza lesz, ezért azt kívánom, hogy gyógyuljon meg!
- mondotta halkan. Ezzel továbbment a kihalt utcán.
A férfi - hosszú betegség után - meggyógyult. Legbelül is... Gyakran beszélt az "ismeretlen ismerősről", és arról a belső békességről, aminek az az éjszakai beszélgetés volt az elindítója.
De álljunk meg egy pillanatra.
Hadd nézhessen ki rád a betűk közül az Ismeretlen Ismerős, és felelj te a kérdésére:
Quo vadis? Hova mégy?
Ingerel a kérdés? Bocsáss meg! De ha ingerültséged közül ez a válasz szivárgott elő: - Hová? Hát egy gödörbe!... - akkor igazad van.
Valóban egy gödörbe mész, ahol feltör a talajvíz, vagy akácgyökerek fűzik fel a gerinced, vagy vakond gyűjt magot az urnádba... Igazad van! Testednek ez a sorsa - de amikor már nem lesz tested, TE hová mégy?!
Sehová?
Valóban - sehova? Nem gondoltál még soha arra: hátha tévedsz? Vagy még sohasem tévedtél?... - Őszintén, becsületesen válaszolj: még sohasem tévedtél? Neked mindig igazad volt? Nem gondoltál még arra, hogy "hátha, mégis" ebben a dologban Jézusnak van igaza? Hogy hátha, mégis Jézus jobban ért ehhez? Hátha, mégis Jézus többet tud erről a dologról?!... - És a végén , életed legvégén mégis valamerre menned kell - test nélkül már, de menned kell...?! Akkor hova mégy?
"Azt nem lehessen tudni!"
De lehet. Nem titok ez.
Jézus sokszor, sokféleképpen megmondotta, hogy a végén – tovább megyünk. Ki erre - ki arra. Igen.
Ki "jobb keze felé, ki bal keze felé". Ki örök életre, ki örök halálra. Ki üdvösségre, ki kárhozatra. Ki örömre, ki fogcsikorgatásra". Mert a halál nem pont. Nem is kérdőjel. A halál kettőspont. Földi életünk rövidke mondatának kettőspontja után hosszú folytatás következik. Rettenetes vagy csodálatos folytatás.
Efféléket mondott Jézus a halál-után-ról.
Ha pedig Jézusnak mégis igaza van - ha mégis Jézusnak van igaza, és
valaki éppen ma tenné életed után ezt a kettőspontot: hová mennél?
Akkor Te hová mennél? Hol töltenéd az örökkévalóságot?
Nem tudom!
Azért ingerelnek, borzolnak, talán idegesítenek ezek a betűk és a betűk mögül Valaki, hogy gondolkozz rajta és tudjad: Nem "majd egyszer", hanem MOST! Most amikor még van időd!
Nyugtalanítottak ezek a sorok?
"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!" (Jn 14,1)
Legalább annyira, hogy tudd: Ő nem akar becsapni, félrevezetni senkit!
Hallgasd csak, mennyire érthetően beszél, libapásztoroknak és professzoroknak egyaránt:
"Az én Atyám házában sok hajlék van, de ha nem így volna, megmondtam volna nektek! " (Jn 14,2)
Hihető számodra legalább annyi, hogy "megmondta volna", ha nem így lenne?!
Így folytatja: - "Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek... "
"A nagyvilágon e kívül" - vAN még számodra hely... Egyetlen egy hely, amit Jézus Krisztus készített számodra. Igaz, drágán vette meg ezt a hajlékot! Micsoda árat fizetett érte!... Milyen véresen és verejtékesen harcolt ezért az "öröklakásért". - Hogy a nagyvilágon e kívül legyen számodra hely.
Hogyha egyszer indulnod kell - tudd, hogy haza mégy!
Hosszú köteteket írtak arról: hogyan történik majd az a hazamenetel?
Mi lesz a halál pillanatában és utána?
Pedig milyen egyszerű és elég:
Hova megyek? Haza megyek!
Hogyan megyek? Vele megyek!
Hiszen maga Jézus Krisztus mondja: "Eljövök, és majd magamhoz veszlek titeket...!"
Vele megyek.
Vele mégy, mint a kisgyermek, aki nem kérdezősködik, hova és hogyan, ha az apja fogja meg a kezét...
Mennyi szó és elmélet van a "Mennyországról"!... Mi lesz ott, ki lesz ott - hogyan is lesz ott?... Hol is lesz az?... Pedig milyen egyszerű: ott lesz - ahol Jézus Krisztus van! Hiszen Ő ígérte így: "Magamhoz veszlek titeket - hogy ahol én vagyok - ti ís ott legyetek! "
Luther mondja: "Számomra a menny: Krisztus!"
- Igen. Ez a libapásztorok és nagy hívők hite: amikor már nem a mennyben keressük Krisztust, hanem Krisztusban a mennyet... S megtaláljuk már ITT. Aki pedig megtalálta már itt, az megtalálja majd oTT is.
Kedves Atyám! Köszönöm! Köszönöm, hogy halálom óráján haza mehetek, hogy Vele mehetek és ott lehetek majd, ahol Jézus van, az én Megváltóm.
Nem nyugtalankodik már így a szívem, hiszek Benned, Atyám, és a Te Fiadban, az Úr Jézus Krisztusban, a gyermekek és a szentek együgyű, de egekig érő hitével!
Ámen.
|