41. KOMROMSZENTPTER MLLENKAMPF LSZLN BORDCS ILONA (1940) KOMROMSZENTPTER – PRI, KOMROM „A magyar krd
KOMROMSZENTPTER MLLENKAMPF LSZLN BORDCS ILONA (1940)
KOMROMSZENTPTER – PRI, KOMROM
„A magyar krds vagonkrds!”
A msodik vilghbor utn a magyarokra kimondtk, hogy „hbors bûnsk”. Az otthon, amelyet kt kezkkel ptettek, az a haza, amelyrt annyit szenvedtek, semmiv vlt. A hzuk tbb nem az vk, fldjk s minden ingatlanuk ms np, ms llam tulajdonba kerlt. Szomor idõk, keserves idõk voltak.
n mint gyermek ltem meg a kiteleptst, 1947-ben htves voltam. desapm a hborbl nem trt haza. Hadifogsgba kerlt, valahol a gyõzõk hazjban halt hen, mint megannyi sorstrsa. Apai nagyszleimnl ltnk, desanymmal s lnytestvremmel egytt. Sokig fel sem fogtk az emberek, hogy ilyent meg lehet tenni. Azzal biztatgattk magukat, hogy ezt nem engedik a gyõztes nagyhatalmak. Anglia, Amerika majd megvdi jogainkat. Azt, hogy õseinktõl rklt haznkbl el kell menni, az nem lehet! Aztn mgis igaz lett a trvnytelensg, mert trvnyesnek mondtk. Eljtt a nap, amikor kiosztottk a fehrlapot.
Olyan csaldok kaptk meg, akiknek j llapotban lvõ csaldi hzuk volt, sok mellkplettel s fldtulajdonuk is ltalban 25 kataszteri hold felett volt.
Egy nap a kzsgi elljr a szlovk csendõrrel mr nem csak az utcn ment vgig, de bezrgettek a kapun. Felszltottk csaldunkat az tteleptsre. „Magyarok, menjenek Magyarorszgra!”
A nagypapmnak egyre slyosbodtak a gyomorpanaszai, a jogfoszts s a fia elvesztse, a hallos kr nagy szenvedst okozott neki. Szomoran s mg mindig hitetlenkedve fogadta a hrt, mely szerint csomagolni kell. Az ingsgokat elengedik magunkkal vinni.
Elrkezett az idõ, a vihar elõtti csend, az g beborult. Kszlõdtnk, ahogyan No brkja kszlt az znvz elõtt. Az apr llatoknak lak kszltek, kln a disznknak, tykoknak, csirkknek, libknak, kacsknak. sszecsomagoltuk a takarmnyt, termnyt. Az arats mr nem a mi dolgunk. Ldkat szgeltek a ruhanemûknek, ednyeknek. Lzas, fjdalmas kszlõds, a mg marad rokonok, j szomszdok segtsgvel. A ldknak, laknak olyan mretûeknek kellett lenni, ami befr a vagonajtn s elg erõs ketreceket, hogy az llatok ne tudjk sztszedni.
Flelem s idegessg vibrlt a levegõben.
Estnknt, munka utn, mikor beszlgetsre sszejtt a rokonsg, rmsges hreket suttogtak. Beszltek a Dlvidkrõl, ahol a magyarokkal sajt kezûleg sattk meg srjukat, majd halomra lõttk szerencstleneket, msszel lentztk õket, de a fld mg napokig mozgott felettk. Azutn azt is mondtk, Szibria is lehet az t vge, mert „a magyar krds vagonkrds”!
Vegynk viaszosvszon-ponyvt – mondogattk –, mert lehet, hogy nem lesz sehol helynk a nap alatt, legalbb legyen ami al bebjhatunk. Ilyen esti mesket hallottam, mint kis gyerek, ilyen ktsgek kztt csomagoltak a „fehrlapos” csaldok, kztk mi is.
Aztn egy napon jtt a parancs, hogy itt az induls ideje. Az volt csak a szomor nap! Fekete gysznap volt az! reg emberek baktattak a temetõbe, cskolgattk hozztartozik fejfjt. Elbcsztak rkre az elõttk lõktõl, nekik itt sincs mr helyk, a szlõfldn. Elbcszni a templomtl, az iskoltl, annyi sok szp s szomor emlk helyszntõl. Istenhozzdot mondani a mg marad rokonnak, bartnak, szomszdnak. Micsoda jajveszkels, mennyi, de mennyi knny… Mirt?
Az szak-komromi llomsra hurcoltak ki bennnket ingsgainkkal egytt. Marhavagonokba pakoltk be a nagy gonddal sszecsomagolt holminkat. Nagypapm igen slyos llapotban volt mr akkor.
Azt mondtk az orvosok, õt be lehet vinni a krhzba, a nagymama ott maradhat vele polni. Õ azonban azt vlaszolta: azt mr nem, a fiam rvival kell maradnom, ilyen helyzetben nem hagyhatom õket, mg akkor sem, ha az ton halok meg.
gy vrakoztunk az llomson, tra kszen, 1947. jnius derekn. Vrakoztunk, mert nem volt kellõ szm mozdony, amivel elindulhattunk volna. A szarvasmarhk bõgtek, a disznk vistottak, trtk egymst a bezrtsgban, ki imdkozott, ki kromkodott, ki-ki kicsordul knnyeivel kszkdtt. Anyukm107 nak egy unokahga lakott az lloms kzelben. Estnknt titokban tejet hozott, hogy beteg nagypapmnak s neknk, gyerekeknek legyen valami tpll telnk.
