56. VRSZEGI LSZL (1927) TAKSONY – HIRD
VRSZEGI LSZL (1927) TAKSONY – HIRD
(Vrszegi Lszl a Hirdre kerlt taksonyiak kzl a legintenzvebben s legtudatosabban tartja a kapcsolatot a szlõflddel. vek ta dolgozik Taksony trtnetnek megrsn. Felsõszeli rokonaikat szoktk ltogatni, Taksonyon csak tvoli rokonai maradtak, de mindig elltogat a faluba, ha otthon jr. Rszt vett a kitelepts 50. vforduljnak emlknnepsgein, valamint a kiteleptettek bikali tallkozjn. Tbb alkalommal beszlgettnk, a ktetlen beszlgetsek, illetve a diktafonos interj szvegt egytt kzlm itt.)
V. L.: Nagyapm 1946-ban halt meg, gy nagyanym kapta a fehrlapot (kiteleptsi okirat), vele egytt vittek minket is. A szleimet elvittk Csehorszgba a deportlsokkor. A taksonyiakat prilisban hoztk t, kt vagy hrom szerelvnnyel. 70–80 szzalkt ekkor teleptettk ki, csak nhny csald maradt ki. Akik maradtak, azokat mr nem teljes szerelvnnyel hoztk, hanem valahova odacsaptk.
gy kerlt pldul a nagyanym is mjus vgn, a hidaskrti-galntai vegyes szerelvnyre.
Minden tovbbi nlkl flvettek bennnket gyerekeket a nagyanym fehr lapjra. (Azt is elmesli, hogy jtszottk ki a deportlst, hogy maradtak otthon s csak a szlõket vittk el Csehorszgba.
Rszletesen elmesli a deportls krlmnyeit, kik szktek mg pluszba velk a vagonban, mi lett a sorsuk.) 130
Itt a haranglbnl kapott nagyanym hzat s hozz val fldet. Rszben nekilltunk, hogy folytattuk a munkt (a mezõgazdasgi munklatokat), rszben mivel ppen arats elõtt voltunk, kiadtuk az aratst azoknak, akik eredetileg volt ez a fld. A szõlõt is õk mûveltk. A sznakaszlst is õk vgeztk.
Krdezõ (K): Ez a svb csald mg most is itt lakik a faluban?
V. L.: Õk gy vannak, hogy kzlk egy l, aki a kiteleptskor kislny volt. J viszonyban voltunk mindig azzal a csalddal.
K: Furcsa, hogy semmifle ellenttet nem szlt itt falun bell a betelepts.
V. L.: Ez roppant rdekes! Magamban n is sokat gondolkodom azon, mi ksztette õket erre a bartkozsra, mert ezt kell mondanom. Ahol mi laktunk, abban a hzban kt hozzm hasonl kor fi volt.
Kezdettõl fogva, taln nem telt bele egy hnap s mr egytt ltnk a kocsmban, beszlgettnk. Az gvilgon semmi problma nem volt. Hogy bennk mi motivlta ezt? Bûntudat lehetett? Mi motivlhatta, hogy velnk ilyen bartsgba keveredtek, s nem csak konkrtan velnk, hanem ltalban a felvidkiekkel.
Pldul K. F. bcsi lnynak, K-nak pr hnap eltelte utn az udvarolt, akinek a hzba kerltek. Hogy mi lehetett? Errõl gy soha nem volt sz konkrtan, taln hogy kzelebb reztk magukhoz a felvidkieket, mint a helyi magyarokat? Nekik inkbb a helyi magyarokkal voltak nzeteltrseik, a helyi magyarok viszont azt mondjk, hogy a hbor vgn a nmetek nagyon elszemtelenedtek, nagyon magabiztosak voltak s a magyaroknak mr laptaniuk kellett. Hogy ez gy volt vagy nem, n azt mr nem tudom ellenõrizni, de egy biztos, hogy kzelebb ltal a felvidkiekhez, mint a helyi magyarokhoz.
K: Ezt ma is lehet rezni?
