N�VTELEN H�ZASP�R* (1925, 1934) HET�NY – T�BOR – M�R, KOM�ROM

„Ha el kell inn�t menn�nk, akkor nem lesz, aki kimenjen a temetõbe �desany�mhoz.”70.

Asszony (A): Het�nyben, ahol laktunk, egy �gynevezett L alak� h�z volt. 1933-ban �p�tett�k az �desany�mnak. Anyai nagysz�leim nem akart�k, hogy egyetlen l�nyuk szeg�nyen �ljen, �gy fel�p�tett�k ezt a h�zat. Az L alak k�t fel�ben volt a k�t h�z, egyikben a nagymam��k, a m�sikban mi laktunk. K�z�pen volt bolt, mi �zemeltett�k a boltot Het�nyben.

Az udvarunkban volt m�g egy h�z, a nagyapa k�sõbb megv�s�rolta ezt a port�t is a sz�leim r�sz�re, �gy egy z�rt udvart kaptunk, h�rom h�zr�sszel �s a mell�k�p�letekkel. A kitelep�t�skor �n 14–15 �ves voltam, a f�rjem pedig 24. A f�rjem deport�lt volt. Õ mint menek�lt j�tt Magyarorsz�gra.

F�rj (F): Az egyik Bene�-dekr�tum azt �rta elõ, hogy 1945. okt�ber elsej�re 10 000 magyart deport�lni kell munk�ra. Akkor gyûjt�tt�k �ssze minden falub�l azt a l�tsz�mot, amit kor�bban meghat�roztak.

Szeptemberben, egyik �jjel bekopogtak, hogy menjek ki. Kint m�r v�rt egy katona, meg egy helybeli, egy het�nyi ember. Mondt�k, hogy menjek be az irod�ba, mert h�vatnak. Azt nem mondt�k, hogy mit akanak.

Mi eg�szen messze laktunk ettõl az irod�t�l, s mire oda�rtem, a t�bbiek m�r ott voltak. Õk m�r akkor mindj�rt azzal fogadtak, hogy visznek benn�nket �gyall�ra. Rendeltek kocsikat is. Lovaskocsikkal ment�nk el. �n m�g leg�nyember voltam, a sz�leim Het�nyen maradtak. Ekkor m�g minden csal�db�l csak egy szem�lyt deport�ltak munk�ra. �gyall�n ma adtunk egy napot, meg tal�n k�t �jszak�t, s csak azut�n vittek ki benn�nket a vas�tra. �gyall�n volt a bevagon�roz�s. Tal�n ez volt a legsz�rnyûbb. M�r a menetben is csak azt hallottuk, hogy „aki kil�p a sorb�l, azt agyonl�v�m”. M�g arra is figyelni kellett, hogy nehogy kil�pj�nk, nemhogy sz�kni pr�b�ljon valaki.

Mikor ki�rt�nk a vas�tra, addigra befutott m�r a vonat, tele marhavagonokkal. A vagonokban m�r voltak emberek. Ajtaj�t nem lehetett kinyitni, de azon a kis ny�l�son m�r odamenet kiab�lt�k, v�gjuk ki a vagon alj�t, hogy az utaz�s alatt tudjuk hol v�gezni a dolgunkat, mert nincs illemhely. Embertelen volt az eg�sz. K�tnapi �lelemmel, semmit nem tudva, indultunk �tnak. �tvenketten voltunk egy vagonban. A besz�ll�skor, am�g ketten vagy h�rman nekil�ttak a lyuk kiv�g�s�nak, mi k�sz�tett�nk egy kis helyet a k�ntor-tan�t�nak, õ m�r el�g idõs volt akkor. Nemcsik B�l�nak h�vt�k, õt is vel�nk egy�tt deport�lt�k. Õ tan�tott valamennyi�nket. Mi, t�bbiek m�r le sem tudtunk �lni, olyan sokan voltunk egy vagonban.

Arra m�r pontosan nem eml�kszem, hogy hol �llhattunk meg egyszer, de akkor kimehett�nk vizet inni. Akkor a mozdonyt is felt�lt�tt�k, mi meg ihattunk. A katon�k meg ezalatt teljesen k�rbe�lltak, nem lehetett gondolni a sz�k�sre.

