SZALKA CZ�DERN� SZ�R� ILONA (1941) SZALKA – PODBOØANY

„ ...egy volt a sorsunk a kitelep�tett n�metek�vel.”

124. A Bene�-dekr�tumnak �n is szenvedõ alanya voltam. Igaz, hogy akkor m�g csak hat�ves voltam, de a t�rt�ntekre j�l eml�kszem. Mert a m�ltat nem lehet elfelejteni, sem kit�r�lni annak az eml�kezet�bõl, aki ezt �t�lte. Igen, 1946. decembert �rtak akkor, amikor a m�sodik vil�gh�bor� borzalmai ut�n azt hitt�k, b�k�ben �nnepelhetj�k a m�sodik kar�csonyt, J�zus sz�let�s�t. A v�rakoz�s csak rem�ny maradt. Mert az akkori nagyhatalmak d�nt�ttek sorsunk felett. Azt�n csak k�sõbb tudatosult bennem, hogy mi�rt. A sz�leim parancsba kapt�k, hogy minket is visznek Csehorsz�gba.

N�h�ny napot adtak a csomagol�sra. Ami �lelem, ruhanemû, takar� (dunyha, pokr�c) volt, egy katonai teheraut�ba felpakolt�k. A rokonokt�l, ismerõs�ktõl s�rva b�cs�ztunk el. A p�rk�nyi vas�t�llom�sra vittek, ahol egy tehersz�ll�t� vagonba raktak fel benn�nket a szer�ny holminkkal egy�tt. A vagonban nem volt fût�s, a meleget csak a lehelet�nk adta. Hogy ne �rezz�k magunkat egyed�l, m�g egy csal�dot raktak oda h�rom kicsi gyerekkel. Mi �ten voltunk testv�rek, �s abb�l n�gyen t�z �ven aluliak.

Az �t sok�ig tartott, mert a szerelv�nyt t�bbsz�r mell�kv�g�nyra tolt�k, �gy �r�kig �lltunk, vesztegelt�k a nagy hidegben. Sz�munkra egy �r�kk�val�s�gnak tûnt, am�g oda�rt�nk, nem emberhez m�lt� k�r�lm�nyek k�z�tt – n�gy-�t napon �t tizenk�t ember sz�m�ra a vagon volt a h�l�, az eb�dlõ! A kis- �s nagydolgainkat is ott v�gezt�k el. Mai szemmel n�zve a legszigor�bb el�t�ltnek is k�l�nb sora volt.

Azt�n v�gre meg�rkezt�nk a v�g�llom�sra, Podboøanyba, ami szud�tan�met ter�let volt. Ott mindenkinek ki kellett sz�llni a vagon mell�, ahol a gazd�k m�r v�rtak r�nk. Mi is ott �lltunk a t�rdig �rõ h�ban, 20- 25 fokos hidegben, olyan �lt�z�kben, mint amilyen akkor, a front ut�n ker�lt. Azokat a csal�dokat v�lasztott�k ki elõsz�r, ahol t�bb volt a munkaerõ. Mert olyan volt az, mint a v�s�r, ahol a rabszolg�kat v�logatj�k. A sokgyerekes csal�dok maradtak utolj�ra. �gy mi is.

Az�ta m�r eltelt n�h�ny �vtized, de azt a telet nem felejtem el soha. Fõleg azt, hogy mennyire f�ztam, �s m�r majdnem csontt� fagytunk, amikorra mi is sorra ker�lt�nk. Minket, gyerekeket egy lovas kocsiba raktak, �s egy kis faluba vittek, Podboøanyt�l tizen�t kilom�terre. Ott �desap�m �s legidõsebb testv�rem, aki akkor tizenhat �ves volt, �llatokat gondoztak, ny�ron a mezõgazdas�gban dolgoztak. �desany�m nemigen tudott munk�t v�llalni, neki otthon ker�lt dolog. �n ott lettem volna tank�teles, de mivel a faluban nem volt iskola �s a cseh nyelvet sem �rtett�k, �gy nem j�rtunk iskol�ba. Sok�ig �gy tûnt, mintha m�sik bolyg�n �ln�nk. Ha �zletbe vagy orvoshoz ment�nk, �gy mutogattunk, mint a s�ketn�m�k.

N�mi vigaszt csak az otthonr�l kapott lev�l vagy csomag adott. Sok idõ kellett ahhoz, hogy f�ldolgozzuk magunkban a traum�t. Fõleg, ha arra gondoltunk, hogy a n�metek, akiket sz�mûztek onnan, visszaj�hetnek. Mert minket az õ h�zukba helyeztek, �s f�lt�nk, hogy majd bossz�t �llnak rajtunk. Pedig egy volt a sorsunk a kitelep�tett n�metek�vel. Egy k�l�nbs�ggel. Õk soha nem j�hettek vissza haz�jukba.

Ezt csak k�sõbb tudtuk meg, de m�gis f�lt�nk!

Sokan nem is tudt�k megszokni a t�voll�tet, hazasz�ktek. Mi azonban nem mert�nk, mert kock�zattal j�rt. Pr�b�ltunk megb�k�lni sorsunkkal, �s megv�rtuk, amikor majd hazavisznek. Az ott elt�lt�tt idõ alatt sok j� bar�ts�g sz�võd�tt a magyarok k�z�tt. Sokan voltak Gal�nta k�rny�k�rõl, akikkel m�g hazaj�vetel�nk ut�n is sok�ig tartottuk a kapcsolatot.

Egy korm�nyv�ls�g kellett ahhoz, hogy hazaj�hess�nk. 1949 tavasz�n k�l�n szerelv�ny v�rt r�nk, �s akkor m�r rendes szem�lysz�ll�t� vonaton utaztunk.

Az idõsebbek m�r nem �lnek, de akik m�g vagyunk, n�h�ny ezren, arra v�rnak, hogy ez�rt a meghurcol�s�rt valami m�don k�rp�toljanak minket. Mert amit le�rtam, az t�ny �s val�. Ez t�rt�nt sok ezer magyarral 1946-ban. Nagyon rem�lem �s b�zom abban, hogy soha t�bb� nem �rhet minket nemzetis�g�nk�rt �s magyars�gunk�rt ilyen s�relem. Adja Isten, �gy legyen!