V. L.: Ht ma mr nem. Taln egy pldt tudok erre mondani, hogy l azrt a nmetekben egy kellemetlen emlk az itteni magyarokkal kapcsolatban. A lnyom, aki svb fihoz ment, valamirt sszeszlalkozott egy helybeli bcsival. Azt mondta neki, hogy Z. bcsi, fogja be a szjt, mert maga olyan szemt volt, hogy amikor az apsomkat teleptettk ki, akkor maga mg azt az eldugott zsrosbdnt is kisatta, pedig ott voltak a kisgyerekek, hogy mg azt se vihessk el”. Erre az volt a vlasz, hogy „te csak fogd be a szdat, te nem tudod, mit csinltak itt a svbok, stb.”. gyhogy ilyen dolgok is vannak. De msoktl is hallottam, hogy 1947 utn gy reztk, most vissza lehet tni a svbokon. Elmondok egy msik pldt: elsõ nyron italozs mellett az egyik nmet gyerek, L. elmeslte, hogy keveredett ki a budai ostrombl a hbor alatt, amit itt azelõtt nem nagyon mondott el senkinek. gyhogy valami bizalmat reztek irntunk, arra lehet kvetkeztetni.
K: Ezek a bartsgok, szimptik fiatalok, hzasprok vagy kik kztt szvõdtek inkbb?
V. L.: Nem, nem tudok rla, hogy hzasprok kztt kifejlõdtt volna olyan bartsg, hogy sszejrs, vagy ilyesmi, de segtõkszek voltak. Neknk is mind a kt szomszdunk svb volt s nagyon j bartsgban voltunk, segtõkszek voltak. lltom, hogy jobban szmthattunk rjuk, mint brkire, akr Taksonyon. (…)
K: Politikailag mennyire voltak mozgsthatk a felvidkiek?
V. L.: Ht, nem nagyon. Elgg passzvak voltak, nem folytak bele a politikai letbe. Kezdõdtt azzal, hogy mikor idejttnk, mg a kisgazda prt mozgoldott, de rvid idõn bell ugye kiszorult a palettrl.
Amikor idekerltnk, mg mûkdtt a nemzeti bizottsg, s ennek a npkoalcis kpviselõje volt az, aki ezt mûkdtette. Ebben a helyiek voltak benne, adott volt a szituci. Az 1947-es vlasztsok utn is vltozatlan maradt a helyzet, nem volt ott felvidki. Ksõbb a kommunista prtban mg nem voltak felvidkiek, de a dolgozk prtjban mr igen, apmat is beagitltk. Nem volt ez problma klnsebben, mert mi voltunk itt az egyetlen csald, akik nem gazdlkodtunk, mert otthon sem gazdlkodtunk, apm llsban volt, nem voltunk rknyszerlve. Nem beszlve arrl, hogy kezdetben az sem volt eldnttt, hogy egyltaln itt maradunk-e? Hisz neknk a rokonsgunk itt volt, apmnak hrom testvre itt maradt Trianon utn. Felmerlt, hogy flmegynk valahov Pest krnykre, de 1948-ban azrt mr gy nzett ki, hogy most mr maradunk.
(Visszamenõleg elmondja, hogy 1947 augusztusban illetve szeptemberben a szlõk is utnuk szktek Magyarorszgra, illetve a nagynnje frje is. Õk is kaptak kln lakst, lassan rendezõdtek a viszonyok.)
K: Mi dnttt amellett, hogy itt maradtak?
V. L.: Tulajdonkppen az, hogy rjttnk, hogy itt meg lehet lni. Fõleg az, hogy az egyik szomszdunk bevezetett a piac rejtelmeibe, azta gy ismerjk a piacot, megtantott feketzni (nevet), itt volt a vros, viszonylag gyorsan lehetett pnzt csinlni. Ez a svb szomszd nhny helyet megmutatott, ahol 131 lehet eladni, fõleg tejet. Itt flvsroltuk a faluban, ott eladtuk. A bort Mriakmndrõl hoztuk, azt is eladtuk. Abban az idõben a feketzsbõl, ksõbb mg jttek a feketevgsok, meg lehetett lni… akkor mr tudtuk, hogy itt maradunk. De 1947-ben mg az is foglalkoztatott, hogy itt maradjunk-e Magyarorszgon, ne menjnk-e valahov tovbb. Mindegy volt akkor, mozgkony llapotban voltunk. Apmnak egy gyerekkori bartja Argentnban lt, esetleg oda, de csak a gondolatig jutottunk el, tovbb nem … Maradtunk.
K: A helyi magyarok hogy fogadtk magukat?
