TAKSONY MORAVK� J�LIA (1928) TAKSONY – PODBOØANY – GAL�NTA

„A visszaj�vetel f�jdalmasabbnak bizonyult.”

127. Taksonyon laktunk. �desap�m, mam�m �s hat testv�rem. Ap�m a p�r hold f�ldj�vel gazd�lkodott. De a csal�d n�vekedett, �s hogy t�bbet tudjon kigazd�lkodni a meg�lhet�shez: voltak hadi�zvegyek, idõsek, akiknek fiaik a h�bor�ban voltak, azokt�l haszonb�rbe v�llalta a f�ldeket. �gy volt munka el�g, �sszesen 30 hold f�ldet mûvelt.

�desap�m nem volt katona, mivel egyik l�bsz�r�n nyitott seb volt, ami gennyezett, naponta k�tszer k�t�zte. Az oroszok bej�vetele a falunkba 1945 nagyp�ntek�n t�rt�nt. Mam�nk a csal�ddal a szomsz�dban volt, az udvari, kinti pinc�ben. (11 �ves, 8 �s 5 �ves �cs�im m�r a h�bor� alatt sem j�rhattak iskol�ba, mert ott akkor katon�kat sz�ll�soltak. Mikor helyre�llt a rend, szlov�k nyelvû oktat�s folyt.)

A deport�l�st m�r besz�lt�k az emberek. �desap�m elment Gal�nt�ra, mert az volt a vas�ti fõvonal �s l�tta a hossz� szerelv�nyeket: vitt�k az Ipoly k�rny�kieket. Mi is megkaptuk a c�dul�t, hogy menn�nk kell. Nõv�remmel bujk�ltunk. Azt gondoltuk, hogy otthon maradnak a sz�lõk, mivel az orvos j�rt, hogy a betegeket f�lmentik. Apa l�ba miatt gondoltuk a f�lment�st, de nem kaptunk meg, h�t csomagolni kellett.

�desap�m �sszeszedte a zs�kokat, megt�lt�tt�k gabon�val. Mivel harminc hold f�lddel gazd�lkodott, sok volt a gabon�nk. Tizenhat holdr�l szedtem a markot, harminc �ros telken �llt egy harminc m�ter hossz� �p�let. A padl�s, a kamra tele volt. Az ist�ll�ban kilenc szarvasmarha, egy l�, a diszn�kat le is v�gtuk m�r az õsz kezdet�vel. Mama n�gy tehenet fejt.

Mi, gyerekek ijedten figyelt�nk, a sz�lõk s�rtak. J�tt a teheraut� katon�kkal 1947. janu�r 17-�n, �s felraktak benn�nket, vittek Gal�nt�ra bevagon�rozni. Amikor megtelt a szerelv�ny, elindult, m�r s�t�tedett.

Bøeclavban meg�llt, �s hallottuk, m�r cseh�l besz�ltek a vagonok mellett.

Csak egy testv�re volt �desap�mnak, akit szint�n vittek. �nnekem volt udvarl�m a faluban, aki m�r egy �ve j�rt hozz�nk. Õket a k�vetkezõ transzporttal vitt�k. P�r h�tig nem tudtunk egym�sr�l. Õ azut�n megkeresett. Tizennyolc kilom�terre voltunk egym�st�l, ritk�n tudott j�nni, mert ebbõl 6 km-t lehetett csak vonattal megtenni. Ny�ron biciklivel j�tt. Nagyon akarta, hogy h�zasodjunk �ssze, de kem�ny volt a felt�tel. Al� kellett volna �rni, hogy ott maradunk. �n nem akartam v�glegesen elszakadni a csal�dunkt�l, h�t �gy hazaj�vetel�nk ut�n, itthon k�t�tt�nk h�zass�got.

Meg�rkezt�nk Podboøanyba, a szerelv�nyhez �lltak, akik v�s�rolt�k a csal�dokat. Minket is k�t �riember. Az egyik tudott magyarul. Amikor a holminkat lerakt�k a traktorra, az egyik mondta, hogy mama �s a h�rom kisebb gyerek sz�lljanak az aut�jukba, �gy vittek tov�bb m�g kilenc kilom�terre. Uradalmi birtokra ker�lt�nk. Az egyik �riember, a f�ldbirtokos veje, aki Pr�g�ban professzor volt, õ hozott mag�val egy m�sik �riembert, aki besz�lt magyarul.

