KOM�ROMSZENTP�TER M�LLENKAMPF L�SZL�N� BORD�CS ILONA (1940)

KOM�ROMSZENTP�TER – P�RI, KOM�ROM

„A magyar k�rd�s vagonk�rd�s!”

A m�sodik vil�gh�bor� ut�n a magyarokra kimondt�k, hogy „h�bor�s bûn�s�k”. Az otthon, amelyet k�t kez�kkel �p�tettek, az a haza, amely�rt annyit szenvedtek, semmiv� v�lt. A h�zuk t�bb� nem az �v�k, f�ldj�k �s minden ingatlanuk m�s n�p, m�s �llam tulajdon�ba ker�lt. Szomor� idõk, keserves idõk voltak.

�n mint gyermek �ltem meg a kitelep�t�st, 1947-ben h�t�ves voltam. �desap�m a h�bor�b�l nem t�rt haza. Hadifogs�gba ker�lt, valahol a gyõzõk haz�j�ban halt �hen, mint megannyi sorst�rsa. Apai nagysz�leimn�l �lt�nk, �desany�mmal �s l�nytestv�remmel egy�tt. Sok�ig fel sem fogt�k az emberek, hogy ilyent meg lehet tenni. Azzal biztatgatt�k magukat, hogy ezt nem engedik a gyõztes nagyhatalmak. Anglia, Amerika majd megv�di jogainkat. Azt, hogy õseinktõl �r�k�lt haz�nkb�l el kell menni, az nem lehet! Azt�n m�gis igaz lett a t�rv�nytelens�g, mert t�rv�nyesnek mondt�k. Elj�tt a nap, amikor kiosztott�k a feh�rlapot.

Olyan csal�dok kapt�k meg, akiknek j� �llapotban l�võ csal�di h�zuk volt, sok mell�k�p�lettel �s f�ldtulajdonuk is �ltal�ban 25 kataszteri hold felett volt.

Egy nap a k�zs�gi el�lj�r� a szlov�k csendõrrel m�r nem csak az utc�n ment v�gig, de bez�rgettek a kapun. Felsz�l�tott�k csal�dunkat az �ttelep�t�sre. „Magyarok, menjenek Magyarorsz�gra!”

A nagypap�mnak egyre s�lyosbodtak a gyomorpanaszai, a jogfoszt�s �s a fia elveszt�se, a hal�los k�r nagy szenved�st okozott neki. Szomor�an �s m�g mindig hitetlenkedve fogadta a h�rt, mely szerint csomagolni kell. Az ing�s�gokat elengedik magunkkal vinni.

El�rkezett az idõ, a vihar elõtti csend, az �g beborult. K�sz�lõdt�nk, ahogyan No� b�rk�ja k�sz�lt az �z�nv�z elõtt. Az apr� �llatoknak �lak k�sz�ltek, k�l�n a diszn�knak, ty�koknak, csirk�knek, lib�knak, kacs�knak. �sszecsomagoltuk a takarm�nyt, term�nyt. Az arat�s m�r nem a mi dolgunk. L�d�kat sz�geltek a ruhanemûknek, ed�nyeknek. L�zas, f�jdalmas k�sz�lõd�s, a m�g marad� rokonok, j� szomsz�dok seg�ts�g�vel. A l�d�knak, �laknak olyan m�retûeknek kellett lenni, ami bef�r a vagonajt�n �s el�g erõs ketreceket, hogy az �llatok ne tudj�k sz�tszedni.

F�lelem �s idegess�g vibr�lt a levegõben.

Est�nk�nt, munka ut�n, mikor besz�lget�sre �sszej�tt a rokons�g, r�ms�ges h�reket suttogtak. Besz�ltek a D�lvid�krõl, ahol a magyarokkal saj�t kezûleg �satt�k meg s�rjukat, majd halomra lõtt�k szerencs�tleneket, m�sszel le�nt�zt�k õket, de a f�ld m�g napokig mozgott felett�k. Azut�n azt is mondt�k, Szib�ria is lehet az �t v�ge, mert „a magyar k�rd�s vagonk�rd�s”!

Vegy�nk viaszosv�szon-ponyv�t – mondogatt�k –, mert lehet, hogy nem lesz sehol hely�nk a nap alatt, legal�bb legyen ami al� beb�jhatunk. Ilyen esti mes�ket hallottam, mint kis gyerek, ilyen k�ts�gek k�z�tt csomagoltak a „feh�rlapos” csal�dok, k�zt�k mi is.