V. L.: Ht taln egy kicsit lttak bennnk valamifle ellensget, de nem volt slyos. Vagy inkbb vetlytrsat, aki abbl visz el, amit taln õk elvihettek volna. Ksõbb rjttek, hogy trvnyesen nem juthattak volna hozz ehhez a vagyonhoz, annl is inkbb, mert mire mi jttnk, nhny itteni magyar mr kielgtette ezeket az ignyeit, megkaptk a svbok hzt. gyhogy aztn mr nagy eslyk nem volt javak megszerzsre. gy nem jelentettnk konkurencit, de nagy bartsgok sem alakultak ki. Egy ideig mg a felvidkiek egyms kztt poltk a kapcsolatot, de aztn ez is megszûnt.
K: Lehet, hogy azrt alakult ez gy, mert sok helyrõl jttek (tbb falubl) a felvidkiek?
V. L.: Lehet, hogy ez is kzrejtszott, de beszltem pl. vasktiakkal, ahol egy helyrõl vannak, s ott sem jobb a helyzet, ott sincs olyan lõ kapcsolat.
K: Mi lehet a magyarzata?
V. L.: Gondolom, mindenki elindult a maga lettjn, gy alakult ki az j krnyezete, az j kapcsolatok, hogy inkbb azt kvette.
Egybknt bennem legtbbszr az kelti a legnagyobb hinyrzetet, hogy nincs egy ember, akivel beszlgethetnk, akik egytt vannak, pl. a vasktiak, õket nem foglalkoztatja klnsebben, hogy egymssal trsalogjanak, n meg ha hazamegyek, szinte lesem az alkalmat, hogy valakivel tallkozzak, aki hozzm hasonl kor, gy tudja azt a rgi kort idzni, mint n.
K: Az itteniek kztt nem akad senki, akivel tudna ilyesmikrõl beszlgetni?
V. L.: Ht, taln az F-k, br azok galntaiak voltak, s messze is laknak ide, mg taln a D-k, velk szoktam is beszlgetni, de annyira nem, hogy elmenjek hozzjuk … nincs ezekben az emberekben egy ilyen igny.
K: A gyerekeiknek mennyit adnak t ebbõl a tudsbl – a szlõfldrõl, az emlkeikrõl, a kiteleptsrõl?
V. L.: gy gondolom, hogy akik itt vannak felvidkiek, az otthoni kapcsolataik azrt maradtak meg ennyire, amennyire mg vannak, mert volt egy idõszak, amikor rdemes volt hazamenni. Be lehetett ott vsrolni. A legtbbnek tl kzeli rokona nem maradt, ha valaki hazament, akkor azt hallotta az ember itt a faluban, hogy mit vsrolt. Mi is, ha elmentnk vsroltunk, de nem ezrt mentnk! Nem hinnm, hogy a gyerekeik tlsgosan tartank ezt a hovatartozst s az a gyanm, hogy az unokk mr egyltaln nem.
Nekem a gyerekeim mg mind jrtak otthon, mg valamennyire mindegyik ismerõs ott, tudja, hogy hol laktunk, kik vannak ott ismerõsk, rokonok. Az unokim is jrtak ott, de most mr olyan fl sem merl, hogy valamelyik azt mondja, hogy elmehetnnk, hogy kezdemnyezn valamelyik is, hogy menjnk el Taksonyba. Ez valahol rthetõ is, hiszen mg a krnyk sem olyan klnleges, ami miatt nekik vonz lehetne. Egyb motivci meg nincs.
K: Msrszt, a kapcsolatok kt flen mlnak, vagyis krds, hogy az otthoniaknak mennyire van ignyk erre?
V. L.: Ht azt hiszem, ott sem jelentkezik ez az igny. Ahogy kihalnak a kzelebbi rokonok, akik mg szemlyes ismerõsk voltak, gy halvnyul a dolog.
Az elsõ vekben nagyon sûrû volt a levlvlts, kvetni lehetett az otthoni esemnyeket. Amikor a deportltak hazakerltek Csehorszgbl, mg inkbb megerõsdtt a levelezs. Aztn kezdett ritkulni.
Most mr kln szm, ha hsvtkor, karcsonykor runk, kapunk egy-egy lapot. Mi mr gyakorlatilag csak a Z-kkal vagyunk kapcsolatban Felsõszeliben. Taksonyiakkal mr nem is, nem volt kzs nevezõnk, ami alapjn lehetett volna.