Az �j otthonunk egy nagy csel�dh�z: elõszob�b�l, szob�b�l, konyh�b�l �llt. Hideg volt nagyon, ap��k letett�k a sparheltot, a t�bbi csel�d seg�tett, hoztak f�t, szenet. Az ablakon �s az ajt�n hi�nyzott az �veg, kaptunk kartonpap�rt, besz�gezt�k. A magyarul besz�lõ �r �s a professzor k�rdezt�k, mire van sz�ks�g�nk. M�snap j�tt az �veges, berakt�k az ablakot. A miloszpanyi guly�st k�ld�tt.

Harmadnap j�tt az int�zõ �s menni kellett a cs�plõg�phez. A nagy pajt�k tele voltak gabonak�v�kkel.

Ott a munka meg nem szûnt, cs�pl�s ut�n a rakt�rakban rost�ltuk a gabon�t, ezt k�vette a koml�, kitakar�s, r�paegyel�s. Az int�zõ szigor� volt, a miloszpanyi j� volt, szokott hozni ki uzsonn�t.

Amikor 1948 okt�ber�ben j�tt az �llomos�t�s, a nagy kast�lyban, a gazdas�gban mindent �tvettek ezek a m�sf�le urak. Szeg�ny miloszpanyi a kast�lyparkban, az int�zõ�kkel maradt, m�g a l�nya el nem vitte Pr�g�ba. A fizet�st megkaptuk.

A templom, az iskola k�t kilom�terre volt tõl�nk. T�len nem nagyon ment�nk oda, mert csak f�ld�t volt. A kilenc�ves �cs�m ott nagy beteg lett. K�rh�zba ker�lt, Pilzenbe, ahol egy f�l �vig tartott�k, m�g az orvos is v�rt adott neki. 128

A honv�gyunk soha nem szûnt meg, de nem volt kapcsolatunk a faluval. Azt tudtuk, hogy a hely�nkbe a hegyekbõl hoztak szlov�kokat. 1949. febru�r 25-�n megint j�tt a traktor, �s vittek Podboøanyba a vagonhoz. Egy szombati napon �rkezt�nk meg Gal�nt�ra. A tizenkilenc �ves �cs�m, valamint a fiatalok �sszeszedelõzk�dtek, �s menni akartak Taksonyba, megn�zni, mi van az otthonunkkal. Valaki figyelmeztette õket, a mi h�zunkban olyan szlov�k lakik, akinek k�t farkaskuty�ja �s pusk�ja van, ne mer�szelj�nk a h�z k�zel�be jutni. �gy �desap�m m�snap elment Taksonyba. Az apa �ccse �r�k�lte a sz�lõi h�zat, de az �ccse nem t�rt vissza a frontr�l. Ezt a h�zat a k�zs�g nem adta ki szlov�koknak. A k�zs�g a h�zba k�t szeg�ny csal�dot helyezett el, akik nem voltak sem csehek, sem magyarok. Azok �tadt�k nek�nk a konyh�t. Nõv�rem ott maradt Csehorsz�gban, ott ment f�rjhez. �n a hazaj�vetel�nk ut�n mentem f�rjhez.

Sz�leim ott maradtak a n�gy fi�val.

Nem tudom, hogyan �rt�keljem a kitelep�t�st, melyik volt nehezebb, az elmenetel-e vagy a visszaj�vetel.

A visszaj�vetel f�jdalmasabbnak bizonyult, mert a k�zs�g vezetõi k�z�tt ott volt a taksonyi seg�djegyzõ, aki „elaj�nd�kozta” a h�zunkat a szlov�knak, vel�nk nem t�rõd�tt. M�sok a faluban maradtak, mert nem vitt�k el õket: reszlovakiz�ltak. Õk sz�gyellt�k magukat. M�g a csehek is jobbak voltak, az itthon maradottak nem adtak senkinek m�g mened�khelyet sem.

Amikor ezeket le�rtam, a k�t lapot el�ztatt�k k�nnyeim.