LOSONC HAUSER JENÕ (1921)* LOSONC

„…sok rossz k�z�l a legkev�sb� rosszat…”

109. Igaz, nem voltam kitelep�tve �s hogy mi�rt, az a tov�bbiakban kider�l. Sz�ks�gesnek tartom r�vid �letrajzomat k�z�lni, hogy a k�r�lm�nyek �rthetõbbek legyenek. 1921. november 12-�n sz�lettem, Rimaszombatban, ap�m a h�t�ves orosz fogs�gnak k�sz�nhetõen mint kereskedõseg�d 48 �vesen rokkantnyugd�jas lett. Engem a polg�ri iskola elv�gz�se ut�n tanul�nak adtak egy m�ter- �s divat�ru �zletbe, ahol hat �vet dolgoztam, eg�szen a katonai bevonul�somig, h�rom �vre (1942–45).

�ppen erre az idõre esik az elszakad�s sz�lõv�rosomt�l, ugyanis az eg�sz csal�d Losoncra k�lt�z�tt.

Amikor Pestbõl m�r csak egy teny�rnyi elfoglalatlan r�sz maradt, siker�lt megl�pnem, �s mire haza�rtem (1945. febru�r 15–25.), m�r a t�nkrebomb�zott Losonc szovjet k�zen volt. Nem r�szletezem, �lt�nk, mint a t�bbiek, eladogattuk a holmijainkat, csereber�lt�nk, seftelt�nk a mindennapi melasz�rt, ami a tea �des�t�s��l szolg�lt. �ll�s ut�n kellett n�zni. Igen �m, csakhogy mindenhol az �gynevezett politikai megb�zhat�s�g igazol�s�t k�rt�k, amit bizony magyarnak megszerezni lehetetlen volt.

Nem adtam fel. Megtal�ltam az �gynevezett kiskaput, ugyanis a falusi fogyaszt�si sz�vetkezetek m�g a tags�g kez�ben voltak, igaz, a sz�trabolt �zletbõl �s kocsm�b�l a null�r�l kellett indulni. A nyelvvel nem volt probl�ma, hiszen szlov�k iskol�ba j�rtam, �gy a vezetõs�g is elhitte, hogy szlov�k vagyok, majd a sz�lõv�rosomhoz fordultam, h�tha…, de nem.

Ekkor k�rtem az �llampolg�rs�got, sajnos eredm�ny n�lk�l. Idõk�zben �sszeakadtam egy volt oszt�lyt�rsammal, aki azt tan�csolta, forduljak a bel�gyminiszt�riumhoz, k�rjem ki az 1930-as n�psz�ml�l�si adatokat. Azt k�rdeztem tõle: Gondolod, hogy az ap�m szlov�knak jelentkezett? Van egy f�nyk�pem ap�mr�l (Podleszny Andr�s, Kassa, Malom utca 20.), amelyen az ap�m �t�ves kor�ban, 1891-ben felemelt k�zzel szavalt. A csal�di eml�kezet szerint a k�vetkezõ versik�t mondta el:

Magyar vagyok, az maradok,/

M�s lenni nem akarok,/

Magyar volt az aty�m, any�m, /

A magyars�g tõl�k sz�llt r�m./

Magyar leszek ezut�n is, /

Amily magyar volt az aty�m is, /

�s �gy �ldjon meg az Istenem,/

Amint e sz�t meg nem szegem!

(A f�nyk�p ma is megvan.) Bar�tom �gy v�laszolt: „Csak gondoltam, hogy idõt nyersz vele. Mire õk v�laszolnak, eltelik n�h�ny h�nap, addig meg majd csak kialakul ez a bizonytalan helyzet. Addig meg k�rj igazol�st, hogy int�zik az �gyedet.” Megt�rt�nt.

Azt�n j�tt az �llamos�t�s. Mondanom sem kell, hogy nem az �llam fizetett r�, hiszen a sz�vetkezettel k�t�tt szerzõd�s �rv�nytelen lett, k�lcs�n�kbõl fizett�k a hi�nyt, amelyeket a fõellenõr kimutatott.

K�zben 1946-ban megnõs�ltem, 1948-t�l pedig megny�ltak a magyar iskol�k �s a tan�rk�pzõ Losoncon, gondoltam, beiratkozom. Naponta kellett j�rni 14-20 �r�ra, de kitartottam. Folytattam a pedag�gi�n Pozsonyban, magyar–szlov�k szakon h�rom �vig, majd a kassai b�lcs�szeten. Tan�tottam a rimaszombati j�r�sban, Nagybalogon, majd 1959-ben a szepsi mezõgazdas�gi technikumban eg�szen nyugd�jaztat�somig.

A sors ir�ni�ja, hogy csaknem negyven �vig kiz�r�lag a szlov�k nyelvet tan�tottam mind a szlov�k, mind a magyar tagozaton. Tal�n nincs olyan telep�l�s Szlov�kia d�li r�sz�n, ahonnan ne j�rt volna valaki Szepsibe, hiszen ide gravit�lt Pozsonyt�l Tiszacsernyõig az eg�sz magyars�g, mivel egyed�li mechaniz�ci�s szak voltunk a mezõgazdas�gi iskol�k k�z�tt.

Ide k�v�nkozik m�g egy, n�lam fiatalabb kolleg�m kijelent�se: „Sosem bocs�tom meg az ap�mnak, hogy annak idej�n reszlovakiz�lt!” Mire �n a k�vetkezõt v�laszoltam: „Maga m�g r�vidnadr�gos kisfi� volt akkoriban. Az �desapja j�m�d� gazda volt, az�rt f�jt egyeseknek a foga arra, hogy a k�szbe bele�lj�n, amit az �desapja verejt�kkel szerzett. �res k�zzel a bizonytalanba vinni a csal�dj�t? Az �desapja a sok rossz k�z�l a legkev�sb� rosszat v�lasztotta, ezt pedig a fennmarad�s�rt, a csal�dja �rdek�ben…”

* A szerzõ �ltal bek�ld�tt dokumentumokat l�sd a mell�kletben.