KOMÁROMSZENTPÉTER MÖLLENKAMPF LÁSZLÓNÉ BORDÁCS ILONA (1940)

KOMÁROMSZENTPÉTER – PÁRI, KOMÁROM

„A magyar kérdés vagonkérdés!”

A második világháború után a magyarokra kimondták, hogy „háborús bûnösök”. Az otthon, amelyet két kezükkel építettek, az a haza, amelyért annyit szenvedtek, semmivé vált. A házuk többé nem az övék, földjük és minden ingatlanuk más nép, más állam tulajdonába került. Szomorú idõk, keserves idõk voltak.

Én mint gyermek éltem meg a kitelepítést, 1947-ben hétéves voltam. Édesapám a háborúból nem tért haza. Hadifogságba került, valahol a gyõzõk hazájában halt éhen, mint megannyi sorstársa. Apai nagyszüleimnél éltünk, édesanyámmal és lánytestvéremmel együtt. Sokáig fel sem fogták az emberek, hogy ilyent meg lehet tenni. Azzal biztatgatták magukat, hogy ezt nem engedik a gyõztes nagyhatalmak. Anglia, Amerika majd megvédi jogainkat. Azt, hogy õseinktõl örökölt hazánkból el kell menni, az nem lehet! Aztán mégis igaz lett a törvénytelenség, mert törvényesnek mondták. Eljött a nap, amikor kiosztották a fehérlapot.

Olyan családok kapták meg, akiknek jó állapotban lévõ családi házuk volt, sok melléképülettel és földtulajdonuk is általában 25 kataszteri hold felett volt.

Egy nap a községi elöljáró a szlovák csendõrrel már nem csak az utcán ment végig, de bezörgettek a kapun. Felszólították családunkat az áttelepítésre. „Magyarok, menjenek Magyarországra!”

A nagypapámnak egyre súlyosbodtak a gyomorpanaszai, a jogfosztás és a fia elvesztése, a halálos kór nagy szenvedést okozott neki. Szomorúan és még mindig hitetlenkedve fogadta a hírt, mely szerint csomagolni kell. Az ingóságokat elengedik magunkkal vinni.

Elérkezett az idõ, a vihar elõtti csend, az ég beborult. Készülõdtünk, ahogyan Noé bárkája készült az özönvíz elõtt. Az apró állatoknak ólak készültek, külön a disznóknak, tyúkoknak, csirkéknek, libáknak, kacsáknak. Összecsomagoltuk a takarmányt, terményt. Az aratás már nem a mi dolgunk. Ládákat szögeltek a ruhanemûknek, edényeknek. Lázas, fájdalmas készülõdés, a még maradó rokonok, jó szomszédok segítségével. A ládáknak, ólaknak olyan méretûeknek kellett lenni, ami befér a vagonajtón és elég erõs ketreceket, hogy az állatok ne tudják szétszedni.

Félelem és idegesség vibrált a levegõben.

Esténként, munka után, mikor beszélgetésre összejött a rokonság, rémséges híreket suttogtak. Beszéltek a Délvidékrõl, ahol a magyarokkal saját kezûleg ásatták meg sírjukat, majd halomra lõtték szerencsétleneket, mésszel leöntözték õket, de a föld még napokig mozgott felettük. Azután azt is mondták, Szibéria is lehet az út vége, mert „a magyar kérdés vagonkérdés”!

Vegyünk viaszosvászon-ponyvát – mondogatták –, mert lehet, hogy nem lesz sehol helyünk a nap alatt, legalább legyen ami alá bebújhatunk. Ilyen esti meséket hallottam, mint kis gyerek, ilyen kétségek között csomagoltak a „fehérlapos” családok, köztük mi is.

Aztán egy napon jött a parancs, hogy itt az indulás ideje. Az volt csak a szomorú nap! Fekete gyásznap volt az! Öreg emberek baktattak a temetõbe, csókolgatták hozzátartozóik fejfáját. Elbúcsúztak örökre az elõttük élõktõl, nekik itt sincs már helyük, a szülõföldön. Elbúcsúzni a templomtól, az iskolától, annyi sok szép és szomorú emlék helyszínétõl. Istenhozzádot mondani a még maradó rokonnak, barátnak, szomszédnak. Micsoda jajveszékelés, mennyi, de mennyi könny… Miért?

Az észak-komáromi állomásra hurcoltak ki bennünket ingóságainkkal együtt. Marhavagonokba pakolták be a nagy gonddal összecsomagolt holminkat. Nagypapám igen súlyos állapotban volt már akkor.

Azt mondták az orvosok, õt be lehet vinni a kórházba, a nagymama ott maradhat vele ápolni. Õ azonban azt válaszolta: azt már nem, a fiam árváival kell maradnom, ilyen helyzetben nem hagyhatom õket, még akkor sem, ha az úton halok meg.

Így várakoztunk az állomáson, útra készen, 1947. június derekán. Várakoztunk, mert nem volt kellõ számú mozdony, amivel elindulhattunk volna. A szarvasmarhák bõgtek, a disznók visítottak, törték egymást a bezártságban, ki imádkozott, ki káromkodott, ki-ki kicsorduló könnyeivel küszködött. Anyukám107 nak egy unokahúga lakott az állomás közelében. Esténként titokban tejet hozott, hogy beteg nagypapámnak és nekünk, gyerekeknek legyen valami tápláló ételünk.

