KUBOVICS-CSAL�D TAKSONY – MAL� ÈERNO�T – TAKSONY

„Az eg�sz falu kint volt az �llom�son, mindenki zokogott, olyan volt a b�cs�z�s, mint egy temet�s.”

Rokons�gunkb�l a Kubovics csal�dot elõbb Csehorsz�gba, a Szud�t�k-vid�k�re deport�lt�k, majd k�sõbb ker�ltek Magyarorsz�gra. Erre �gy eml�keznek vissza:

„1948. janu�r 28-�n a kora hajnali �r�kban falunkat, Taksonyfalv�t k�r�lvette a csendõrs�g, ugyanis elõzõ este az �rdekelt csal�dok megkapt�k a deport�l�sr�l az �rtes�t�st. A h�zak udvar�n megjelentek a teheraut�k, �s megkezdõd�tt a k�lt�ztet�s. Csak azt vihett�k magunkkal, ami egyetlen teheraut�ra f�lf�rt.

Hirtelen raktuk �ssze a legsz�ks�gesebb b�tordarabokat, ruhanemût, �lelmiszert �s t�zelõanyagot. Akkort�jt ugyanis k�t kiskor� gyerekrõl, egy 9 �ves �s egy 12 �vesrõl kellett gondoskodnunk. Ott kellett hagyni a b�torainkat, �llatainkat.

A legelkeser�tõbb az volt, nem tudtuk, hov� visznek benn�nket, �s mi okb�l kell elhagyni otthonunkat.

Csak azt mondt�k, hogy h�bor�s bûn�s�k vagyunk, �s mindezt b�ntet�sk�nt �rdemelj�k, holott semmif�le politikai vagy egy�b v�ts�g�nk nem volt. Mikor az aut� meg�rkezett vel�nk az �llom�sra, bevagon�roztak benn�nket �res marhasz�ll�t� kocsikba, ahol m�nusz 15 fokos hideg volt. Az eg�sz falu kint volt az �llom�son, mindenki zokogott, olyan volt a b�cs�z�s, mint egy temet�s. A d�li �r�kban lez�rt�k a vagonokat �s elindult a szerelv�ny. A jajgat�, s�r� emberekkel ismeretlen t�jak fel� zakatolt a vonat. Sz�lõfalunkt�l, Taksonyt�l m�sf�l napig tartott az �t Br�nnig, az elsõ �llom�sig. Meleg �telt kaptunk, de m�g mindig nem k�z�lt�k, hogy hov� visznek benn�nket. Az utaz�s sor�n a hazulr�l hozott �lelmiszerek k�z�l a burgonya �s a z�lds�g megfagyott, nem tudtuk elfogyasztani. A k�vetkezõ �llom�shely Pr�ga volt, csak itt kaptunk ism�t �lelmet. A harmadik napon h�bor�totta, hatalmas hegyek k�z� �rkezt�nk, ekkor m�r gondoltuk, hogy a Szud�ta-vid�ken j�rhatunk.

�rdekes dolgokra lett�nk figyelmesek: egyetlen h�z k�m�nye sem f�st�lt, embereket nem l�ttunk, kihalt volt a vid�k, �letnek semmi jele nem volt. Mint ahogy megtudtuk k�sõbb, itt val�ban megszûnt az �let. Ugyanis az itt �lõ n�met nemzetis�gû lakosokat kitelep�tett�k N�metorsz�gba �s a hely�kre hoztak minket. A 20. sz�zadi n�pv�ndorl�s r�sztvevõi, �ldozatai vagyunk. Harmadnap �rkezt�nk Podboøanyba, utunk v�gc�lj�hoz. Az �ltal�nos elkeseredetts�get �s trag�di�t tetõzte be egy szomor� esem�ny: a hossz� �t k�zben h�rom kisgyerek megfagyott. Reggel meg�rkeztek a helybeli gazd�k, azok a helybeli cseh lakosok, akik a kitelep�tett n�metek vagyon�t, f�ldbirtok�t megkapt�k �s munk�sk�zre volt sz�ks�g�k. Sorra j�rt�k a vagonokat, �s elsõsorban azokat a csal�dokat v�lasztott�k ki maguknak, ahol a legt�bb munkaerõre sz�m�thattak. 129

