TARDOSKEDD RIZNERN� KELE M�NIKA* TARDOSKEDD – TENGELIC

„Engem is �gy hoztak el erõvel az eny�mbõl, nem �nsz�ntamb�l j�ttem... Kezet ny�jtott a sv�b gazd�nak, ... majd s�rva �ssze�lelkezett a k�t �ld�z�tt csal�dfõ.”

Elindultunk sz�p haz�nkb�l… 1948. m�rcius 19-�n. �let�nknek sok-sok esem�nye van, amelyek nyomtalanul eltûnnek az eml�kek tenger�ben. De vannak olyanok, amelyek tûzzom�nck�nt �getik be magukat a l�lekbe, s eml�k�k �vtizedek m�lva is eleven, �s hal�lunk �r�j�ig elk�s�r. Ilyen eml�k sz�momra az 50 �vvel ezelõtti kitelep�t�s. A fiatalabb koroszt�lyoknak ez ma m�r csak t�rt�nelem, a nagysz�lõk, d�dsz�lõk „mes�je”.

Az 1945 ut�n �jra helyre�ll�tott Csehszlov�kia legsz�vesebben �gy szabadult volna meg a kollekt�v bûn�snek nyilv�n�tott magyar kisebbs�gtõl is, mint a szud�tan�metektõl. Meg is k�s�relt�k egyszer 50 kil�s csomaggal �trakni a hat�ron Kom�romn�l a kitelep�t�sre kiszemelteket. Magyarorsz�g azonban nem fogadta be õket, �s tiltakozott. A nagyhatalmak k�telezt�k Csehszlov�ki�t a k�lcs�n�s lakoss�gcsere megszervez�s�re. „Feh�rc�dul�soknak” nevezt�k azokat a csal�dokat, akiket kijel�ltek a magyarorsz�gi kitelep�t�sre. K�t �v telt m�r el a teljes jogfosztotts�gban, bizonytalans�gban.

Az 1947 febru�rj�ban lezajl� deport�l�s ut�n, amikor az �szak-Csehorsz�gba elhurcoltak sors�r�l hallottunk, akiket rabszolgav�s�rhoz hasonl� m�don v�logattak a munk�ltat�k, szinte irigyl�sre m�lt� helyzet volt feh�rc�dul�snak lenni, hisz, ha m�r el kell hagyni a sz�lõf�ldet, legal�bb az anyaorsz�gba mehetnek.

Berta Ferenc nagyap�nk �s Berta J�zsef keresztap�nk is a kitelep�tendõk list�j�n volt. �n is vel�k szerettem volna �tker�lni Magyarorsz�gra. A volt di�kt�rsak j� r�sze �s Kat� nõv�rem is addigra �tsz�kd�stek a hat�ron, hogy folytathass�k tanulm�nyaikat. Itt ugyanis nemhogy magyar iskol�kra nem volt rem�ny, de a magyar di�k hi�ba tanult meg szlov�kul, akkor sem vett�k fel sem a k�z�piskol�ba, sem az egyetemre.

1947-ben eg�sz ny�ron tervezgett�k az ismerõs�kkel, hogy �tsz�k�nk az Ipolyon. Sokan el is mentek.

�nr�m azonban sz�ks�g volt az otthoni munk�ban, de egy�bk�nt is gy�va lettem volna az illeg�lis hat�r�tl�p�shez. Nagyon f�jt a sz�vem, hogy telnek az �vek, �s nem tanulhatok tov�bb, �gy �reztem, tanul�s n�lk�l nincs �rtelme az �letemnek.

J� �desany�nk l�tta ezt, �s b�rmennyire sz�ks�ge lett volna a seg�ts�gemre, beleegyezett, hogy �n is elmenjek. Tudtam j�l, mi az oka. Imak�nyv�ben õrizgette �desap�nk utols� t�bori lapj�t, amelyet 1943. janu�r 13-�n, a doni �tt�r�s napj�n �rt. Csod�val hat�ros m�don, �t h�t m�lva – akkor Õ m�r r�g nem �lt! – megkaptuk a lapot. Olyan volt, mint valami s�ron t�li �zenet, v�grendelet: „Kedves feles�gem! Nem engedtek haza kar�csonyra, pedig meg�g�rt�k. Tal�n majd hazaseg�t az Isten egyszer. De ha m�gse, a lelkedre k�t�m, hogy a gyerekeket az iskol�b�l ki ne fogd, legyen m�s az �let�k, mint a mienk volt…”

�desany�nk komolyan vette a v�gsõ �zenetet. Sz�lei �s b�tyja mindent megtettek, hogy elmehessek.