T�bor nevû v�rosba vittek, a kisz�ll�sn�l h�rmas sorban indultunk el. �tadtak minket egy magyarul sz�pen besz�lõ katonatisztnek. Azt mondta, õ maga nem tehet arr�l, hogy benn�nket idesz�ll�tottak, s ha k�z�l�nk valakinek van p�nze, az mehet haza, de semmif�le pap�rt nem ad. Nyilv�ntart�sba sem vesz, de pap�rt sem ad. Ha gondoljuk, menj�nk nyugodtan a v�rosba, s mehet�nk haza. Igen �m, de akkor pont p�nzv�lt�s volt. A pengõt m�r j�niusban, vagy j�liusban �tv�ltott�k szlov�k koron�ra, majd okt�ber elsej�n a cseh koron�ra. A p�nzv�lt�s sem �gy ment, ahogy ezt ma elgondoljuk. Minden faluban a k�zs�gh�z�ra kellett menni, ahol a szlov�k koron�t csehszlov�k koron�ra �tv�ltott�k.

A csehekn�l nem volt p�nzv�lt�s, �gy nem ment�nk a mi p�nz�nkkel itt semmire. Elvittek benn�nket egy t�borba, mely nagyon nagy volt. Olyan hossz� volt a barakk, mint egy utca. Egy barakkban voltunk a n�metekkel. Mikor mi oda�rt�nk, a n�metek m�r kij�rtak a v�rosba dolgozni. Mi nem kaptunk munk�t.

K�sõbb azt mondt�k, hogy aki nem tud hazamenni, azokat a k�rnyezõ k�zs�gekbe viszik ingyenmunk�ra.

Ennek m�g �r�lt�nk is, hiszen aludni volt hol, de ell�t�st csak szeg�nyesen kaptunk. Azt mondt�k, hogy senki nem finansz�rozza az ell�t�sunkat, �gy �r�lhett�nk a reggeli h�g k�v�nak �s az eb�dre kapott b�zalevesnek is. Nem is eml�kszem, hogy este kaptunk volna vacsor�t.

Egyszer elj�ttek a falusiak, akiknek kellett a munkaerõ. Benn�nket sorba �ll�tottak, s mint a piacon, �gy adtak-vettek. Engem is kiv�lasztott egy nõ, m�r nem tudn�m megmondani a nev�t. Odament�nk egy * A h�zasp�r k�v�ns�ga szerint nev�ket nem t�ntetj�k fel, �s a sz�vegben szereplõ t�bbi szem�ly nev�t is megv�ltoztattuk.

71 asztalhoz, ott fel�rt�k a nevemet, meg azt, hogy kihez megyek munk�ra. Azt�n fel�lt�nk a cs�z�ra, azzal vitt haza az asszony. Õ hajtotta a lovat, �n meg h�tul �ltem. Azt sem tudom m�r, hogy a falunak mi volt a neve, ahov� vitt. Nem volt messze T�bort�l, azt tudom. Mikor haza�rt�nk, bemutatott az ember�nek.

Kaptam egy pici szob�t, amiben volt egy �gy, meg kaptam hozz� egy pokr�cot.

Nekem elõsz�r cs�pelni kellett. �rdekes szok�s volt, hogy õk nem egyszerre cs�pelt�k ki a gabon�t, hanem mindig csak annyit, amennyi kellett. N�luk csak �n voltam egyed�l. Mindig egyed�l ettem. Eltelt tal�n egy h�nap is, amikor megtudtam, hogy a szomsz�dban is van k�t magyar leg�ny. �tengedtek hozz�juk.

T�nyleg k�t csall�k�zi fi� volt, Aranyosba val�k. Õk ketten voltak ann�l a h�zn�l. �gy megbar�tkoztunk, minden este �n mentem �t, mert õket nem engedt�k sehova.

Az �tkez�s is �rdekes volt. Minden este s�lt krumpli volt a vacsora, meg valami az aludttejhez hasonl�. A szomsz�d�kn�l is ugyanez. Nem is eml�kszem arra, hogy h�st ett�nk-e valaha. A gazd��k minden szombaton este mentek a helyi kocsm�ba sz�rakozni. Nem maradtak sok�ig, este 10-11 �ra fel� haza is j�ttek, m�snap meg mentek a templomba. Egy�bk�nt nem voltak rossz emberek, õk nem tehettek r�la, hogy engem oda deport�ltak.