A taksonyiak k�z�tt volt egy �zvegyasszony h�rom gyermekkel, aki senkinek sem kellett, �s �gy h�rom-n�gy napon ott fagyoskodott gyerekeivel a s�nek k�z�tt a vagonokban. Egynapos v�logat�s ut�n v�gre minket is megtal�lt j�vendõbeli keny�rad�nk, akiben volt annyi embers�g, hogy a didergõ, az utaz�st�l elcsig�zott k�t gyermek�nket kocsiba tette �s lak�s�ra vitette, ahol meleg k�v�t adtak nekik. Holminkat aut�ra rakva, �jszaka indultunk el a 20 kilom�terre l�võ Mal� Èerno�tra, ahol csel�dh�zakra eml�keztetõ �p�letekben helyeztek el benn�nket.

Sz�vszorongat� k�p t�rult el�nk a lak�sban: a hideg tûzhelyen f�lig fõtt �tel, minden berendez�s a hely�n, a szekr�nyekben ruh�k, ed�nyek, az �l�skamr�ban megromlott �lelmiszerek �s mindenhol t�m�nytelen eg�r, patk�ny. Egyszerre vil�goss� v�lt elõtt�nk, hogy ezek az elhagyott otthonok arr�l tan�skodnak, lak�iknak, az itt lak� szud�tan�met lakoss�gnak egyik percrõl a m�sikra kellett innen elmenek�lni.

M�snap m�r meg�rtett�k, hogy mi�rt hoztak ide minket: csel�dnek kellett�nk. A hatalmas birtokot mûvelni kellett, az ell�t�sra v�r� �llatokat pedig etetni, gondozni. A k�vetkezõ nap reggel�n a f�rfiaknak m�r munk�ba kellett �llniuk, a hatalmas pajt�kban megkezdõd�tt a koml� cs�pl�se. Az asszonyok munk�ja volt kb. 16 teh�n fej�se �s gondoz�sa.

A mi gazd�nk a pr�gai F�ldoszt� Bizotts�g eln�ke �s a k�rny�k egyik legm�dosabb embere volt, ennek ellen�re munk�nk�rt nem fizetett egyetlen fill�rt sem. H�rom csal�d dolgozott n�la ingyen, �jt napp� t�ve. Egy alkalommal mindannyian �sszebesz�lt�nk �s megtagadtuk a munk�t, fizet�st k�vetelve, de hajthatatlan maradt, holott a t�bbi gazda tisztess�ges b�rt adott munk�sainak. �gy m�s megold�s nem maradt, mint elsz�kni innen. Lelem�nyess�g �s alapos szervezõmunka kellett hozz�, hogy megtegy�k.

Levelez�s �tj�n, sz�lõfalunkban �lõ unokatestv�remmel megbesz�lt�k (aki g�pkocsivezetõ volt), hogy j�nius 10-�n, �jszaka elj�n �rt�nk �s hazavisz benn�nket.

�gy is t�rt�nt. Az �j leple alatt csendben felrakodtunk. Szerencs�re dombr�l kellett leereszkedn�nk, �gy hangtalanul, mag�t�l gurult le a kocsi, ki a birtokr�l, a falub�l. �tk�zben a g�pkocsivezetõ h�romszor cser�lt rendsz�mt�bl�t. A hossz�, f�raszt�, rossz �ton kisebb b�torok, csomagok is lepotyogtak a kocsi tetej�rõl. Rengeteg izgalom �s t�bbsz�ri igazoltat�s ut�n m�snap, k�sõ este �rkezt�nk meg kifosztott otthonunkba. Ing�s�gunkb�l semmi nem maradt meg, de m�gis b�ztunk abban, hogy igyekezet�nkkel, szorgalmas munk�nkkal helyre�ll�tjuk otthonunkat. Boldogok voltunk, hogy �jra otthonunkban lehet�nk rokonok, ismerõs�k k�z�tt” – fejezte be elbesz�l�s�t, visszaeml�kez�s�t.

Lejegyezte: Monczin� Gyõri Ildik