IZSA HORV�TH ANDR�S (1919) IZSA – KOCSOLA

„..sok-sok idõ kellett ahhoz, hogy ... feldolgozzuk azt, ami vel�nk megt�rt�nt.”

(Horv�th Andr�s ott j�rtamkor �ppen a tam�si k�rh�zb�l j�tt vissza, ahol ellenõrz�sen volt. Kor�b�l ak�r t�z �vet is nyugodtan letagadhatna, z�m�k, mozg�kony ember, ak�rcsak h�t �vvel fiatalabb feles�ge, aki helybeli kocsolai magyar csal�dban nõtt fel. Elmes�lt�k, hogy p�r nappal kor�bban hajnali n�gykor m�r a szõlõj�kben kap�ltak, s m�g a nagy meleg elõtt, nyolckor be is fejezt�k a munk�t. Horv�th Andr�s a neki adott f�ldet sohasem adta be a tsz-be, ink�bb iparosnak ment a budapesti sz�khelyû Villanyszerelõ Ipari V�llalathoz, s a h�tv�geken csal�dj�val egy�tt maga mûvelte a f�ldet, gondozta a szõlõt. Szeretett olvasni, sok mezõgazdas�gi, szõl�szeti szakk�nyvet elolvasott, s a megtanultakat igyekezett a gyakorlatban is hasznos�tani.

A domb�v�ri vas�thoz k�zel esõ Kocsol�ra annak idej�n 76 izsai csal�dot telep�tettek, ami a felvid�ki csal�dok, faluk�z�ss�gek lelketlen sz�ttelep�t�si gyakorlat�ban el�gg� ritka jelens�gnek sz�m�tott. Besz�lget�s�nk elej�n megtudtam, viszonylag kev�s izsai �ttelep�tett maradt a faluban, s aki maradt, azok k�z�l Andr�s b�csi a legidõsebb. S bizony ma m�r k�t k�zen meg lehet sz�molni a m�g Kocsol�n �lõ egykori izsaiakat.

Andr�s b�csi ma m�r k�pes �rzelmek n�lk�l visszaeml�kezni azokra az idõkre, amikor az �rintettek megk�rdez�se n�lk�l sok t�zezer felvid�ki magyarr�l d�nt�ttek, sz�lõf�ldj�k elhagy�s�ra k�nyszer�tve õket.)

Izs�n mint aff�le Duna menti hal�szfaluban jobb�ra szeg�nyebb emberek �ltek, igen gyakran egy port�n t�bb csal�d k�z�sen. Ap�mmal, any�mmal, meg Lujza nõv�remmel mi is T�rnok P�ter�k csal�dj�val k�z�s port�n �lt�nk. Ap�m egy p�r �k�rrel gazd�lkodott h�t-nyolc holdon. Az �llattart�sb�l siker�lt valamicsk�t f�lreraknia, s �gy a magyar idõk legelej�n �n�ll� telket is vett, s m�g a h�bor� alatt a h�z alapjait is siker�lt leraknunk, de m�r fel�p�teni az �jat nem maradt idõnk. Az �j telek kert r�sz�ben sz�z darab gy�m�lcsfa is ott maradt, �ppen kezdtek termõre fordulni a cseresznyef�k, az almaf�k, meg a kajszibarackf�k…

A h�bor� ut�ni Izs�n senki sem sz�m�thatott semmi j�ra. Mindenki tartott a j�võtõl. Mikor azt�n megkaptuk a feh�rlapokat, s kider�lt, hogy minket is Magyarorsz�gra akarnak �ttelep�teni, ap�mmal, meg nõv�remmel, Gelle Vilmosn� Horv�th Lujz�val egy�tt elkezdt�nk k�sz�lõdni az utaz�sra. 1947. m�jus utolj�n h�rom vagonnal j�tt az �n csal�dom. Ugyanazzal a szerelv�nnyel utazott m�g m�sik h�t csal�d: Varga Ferenc�k, N�meth Andr�s�k, Kurucz Imr��k, T�rnok P�ter�k, Gelle Vilmos a nõv�remmel, meg Koczka Andr�s�k �s Koczka Istv�n�k.