Azt�n egy napon j�tt a parancs, hogy itt az indul�s ideje. Az volt csak a szomor� nap! Fekete gy�sznap volt az! �reg emberek baktattak a temetõbe, cs�kolgatt�k hozz�tartoz�ik fejf�j�t. Elb�cs�ztak �r�kre az elõtt�k �lõktõl, nekik itt sincs m�r hely�k, a sz�lõf�ld�n. Elb�cs�zni a templomt�l, az iskol�t�l, annyi sok sz�p �s szomor� eml�k helysz�n�tõl. Istenhozz�dot mondani a m�g marad� rokonnak, bar�tnak, szomsz�dnak. Micsoda jajvesz�kel�s, mennyi, de mennyi k�nny… Mi�rt?

Az �szak-kom�romi �llom�sra hurcoltak ki benn�nket ing�s�gainkkal egy�tt. Marhavagonokba pakolt�k be a nagy gonddal �sszecsomagolt holminkat. Nagypap�m igen s�lyos �llapotban volt m�r akkor.

Azt mondt�k az orvosok, õt be lehet vinni a k�rh�zba, a nagymama ott maradhat vele �polni. Õ azonban azt v�laszolta: azt m�r nem, a fiam �rv�ival kell maradnom, ilyen helyzetben nem hagyhatom õket, m�g akkor sem, ha az �ton halok meg.

�gy v�rakoztunk az �llom�son, �tra k�szen, 1947. j�nius derek�n. V�rakoztunk, mert nem volt kellõ sz�m� mozdony, amivel elindulhattunk volna. A szarvasmarh�k bõgtek, a diszn�k vis�tottak, t�rt�k egym�st a bez�rts�gban, ki im�dkozott, ki k�romkodott, ki-ki kicsordul� k�nnyeivel k�szk�d�tt. Anyuk�m107 nak egy unokah�ga lakott az �llom�s k�zel�ben. Est�nk�nt titokban tejet hozott, hogy beteg nagypap�mnak �s nek�nk, gyerekeknek legyen valami t�pl�l� �tel�nk.

Egyszer azt�n, napok m�lva kaptunk mozdonyt, ami elindult neh�z p�f�kel�ssel a nagy ismeretlen, idegen fel�. Testv�remmel egy marhavagonban, frissen b�l�zott lucerna tetej�n volt a lak�hely�nk. Amire m�ig j�l eml�kszem: sz�tlõtt vas�ti �llom�sok, rengeteg ronccs� lõtt vas�ti kocsi, a s�np�r az �gnek meredezett. A szerelv�ny�nk nagyokat z�tyk�lõd�tt, �s egyre t�volodtunk a mi �des otthonunkt�l. J�ttek nappalok �s �jszak�k, �s mi ment�nk, ment�nk, sok�ig tartott az �t. A mozdonyt n�ha lekapcsolt�k, m�shol volt r� sz�ks�g. A h�bor�ban megrong�l�dott s�nek, v�lt�k tett�k neh�zkess� az utaz�st. Az �let azonban a bez�rts�gban is �lt �s �lni akart.

Amikor le�ll�tott�k a vonatot, akkor a s�nek menti l�ceum bokrokat meglept�k, mint a s�sk�k, t�pt�k a level�t, ahol �rt�k. A szûk ketrecekben az apr� �llatoknak sz�ks�ge volt a friss z�ldre, nagyon n�lk�l�zt�k a t�gas mezõk legelõit, a friss patakok viz�t. Egy tehen�nk a bez�rts�gban, a vagon fogs�g�ban egy reggelre tejszag�, kicsi borj�nak adott �letet. �desany�m fel�gyelte az �llatokat, amikor meg�llt a szerelv�ny�nk, �r�mmel �js�golta nagysz�leimnek a kis borj� sz�let�s�t. Nagypapa felkelt a beteg�gy�b�l, amit indul�sunk �ta nem tudott elhagyni. K�v�ncsi volt az �llatokra, szerette volna l�tni az �jsz�l�tt borj�t. �m a f�jdalomt�l �lettelen�l v�g�dott el a s�nek k�z�tt. Nagy volt a riadalom, azt hitt�k, meghalt. Nagymama s�rva r�zogatta, sz�longatta, a vel�nk utaz�k orvos�rt, k�rh�z�rt ki�ltottak, de nem volt seg�ts�g. Lassan mag�hoz t�rt szeg�ny, �s sors�val megb�k�lve, visszak�sz�l�dott a fekhely�re. �gy utaztunk tov�bb a nagybeteggel.