K: Mikor volt az az idõszak, amikor mg eskvõkre, csaldi alkalmakra hazajrtak?
V. L.: Nem nagyon volt ilyen. Amikor mg ez a kapcsolat jl tarthat lett volna, az tvenes vekben, akkor nem lehetett menni. Amikor mr csak elhatrozs s pnz krdse volt, s nem is sok pnz, akkor mr tl nagy volt a tvolsg, tz v. Akkor mr ksõ volt. Mg volt olyan, hogy elmentnk taksonyi, krti bcsra, de ezek mr nem voltak olyan minden ron val mensek. Ha 1947 utn lehetett volna folyamatosan, rendszeresen hazajrni, biztos mskpp alakult volna. Kzssgi szinten is gy van, hogy ha a 132 hivatalos szervek nem tmogatjk ezt a kapcsolattartst, akkor nem tudom, hogy trtnik e valami. Ahogy a vasktiak elmentek szervezetten Taksonyra (az 50. vfordulra), ahhoz kellett a helyi nkormnyzat tmogatsa.
K: n is otthon volt ezen az nnepsgen. Hogy tlte meg, mennyire volt õszinte, belsõ ksztetsbõl szletett akci vagy egy formlis, kirakatrendezvny?
V. L.: Bevallom õszintn, n inkbb kirakat dolognak lttam. Igazbl tven v nagy idõ. Mikor elkerltnk, mindenfle remnyekben ringattuk magunkat, azt mondtuk, hogy ez nem lehet igaz… meg most ezen az nnepsgen sokan voltak, akik mg fiatalok voltak, mikor a kitelepts trtnt, azok mr kevsb ktõdnek. n is a fiatalabbak kz tartoztam, de mg azok kz, akiknek nagyon sok emlkk van Taksonyon, s mr megregedtek. Akik regebbek voltak, azok mr meghaltak. A fiatalabbak csak rdekessgbõl jttek el taln.
K: Maguk mikor ltogattak elõszr haza Taksonyra?
V. L.: n 1966-ban (sokig szmolgat). Elõtte tutaztam Galntn, mert kt vagy hrom alkalommal jrtam az NDK-ban, de otthon nem jrtam. gy alakult. Elmentem volna n mr haza, de beugrott egy-egy ilyen nyaralsi lehetõsg. Szorgalmas NDK ltogat voltam akkoriban, mert n elvltam 1962-ben, s megismerkedtem mg az v nyarn valakivel egy nyarals alkalmval, aki NDK-s volt. Mindig nyron odamentem, s ez gy elttte nekem a taksonyi utat. Aztn 1965-ben megnõsltem, s a kvetkezõ nyron mostani felesgemmel mentnk Taksonyra.
K: Milyen rzs volt ez a visszatrs Taksonyra?
V. L.: Ht az egy felejthetetlen rzs volt. Az volt a szrnyû benne, hogy az n emlkeimben egy nagyon szp, nagy kzsg lt, ami olyan mozgalmas. Megrkeztnk, s minden olyan kicsi volt, az emberek kzl is egy csomt nem ismertem meg, inkbb csak gy sejtettem, ki kicsoda, hsz v alatt azrt vltoznak az emberek. De az illzik azok sszeomlottak az elsõ alkalommal, mikor hazamentem. Minden ms volt, semmi sem olyan szp, ahogy azt annak idejn n elkpzeltem. Azta mr nincs meglepetsem.
Nagyon rdekes, hogy mikor idekerltnk Hirdre a hbor utn, olyan flszabadultnak reztem magam, mintha kiesett volna a hbor, kiesett volna 1946, minden kiesett volna. Ott folytatjuk most, ahol 1944-ben abbahagytuk, ilyen rzs volt. Itt mindenki magyarul beszl, itt nincs problmm, hogy engem valaki lenz, ez olyan j rzs volt. A mi csaldunk soha nem emsztette meg Trianont, apm testvrei mind Magyarorszgon maradtak, apm a fiatalkort Budapesten tlttte, nagyanymnak is Budapest ismerõs volt, ezek mind olyan mozzanatok voltak, amik ott is mindig egy kicsit Magyarorszghoz kapcsoltak bennnket.
gyhogy ez az j helyzet egy flszabadulst jelentett, minden nehzsg ellenre. Ez az egyik.
