N�VTELEN H�ZASP�R* HET�NY – M�R, KOM�ROM

„ ...nem t�rhett�nk vissza. Amikor m�r lehetett volna, addigra m�r elf�radtunk. �s nem is lenne hova.”

Asszony (A): Mindketten Het�nyben sz�lett�nk, onnan telep�tettek ki benn�nket. J�magam tizenk�t �ves voltam akkor, a f�rjem meg akkor tizen�t. Mi M�ron h�zasodtunk �ssze.

F�rj (F): Neh�z sorsom volt, mert a sz�leim m�r hat�ves koromban elv�ltak. �desany�m �jra f�rjhez ment, �desap�m is megnõs�lt. Az akkori t�rv�nyek szerint a fi�gyermeket az ap�nak �t�lt�k, �gy �n ap�m�kkal �ltem. �desap�mn�l sz�letett egy �cs�m, �desany�m�kn�l lett egy l�nytestv�rem.

�desap�m kor�n, a h�bor�ban meghalt, Mosonmagyar�v�r mellett vesztette �let�t. Addig sem volt k�nnyû dolgom, de ezut�n m�r t�nyleg neh�z sorsom lett. Napsz�moskodtam, mindent el kellett v�llalnom, mert �n lettem a csal�dfõ. Az �cs�m akkor m�g nagyon kicsi gyerek volt. Nemsok�ra meg j�tt a kitelep�t�s.

Csal�dunk is p�r hold f�ld�n gazd�lkodott, kisparasztok voltunk. Mihozz�nk, Het�nybe az oroszok k�tszer is bej�ttek. Egyszer ott voltak vagy k�t h�tig, de azt�n a n�metek visszavert�k õket. A nyilas uralom alatt ap�mnak vissza kellett mennie a hadseregbe, de azt nem tudni a mai napig sem, hogy mi lett a veszte. �gy mondt�k, hogy kint �lt a padon, j�ttek az oroszok, besz�lni kezdtek vele, �s õ tudott a nyelv�k�n, m�g cseh�l is j�l besz�lt. Na, �ll�t�lag akkor lefordult a padr�l, �s meghalt; sz�vinfarktusa lett.

Mondtak azonban ezt is, azt is. Le is lõhett�k, de ezt m�r ki tudja. Mi, a csal�d haza is hozattuk.

Het�nyben van eltemetve. Meg is n�zhett�k volna, de m�r akkor legal�bb egy h�napja halott volt, senki nem n�zte meg, nem tudjuk, hogyan is v�gezte.

A kitelep�t�st m�r csak h�rman �lt�k meg. Ebben az idõben negyvennyolc csal�ddal egy�tt mi is megkaptuk a feh�rlapot. Csak azoknak adtak, akik kor�bban magyarnak vallott�k magukat. Kor�bban is voltak m�r csal�dok, akiket a szud�tan�met ter�letekre, Csehorsz�gba vittek csel�dnek. A kitelep�t�sek eg�szen addig tartottak, am�g Bene�t kidobt�k az ablakon.** Akkor befejezt�k a telep�t�seket. Minket azonban, sajnos, m�g mindig nem mentes�tettek a kitelep�t�s al�l.

�desany�m�k otthon maradhattak, õk akkor Kom�romszentp�teren �ltek. Amikor pakoltunk, j�ttek a szomsz�dok, rokonok, seg�tettek mindenben. K�sz�tett�k a l�d�kat. Fedett vagonokat kaptunk, abba rakodtunk. Nagyon neh�z volt a b�cs�, nehezen tudtunk csak egym�st�l elszakadni. Mindent �sszepakolhattunk, b�tort, ruhanemût, j�sz�got. Nek�nk nem kellett sok vagon, mert kev�s holmink volt, de voltak olyanok is, akik t�bb vagonnal indultak �tnak.