Napok teltek el, amikor a keszõhidegk�ti �llom�sra �rkezt�nk. Innen elindultunk megn�zni, hogy hov� lesz�nk telep�tve. �desany�m is elment a teheraut�val, amely a helysz�nre vitte a k�v�ncsiskod�kat.

Minket a Tolna megyei P�ri k�zs�g 157-es sz�m� h�z�ba, Schaffer P�l�k hely�re ir�ny�tottak. Nem �r�mmel, sz�gyenkezve fogadtuk a h�rt, hogy m�s h�z�t kell elfoglalnunk. Teheraut�kkal befuvaroztak a kijel�lt helyre. Elsõnek nagysz�leimet vitte az aut�. Nagypapa r�m�lten k�r�ln�zett �s nagyot s�hajtott, hogy hov� hozt�k meghalni. M�g n�ha mag�hoz t�rt, majd egy h�t m�lva �r�kre lehunyta a szem�t. Õ volt az elsõ halott az �ttelep�tettek k�z�l. Nemsok�ra azonban sok, idõs ember k�vette, mert az idõsek m�r nem tudtak alkalmazkodni az �j k�rnyezethez. Elmentek egym�s ut�n, mert a honv�gy �gy f�jt, hogy belehaltak. Bizony, minden m�s lett az �j otthonunkban.

Neh�z �vek, sok megpr�b�ltat�s v�rt re�nk. �desany�mra szakadt a sok munka, f�rfi n�lk�l gazd�lkodni, gyerekekrõl gondoskodni. Minden erej�ket �sszeszedve k�szk�dtek a nagymam�val, hogy min�l kev�sb� �rezz�k �desap�nk hi�ny�t. A s�ks�ghoz szokott embernek a dombvid�ken nehezebb lett m�g a munka is. A vel�nk hozott szarvasmarh�k megbetegedtek az idegen legelõn. Az igavon� �kr�k nem tudt�k a dombnak felh�zni a kocsit, nem ismert�k a f�kez�st, a l�bukra szaladt a szek�r. Ember �s �llat megszenvedte az elsõ arat�st. A v�zmosta, m�ly utakon felborult a term�nnyel megrakott szek�r. Hullott a k�nny, hullott a ver�t�k. A r�gi mond�s �gy sz�lt: min�l t�bb f�ldet, mert a f�ld �r�k.

Micsoda t�ved�s lett ez! Keserves �ra lett a szorgalomnak, bûn�snek mondt�k, akinek a felmenõi 15 kataszteri holdn�l t�bbet hagytak az ut�dokra. Megb�lyegzett emberek, kul�kok lettek az �j vil�gban. �n itt, a p�ri iskol�ban tal�lkoztam elõsz�r a sv�b gyerekekkel. Voltak m�g m�s telepesek is a faluban, nem csak felvid�kiek. Nek�nk, gyerekeknek nem volt semmi bajunk egym�ssal. J� pajt�sok lett�nk az elsõ napt�l kezdve. Sokunknak nem volt �desapja, mert eltûnt a h�bor�ban. �zvegy �desany�ink egyforma fekete ruh�ban gy�szolt�k �let�ket, a vil�got, ak�r sv�b volt, ak�r felvid�ki.

Mi, gyerekek keveset j�tszottunk, mert a meg�lhet�shez kellett mindenkinek erej�hez m�rten hozz�j�rulni.

Nagyon neh�z, embert pr�b�l� idõk j�ttek m�g ezut�n. A hatalmas ad�k, beszolg�ltat�sok meggyûl�ltett�k a f�ldet a f�ldmûves n�ppel. Ami sz�p volt, �rt�k volt, az bûn �s szenved�s lett. Ki hogyan tudott, igyekezett szabadulni ebbõl a k�nyszerû vil�gb�l. Elõsz�r a munkab�r� fiatalok mentek a hazai t�jhoz k�zeli gy�rakba dolgozni, majd lassan az idõsebbek is odak�lt�ztek. Az m�r egy �j, egy m�s vil�g lett.