„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE- PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok, családtörténetek, visszaemlékezések
33. KAJTÁR JÓZSEF (1925) IZSA – PODÌBRADY – IZSA – PEST – IZSA „A szerelvény megérkezése
33. KAJTÁR JÓZSEF (1925) IZSA – PODÌBRADY – IZSA – PEST – IZSA „A szerelvény megérkezése
KAJTÁR JÓZSEF (1925) IZSA – PODÌBRADY – IZSA – PEST – IZSA
„A szerelvény megérkezése után a gazdák már vártak, és válogattak közülünk.”
Izsai születésû vagyok. Elõször a háborús évekrõl szólnék pár szót. Abban az idõben a 16-17 éves gyerekeket leventének sorozták be. Ez kötelezõ katonai gyakorlat volt. Mivel nem akartam beállni, jelentkeztem az almásfüzitõi hadiüzembe dolgozni. A háború végéig ott dolgoztam. Akkor már állandóan bombáztak, mivel a gyár a németeknek termelt üzemanyagot. A háború alatt gyakran lõtték a falut is. Az oroszok Izsáról indítottak támadást, Komáromot akarták bevenni. A háború alatt kizavartak a házunkból, megfigyelõ állomást állítottak fel az udvarunkban. Etetni hazajártunk. Egy alkalommal akna csapódott mellettem, belevágott az árokba. Szilánk került a hátamba. Máskor sírt ástunk egy orosz tisztnek a templom mellett. A kerítésbõl készítettük a koporsót.
1945 után az iskolában szlovák nyelvû oktatás folyt. Mivel nem akartam szlovák nyelven tanulni, Komáromban lettem lakatosinas. A kitelepítések 1946 második felében kezdõdtek. Családunk nagy részét apai ágon mind kitelepítették Magyarországra. A legtöbb családot a Dunántúlra utasították ki, de többségük a Duna mentére költözött vissza.
Januárban mi is sorra kerültünk. A legnagyobb télben katonaság vette körül a falut, elõre meghatározott családokat telepítettek ki. Több mint száz családot érintett a rendelet. 1947. január 10-én indultunk Csehországba. A legszükségesebb holmit vittük magunkkal. Az állatainkat itthon hagytuk. Három napig tartott az út, négyen mentünk. Szüleim Kajtár János és Lujza, az öcsém, János és én. Edényeket, élelmiszereket, takarókat vittünk. A házunkba szlovákok költöztek. Szökésem után többször bezörgettem hozzájuk.
A szerelvény megérkezése után a gazdák már vártak, és válogattak közülünk. Minket mindjárt kiválasztottak.
Podìbradyba kerültünk, állami birtokra. A mezõgazdasági fõiskolának volt ez a birtoka. Itt ugyan cselédként kezeltek bennünket, de rosszabb volt azoknak, akik magángazdákhoz kerültek. Izsaiak itt nem voltak. Muzslaiakkal és marcelháziakkal kerültünk össze. Egy hosszú épületben kaptunk helyet, szoba-konyhában, több család lakott egymás mellett. A gazdaságban dolgoztunk, 17 évesen már szántottam.
A nõk fejtek, kertészkedtek, a férfiak szántottak, vetettek. A fizetésbõl meg lehetett élni. Fejenként 1liter tejet kaptunk naponta, amit el sem tudtunk fogyasztani.
92Az öcsém iskolába járt, bár sokáig csak hallgatott az órákon. A város gyönyörû volt, többször besétáltunk oda. Mi, magyarok összejártunk, az izsaiakkal leveleztünk. Csehországban az a hír járta, hogy mi a szegénység elõl menekültünk el. Hosszú ideig tartott, amíg megértették, hogy kényszerbõl hagytuk el szülõföldünket.
1947 nyarán megszöktem, nagyapámhoz jöttem, de két nap után keresett a rendõrség. Egy cseh kocsmáros vette meg a jegyemet, mivel akkor még igazolványt kértek a jegy vásárlásakor. A Janival együtt szöktünk. Orosz katonák közé fészkeltük be magunkat. A Jani néha kapott tõlem, mert beszélni szeretett volna. A komáromi állomásról gyalog jöttünk haza. Izsán nem maradhattam sokáig, átszöktem Magyarországra.
Ott mint menekültet fogadtak. Pestre kerültem, ott érettségiztem, egyetemre kezdtem járni. Magamra voltam utalva, ezért a pesti tankönyvkiadónál dolgoztam.
Négy év után jöttem haza, vissza már nem is mehettem. Besoroztak katonának, különbözeti vizsgát kellett tennem: Csehszlovákia történelmébõl, földrajzból, orosz és szlovák nyelvbõl. Különbözeti vizsgát tettem a pozsonyi tanítóképzõn is. A háború után vidékünkön megfogyatkozott a magyar értelmiség. A faluból sokan jártak Csehországba dolgozni. Itt nagy volt a szegénység. Ezekrõl az évekrõl ma már csak beszélgetünk, de még elevenek az emlékek.
Lejegyezte: Varga Katalin
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
