„ISMERETLEN” (1920)* KOM�ROMSZENTP�TER – M�R

„… nem hagytunk ott m�st, csak az �let�nket, h�zunkat, f�ldjeinket.”

108. K�t nõv�remmel �s sz�leimmel �ltem egy�tt. �desap�m gazd�lkod� volt. Rendes, sz�p h�zunk, nagy kert�nk, 12 hekt�r f�ld�nk �s szõlõnk is volt, pr�sh�zzal. �llatokat is tartottunk, amelyek a f�ldek mûvel�s�hez is kellettek. Lovak, �kr�k, azonk�v�l tehenek, borjak �s baromfif�l�k. Nõv�reimmel egy�tt dolgoznunk kellett, mert seg�ts�get nem nagyon kaptunk. Nyugodt, j� �let�nk volt. Nagyon szerett�k a falunkat, mindenkit ismert�nk, seg�tett�k egym�st.

Ez a b�k�s, nyugodt �let csak a h�bor�ig tartott. �desap�mat ugyan nem vitt�k el katon�nak, mert idõs volt, de sok ismerõs elment, akik soha t�bb� nem j�ttek vissza. A falunkban a h�bor� nagy puszt�t�st nem okozott, nem bomb�ztak, nem voltak harcok. A v�ge fel�, amikor a n�metek m�r menek�ltek, sok mindent elvittek magukkal. Fõleg lovakat �s �lelmiszert. Azut�n j�ttek az oroszok, õket ink�bb a borospince �rdekelte, de nem b�ntottak senkit.

A h�bor� ut�n m�r megkezdõd�tt a magyars�g �ld�ztet�se. Sok embert elvittek Csehorsz�gba munk�ra, azok ott is maradtak, �j �letet kezdtek. Akkor m�r lehetett hallani, hogy a magyarokat ki fogj�k telep�teni. Aki megkapja a feh�rc�dul�t, annak mennie kell. Meg is j�tt a feh�rc�dula m�r 1947-ben. �gy megkezdt�k a csomagol�st.

Nagy l�d�kba csomagoltuk a ruh�t, ed�nyeket, �lelmiszert stb.; minden elhozott holmir�l lelt�rt k�sz�tett�nk, ami sajnos m�r nincs meg, most m�r nem is sz�m�t, �gysem kaptunk k�rt�r�t�st. Mindent �sszeszedt�nk, nem hagytunk ott m�st, csak az �let�nket, h�zunkat, f�ldjeinket.

J�ttek a teheraut�k, vagonba raktak benn�nket, minden ing�s�got �s az �llatainkat is. Nem eml�kszem, hol l�pt�k �t a hat�rt, napokig tartott az utaz�s, ami nagyon keserves volt: az �llataink etet�se, itat�sa, az �tkez�s, a tiszt�lkod�s stb.

Otthon nem maradt rokons�g, az eg�sz csal�d �ttelep�lt. Nõv�reim Tolna megy�be ker�ltek, �n a sz�leimmel M�rra. Term�szetesen sv�b h�zba ker�lt�nk, a tulajdonost nem telep�tett�k ki, �gy vel�k osztoztunk a h�z�n. �gy gondolom, eleinte gyûl�ltek benn�nket, �s nem sejtett�k, hogy �vtizedekig egy�tt kell majd �ln�nk.

A h�z tûrhetõ volt, kaptunk k�t szob�t, konyh�t, az �llatoknak ist�ll�t. Nagyon nehezen indult el az �j �let�nk. Kaptunk t�z hekt�r f�ldet is. Igaz, elhanyagolt, rossz minõs�gût, azon k�v�l egy hekt�r szõlõt, de nem volt hozz� pr�sh�z, a faluban jel�ltek ki egy pinc�t. Amikor m�r kiss� �sszeszedt�k magunkat, j�tt a t�esz. Be kellett vinni f�ldet, �llatokat �s a gazdas�gi szersz�mokat. 1956-ban f�lbomlott a t�esz, de 1961-ben ism�t megalakult, akkor �jra mindent elvettek. �desap�m munkaegys�gre dolgozott, �n is beseg�tettem. Hat �ven �t fizet�st ugyan kaptam, de azt a hat �vet nem sz�m�tott�k be a nyugd�jamba.

1970-ben meghalt �desap�m, nemsok�ra any�m is, �gy magamra maradtam. Elhelyezkedtem egy malomba, de �gy �reztem, el kell mennem innen, kicsit k�zelebb a sz�lõfalumhoz. �gy elhat�roztam, eladom a h�zam �s Kom�romban veszek helyette. �gy is t�rt�nt, de k�zben, b�r m�r idõs voltam, egy �zvegyemberhez feles�g�l mentem. Nemsok�ra a f�rjem is meghalt, �gy v�g�rv�nyesen magamra maradtam. Mivel nagyon idõs vagyok, nincs m�r senkim, testv�reim is r�g meghaltak, csal�djaik sz�tsz�ledtek.

Nekem m�r nem maradt m�s, csak az eml�keim. Mehetn�k m�r vissza volt sz�lõfalumba, de nincs akihez, �s nincs m�r erõm se hozz�. Tal�n �gy a jobb. Tudom�sul vettem, hogy az embernek bele kell t�rõdnie a sors�ba. Ezt csak ez�rt �rtam le, h�tha valaki elolvassa, �s okul abb�l, hogy az embert az �lete sor�n sok rossz is �rheti, az�rt meg kell becs�lnie azt, ami van. Nevemet nem �rom le, maradjak csak „Ismeretlen”. *

A visszaeml�kezõ nem k�v�nta neve felt�ntet�s�t.