Egyszer aztán, napok múlva kaptunk mozdonyt, ami elindult nehéz pöfékeléssel a nagy ismeretlen, idegen felé. Testvéremmel egy marhavagonban, frissen bálázott lucerna tetején volt a lakóhelyünk. Amire máig jól emlékszem: szétlõtt vasúti állomások, rengeteg ronccsá lõtt vasúti kocsi, a sínpár az égnek meredezett. A szerelvényünk nagyokat zötykölõdött, és egyre távolodtunk a mi édes otthonunktól. Jöttek nappalok és éjszakák, és mi mentünk, mentünk, sokáig tartott az út. A mozdonyt néha lekapcsolták, máshol volt rá szükség. A háborúban megrongálódott sínek, váltók tették nehézkessé az utazást. Az élet azonban a bezártságban is élt és élni akart.

Amikor leállították a vonatot, akkor a sínek menti líceum bokrokat megleptük, mint a sáskák, téptük a levelét, ahol értük. A szûk ketrecekben az apró állatoknak szüksége volt a friss zöldre, nagyon nélkülözték a tágas mezõk legelõit, a friss patakok vizét. Egy tehenünk a bezártságban, a vagon fogságában egy reggelre tejszagú, kicsi borjúnak adott életet. Édesanyám felügyelte az állatokat, amikor megállt a szerelvényünk, örömmel újságolta nagyszüleimnek a kis borjú születését. Nagypapa felkelt a betegágyából, amit indulásunk óta nem tudott elhagyni. Kíváncsi volt az állatokra, szerette volna látni az újszülött borjút. Ám a fájdalomtól élettelenül vágódott el a sínek között. Nagy volt a riadalom, azt hittük, meghalt. Nagymama sírva rázogatta, szólongatta, a velünk utazók orvosért, kórházért kiáltottak, de nem volt segítség. Lassan magához tért szegény, és sorsával megbékélve, visszakászálódott a fekhelyére. Így utaztunk tovább a nagybeteggel.

Napok teltek el, amikor a keszõhidegkúti állomásra érkeztünk. Innen elindultunk megnézni, hogy hová leszünk telepítve. Édesanyám is elment a teherautóval, amely a helyszínre vitte a kíváncsiskodókat.

Minket a Tolna megyei Pári község 157-es számú házába, Schaffer Pálék helyére irányítottak. Nem örömmel, szégyenkezve fogadtuk a hírt, hogy más házát kell elfoglalnunk. Teherautókkal befuvaroztak a kijelölt helyre. Elsõnek nagyszüleimet vitte az autó. Nagypapa rémülten körülnézett és nagyot sóhajtott, hogy hová hozták meghalni. Még néha magához tért, majd egy hét múlva örökre lehunyta a szemét. Õ volt az elsõ halott az áttelepítettek közül. Nemsokára azonban sok, idõs ember követte, mert az idõsek már nem tudtak alkalmazkodni az új környezethez. Elmentek egymás után, mert a honvágy úgy fájt, hogy belehaltak. Bizony, minden más lett az új otthonunkban.

Nehéz évek, sok megpróbáltatás várt reánk. Édesanyámra szakadt a sok munka, férfi nélkül gazdálkodni, gyerekekrõl gondoskodni. Minden erejüket összeszedve küszködtek a nagymamával, hogy minél kevésbé érezzük édesapánk hiányát. A síksághoz szokott embernek a dombvidéken nehezebb lett még a munka is. A velünk hozott szarvasmarhák megbetegedtek az idegen legelõn. Az igavonó ökrök nem tudták a dombnak felhúzni a kocsit, nem ismerték a fékezést, a lábukra szaladt a szekér. Ember és állat megszenvedte az elsõ aratást. A vízmosta, mély utakon felborult a terménnyel megrakott szekér. Hullott a könny, hullott a veríték. A régi mondás úgy szólt: minél több földet, mert a föld örök.

Micsoda tévedés lett ez! Keserves ára lett a szorgalomnak, bûnösnek mondták, akinek a felmenõi 15 kataszteri holdnál többet hagytak az utódokra. Megbélyegzett emberek, kulákok lettek az új világban. Én itt, a pári iskolában találkoztam elõször a sváb gyerekekkel. Voltak még más telepesek is a faluban, nem csak felvidékiek. Nekünk, gyerekeknek nem volt semmi bajunk egymással. Jó pajtások lettünk az elsõ naptól kezdve. Sokunknak nem volt édesapja, mert eltûnt a háborúban. Özvegy édesanyáink egyforma fekete ruhában gyászolták életüket, a világot, akár sváb volt, akár felvidéki.

Mi, gyerekek keveset játszottunk, mert a megélhetéshez kellett mindenkinek erejéhez mérten hozzájárulni.

Nagyon nehéz, embert próbáló idõk jöttek még ezután. A hatalmas adók, beszolgáltatások meggyûlöltették a földet a földmûves néppel. Ami szép volt, érték volt, az bûn és szenvedés lett. Ki hogyan tudott, igyekezett szabadulni ebbõl a kényszerû világból. Elõször a munkabíró fiatalok mentek a hazai tájhoz közeli gyárakba dolgozni, majd lassan az idõsebbek is odaköltöztek. Az már egy új, egy más világ lett.