IPOLYNY�K NAGY S�NDOR (1922) IPOLYNY�K

„Azt mondja: ‘ megvertek’. K�rdem, h�t mi�rt? – ‘Ez�rt- e!’ – mutat a bajusz�ra.”

83  A p�linkafõzd�ben dolgoztam. �jf�lig voltam szolg�latos. Volt a h�zunk elõtt egy nagy t�r. S�t�ted�s elõtt megjelent egy hatalmas teheraut� ut�nfut�val. L�ttuk, katon�k sz�llnak ki belõle. Kezdtek s�t�lgatni a faluban. �gy este t�z k�r�l bej�tt a fõzd�be kettõ k�z�l�k, adtam nekik p�link�t. Elmentek, majd visszaj�ttek.

Letelt a szolg�latom. Mivel k�zel laktam, beh�vtam õket a melegbe mihozz�nk. Kint m�nusz h�szfokos hideg volt. Megk�n�ltam õket borocsk�val, majd, mivel elõzõ nap diszn�t v�gtunk, diszn�sajttal is. Be is vett�k a nagysajtot. Iv�s k�zben megeredt a nyelv�k.

Valamennyire tudtam szlov�kul, vettem a b�tors�got, megk�rdeztem, hogy minek j�ttek. Az egyikmegs�gta, hogy telep�teni fogj�k a falu n�p�t. Nagyon megijedtem, k�rtem õket, hogy mutass�k meg a n�vsort. Az utc�nkb�l t�bben voltak a pap�ron, mi nem voltunk rajta. M�g azon az �jjelen sz�ltunk a sorb�lieknek, hogy reggel mi v�r r�juk. So kan sz�tsz�kd�stek k�z�l�k. Eg�sz �jjel nem aludtunk. Vas�rnap k�vetkezett. Erõsen nehezen virradt f�l. Fel�lt�ztem, mindenkinek elmondtam, hogy mi lesz. Borzaszt� hideg volt.

El�g kor�n elkezdt�k a rakod�st. Kis gyermek, �reg, nem sz�m�tott. Nagy volt a s�r�s, jajgat�s.

Elmentem az egyik bar�tomhoz, k�rdezem, hogy tudja-e, hogy õket is viszik. Õ annyira megijedt, alig tudtuk megfogni, hogy �ssze ne essen. Kitekintek az ablakon, h�t j�n be a kapun a telep�tõbizotts�g.

Az anyjukot betett�k �gy csizm�stul-ruh�stul az �gyba, csak �gy reszketett. Addigra bej�tt az ajt�n egy civil, �ll�t�lag zsid� volt. L�tt�k, hogy megijedtek az �regek. Kezdt�nk vel�k egyezkedni. A bar�tomnak volt k�t nagyobb fia, tizen�t �s tizenh�t �vesek, meg egy n�gy�ves fi� is. A k�t fi� v�llalta, hogy õk elmennek, el is vitt�k õket. Az �regek �gy meg�szt�k, itthon maradtak.

Elmentem a szentmis�re, folyt a mise, s k�zben hol az egyik�rt, hol a m�sik�rt j�ttek, menjen haza.

K�sõbb azt besz�lt�k, hogy Tomp�n, a fûtetlen vagonokban �nk�ntesek vannak, mert �gy volt mondva, hogy �nsz�ntukb�l jelentkeztek. Nagy volt a magyargyûl�let, egy alkalommal L�v�n is sz�tvert�k õket.

Ott lakott n�lam egy k�ntor k�t h�tig, m�g haza mert menni.

1947-et �rtunk. �tutaz�ban voltam Z�lyomban. Este �gy kilenc �ra t�jban bent �l�k a v�r�teremben, ott s�r egy idõs ember a padon. Odamegyek hozz� �s k�rdezem szlov�kul, hogy m�rt s�r, nem felelt. Sz�lok hozz� magyarul, hogy mi a baja van. Azt mondja, megvertek. K�rdem, h�t mi�rt? „Ez�rt-e!” – mutat a bajusz�ra. Abban az idõben nem volt divatban a szak�ll- �s a bajuszvisel�s. Csak a magyar ember viselt bajuszt, h�t kikapott �rte. L�ttam t�bb ilyen dolgot, nem olyan k�nnyû itt magyarnak lenni. M�r nyolcvan �ve tûrj�k ezt a megal�ztat�st. 84