KOM�ROM BOGN�R IMR�N� BARTAL IBOLYA (1942) R�VKOM�ROM – �SZ�R

„Nemcsak a Duna okozott v�szhelyzetet, hanem a g�ppusk�s orosz õrs�g is…”

R�vkom�romban sz�lettem. �desap�m hentes- �s m�sz�rosmester volt, �desany�m abban az idõben h�ztart�sbeli. A h�bor� alatti �s azt k�vetõ t�rt�n�sekrõl sz�leimtõl hallottam, melyeket most le�rok, de vannak epiz�dok, amelyekre j�magam is visszaeml�kszem. Sz�leim, nagysz�leim �jszakai besz�lget�sei, a mindig fesz�lt �llapot �reztett�k velem, hogy valami baj van, hogy valamire k�sz�lnek.

Kom�rom k�lv�ros�ban, Ben�ben �lt�nk egy csal�di h�zban, ahol az utcafronti r�szen ap�mnak j�l menõ hentes�zlete volt (most is eml�kszem a ker�mi�b�l k�sz�lt, r�zsasz�nû kismalacra, a val�dit is meghazudtol�, „mû”-hentes�rukra, amelyek a kirakatot d�sz�tett�k). A negyvenes �vek elej�n (k�zep�n?) egy nagyobb h�zat v�s�roltak sz�leim a N�dorvonal soron, hisz h�rom gener�ci� �lt egy�tt. A h�z is elõttem van m�g: redõny�s, n�gy nagy ablak, nagy szob�k, nagy konyha, nagy udvar… R�vid ideig volt �r�m�nk az �j h�zban.

Egym�sut�n �rkeztek a kitelep�t�srõl sz�l�, felsz�l�t� levelek a magyar csal�doknak. R�nk is ez v�rt.

�gy tudom, v�llalhatt�k volna sz�leim a szlov�k �llampolg�rs�got is, de errõl �desap�m hallani sem akart.

Voltak, akiket k�nyszermunk�ra vittek „az Isten h�ta m�g�”, Csehorsz�gba, ettõl is rettegtek, s k�zben m�r azt is megtudtuk, hogy nek�nk mindenk�ppen menn�nk kell, mert a h�zunkba egy m�s nemzetis�gû csal�dot k�lt�ztetnek. D�nteni kellett h�t, �s sz�leim d�nt�ttek. Otthagyva mindent, h�zat, b�torokat, s minden m�s egyebet 1947. febru�r 17-�n, kora hajnalban, s�rva b�cs�ztak el ott marad� nagysz�leimtõl, akik a k�nyszerhelyzet miatt az ott �lõ, fiatal l�nyukhoz k�lt�ztek, s m�g tov�bbi egy-k�t �vig vele egy�tt �ltek. Teh�t azon az �jszak�n, ap�m kez�ben k�t bõr�nddel, �desany�m kez�ben a mozd�that�, kev�s kis �rt�ket tartalmaz� t�sk�val, m�sik kez�vel az �n kezemet szor�tva, a Duna fel� indultunk. Vel�nk tartott m�g egy rokon n�n�m �s �desap�m p�kmester bar�tja is, �gy voltunk �ten. A j�g febru�r 17-�n el�g v�kony volt, de valaki megmondta, hol lehet �tkelni kisebb vesz�llyel. �n, a pici l�ny, honnan is tudtam volna, hov� megy�nk, mi�rt kell s�rva-zokogva elb�cs�zni kedves nagysz�leimtõl, �s a csikorg� hidegben, s�t�tben sietve �tnak indulni?

