IGL�DI ATTIL�N� V�R�S JOL�N (1944) KESZEGFALVA (KAVAPUSZTA) – KOM�ROM

„Aki magyarnak vallotta mag�t, annak el kellett hagyni a h�z�t, faluj�t, sz�lõf�ldj�t.”

Arany J�nos sor�val kezdem: „Nekem �ldott az a b�lcsõ, mely magyarr� ringatott”. A mai Szlov�ki�ban, Keszegfalv�hoz tartoz� kis telep�l�sen, Kavapuszt�n �ltek sz�leink. A csal�dom minden tagja, a nagysz�lõk is itt �ltek. Itt is sz�lett�nk. Sz�leink h�zass�guk ut�n r�viddel egy tany�ra k�lt�ztek, ott �p�tettek h�zat, �s ott �lt�k boldog gyermekkorunk n�h�ny �v�t. A k�rny�ken magyarok �ltek, magyar nyelven besz�lt�nk.

A Nyitra foly� mellett, a szivatty�telepn�l volt a tany�nk, ahol 16 kataszteri hold saj�t f�ld�n �s 24 kataszteri b�relt f�ld�n gazd�lkodtunk. Iker nõv�reim t�z�vesek voltak, �n meg h�rom�ves. 1947-et �rtak.

Kem�ny, kitart�, nagy t�l volt. A vizek befagytak, a Duna is be�llt. Ez az esztendõ a kitelep�t�s �ve volt.

Aki magyarnak vallotta mag�t, annak el kellett hagyni a h�z�t, faluj�t, sz�lõf�ldj�t. Kit Szud�ta ter�letre, kit Magyarorsz�gra ir�ny�tottak. Mi is, mint sok magyar csal�d, megkaptuk a kitelep�t�si hat�rozatot.

J�ttek a katon�k, v�gigj�rt�k az �rtes�tetteket: vallj�k-e magyars�gukat. Lehets�ges volt a reszlovakiz�l�s, vagyis szlov�knak vallani magunkat. �desany�nk, Moravcsik Erzs�bet ut�n lehett�nk volna szlov�kok.

�desap�nk azonban nem �rta al� a nyilatkozatot, õ magyarnak vallotta mag�t, �gy az eg�sz csal�dot magyarr� nyilv�n�tott�k. K�vetkezett a szorong�sokkal teli v�rakoz�s: mikor kell �sszepakolni, �s hov� visznek benn�nket. Megtudtuk: a szud�ta ter�letre.

�desap�nk, V�r�s Ferenc t�j�kozott ember volt, sokfel� j�rt, voltak kapcsolatai, h�rforr�sai. Megtudta, hogy a kitelep�tettekkel napokig vesztegel a vonat a ny�lt p�ly�n, fûtetlen vagonokban. Mi lesz a gyerekekkel ilyen k�r�lm�nyek k�zt? Megfagyunk ebben az idõben? Mit tudnak tenni? T�n Magyarorsz�gra kellene menek�lni… 97

Tett k�vette a gondolatot. T�j�koz�dni kell! �desap�m ker�kp�rral az �j leple alatt �szak-Kom�romba indult, majd �tkelt a Duna jeg�n. A s�t�tben ir�nyt t�vesztett, �s F�zitõn�l tal�lta mag�t. Gyan�s volt az �t hossza. Gondolatait vadlib�k felr�ppen�se zavarta meg. Jaj, ott m�r nincs j�g! Lassan visszafordult, azt�n feljebb partot �rt, magyar oldalon. �let�t a vadlib�k jelenl�te mentette meg – ker�kp�rostul ker�lt volna a jeges v�zbe. K�rdezõsk�d�tt a lehetõs�gekrõl. Lak�s, munka… Visszaj�vet ugyan�gy a Duna jeg�n.