J� sok�ig voltunk �ton. Napokat utaztunk, mire el�rt�nk M�rra, a v�g�llom�sra. T�bbsz�r meg�lltunk az �ton, hiszen az �llatokat etetni, itatni kellett. M�ron a kitelep�tett sv�bok h�zait kaptuk meg. Ez is el�gg� v�ltoz� volt, hiszen volt olyan h�z, amelyikben benne lakott a gazda, volt olyan, amelyikben m�r nem, de m�g a faluban �lt, s akadt olyan is, ami m�r teljesen �res volt. Szeg�ny sv�bok, nekik sem lehetett k�nnyû, hiszen elvett�k tõl�k ing� �s ingatlan vagyonukat, az eg�sz �let�k munk�j�t. Engem 1952-ben vittek el katon�nak, 1955-ben szereltem le. H�rom eg�sz �vet t�lt�ttem katonak�nt. Tal�n a legszebb korszakom volt az.

* A visszaeml�kezõ J�n Masaryk csehszlov�k k�l�gyminiszter 1948. m�rciusi rejt�lyes �ngyilkoss�g�t keveri �ssze Edvard Bene� k�zt�rsas�gi eln�k hat h�nappal k�sõbb, agyv�rz�s nyom�n bek�vetkezett hal�l�val. 77

A: Mi csak h�rman voltunk sz�leimmel. �n egy szem gyermek voltam. A mi csal�dunk is f�ldmûvel�ssel foglalkozott. Egy kis falusi h�zunk volt, az utca fel� k�t kis ablakkal, egy ganggal. Szoba-konyh�s, meg kamra volt hozz�. Mellette meg a f�szer. Teheneket tartottunk, abb�l �lt�nk. Szeg�ny j�sz�gokat is magunkkal hoztuk, �desap�m m�g M�ron is azokkal a tehenekkel j�rt sz�ntani. Megvoltak eg�szen a t�eszes�t�sig. A kitelep�t�sn�l �n csak tizenk�t �ves voltam, de az�rt nagyon j�l eml�kszem sok mindenre.

Arra nagyon eml�kszem, hogy mindenki s�rt, r�tt.

�desap�m is volt katona. Lengyelorsz�gban �s Terezinben. J� sok�ig volt oda. Amikor hazat�rt, arra j�l eml�kszem, �pp a szõlõbõl j�tt�nk haza, ahol egy tavaszi napon k�t�zt�nk, �s nagy esõ volt. Mire el�llt az esõ, �n mint aff�le gyerek kimentem az utc�ra sarazni, j�tszani. Egy mell�kutc�ban laktunk Het�nyben, nem a fõutc�n. Ahogy ott j�tszottunk, egyszer csak j�tt haza ap�m. Elki�ltotta mag�t: „Ir�nk�m, gyere ide!” Mindj�rt be is szaladtam �desany�mhoz, hogy sz�ljak, hazaj�tt �desap�m. �desany�m nem hitte el, azt gondolta, hogy becsapom. Mondta is nekem: „Mi�rt nem el�je ment�l, kisl�nyom?” H�t nem mertem, mert nem ismertem meg. T�nyleg õ j�tt haza. Nagy volt �m a meglepet�s. Õk m�g akkor nagyon fiatalok voltak, �gy 37 �v k�r�liek. Alig telt el p�r �v, j�tt a kitelep�t�s.

Arra �n is eml�kszem, hogy rokonok seg�tettek csin�lni a nagy l�d�kat, amibe pakoltunk. Arra is eml�kszem, hogy �vekig �lltak a l�d�k a m�ri h�zban kibontatlanul. Abban rem�nykedtek sz�leim, hogy hamarosan csak hazamehet�nk. Azt�n lassacsk�n m�giscsak kipakoltunk, hiszen kellett ez-az. M�r M�ron sz�letett meg az �cs�m, �gy lassank�nt berendezkedt�nk.

�n negyedik oszt�lyig j�rtam Het�nyben iskol�ba, de tavasszal abbamaradt, mert kitelep�tettek. M�r M�ron folytattam a tanul�st, �jb�l negyedikes lettem. Sajnos, nem sokat foglalkoztak vel�nk a szlov�k tan�t�k, �gy sok p�tolnival�nk maradt. A magyar iskol�kat szerintem nem sz�ntett�k meg, csak elhat�rozt�k, hogy meg kell tanulnunk szlov�kul. Ha mostani fejjel belegondolunk, nem volt ez rossz, hiszen a szlov�k nyelv volt a hivatalos. Minden �gyet �gy kellett int�zni, nem lett volna rossz dolog az, ha mindenki megtanulja.