�rtam haza, azt�n ap�m december v�g�n v�ratlanul megl�togatott. �ppen diszn�v�g�s ut�n j�tt, �gy hozott mag�val egy kis k�stol�t is. Beengedt�k hozz�m. Mondt�k a gazd��k, hogy ne maradjunk fent sok�ig, mert reggel megy�nk a v�rosba, szalm�t visz�nk a katonas�gnak. Vittem nekik is k�stol�t a hurk�b�l, kolb�szb�l. �r�ltek neki, s el is fogadt�k. Nekem az volt a szerencs�m, hogy a kicsi szob�mon volt egy pici ablak, ami kifel� ny�lott. Az �p�letek, meg a pajt�k egy belsõ udvaros z�rt eg�szet alkottak egy�bk�nt. Megbesz�lt�k a pap�val, hogy este itt, az ablakon fogunk kim�szni. Ki is m�sztunk. �tmentem m�g a csall�k�ziekhez is, s mondom nekik, hogy j�jjenek ki, mert van a pap�n�l p�nz, akkor õk is hazamehetnek azzal. De õk nem tudtak kij�nni, mert nekik k�rbe volt �p�tve a h�z.

Engem a papa kiszabad�tott. �n azt nem tudtam, merre kell menni, mert nem ismertem az utat. A papa viszont ismerte. Ment�nk a vas�t�llom�sra, ha valaki vagy valami j�tt az �ton, egybõl befek�dt�nk az �rokba. Pozsonyig v�ltottunk jegyet, Pozsonyban meg Het�nyig, s reggel �t �rakor m�r otthon is voltunk.

Ez volt 1945-ben.

Azut�n j�tt 1946-ban a csal�di deport�l�s. Akkor megint beleker�lt�nk ebbe a sz�r�sba. Azonban a papa ekkor m�r beteg volt. Az orvos õt felmentette, �gy sz�leim otthon maradhattak. Ekkor megint csak engem vittek el. Bevagon�roztak, majd elvittek. Ki voltunk osztva egy kocsm�roshoz, m�rmint a csal�dom.

Azonban, hogy csak egyed�l mentem, megk�rtem az egyik bar�tomat, hogy hadd menjek vel�k. Azt, hogy ott milyen k�r�lm�nyek voltak, azt ma el sem hiszik. Ketten ment�nk ehhez a csal�dhoz �s volt ott m�r egy n�met katona is. T�lv�z idej�n j�rtunk m�r, s annak a n�metnek teljesen elrongyosodott a l�bbelije. Ezt haszn�lta m�g a h�bor�ban is. Teljesen kivolt a sarka, de a csehet nem �rdekelte, nem adott neki semmit helyette.

Egyszer d�lut�n, miut�n megeb�delt�nk azt mondta a cseh, hogy menj�nk ki sz�ntani. Mondtam neki, hogy �n ugyan nem megyek ki, hiszen volt vagy hatvan centim�ter h�. Hogy gondolta, hogy �gy lehet sz�ntani, nem tudom. Azt mondta erre, ha nem megyek dolgozni, akkor menjek haza. J�l van, mondom, �n el is megyek.

Szeg�ny n�met kiment �gy is. Mondta a bar�tom, hogy ne induljak el, de nem tudott visszatartani. Tudtam, hogy a szomsz�d majorban van egy ismerõs csal�d, azokhoz tal�n bemehetek. Oda is �rtem.

Mondtam, hogy ott maradn�k �jszak�ra, de a gazda nem mert beengedni, nehogy azt gondolj�k r�la, magyarokat b�jtat. Nem is akartam m�sra bajt hozni, �gy elmentem. Kimentem az �llom�sra, �ppen j�tt is egy vonat. Arr�l lesz�llt egy ember, �n meg csak �gy gyorsan be�ltem a hely�re, minden jegy n�lk�l.

Szerencs�mre Br�nn fel� ment, a kalauz pedig eg�szen a v�rosig nem k�rte a jegyet, �gy eljutottam sz�pen.