Itt kell elmondanom, hogy �lt D�l-Kom�romban �desap�mnak k�t j� bar�tja, akiket �desap�m seg�tett azon �ns�ges idõkben, amikor õk voltak bajban, amikor jegyre lehetett kapni megszabott mennyis�gû �lelmiszert. Õk valamif�le hat�r�tl�põ igazolv�nnyal �tkelve a h�don pr�b�lkoztak ezt-azt v�s�rolni, a k�t kedves ismeretlen �gy jutott el akkor m�g hentesboltot vezetõ ap�mhoz, aki h�ssal, hentes�ruval seg�tette õket, a p�kmester meg keny�rrel. �gy lett azt�n az ismerets�gbõl bar�ts�g, amelyet a h�bor�, a megszorults�g, az �ns�ges helyzet hozott �ssze (s amelyet mi �poltunk tov�bb �desap�m hal�la ut�n eg�szen a k�t idõs j� bar�tunk hal�l�ig). Az �tj�vetel�nk ut�ni dolgokat j� elõre megbesz�lt�k. Amikor nekiv�gtunk a v�kony jegû Dun�nak (hallani lehetett a j�g ropog�s�t), ap�m�k a legrosszabbra is fel voltak k�sz�lve, fent eml�tett j� bar�taink v�rtak benn�nket az innensõ parton. Nemcsak a Duna okozott v�szhelyzetet, hanem a g�ppusk�s orosz õrs�g is, akik az �llom�st �s k�rny�k�t vigy�zt�k.

Eml�kszem, egy õrh�zn�l �rt�nk partot, nem a megbesz�lt helyen, gondolom a f�lelemtõl, a s�t�ts�g miatt elt�jol�dtak ap�m�k, �s szinte a karjaikba �rkezt�nk a „Sztoj!” �v�lt�ssel fel�nk rohan� katon�knak.

�desap�m kez�bõl a bõr�nd�ket t�pdest�k, any�mr�l a bund�t, a t�sk�it cib�lt�k, pr�b�lt�k kez�nket egym�st�l elszak�tani. Szinte m�g most is �rzem, milyen erõsen szor�totta �desany�m a kezemet – pedig, Istenem, az�ta 56 �v telt el –, �s most felelevenedik elõttem minden! Mind ek�zben r�nk fogt�k fegyvereiket �s tuszkoltak elõre benn�nket. Seg�ts�g�rt ki�ltoztunk, j�magam is v�kony hangocsk�mmal, s vis�tottam a f�lelemtõl.

Nagyritk�n elmes�lem ismerõs�knek viszontags�gos �tkel�s�nket, de hossz�-hossz� idõ ut�n most �rom le ilyen r�szletesen, s �lem �t �jra azokat a megr�z� perceket. Mint m�r �rtam, egy õrh�zn�l �rt�nk partra, ahol vas�ti munk�sok gy�lekeztek kora hajnalban h�lap�tokkal, cs�k�nyokkal a vas�ti 100 s�neket a h�t�l, j�gtõl megtiszt�tani. Ki�ltoz�sunkra õk rohantak seg�ts�g�nkre, szersz�maikat magasra emelve fenyeget�s�l a r�nk t�mad�knak. A katon�kat v�ratlanul �rte ez, hisz az effajta inzultusokt�l tartaniuk kellett. Lemondtak kirabl�sunkr�l. Ki tudja, mi t�rt�nik, ha nem j�nnek seg�tõink?!

Az õrh�zban forr� te�val, k�v�val k�n�ltak, �s pr�b�ltak megnyugtatni benn�nket, hogy m�r biztons�gban vagyunk. Bar�taink, akik t�volabb v�rtak r�nk, csak a seg�lyki�lt�sainkat hallott�k, s v�g�l az õrh�zban tal�lkoztunk �ssze. Otthonukba k�s�rtek – k�z�s udvarban lakott a k�t csal�d (egyik�kn�l laktunk nyolc h�napig).

Ez alatt az idõ alatt �desap�m �desany�mmal a k�rny�ket j�rta, keresve olyan helyet, ahol letelepedhetn�nek.

Ami a csomagunkba bef�rt �s p�nzz� tehetõ volt, eladt�k: a keresztelõi f�lbeval�kat, jegygyûrûiket, nagysz�leim�t is, �s m�g egy s m�st. Nagyany�m ek�zben az �ttelep�tett ismerõs�ktõl k�ld�tt csomagokat, pr�b�lt seg�teni a meg�lhet�sben. V�g�l nyolc h�nap ut�n az �sz�r nevû faluban a fõjegyzõ �s m�sok seg�ts�g�vel letelepedt�nk.