Nem sokat v�ratott mag�ra a parancs: j�tt az �rtes�t�s, mikor, mennyi holmival visznek benn�nket cseh ter�letre. Ki tudja, hov�, meddig megy�nk, visszaj�het�nk-e h�zunkba. A r�vid t�preng�st gyors elhat�roz�s k�vette. Mielõtt j�nn�nek �rt�nk, elhagyjuk h�zunkat, a tany�t. S�t�ted�s ut�n lovaskocsival �szak-Kom�romba ment�nk. Ott megh�z�dtunk egy kedves csal�dn�l, a Berzki cukr�sz�kn�l. K�t h�tig laktunk n�luk, m�g ap�nkat megl�tt�k egy v�s�rban �s r�sz�ltak: „Ferenc, te m�g mindig itt vagy?” �s akkor eldõlt v�gleg, indulunk Magyarorsz�gra. Felhoztak minket a Toman�czy-villa ir�ny�ba, a vas�ti h�d f�l�, �s nekiv�gtunk az �tnak a befagyott Duna jeg�n az �j haz�ba. Otthagytuk a h�zat, �llatokat, felszerel�st.

Tehenek, tin�k, lipicai lovak, csik�k, diszn�k, apr� j�sz�gok. Eke, borona, vetõg�p, szecskav�g�, dar�l�, arat� szersz�mok, �s a t�bbi. Otthagytuk a f�ldet, a Nyitr�t, a csatorna-partot, a cs�nakot, az embereket, a nagymam�t…

A h�ztart�sunk nem napokra volt felszerelve. Elõrel�t�ak voltak az emberek. A puszta hat kilom�terre, Kom�rom ettõl m�g nyolc kilom�terre volt. Teh�t �lelmiszer, petr�leum, gyufa sem hi�nyozhatott a h�ztart�sb�l. Mit hoztunk magunkkal? Nõv�rem�k h�t�n keny�r, kolb�sz. �desap�nkn�l vindõben zs�r, �desany�nk h�t�n viszont �n. �s j�l fel�lt�zt�nk…

A hat�rõr�k felfedeztek minket, kiab�ltak, fenyegettek a h�dr�l, majd lõttek ut�nunk. Hogyan �lt�k �t ezt, nem tudom, de sz�leim mes�lt�k, hogy nagyon s�rtam �s a kavai nagymam�hoz akartam menni, akkor m�g idegen volt nekem, amerre j�rtunk. A magyar partr�l fiatal fi�k j�ttek el�nk. Nem mi voltunk az elsõk, elõtt�nk is keltek m�r �t a j�gen menek�lõk. Seg�tettek nek�nk, a csomagokat �tvett�k. K�zt�k volt V�rszegi Imre, Pisti, Risnyovszki Karcsi is. F�zva, kimer�lten �rkezt�nk az �j f�ldre – Magyarorsz�gra.

A parton l�võ h�zban fogadtak minket V�rszegi�k. Itt megpihenhett�nk, felmelegedhett�nk, azt�n Kom�romba ment�nk a rokonainkhoz, Bartli�khoz.

Nõv�rem�k innen j�rtak iskol�ba. Azt�n r�viddel k�sõbb Czibor b�csi�kn�l kaptunk helyet. Elõsz�r a mos�konyh�ban „laktunk” �ten. Egy sezlon, egy k�lyha, egy asztal… hogyan pihentek sz�leink, m�ig sem �rtem. Megkedveltek, befogadtak benn�nket Czibor�k, �s r�viddel ut�na beker�lt�nk a szob�ba. J� bar�ts�g k�tõd�tt a k�t csal�d k�z�tt. Seg�tettek nek�nk a neh�z idõk �t�l�s�ben.

�desap�nk „�tj�rt” a j�gen, m�dszeresen hozott hazulr�l ezt-azt. �thozta a lovakat, csik�kat, hint�t, sz�n�t, tehenet, �gynemût, b�tort. �gyes volt, szorgalmas, dolgozott. A tehen�nk Monostoron volt Kõr�si Istv�n�kn�l. (Margit n�ni nek�nk „a Nyanya” volt.) Lovainkat Paulisz b�csi�kn�l tartottuk. Egy �v ut�n egy kis h�zat vettek sz�leink Monostoron – ma M�k n�ni h�za �ll a hely�n – a Fõ �t 75-ben.