Eml�kszem arra is, hogy a mozdony ut�n a legelsõ vagonban voltunk. Sz�p, nagy magyar z�szl� lengett rajta. El�l �lltak azok a vagonok, amelyikbe a csal�dokat helyezt�k, majd az �llatok�, ezt k�vett�k a takarm�nyosok. Mi kev�ssel utaztunk, de volt olyan csal�d, akiknek t�bb vagonban voltak a dolgai.

Benn�nket nem is M�rra akartak vinni, hanem Kaposv�rra. A het�nyi rektornak volt egy ismerõse Pesten, �s õ int�zte el �ll�t�lag, hogy k�zelebb ker�lj�nk. �gy utaltak benn�nket M�rra. Apuk�mnak is volt egy unokatestv�re Budapesten, ott t�bb napig �lltunk. Mikor megtudta Rebi n�ni, hogy a het�nyiek Pesten vannak, megkeresett benn�nket. Itt felvett�k �jra a rokoni kapcsolatot, M�ron is t�bbsz�r megl�togatott benn�nket.

M�ron mi egy nagy, hossz�, sv�b h�zba ker�lt�nk. A tulajdonos m�g az udvarra volt kirakodva. A h�z elsõ r�sz�t ki�r�tett�k nek�nk. A k�z�psõ r�sz�n laktak az idõsebbek, a h�z v�g�n meg a fiatalok. Ott s�rtak szeg�nyek. Mondt�k ap�mnak, hogy õket egy r�gi, pici h�zba akarj�k k�lt�ztetni, l�tj�k, hogy mi kevesen vagyunk, hadd maradjanak õk is itt a h�ts� r�szen. Szeg�ny ap�m persze hogy beleegyezett. �gy laktunk j� ideig egy�tt, h�rom csal�d egy udvarban.

K�sõbb õk megv�s�rolt�k tõl�nk a h�zr�sz�ket, s abb�l a p�nzbõl vett�nk itt, Kom�romban egy csal�di h�zat. Szeg�ny ap�m annyira �r�lt, hogy k�zelebb ker�lhetett az otthon�hoz. �r�me azonban nem tartott sok�ig, mert h�rom �v elm�lt�val sz�vinfarktusban meghalt. M�ron mi, gyerekek jobban �s hamarabb beilleszkedt�nk, mint a felnõttek. Sz�leim M�ron is a mezõgazdas�gb�l �ltek. Kaptunk egy kis f�ldet, meg szõlõt, azt mûvelt�k. Mikor elv�geztem az iskol�t, nem mentem tov�bbtanulni, mert kellett a p�nz. Elhelyezkedtem a vend�gl�t�iparban, konyh�n dolgoztam k�zil�nyk�nt.

A het�nyiek M�ron is tartott�k a kapcsolatot. A templomban mindig tal�lkoztunk, meg volt egy kult�rotthon, ahol zen�s �sszej�veteleket tartottak. Mi is odaj�rtunk. Keveredt�nk a helyiekkel. Itt ismerkedt�nk meg a f�rjemmel, s 1957 november�ben �ssze is h�zasodtunk.

F: Sok�ig nem mehett�nk m�g haza, Het�nybe. Tal�n csak az �tvenes �vek v�g�n. Addig csak levelezt�nk egym�ssal, de tal�lkozni nem lehetett. �desany�m, aki oda�t maradt, nagyon hi�nyzott, meg a rokons�g. Mi is nehezen viselt�k, de a sz�leinket nagyon megviselte a kitelep�t�s. Testv�rek, csal�dok szakadtak el egym�st�l.

Amikor azt�n hazamehett�nk v�zummal, akkor j� sok�ig maradtunk otthon. Volt �gy, hogy hetekig.