Br�nnben v�ltottam Pozsonyig jegyet, Pozsonyban meg Het�nyig. Megint reggel �rkeztem haza Het�nybe, k�r�lbel�l h�romnegyed �tkor m�r otthon is voltam. Hazagyalogoltam, mert a vas�t�llom�s h�rom kilom�terre van a falut�l. Sz�leim �r�ltek is nekem.

Egy nap bementem Kom�romba, �s tal�lkoztam a k�zs�gi jegyzõvel. Õ mondta, hogy vigy�zzak, mert a gazd�m kerestet, bejelentette, hogy megsz�ktem. M�g j�, hogy sz�lt, �gy m�r nem �rt v�ratlanul, hogy egy p�r nap m�lva kerestettek a faluban. Figyelmeztettek, hogy itt vannak a csendõr�k a faluban, s engem keresnek. Õk a csendõr�ket az unokatestv�rem�khez ir�ny�tott�k, hogy addig legyen nekem idõm elb�jni. �gy is lett. �gy jutottam el ap�m testv�r�hez. Ott voltam tal�n egy h�tig, azt�n �tsz�ktem Magyarorsz�gra.

72 Azon a t�len �gy be volt fagyva a Duna, hogy sim�n �tment�nk rajta egyik bar�tommal. Felment�nk Budapestre. Budapesten kaptam egy menek�lt igazolv�nyt �s sz�z forintot, melyet minden h�napban megkaptam. A bar�tom ottmaradt a testv�r�n�l, �n meg hol Bicsk�n, hol pedig Szõnyben h�z�dtam meg.

Azon a t�len t�bbsz�r visszaj�rogattam a j�gen a csal�dhoz, de nem b�rtam t�vol, �gy otthon maradtam Het�nyben.

A: Egy kicsit vissza kell m�g menn�nk az idõben. Az �n �desany�m �rv�n maradt. A nagyn�n�m�k vett�k magukhoz, nekik nem volt gyerek�k, �gy �desany�mat saj�tjukk�nt felnevelt�k. Amikor az �n �desany�m is meghalt 1943-ban, megint csak �rv�n maradtunk mi, az �cs�mmel. Apuk�m �j csal�dot alap�tott, mi maradtunk a mamusk�val. S a mamuska nevelt fel benn�nket is, gyermekeik�nt.

Mamusk�nak, mikor �ttelep�tettek benn�nket, nem is adtak k�l�n semmi ingatlant, annak ellen�re, hogy a het�nyi vagyon az �v� volt. A sz�leim h�zr�sze ut�n kaptunk M�ron egy h�zat, abban �lt�nk mindannyian �rv�n.

Mostan�ban ism�t elõvett�k ezeket az iratokat, mert a t�v�ben is hallottunk hasonl� esetekrõl.

K�ldt�nk levelet az igazs�g�gyi miniszt�riumba, �s azt a v�laszt kaptuk, hogy ebben a korm�nyz�si ciklusban rendezni fogj�k az �gy�nket. Tal�n most, 55 �v elm�lt�val rendezõdik valamelyest a sorsunk.

Het�ny falu n�p�nek jegyre val� �lelmiszere, csipk�k, rõf�k, �s m�g sok mindenf�le �runk volt, melyet elkoboztak.

Volt egy unkatestv�rem, õ kereskedelmi iskol�t v�gzett, n�lunk dolgozott. Õ vezette a p�nzt�rk�nyvet, mindent. Az utols� nap is sz�pen elrendezett mindent, bez�rtunk. Este nagy cs�r�mp�l�ssel z�rgettek az ajt�n. Kinyitottuk, egy csendõr volt ott, meg egy helybeli ember. Ha rendes ember lett volna, biztosan figyelmeztetett volna benn�nket, vagy oda�zent volna. M�g ezen az �jszak�n megcsin�lt�k a lelt�rt, lez�rt�k az ajt�kat, s mi oda t�bbet be sem l�phett�nk. Nyolc h�napig �lt�nk �gy. Volt egy megb�zott ember, akinek a boltot kellett volna vezetnie. Ez egy lez�ll�tt, de iskol�zott ember volt. Szerette az �letet, elj�tszott, elherd�lt mindent.