Berecz Dezsõ b�csi�kkal eg�sz bar�ti kapcsolat alakult ki, a fi�kkal szinte testv�rk�nt �ltem kisgyermekkoromat.

Itt laktunk 1953-ig. Innen j�rtam iskol�ba, itt volt j� bar�tnõm Olajos Marika, akivel sokatbvoltunk egy�tt. De igazi gyermekkori �lm�nyt jelentett Dik�sz Margit, Paulisz Kati, Ny�ri Misi, Berecz Dezsõ �s a t�bbi oszt�lyt�rs kapcsolata is. Innen vannak eml�keim: Nagy�k, Gabi, Mari, Magdi, Ili, Bedecs Ferus, Erzsi, Fellner�k, Tomozi�k, Paulisz�k, Kõr�si�k, Szil�gyi�k, Hov�nyi�k, K�tesei�k, M�sz�ros�k, K�cski�k, Bedecs�k, Moln�r�k … (Eln�z�st k�rek, hogy nem teljes a felsorol�s.) Kev�s csal�d van, akikre ne tudn�k valami miatt eml�kezni.

Ez egy kicsi h�z, szoba-konyha volt. K�sõbb ist�ll�t �p�tett�nk hozz�, kukorica k�r�val a tetej�n.

Felavattuk: h�zi b�lt szervezett �desap�nk. Az akkori leg�nyek �s nagyl�nyok is ott voltak, zene is volt, citera, dob, harmonika, hegedû. Sz�lt a zene, mi t�ncoltunk, led�ngett�k az ist�ll� alj�t. Azt is mondhatn�m, j�rtuk a csûrd�ng�lõt. �desap�m szerette a fiatalokat, azok is szerett�k õt, sz�vesen j�ttek kukoricafoszt�skor, r�papucol�skor. Sokat �nekelt�nk.

A tszcs megalakul�sa ut�n be kellett l�pni a csal�dfõnek a csoportba. Szorgalma, �gyess�ge, gazdas�gbeli ismerete miatt fontos ember lett a tagok k�z�tt. A teh�n�llom�ny �sszet�tele, a v�s�rl�s nagyr�szt az õ nev�hez fûzõd�tt. Szerette az �llatokat, �rtett is hozz�juk. J�l gazd�lkodott, ismerte a vet�sforg�t, tudta milyen �ltetv�ny ut�n mit, mikor lehet, vagy alkalmas vetni, �ltetni.

Megkaptuk a „kettõs birtokosi igazolv�nyt”. �tj�rtunk a r�gi f�ldjeinkre gazd�lkodni �s hoztuk a term�st. K�sõbb rendezte a k�t �llam a f�ldtulajdonokat. (A szerencs�sebbeknek – a szerk.) 98

Itt kaptunk ter�letet, h�zat az ottmaradt gazdas�g�rt. Csereingatlank�nt Toman�czy Kl�ra �s Vilma szõlõj�t a rajta l�võ h�zzal, a mi�nket pedig õk kapt�k meg. 1953-ban �tk�lt�zt�nk ebbe a h�zba. Nagy volt a v�ltoz�s, villany vil�g�tott a lak�sban! Telk�nk a Dun�t�l a mostani J�szai Mari �tig �rt. Szõlõ, kert, erdõ. Volt mit rendezni, dolgozni. Mi, gyerekek is kivett�k a r�sz�nket a munk�b�l. V�s�roltunk Orionr�di�t, azt�n Hajd�-mos�g�pet. A faluban h�rom darab volt, �s az egyik a mi�nk. Sz�leink befogtak a munk�ba minket. Nõv�rem�k m�r tizen�t �vesen a lengy�rba j�rtak dolgozni. �n pedig kilenc �vesen az arat�skor m�r jelentõs feladatot kaptam, v�zhord�, k�t�lgy�rt� �s marokszedõ is voltam. Megtapasztaltam nõv�reimmel a vet�s, arat�s, betakar�t�s neh�zs�geit, „t�rv�nyeit”. �desap�nk sz�les v�g�s� rendj�n�l arat�skor volt, hogy h�romszor fordultam marokszedõk�nt, mire egy k�v�t tudtam �sszerakni. De ezt is boldogan tettem, mert bizony�thattam r�termetts�gemet, kitart�somat. K�telet ter�teni nem nagyon szerettem, mert a hossz� k�telet, amit rozsb�l sodortunk, gyakran rosszul siker�lt kiter�tenem, kisodr�dott, �jra kellett sodorni.