Alig gyõzt�k a rokonok l�togat�s�t, mindenki szeretett volna vend�g�l l�tni. 78

M�ron mi egy kis paraszth�zat kaptunk, egy konyh�val �s k�t szob�val. Volt hozz� m�g egy kis kert is. A (nevelõ) any�m nem ment f�rjhez, �n voltam a csal�dfenntart�. Nem volt k�nnyû, az biztos. Sajnos, �gy nem volt m�dom szakm�t tanulni. K�sõbb a vas�tn�l helyezkedtem el. Amikor a vagonokban hoztak benn�nket �t, �s l�ttam a vasutasokat, nem gondoltam volna, hogy egyszer �n is az leszek.

Any�m �s az �cs�m M�ron maradtak, de m�r mind a ketten elmentek k�z�l�nk. �cs�m is megh�zasodott, k�t csal�dja lett, de nagyon hamar v�ge lett az �let�nek.

A: Akkoriban m�g volt munkalehetõs�g, mindenkinek siker�lt elhelyezkednie valahol. Ott voltak a b�ny�k, a k�rnyezõ telep�l�sek �zemei, �s h�t M�ron a mezõgazdas�g, a bortermel�s. Iparkod�, gazdag telep�l�s volt az akkor. A szorgalomnak meg is lett az eredm�nye, ma is sz�p telep�l�s. Eml�kszem, kezdetben nem szerettek benn�nket. Az idõ m�l�s�val azonban csak r�j�ttek, hogy mi sem �nsz�ntunkb�l j�tt�nk ide, sz�munkra olyan idegenek õk is, mint amilyen idegeneknek tartanak minket.

F: A szeg�nyebb sv�bokkal nem volt gondunk. Õk nagyon szorgalmas, munk�s emberek voltak. Csak a gazdagabbak nehezteltek r�nk, hiszen nekik sok minden�ket elvett�k.

A: Mondjuk, mi sem �r�lt�nk annak, hogy a h�trahagyott h�zainkba b�k�scsabai t�tokat telep�tettek.

A mi h�zunkban lak�k ott is maradtak.

F: A negyvennyolc csal�db�l egy sem t�rt haza, nem mehetett. Azok, akiket Csehorsz�gba telep�tettek, azok majd mind visszat�rtek. Az igaz, hogy sokan nem k�lt�zhettek be a saj�t h�zaikba, de csal�dtagokn�l, itt-ott csak megf�rtek. Mi viszont nem t�rhett�nk vissza. Amikor m�r lehetett volna, addigra m�r elf�radtunk. �s nem is lenne hova. A r�gi h�zaink vagy nincsenek meg, vagy m�sok lakj�k.

Nem az�rt, mert a mi falunk volt Het�ny, de nem volt �m az egy szeg�ny telep�l�s. Dolgos emberek lakt�k, �s sz�p, gondozott falu volt. Lak�i alkalmazkodni tudtak munk�hoz, emberekhez, mindig a helyzetnek megfelelõen. �gy gondolom, hogy nagys�grendben nem volt nagy k�l�nbs�g az otthagyott �s a kapott h�z, illetve a f�ldet illetõleg. De az m�gsem Het�ny volt. M�ron m�r m�sabb, felvil�gosultabb emberek voltak, nem mint odahaza.

A: N�lunk, Het�nyben egyszerû, parasztemberek �ltek, j�zan paraszti �sszel �s gondolkod�ssal.

Sokat kellett tanulnunk, hiszen eg�szen m�sk�pp v�geztek el bizonyos munk�kat, mint mi. Mi, het�nyiek kukoricalev�lbõl k�sz�tett�k a k�t�zõnek val�t, õk meg a zsuppot meggy�rt�k vizesen, �gy mondt�k, hogy gica. S a rozsnak a szalm�j�b�l k�sz�tett�k a k�t�zõt. Lehet, hogy jobb is volt �gy, ahogy õk csin�lt�k. Sok mindent megtanultunk tõl�k, �tvett�k a szok�saikat.

F: Gazdag kult�r�let folyt n�lunk, Het�nyben. Ap�m trombit�lt a rezesband�ban. Tan�totta is a hangszeren val� j�t�kot, �s nagyon sz�pen f�jta. H�vt�k akkor Budapestre is zen�lni, de a mi fajt�nk olyan f�ldh�z ragadt fajta, nem mozdult ki a faluj�b�l. Nagyon sokan �let�k sor�n m�g a szomsz�d faluban sem j�rtak. Mi �gy nevelkedt�nk, ez volt a term�szetes.