Egyszer aztn, napok mlva kaptunk mozdonyt, ami elindult nehz pfkelssel a nagy ismeretlen, idegen fel. Testvremmel egy marhavagonban, frissen blzott lucerna tetejn volt a lakhelynk. Amire mig jl emlkszem: sztlõtt vasti llomsok, rengeteg ronccs lõtt vasti kocsi, a snpr az gnek meredezett. A szerelvnynk nagyokat ztyklõdtt, s egyre tvolodtunk a mi des otthonunktl. Jttek nappalok s jszakk, s mi mentnk, mentnk, sokig tartott az t. A mozdonyt nha lekapcsoltk, mshol volt r szksg. A hborban megrongldott snek, vltk tettk nehzkess az utazst. Az let azonban a bezrtsgban is lt s lni akart.
Amikor lelltottk a vonatot, akkor a snek menti lceum bokrokat megleptk, mint a sskk, tptk a levelt, ahol rtk. A szûk ketrecekben az apr llatoknak szksge volt a friss zldre, nagyon nlklztk a tgas mezõk legelõit, a friss patakok vizt. Egy tehennk a bezrtsgban, a vagon fogsgban egy reggelre tejszag, kicsi borjnak adott letet. desanym felgyelte az llatokat, amikor megllt a szerelvnynk, rmmel jsgolta nagyszleimnek a kis borj szletst. Nagypapa felkelt a beteggybl, amit indulsunk ta nem tudott elhagyni. Kvncsi volt az llatokra, szerette volna ltni az jszltt borjt. m a fjdalomtl lettelenl vgdott el a snek kztt. Nagy volt a riadalom, azt hittk, meghalt. Nagymama srva rzogatta, szlongatta, a velnk utazk orvosrt, krhzrt kiltottak, de nem volt segtsg. Lassan maghoz trt szegny, s sorsval megbklve, visszakszldott a fekhelyre. gy utaztunk tovbb a nagybeteggel.
Napok teltek el, amikor a keszõhidegkti llomsra rkeztnk. Innen elindultunk megnzni, hogy hov lesznk teleptve. desanym is elment a teherautval, amely a helysznre vitte a kvncsiskodkat.
Minket a Tolna megyei Pri kzsg 157-es szm hzba, Schaffer Plk helyre irnytottak. Nem rmmel, szgyenkezve fogadtuk a hrt, hogy ms hzt kell elfoglalnunk. Teherautkkal befuvaroztak a kijellt helyre. Elsõnek nagyszleimet vitte az aut. Nagypapa rmlten krlnzett s nagyot shajtott, hogy hov hoztk meghalni. Mg nha maghoz trt, majd egy ht mlva rkre lehunyta a szemt. Õ volt az elsõ halott az tteleptettek kzl. Nemsokra azonban sok, idõs ember kvette, mert az idõsek mr nem tudtak alkalmazkodni az j krnyezethez. Elmentek egyms utn, mert a honvgy gy fjt, hogy belehaltak. Bizony, minden ms lett az j otthonunkban.
Nehz vek, sok megprbltats vrt renk. desanymra szakadt a sok munka, frfi nlkl gazdlkodni, gyerekekrõl gondoskodni. Minden erejket sszeszedve kszkdtek a nagymamval, hogy minl kevsb rezzk desapnk hinyt. A sksghoz szokott embernek a dombvidken nehezebb lett mg a munka is. A velnk hozott szarvasmarhk megbetegedtek az idegen legelõn. Az igavon krk nem tudtk a dombnak felhzni a kocsit, nem ismertk a fkezst, a lbukra szaladt a szekr. Ember s llat megszenvedte az elsõ aratst. A vzmosta, mly utakon felborult a termnnyel megrakott szekr. Hullott a knny, hullott a vertk. A rgi monds gy szlt: minl tbb fldet, mert a fld rk.
Micsoda tveds lett ez! Keserves ra lett a szorgalomnak, bûnsnek mondtk, akinek a felmenõi 15 kataszteri holdnl tbbet hagytak az utdokra. Megblyegzett emberek, kulkok lettek az j vilgban. n itt, a pri iskolban tallkoztam elõszr a svb gyerekekkel. Voltak mg ms telepesek is a faluban, nem csak felvidkiek. Neknk, gyerekeknek nem volt semmi bajunk egymssal. J pajtsok lettnk az elsõ naptl kezdve. Sokunknak nem volt desapja, mert eltûnt a hborban. zvegy desanyink egyforma fekete ruhban gyszoltk letket, a vilgot, akr svb volt, akr felvidki.
Mi, gyerekek keveset jtszottunk, mert a meglhetshez kellett mindenkinek erejhez mrten hozzjrulni.
Nagyon nehz, embert prbl idõk jttek mg ezutn. A hatalmas adk, beszolgltatsok meggyûlltettk a fldet a fldmûves nppel. Ami szp volt, rtk volt, az bûn s szenveds lett. Ki hogyan tudott, igyekezett szabadulni ebbõl a knyszerû vilgbl. Elõszr a munkabr fiatalok mentek a hazai tjhoz kzeli gyrakba dolgozni, majd lassan az idõsebbek is odakltztek. Az mr egy j, egy ms vilg lett.
|