Telepedt�nk? – hol volt m�g az az idõ? Egyelõre �r�ln�nk kellett a siralmas k�r�lm�nyeknek is, egy magt�rhelyis�gben h�z�dhattunk meg, fõz�si lehetõs�g nem volt, tiszt�lkod�s az udvari k�tn�l, alv�s szalmazs�kokon. De seg�tettek az ott �lõ emberek, ismerv�n nyomor�s�gos helyzet�nket. Ki h�zikenyeret, ki frissen fejt tejet, ki szalonn�t hozott, ki mit tudott. J�lesõ, de egyben megal�z� �rz�s volt a m�g nemr�gen j� nevû hentesmesternek elfogadni a „k�ny�radom�nyt”, b�r akik adt�k ezt j� sz�vvel, nem annak sz�nt�k. Ha toj�s�rt k�ldtek a szomsz�dba, vagy tejfel�rt, t�r��rt a m�sikba, hi�ba ny�jtogattam a p�nzt. Vidd csak kis sz�g�m! – �gy mondt�k, p�nzt nem fogadtak el.

Tal�n mi voltunk az elsõk, akik ily m�don „vertek gy�keret” a faluban, s tal�n k�sõbb j�tt m�g n�h�ny csal�d, akik m�r m�s hely�tt is pr�b�lkoztak leteleped�ssel. R�viddel oda�rkez�s�nk ut�n alkalom ad�dott volna, hogy ap�m megv�s�roljon egy �resen �ll� h�zat, amelyhez egy kisebb �zlethelyis�g is tartozott.

�lmaiban l�tta m�r, hogy itt tal�n tanult szakm�j�t, a hentesmesters�get is folytathatn�. A h�z elõtte egy Hirschler nevû ember� volt, aki m�r nem t�rhetett vissza. K�zben nagyany�m int�zked�se, ut�nj�r�sa folyt�n egyenk�nt, darabonk�nt �tker�ltek a r�gi hentes�zlet kell�kei: a gy�ny�rû porcel�nfogasok, a pult, a h�sv�g� tõke, j�ggel mûk�dõ hûtõl�da, szersz�mok, �s m�g a nekem oly kedves, r�zsasz�nû ker�miamalacka is. Ezeket is az �ttelep�lõ csal�dok juttatt�k �t saj�t b�toraik mellett Kom�romig, onnan fuvarozt�k azt�n �sz�rra. A hentes�zlethez m�r majdnem minden egy�tt volt, de a „f�szekrak�st” el�lrõl kellett kezdeni, hisz a b�toraink egytõl-egyig ottmaradtak.

De h�t ez az eg�sz csak egy sz�p �lom maradt, mert b�r egy ideig ebben a bizonyos h�zban lakhattunk, megv�ltoztatott mindent az �llamos�t�s. A kiszemelt h�z t�bb� nem volt elad�, a hentesboltnak berendezett helyis�g (�gy tudom, elõtt�nk is ezt a c�lt szolg�lta), �gy ahogy volt, saj�t felszerel�s�nkkel egy�tt az „�llam b�csi�” lett. Lefoglaltak mindent, n�h�ny megmentett, j� minõs�gû hentesk�s, fenõac�l, hurkat�ltõ kiv�tel�vel. �jra csak ennyink maradt!

Egysz�val, a Hirschler-h�zat �llamos�tott�k, k�sõbb tejcsarnok lett. Az �tellenben l�võ egykori Esterh�zy �ri uradalmi �p�let ugyancsak �llami tulajdon lett, itt lakott a gr�fi birtok int�zõje, kaszn�rja, akiket kiebrudaltak a lak�sukb�l, nem tudni hov�. Ennek a nagy, U alak� �p�tm�nynek (h�tul hatalmas l�ist�ll�k, gazdas�gi �p�letek) egy kisebb r�sze a frissen alakult f�ldmûves-sz�vetkezet� lett. Itt kaptunk szolg�lati lak�st, ennek nagy m�retû �l�skamr�j�b�l lett kialak�tva az udvarra ny�l� hentesbolt, �desap�m pedig a f�ldmûves-sz�vetkezet alkalmazottja, hentese lett. Mit jelentett ez a mesters�g akkort�jt egy kis faluban? Meg�lhet�st nem, az biztos, hisz mindenki tartott j�sz�got, m�g a legszeg�nyebbek is. H�tv�geken a szomsz�dos Kisb�r v�g�h�dj�r�l – ugyancsak abban az �vben k�sz�lt ez is – szombatonk�nt 100- 150 kg h�st hozott �desap�m, ez�rt �gynevezett percentet kapott fizets�g�l, ami olyan kev�s �sszeg volt, hogy a meg�lhet�s�nket nem biztos�totta.