Dr�ga Berta nagyap�nk 1 hektoliter bort adott a kitelep�t�si biztosnak, hogy hamis�tsa r� a feh�rc�dul�ra a nevemet, mintha J�zsi b�csi l�nya lenn�k. Ez meg is t�rt�nt. Persze titokban tartottuk, nehogy valaki el�ruljon az indul�s elõtt.

J�ttek a h�rek m�r õsz �ta arr�l, hogy melyik faluban telep�tenek. A tardoskeddi csal�dok is k�sz�lõdtek.

Azt�n elj�tt 1948. m�rcius k�zepe. Bert��kat m�rcius 17-�n kezdt�k a vagonokba k�lt�ztetni. Szeg�ny Berta nagyany�nk annyit s�rt, azt hitt�k, nem �li t�l az esem�nyt. L�nyai, menye, vejei mind elj�ttek, a tizen�t unok�b�l is az itt l�võ tizenh�rom apraja-nagyja. Elk�pzelhetetlen volt, hogy ki�r�l az a kedves h�z, ahova szinte naponta bet�rt�nk, �s nem lesznek dr�ga nagysz�lõk, akik k�r� �gy gyûlt �ssze mindig a n�pes csal�d, mint valami biztos mened�kbe, ahol sug�rzott a szeretet �s seg�tõk�szs�g. * A visszaeml�kez�s a tardoskeddi kitelep�t�s 50. �vfordul�j�ra k�sz�lt. 135

Egyszerûen nem lehet le�rni azt az �rz�st! A mindig �sszetart� nagy csal�db�l kiszak�tani az �reg sz�lõket, elindulni a bizonytalans�gba, idegenbe. „Az �reg f�t nem lehet �t�ltetni” – alak�totta ki a n�pi tapasztalat a k�zmond�st. A telep�t�ssel sok-sok „�reg f�nak” kellett idegen f�ldben gy�keret verni.

Eg�sz nap tartott a hurcolkod�s. Ny�zs�gtek a teheraut�k az �llom�son, hordt�k a csal�dokat. Bert��k holmij�val �s �llataival hat vagon lett tele. A b�toros vagonban �sszeraktak h�rom �gyat, hogy legyen hol aludnunk. Kinn volt az eg�sz csal�d k�sõ estig az �llom�son. A f�j� b�cs�z�snak nem b�rt v�ge szakadni.

Azonban valami miatt nem indult el az irdatlan hossz� szerelv�ny. Azt mondt�k, hogy majd csak m�snap d�lut�n. �n nagyon szerettem volna m�g egyszer bej�nni a reggeli mis�re, elb�cs�zni a szeretett templomt�l. El is engedtek. Fekete vas�rnap ut�ni cs�t�rt�k volt. A r�gi liturgia sz�veg�ben ezen a napon a 36. zsolt�r kezdõ verse volt az evang�lium ut�n: „Babilon foly�vizei mellett �lt�nk �s s�rtunk, midõn Sionr�l eml�kez�nk.”

�n hangosan s�rni kezdtem. H�nyszor olvastam m�r ezeket a sorokat, de csak most, mikor nek�nk is el kellett menni az idegenbe, �rtettem meg igaz�n, mit �rezhettek a szerencs�tlen, Babilonba hurcolt zsid�k, hogy siratt�k �s emlegett�k r�gi haz�jukat, templomukat. �reztem, �gy fogunk mi is a t�volban s�rni, �s eml�kezni falunkr�l, templomunkr�l.

A csal�d, az ismerõs�k �jra kinn voltak. M�r �jszaka lett, a t�bbiek hazamentek, csak Suskovics J�zsi s�gor maradt ott az indul�sig. Szomor� n�vnap volt a csal�d h�rom J�zsef�nek! B�rmily f�jdalmas volt, m�r nem b�ntuk, hogy v�gre sok r�ngat�s ut�n elindult vel�nk a szerelv�ny. „H�t akkor, J�zus, seg�ts!” – mondta nagypapa �s J�zsi b�ty�m �gy, ahogy a r�gi tardoskeddi gazd�k szokt�k, amikor a lovasfogattal az udvarb�l kiindultak.

Mi, Matildk�val m�r �gyban voltunk. Z�ty�g�tt alattunk a vagon. Nekem az jutott eszembe, h�nyszor �br�ndoztam bej�r� di�kkoromban arr�l, hogy milyen j� lenne, ha nem kellene hideg reggelben felkelni, hanem �gy j� meleg �gyast�l vinne a vonat. Az annyiszor �h�tott dolog most val�s�g lett, de nem sok k�sz�net volt benne. A haz�mt�l visz el a vonat, tal�n �r�kre.