Amikor mi sorra ker�lt�nk, akkorra m�r Izs�n tudtuk, hogy B�k�scsab�n, s �ltal�ban a hely�nkre �rkezõ szlov�kok �ltal lakott telep�l�seken meglehetõsen szeg�nyes k�r�lm�nyek fogadt�k az oda �rkezõ felvid�kieket. Ez�rt azt�n mindenki megk�nnyebb�lt, amikor Pesten az egyik k�lsõ �llom�son megtudtuk, hogy a vel�nk foglalkoz� vezetõk �gy d�nt�ttek, mi nem B�k�sbe, hanem Toln�ba lesz�nk letelep�tve.

H�rom napos utaz�s ut�n a domb�v�ri �llom�son �lltunk meg, s ott dõlt el, melyik izsai csal�dnak, hol, melyik tolnai faluban jel�lt�k ki az �j h�z�t. Benn�nket sok m�s izsaival egy�tt ide, Kocsol�ra hoztak. De ker�ltek izsaiak Udvariba �s Di�sber�nybe, meg m�shova is.

Neh�z azt ma m�r felid�zni, mit �rezt�nk mi akkor, amikor elõsz�r j�tt�nk be a faluba. Eml�kszem, az �regek – l�tva a vonatr�l a Tatab�nya k�rny�ki hegyes vid�ket – azt fontolgatt�k, mihez kezdenek majd, ha az izsaiaknak szokatlan vid�kre ker�l�nk. Itt, Kocsol�n pedig minden fel volt bolydulva, hiszen a n�metek egy r�sz�t m�r elvitt�k, m�sik r�sze pr�b�lta folytatni a munk�t, de voltak, akik f�lelm�kben elbujdostak, s akadtak olyanok is, akik N�metorsz�gb�l is visszasz�ktek. Benn�nket – a t�bbi �jonnan j�ttekkel, sz�kelyekkel, d�lvid�kiekkel, m�sokkal – telepeseknek h�vtak, cs�foltak, s m�g ma is elõfordul, hogy valamilyen sz�v�lt�skor ezt v�gj�k a fej�nkh�z. �ltal�ban a helyi sv�bok b�ketûrõ, szorgalmas n�pek voltak, s ez nemcsak a m�dos port�kb�l der�lt ki, hanem abb�l, ahogyan �ltek: m�rt�ktart�an, takar�kosan, beoszt�an, dolgosan. Mink is mindent megpr�b�ltunk, de a n�met munk�j�nak, szorgalm�nak t�bb l�tszatja volt. Nem csoda, hisz õk itt �ltek sok sz�z �ve, mindent ismertek. 87

(Horv�th Andr�sn�, aki a kev�s sz�m� helyi magyar csal�dok egyik�ben nõtt fel, mindehhez azt is hozz�teszi, hogy a helybeli magyarok nagyon sajn�lt�k a n�meteket, s kezdetben a betelep�lõkre mindenki gyanakv�ssal n�zett.)

Magyarok �s sv�bok j�l kij�ttek egym�ssal, besz�lni ugyan egym�s k�z�tt legt�bbsz�r n�met�l besz�ltek, de k�l�n�sen a fiatalok k�zt sok volt a bar�ts�g. Akadtak a n�metek k�zt ugyan volksbundist�k, de az is ink�bb csak egyfajta j�t�k volt: �nneps�gek, felvonul�sok, besz�dek. Nagyon sajn�ltuk teh�t õket, amikor kider�lt, el fogj�k õket vinni. Elõbb �sszegyûjt�tt�k õket, kit a mucsi, kit meg a lengyeli t�borba, majd õket is vonatra rakt�k. Csak egy idõ ut�n der�lt ki, hogy a felvid�kiek m�sok, mint az itthoni nincstelen telepesek, hogy nem �nsz�ntukb�l j�ttek ide a n�metek helyibe.