A msik pedig, hogy ez a vros, Pcs, nagyon megfogott. Szp volt, megkap. Meg otthon sok kiltsunk nem volt, mi ott kulkok voltunk, tudtuk, hogy sok babr ott szmunkra nem terem. Apm tl magyar volt ahhoz, hogy ott jl rezze magt. Engem nem az viselt meg, hogy deportltak, azt el tudtam volna fogadni, hogy ezt el kell szenvednnk a magyarsgunkrt, de voltak ott olyan szerencstlen csaldok, akik dehogy tudtk, hogy mi is volt a bûnk.
A magyarsgot tudatosan meg sem ltk, mgis megszenvedtk. rdekes, hogy apmat jobban knozta a honvgy, mint anymat, mg a halla elõtti vben is foglalkoztatta az otthon. Azt mondta, hazamegynk s az egsz nyron a Srd-parton fog ldglni. Azt figyelmen kvl hagyta, hogy azta szennyvz lett belõle. Anym kezdettõl fogva soha nem mondta, hogy j lenne hazamenni. Azt hiszem, anym jobban beilleszkedett, jobban rezte magt, mint otthon, mert anym volt az, akinek a mindennapi problmkat meg kellett oldania, hogy holnap is legyen ebdnk, tiszta ruha legyen, nha nem is tudom, hogy csinlta.
Neki voltak mindig tletei, hogy csinljunk pnzt. Apm klnfle alkalmi munkkkal keresett pnzt, arats, ilyesmik, 1953-ban aztn megvlasztottk tancselnknek, 1958-ig volt…
K: Hogy esett pont r a vlaszts?
V. L.: Ahogy az akkoriban ment, õt talltk egyedl alkalmasnak, mert benne volt a prtban s munks is volt. De ma is akrkit megkrdez a faluban, nem mondanak r rosszat. Nem volt senkivel lekezelõ.
(Az 1956-os magatartsrl beszl, sikerlt prtatlannak maradnia, nem vett rszt semmiben egyik oldalon sem. Majd a tsz-rõl beszl, mr 1956 elõtt voltak prblkozsok, igazbl 56 utn kezdett el mûkdni, mint mindentt, ktelezõ belpsekkel. Az elsõ tsz-elnk egy helyi magyar volt, utna D. bcsi lett, felvidki beteleptett. Nem sokig maradt nll a hirdi tsz, sszevontk a krnyezõ teleplsekvel. 133
t kzsggel, bogdi kzponttal. A felvidkiek fldjei a tsz tulajdonba kerltek, a falu lakosainak tbbsge az iparban helyezkedett el, csak nhny asszony jrt a tsz-be dolgozni. Most a krptlssal kerlnek vissza ezek a fldek a tulajdonosokhoz, nagy rszk marad brletben a tsz-nl, kevesen vettk ki, hogy gazdlkodjanak rajta.)
V. L. Nagy lehetõsgek voltak itt azelõtt az iparban, itt volt a kenderfon, a cementgyr, illetve az elõdje a kõbnya, s itt voltak a bnyk (szn), sõt sokan Pcsre jrtak be dolgozni, gyhogy itt a meglhets nem volt problma.
(Visszatr a piacozshoz, feketzshez. Elmesl egy trtnetet, hogy valaki fljelentette õket, hogy boruk van, hzkutatst tartottak nluk.)
K: Sokan piacoztak vagy feketztek a falubl?
V. L.: Voltak nhnyan.
K: Ezek felvidkiek voltak?
V. L.: Nem egy se volt ezek kzl felvidki, azok piacra sem jrtak.
K: Mirt?
V. L.: Nem… otthon sem szoktk, meg itt nem is ismertk a viszonyokat. A hidaskrtiek otthon sem jrtak piacra Galntra, a taksonyiak jrtak rulni. Mi is jrtunk. Itt a svbok jrtak piacra, nagyon rtettk. Kezdetben nem tudtuk, mirt csinlnak annyi hurkt disznvgskor. Vittk a piacra, eladtk.
Nlunk, ha Taksonyon disznls volt, azt magunknak csinltuk. Ezek rultk a sonkt, szalonnt, zsrt, mindenflt. Megtanultuk tõlk, hogy lehet ezt gy szpen csinlni, megrte. (…) Az interjt rends Zsuzsa ksztette 1999 decemberben. 134
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