K�zben m�r nagyany�m is vel�nk volt, aki gumiladikon sz�k�tt �t a Dun�n – ez sem volt vesz�lytelen pr�b�lkoz�s! –, majd nagyap�m is furcsa k�r�lm�nyek k�z�tt jutott �t: az �ttelep�lõk b�torai k�zt, szekr�nyben, ruh�k k�z� b�jtatva �rkezett �t D�l-Kom�romba, s onnan hozz�nk. �gy m�r egy�tt volt a csal�d, sõt �cs�mmel hatra n�vekedett a csal�d l�tsz�ma.

Nagysz�leim seg�ts�g�vel az�rt egyre ink�bb old�dtak a gondok, b�r minden, de minden munk�t elv�llaltak, amit csak lehetett: nagyap�m, sokszor nagyany�m, �desap�m is nyaranta cs�pl�sn�l dolgoztak, arat�st, r�pa- �s kukoricakap�l�st, szõlõmûvel�st, doh�nytermeszt�st stb. v�llaltak. Azt�n mi is tartottunk j�sz�got, ezzel is k�nnyebb� v�lt a meg�lhet�s. 101

1953-ban h�gom is megsz�letett, aki sajnos nemr�g hagyott itt benn�nket, akkor m�r heten voltunk.

H�rom h�nappal h�gom sz�let�se ut�n �desany�mnak dolgoznia kellett, akkor m�r neki is volt �lland� munkahelye. A Pest-Szolnok megyei �llami Pincegazdas�g �sz�ri pinc�szet�n�l adminisztr�tork�nt dolgozott, �s egyben p�r sz�z forint kereset�vel „csal�dfenntart�” lett. A mezõgazdas�gi munk�k mellett �desap�m elv�llalta a „�cskavas-gyûjt�st” (udvarunkban tornyosult a sok-sok rozsd�s vas), k�nyszerûs�gbõl a zs�r begyûjt�s�t, �s m�g sok hasonl�, h�l�tlan feladatot. A h�ztart�st nagyany�m vezette, nagyon sok munka h�rult r�m, a t�z-tizenk�t �ves le�nygyermekre, de hasonl� kor� t�rsaimnak is kijutott a munk�b�l iskola ut�n, tanul�sra csak k�sõ este jutott idõ. A falubeliekkel j� kapcsolatunk volt, tisztelt�k, becs�lt�k sz�leimet, nagysz�leimet, m�g m�ig is szeretettel emlegetik, akik ismert�k õket.

M�g nem sz�ltam a „feketev�g�sokr�l”, ami ugyancsak vesz�lyes v�llalkoz�s volt. �ltal�ban �jszaka t�rt�ntek ezek, tele f�lelemmel, izgalommal az �llattart� �s �desap�m r�sz�rõl is. Az idõsebbek tudj�k, mi j�rt ez�rt. A h�s egy r�sz�t (borj�, sert�s) felv�s�roltuk, �s nagyany�mmal vonaton utazva – t�z�ves voltam – vitt�k rokonokhoz, ismerõs�kh�z, ahol kil�nk�nt fogyott a friss falusi �ru. Nagyany�m egyszerû, de okos, �lelmes asszony volt – ma �gy mondan�m, a csal�d „organiz�tora” –, remek�l megszervezte ezeket az utakat, �s az�rt valami kis haszon ebbõl is csurrant-cseppent. De a hat�s�gt�l val� f�lelem mindig benn�nk volt a lebuk�s vesz�ly�vel egy�tt.