Ezzel egy�tt m�g az itthon maradt sv�bok sem lakhattak mind saj�t h�zaikban. N�lunk p�ld�ul, a mi h�zunkban a telep�t�sek ut�n j� ideig a Pretz-csal�d lakott: a nagymama, a l�nya, meg az unok�ja. Sz�leim mag�t�l �rtetõdõnek tartott�k, hogy a f�rfi n�lk�l maradt ismerõs csal�dnak helyet adjanak.

M�ra persze alaposan kicser�lõd�tt a n�p. Mink, r�gi kocsolai magyarok pr�b�ltunk seg�teni az �jonnan j�tteknek, de a kor�bbi sv�b Kocsola lak�ival is j� kapcsolatokat tartottunk fenn. A falu persze sok rosszat �lt meg: olyan embereket neveztek ki fentrõl a k�zs�g vezetõinek, akik semmihez sem �rtettek, csak az emberek zaklat�s�hoz. Az elsõ tsz-eln�k p�ld�ul egy pesti �lesztõgy�rb�l j�tt ide Kocsol�ra, el is keresztelt�k õt �lesztõ Gyul�nak.

(Horv�th Andr�s b�lcs ember m�dj�ra nem akart egy �leten �t haragban �lni a vil�gt�rt�nelemmel, ez�rt gyorsan megb�k�lt a sors�val. Igyekezett �j otthon�ban is a legjobb k�r�lm�nyeket megteremteni csal�dja sz�m�ra, j� viszonyt kialak�tani Kocsola r�gi �s �jabb lak�ival. Ezzel egy�tt v�lem�nye szerint a lakoss�gcsere-egyezm�ny igen helytelen, elhib�zott �s rossz d�nt�s volt.)

K�nyszerrel jel�lt�k ki azokat az izsaiakat, akiknek el kellett j�nn�nk. Nem vettek figyelembe sem csal�di, sem m�s indokot. Nemcsak a csal�dok �let�t v�ltoztatt�k meg, hanem a r�gi Izs�t is elt�ntett�k. A kitelep�tetteknek pedig igen neh�z dolguk volt, ha gyorsan be akartak illeszkedni az �j k�rnyezet�kbe.

Nemcsak a helyiek gyanakv�sa, f�lelmei, a sz�mukra kijel�lt h�zak, f�ldek elfoglal�sa miatt vel�k szemben hossz� idõn kereszt�l �reztetett megvet�s, a telepeseknek kij�r� len�z�s okozott gondot, hanem a gyorsan v�ltoz� magyarorsz�gi politika, amely a t�r�keny biztons�got is gyorsan t�nkretette.

Sok izsai d�nt�tt ez�rt Kocsol�n is �gy, hogy megpr�b�l a r�gi haz�hoz, Izs�hoz min�l k�zelebb visszaker�lni, s ez�rt Kom�romban vagy k�rny�k�n vettek h�zat, ott telepedtek le v�glegesen. Megint m�sok a k�rnyezõ v�rosokban vagy Budapesten kerestek maguk �s csal�djuk sz�m�ra meg�lhet�st. Mi, akik itt maradtunk, m�ra azt hiszem teljesen beilleszkedt�nk a faluba. �tven �v alatt az ember k�pes mindent megtanulni, megszokni.

Amikor haza-hazament�nk Izs�ra, a hatvanas �vek �ta rendszeresen j�rtunk, meg azt�n õk, az izsai unokatestv�reim is t�bbsz�r voltak n�lunk, azt l�tjuk, hogy most m�r ott is sz�pen begy�gyulnak a kitelep�t�s okozta sebek. Idõ, sok-sok idõ kellett ahhoz, hogy mink a kitelep�tettek �s az otthon maradottak egyform�n feldolgozzuk azt, ami vel�nk megt�rt�nt. Rengeteget lehetne okulni abb�l, amit mi itt, meg az otthoniak Izs�n meg�lt�nk…

Lejegyezte: Szarka L�szl� 88