Kora reggelre �rt�nk a hat�rra. �r�kig tartott a hat�rõrs�g szeml�je, a szem�lyek egyeztet�se. V�gre �t�rt�nk Szobra, magyar sz�val k�sz�ntek a katon�k. �jabb ellenõrz�s. Csaknem elsz�ltam magam, amikor a nevemet k�rdezt�k, Matildka seg�tett ki. T�bb mint f�l napot vesztegelt�nk Szobon, mert elromlott a mozdony. V�gre indultunk tov�bb. Kelenf�ld�n Berta Pisti �s Kat� nõv�rem leste a szerelv�ny �rkez�s�t. Õk m�r Magyarorsz�gon tanultak, �s az eg�sz fam�li�b�l õk �r�ltek a telep�t�snek, hogy a nagy idegenben v�gre lesz otthonuk. �gy m�r kilencen utaztunk tov�bb.

Eg�sz �ton d�bbenten n�zt�k a sz�p, dun�nt�li t�jban a h�bor� eml�keit. N�lunk szinte nyom n�lk�l sz�guldott �t a front 1945-ben. Itt viszont h�napokig tartott a h�bor�, a ter�letek t�bbsz�r gazd�t cser�ltek.

V�gig a vas�ti t�lt�s mellett �s bent a f�ldeken is k�r�lsz�ntva, z�ldellõ gabon�t�l k�r�lv�ve sz�z �s sz�z tank, �gy�, p�nc�lozott j�rmû rozsd�s roncsa eml�keztetett h�rom �v m�lt�n is a h�bor� borzalmaira.

A nagyobb �llom�sok �p�letei is mind romokban hevertek, deszkabarakkokb�l ir�ny�tott�k a forgalmat.

Pusztaszabolcson ism�t hossz�, k�nos v�rakoz�s. Kil�kt�k a szerelv�nyt egy sz�lsõ v�g�nyra. A f�rfiak etett�k az �llatokat, az asszonyok fejtek. A szeg�ny �llatok t�n m�g n�lunk is jobban k�nl�dtak negyedik napja bez�rva a vagonokba, ketrecekbe.

Nyitva �llt a vagonajt� a sz�p, verõf�nyes reggelben. A t�lt�soldalban nagy sereg ty�k csipkedte a z�ldet. „J�! – mondja Emi keresztmama –, hogy hasonl�tanak ezek az �n ty�kjaimra! M�g k�t kopasznyak� is van k�zt�k. Meg a kakas is pont olyan! Te J�zsi! Nem a mieink sz�ktek ki?”

Kider�lt, hogy val�ban a mieink. Valahogy kir�z�dott a ketrecajt�. Nosza, az eg�sz csal�d �s az ismerõs�k kezdt�k hajkur�szni a megsz�k�tt ty�kokat. Filmre k�v�nkoz� jelenet volt a ny�lt terepen val� ty�kvad�szat.

Kettõ kiv�tel�vel v�gre �sszefogdostuk õket. Ideje volt, indultunk tov�bb. S�rbog�rdon ism�t hossz� �csorg�s.

Sz�tbontott�k az eg�sz szerelv�nyt. Akiket Bonyh�d k�rny�k�re vittek, azokat m�s v�g�nyra tolatt�k. Akiket Nagydorog �s Tengelic k�rny�k�re, azok a szeksz�rdi vonalon mentek tov�bb.

V�gre az �t napig tart�, vagonban t�lt�tt h�ny�d�s ut�n m�rcius 21-�n, vir�gvas�rnap d�lelõtt be�lltunk a K�lesd-Als�tengelic nevû �llom�sra. A telep�tõbiztos azt mondta, h�tfõn reggel j�nnek �rt�nk a teheraut�k. Teh�t m�g egy keserves nap a vagonban! Azt hiszem, mi rekordot d�nt�tt�nk az eg�sz kitelep�t�si proced�r�ban az utaz�si idõt illetõen.

Lesz�lltunk �s k�v�ncsian n�zegett�k a t�jat. A Kisalf�ldh�z szokott szem�nknek idegen volt a vid�k.

Fõleg az, hogy az �llom�s�p�let �s egy bakterh�z �ll az �res t�jban, de sehol nem l�tni falut. Hov� a vil�g 136 v�g�re hoztak minket? �rdeklõdt�nk az �llom�s dolgoz�it�l, �s kider�lt, hogy a faluk 3–7 km-re vannak innen, a k�zelben csak egy kis major.

Eb�d ut�n elõszedt�k a bicikliket, kettõt k�lcs�nk�rt�nk, �s mi gyerekek mind az �ten elindultunk, hogy felfedezz�k a k�rny�ket. Tekert�nk a poros, g�dr�s makad�m�ton. V�gre egy ny�l: Tengelic nagyk�zs�g.