Az 1956-os forradalomra r�szletesen nem t�rn�k ki, b�r a mi falunkban t�rt�ntek komoly �sszetûz�sek.

Ap�m igazi magyar v�re is forrt, de csit�tani tudta a falubelieket, akik az egykori kem�ny�tõgy�r igazgat�j�t kis h�j�n meglincselt�k. �desap�m halkan, nem hangosan politiz�l� ember volt. Ha a magyar himnuszt hallotta, mindig hullottak a k�nnyei, s magyars�g�ra mindig nagyon b�szke volt. A sok-sok izgalom, munka, az �lmatlan �jszak�k, a nagycsal�d anyagi gondjai felõr�lt�k eg�szs�g�t, �s 1963-ban meghalt. K�zszeretetnek �rvendett, aki nem b�ntott senkit, �s akit mindenki szeretett, ak�r diplom�s, ak�r egyszerû f�ldmûves ember volt. Nagy gond szakadt �desany�m v�ll�ra, tov�bbra is egy�tt �lt�nk nagysz�leimmel, õk seg�tettek mind munk�val, mind kisebb testv�reim nevel�s�ben. M�g �desap�m �let�ben hozz�jutottunk egy �gynevezett juttatott telekhez, amelynek egy r�sz�t szõlõvel telep�tett�k be, m�sik r�sz�n pedig hozz�kezdtek egy csal�di h�z alapjainak lerak�s�hoz. Ennek befejez�se komoly feladat volt, k�lcs�n�k seg�ts�g�vel, v�res ver�t�kkel. Neh�z �vek voltak ezek. Nagyap�m hal�la ut�n m�g kevesebb lett a seg�tõ k�z, a megfogyatkozott csal�d �lte egyszerû, neh�z �let�t.

�retts�gi ut�n �n az orvosi egyetemre jelentkeztem, de mivel ap�m a h�bor� elõtti foglalkoz�sa miatt (hentes, aki seg�deket, iparosokat is foglalkoztatott) kizs�km�nyol�nak sz�m�tott, �n ebbõl kifoly�lag „egy�b” sz�rmaz�s� lettem. El is utas�tott�k a jelentkez�semet, t�bbsz�r nem is pr�b�lkoztam. Gy�gyszert�ri asszisztens lettem: 34 �vig dolgoztam a Kom�rom Megyei Gy�gyszert�ri V�llalatn�l, a b�bolnai, a kisb�ri, majd a kom�romi gy�gyszert�rakban. 1965-ben f�rjhez mentem. F�rjem testnevelõ tan�r, aki t�bb mint 40 �ve dolgozik ezen a p�ly�n. Fiunk szint�n pedag�gus – biol�gia-rajz szakos –, õ csal�dj�val a szomsz�dos Szõnyben �l �s dolgozik. T�bb mint nyolc �ve nyugd�jas vagyok, eg�szs�gi �llapotom nem kifog�stalan, de csal�dom �s j� bar�taink elfeledtetik gondjaimat, bajaimat. Rokons�gunk nagy r�sze – fõk�nt apai �gr�l – szint�n �ttelep�tett, az idõsebbek k�z�l (ap�m�k heten voltak testv�rek) m�r senki sem �l, gyermekek, unok�k sz�tsz�r�dva az orsz�gban, alig-alig tartjuk a kapcsolatot.

�desany�m 83 �ves, itt �l Kom�romban, roml� eml�kezete miatt neh�z faggatni a r�gi dolgokr�l.

Sajnos, mire felnõttekk� v�ltunk, nem volt, akit kik�rdezhett�nk volna: mi volt, hogy volt, mi�rt volt? A le�rtakb�l l�that� a neh�z sors, a sok viszontags�g, melyen sz�leim, nagysz�leim �tmentek, s mindezeknek valami m�don mi, gyerekeik is szenvedõ alanyai voltunk, vagyunk. Gyermekk�nt �ltem �t a legnehezebb idõket, azonban a visszaeml�kez�s m�gis f�jdalmas, m�rpedig ami megt�rt�nt, azt eml�kezetembõl kit�r�lni nem lehet. 102