A: V�s�rolni is csak Kom�romba j�rtunk, de oda is csak nagy ritk�n. Voltak asszonyok, vagy a csal�d idõsebb asszonyai, a nagymama, akik bej�rtak rendszeresen v�s�rozni, piacozni. Nem �m ker�kp�rral, vagy aut�val, hanem gyalog. Akkoriban nem volt t�vols�g t�z kilom�tert gyalogolni. Kor�n reggel keltek, �s arra sz�nt�k a napot. Vitt�k a t�r�t, tejf�lt, ami volt. Kerest�k is a v�rosi h�ziasszonyok a k�n�latot.

F: Nek�nk otthon �kreink voltak, azokkal sz�ntottam, minden munk�t megcsin�ltak. Szerettem is õket, hiszen tudt�k a dolgukat, mentek sz�pen arra, amerre kellett. Elvitt�k õket M�rra is, k�sõbb pedig eladtam. De tal�n jobban is j�rtam, mert nemsok�ra j�tt a t�eszes�t�s, akkor �gyis elvett�k volna. Nem volt m�s v�laszt�s, mint bel�pni a t�eszbe. Vagy menek�lt volna az ember valamerre, b�ny�ba, az iparba.

Mi h�t hold f�ldet �s egy hold szõlõt kaptunk. M�r eml�tettem, a f�ldek k�r�lbel�l egyform�k voltak az otthagyottakkal. Mennyis�gben nem, de minõs�gben az�rt volt k�l�nbs�g, hiszen akik k�zelebb voltak a tûzh�z, azok jobbakat kaptak.

A h�zunk eredeti tulajdonos�val mi is tal�lkoztunk, õt nem telep�tett�k ki M�rr�l. Szeg�nyebb volt.

F�jt neki, hogy csak �gy kirakt�k a h�z�b�l egy m�sikba. Term�szetes, hogy neheztelt r�nk. Mi sem tenn�nk m�sk�pp.

A: A mi h�zigazd�nknak meg m�r akkor cipõ�zlete volt. Õ meg�rtette, hogy mi nem vagyunk rossz emberek. K�sõbb, amikor elj�tt a f�rdõbe, bej�tt hozz�nk. Most m�r nem �l szeg�ny, csak a testv�re j�n m�g ma is.

Mi megismerkedt�nk a het�nyi lak�sunkban lak�kkal. Az utc�n elment�nk a h�zunk elõtt, a szomsz�dokhoz bet�rt�nk, de a saj�t h�zunkba soha nem ment�nk be. Nem akartuk tov�bb szomor�tani a helyze79tet. A h�zunk m�g ma is megvan, tal�n egy kicsit �talak�tott�k, korszerûs�tett�k. A f�rjem�k�t viszont lebontott�k. Õk ott laktak a falu k�zep�n, a mostani nagy �ruh�zzal szemben. Mi meg a k�zs�gh�z�t�l is kintebb.

F: Ennyi �v t�vlat�b�l �gy gondolom, a kitelep�t�ssel az volt a c�ljuk, hogy a felvid�ket szlov�kos�ts�k.

Voltak k�z�l�nk is, de nem sokan, akik megtagadt�k a magyars�gukat, �s reszlovakiz�ltak. Tal�n a m�dosabbak, akiknek sok mindent kellett volna otthagynia. Abban az idõben m�g volt tart�suk az embereknek, nem mint ma.

A: �sszetartottunk, �s m�g ma is tartjuk a rokons�ggal a kapcsolatot, de m�r egyre kevesebben vannak k�vetõink. Het�nyben k�l�n vil�g volt. Majdnem az eg�sz k�zs�g egy nagy csal�dot alkotott, mert vagy koma, vagy s�gor, �ngy, keresztanya. Keresztsz�lõk is t�bben voltak. Nekem n�gy volt. Kettõ vitt a templomba, kettõ meg vissza.

Lejegyezte: Monostori �va