J�t der�lt�nk, hogy mad�rneve van a falunak. Errefel� kanyarodtunk. A csod�latosan sz�p, meleg vir�gvas�rnap d�lut�n minden h�z elõtt kint �ltek a kispadokon, a fiatalok ki�lt�zve korz�ztak. Nyilv�n h�re ment, hogy „telepesek” �rkeztek a k�lesdi �llom�sra, mert �gy megb�multak benn�nket, mintha legal�bbis hottentott�k lett�nk volna. �let�nkben nem l�ttunk m�g olyan falut. Alig n�h�ny mell�kutca.

Furcsa volt, hogy h�rom templomtorony magasodik, teh�t a lakoss�g erõsen vegyes vall�s�. Nem is gondoltuk akkor, hogy j�vendõbeli falunkat der�tett�k fel.

Nagyh�tfõ reggel val�ban j�ttek a teheraut�k. A telep�tõbiztos elsorolta, kit hov� visznek. N�h�ny csal�dot Vars�nyba, m�sokat J�nosmajorba, Kish�dj�ra, Bert��kat pedig Tengelicre. Az elsõ teheraut�ra a b�torok egy r�sz�t rakt�k, �s nagypapa, nagymama meg mi, l�nyok indultunk el vele. J�zsi b�ty�nk �s a fi�k ott maradtak az �llatokat kirakodni.

Ment�nk v�gig a hossz� utc�n a falu t�ls� v�g�re. V�gre egy �tablakos, nagy h�z elõtt meg�lltunk. A kapu z�rva, hatalmas termetû, kiv�r�s�d�tt, d�h�s, sv�b gazda mag�b�l kikelve kiab�lt az udvaron: „Ide be nem j�n senki, nekem meg�g�rt�k, hogy nem telep�tenek ki!” A telep�tõbiztos k�romkodott m�rg�ben, hogy a kijel�lt h�zat nem �r�tett�k ki. Az eg�sz utca �sszecsõd�lt a l�tv�nyoss�gra. Nagymam�ra s�r�g�rcs j�tt, Kat� nem gyõzte nyugtatni. Akkor Berta nagyapja lesz�llt a teheraut�r�l �s odament a d�h�ngõ tulajdonoshoz, Deckert J�noshoz. „Kedves bar�tom – mondta k�nnyes szemmel –, �n nem akarom mag�t kit�rni a h�z�b�l. �n is �ld�z�tt vagyok. Engem is �gy hoztak el erõvel az eny�mbõl, nem �nsz�ntamb�l j�ttem. Ki vagyok szolg�ltatva, oda kell mennem, ahov� visznek. �t napja h�ny�dunk a vagonban a csal�ddal �s az �llatainkkal, teljesen ki vagyunk mer�lve. Engedje, hogy bemenj�nk! Berta Ferenc vagyok, Tardoskeddrõl.”

Kezet ny�jtott a sv�b gazd�nak. Az is meghat�dott. Kezet fogtak, majd s�rva �ssze�lelkezett a k�t �ld�z�tt csal�dfõ. Hal�lig bar�tok maradtak. Kiny�lt a kapu, be�llt a teheraut�. Elõsz�r Deckert�k holmijait kellett kihordani a h�zb�l. A nagy h�z mellett volt m�g k�t kisebb h�zuk a szomsz�dban, odak�lt�ztett�k õket. �llatainkat a kisebb h�zak ist�ll�iba. D�lut�n lett, mire behurcolkodtunk, este, mire az agyongy�t�rt �llatok is ist�ll�ba, �lba ker�ltek. Eltelt az eg�sz nagyh�t, mire a takar�t�ssal �s rendezked�ssel elk�sz�lt�nk.

V�gre elj�tt a nagyszombat, a felt�mad�si �nnep. Fel�lt�zt�nk �s valamennyien elment�nk a k�rmenetre, hogy ismerkedj�nk a templommal, �s h�l�t adjunk, hogy t�l vagyunk ezeken a keserves dolgokon.

�s v�gtelen f�jdalom is volt benn�nk, mert �rezt�k, az�rt, hogy szabadon �nekelhess�k a magyar Himnuszt, minden�nket: sz�lõf�ld�nket, rokonokat, eg�sz m�ltunkat kellett otthagyni.

Ennek az elõsz�r hallott Himnusznak a sz�vbemarkol� eml�ke engem 50 �ve k�s�r. T�bb sz�zszor tan�tottam hetedikes tan�tv�nyaimnak K�lcsey csod�latos �d�j�t, sok ezerszer hallottam felhangzani �nnep�lyeken, de egyetlen egyszer sem tudtam s�r�s n�lk�l meg�llni, mert mindig felid�zi bennem a legelsõ, az 50 �vvel ezelõtti tengelici h�sv�tot. 137