A gazd�k �sszedolgoztak, az egyik fogatos munk�t, m�sik k�tkezi munk�t adott. Ment�nk hajnalban a hat�rba, aludtam a kocsider�kban, j�tszottam lepk�kkel, t�csk�ket hallgattam, r�csod�lkoztam mad�rdalra, �nt�ttem ki �rg�t, szedtem kal�szt, hordtam vizet, k�sz�tettem pipacs-bab�t … �gy visszaeml�kezve sz�p gyermekkorom volt.

M�g a faluban laktunk, �desap�m fuvarozott is. A kereskedõknek hozta az �rut, Tat�r�l lovaskocsival.

Egyszer elvitt mag�val. Kora hajnalban indultunk. F�zitõ �s Tata k�z�tt felkeltett, hogy hallgassam meg a r�ka ugat�s�t. Ez m�lyen megmaradt eml�keim k�z�tt. M�g a kukoric�t morzsolt�k, j�t�kra tan�tott: hogyan lehet a csutk�b�l diszn�akolt, kutat �p�teni, sz�rb�l tehenet, �kr�t, v�ly�t faragni. T�relemmel tan�tott meg �desany�m a z�lds�geskert n�v�nyeinek felismer�s�re, gondoz�s�ra. K�sõbb a s�tõiparn�l kapott munk�t, sz�ll�t� lett. Aut�val vitt�k a kenyeret, kiflit, zseml�t vid�kre. Farkas Jancsival sokat voltak egy aut�n. B�ty�im nem l�v�n, b�ty�mnak sz�l�tottam, apu szinte fiak�nt szerette õt.

Czibor�kkal j� bar�ts�gban voltunk. Zoli b�csi – az Aranycsapat balsz�lsõje – t�bbsz�r megl�togatott t�rsaival benn�nket. V�rszegi Imre Erzsi nõv�rem f�rje lett, Monostoron telepedtek le, nõv�rem pedig ma is Kom�romban �l.

�n nagyn�n�m, Sebõk Jol�n �s Prandtnern� Erzsi n�ni p�ld�j�n felnõve, tan�t� lettem. C�lom a gyerekek szeretetre nevel�se, a sz�p megl�t�sa, a j� �szrev�tele, a tisztelet megad�sa, a tud�sv�gy felkelt�se, a hasznoss�g �rz�s�nek meg�zleltet�se �s a tanul�s megtan�t�sa volt. A sz�nd�kom ez volt, �s hogy mennyire val�sult meg, nem tudom meg�t�lni. Dalokat, verseket, mes�ket, j�t�kokat �tadni, megtan�tani, megfeddni, dics�rni, �r�lni, vigasztalni, Himnuszt, Sz�zatot �nekelni egy�tt, magyarul – magyark�nt.

K�sz�n�m mindenkinek, aki ak�r csak kis m�rt�kben is seg�tett ebben. Viszontl�tom a helyet, hol zokogtam:/ �s megmosolyogtam most, hogy ott zokogtam./ Viszontl�tom, hol egykor mosolyogtam, /s megk�nnyezem most, hogy ott mosolyogtam! A f�jdalom, a b�nat, a szenved�s, a csal�d�s, legal�bb annyira fontos az ember szem�lyis�g�nek fejlõd�s�ben, mint a boldogs�g, a siker. 99