Egyik reggel sz�ltak a mam�nak, hogy mi�rt nem nyitja ki a boltot. Elmondta akkor, hogy sz�ljanak az embernek, hiszen nek�nk nincs m�r kulcsunk hozz�. Erre v�laszolt�k, hogy m�r napok �ta nincs nyitva a bolt, s keress�k csak meg, h�tha meglesz n�lunk a kulcs. Neki is l�ttunk, s meg is tal�ltuk. Bedobta a verand�ra, �gy ment el.

Szerettek benn�nket a het�nyiek. Nagypapa becs�letes kereskedõ volt, megtan�tott benn�nket a p�nz megbecs�l�s�re. Sz�pen vezette a boltot. Mielõtt meghalt volna, kioktatott mindenre, hogy j�l v�gezhess�k a munk�t. K�rdeztem is tõle, mi legyen azokkal, akiknek hitelezett. Azt mondta: „Kisle�nyom, azt soha ne k�rd meg tõl�k. Ha m�djuk lesz r�, megadj�k, ha nincs r� m�djuk, akkor meg minek azt h�nytorgatni.” �gy is lett.

1948. �prilis 12-�n �rt benn�nket a kitelep�t�s.

A keresztany�m sz�lt elõzõ este, hogy j�nnek �s �ssze�rj�k azokat a h�zakat, ahonnan kitelep�tik a lakosokat. L�ttam, amint a mi h�zunk elõtt is ott van a k�t ember �s fel�rnak benn�nket. Kimentem hozz�juk, s mondtam nekik: „B�csi, ne vegy�k el tõl�nk ezt a h�zat. Ha el kell inn�t menn�nk, akkor nem lesz, aki kimenjen a temetõbe �desany�mhoz.” Megragadta a kab�tomat, �s �gy ell�k�tt, hogy majdnem az �rokban k�t�ttem ki. Nyomat�kk�nt m�g odadobta szlov�kul: „Eredj a fen�be, menj a Dun�nak.”

M�g iskol�skor� voltam, hiszen alig t�lt�ttem be a tizenhat �vet. Ekkorra m�r bez�rt�k a magyar iskol�kat, csak szlov�k iskola volt. Ott tan�tottak benn�nket szlov�kul, de nem nagyon ment. Nem sz�vesen eml�kszem vissza ezekre az idõkre, mert rossz eml�keim vannak. Szeg�ny �cs�m, akkor kezdte meg az elsõ oszt�lyt, s nem tudta kimondani azt a k�t szlov�k sz�t rendesen, amit tan�tottak �ppen. A tan�t� megragadta a kis kab�tj�n�l, odacipelte a k�lyh�hoz, s szeg�ny kis�cs�mnek ott kellett a k�lyh�ba mondania, hogy „diszn� szam�r vagyok”. Term�szetesen szlov�kul. �gy megal�zva m�g azt sem tanultuk meg, amit egy�bk�nt megtanultunk volna.

Mivel Het�nyben boltot vezett�nk, M�ron is megnyitottuk a kis �zlet�nket, �s abb�l tartottuk el magunkat. S. mindent elv�llalt, dolgozott cs�plõg�pen, beszerezte a bolti �rut, hazal�togatott k�sõbb Het�nybe, onnan seg�tettek benn�nket a sz�lei. Mindent megpr�b�ltunk, amit csak lehetett. Mondta is szeg�ny j� nagymam�nk, hogy nektek most m�r �ssze kell h�zasodni, mert az �let is �gy akarja.

Sajnos 1950-ben megindultak az �llamos�t�sok, m�r �rut is nehezen szerezt�nk be. Ekkor azt a tan�csot kaptuk, hogy adjuk vissza az iparenged�ly�nket, mert �gy lesz a legjobb megold�s a mi r�sz�nkre. 73

Ekkoriban m�r elkezdte mûk�d�s�t a f�ldmûves sz�vetkezeti kereskedelem. Nek�nk volt �zletberendez�s�nk,nekik �res �zlethelyis�g�k. �gy k�z�sen l�trehoztunk egy kis vegyeskeresked�st, azzal a kik�t�ssel, hogy S.-t alkalmazz�k, mint �zletvezetõt. Idõk�zben õ elv�gezte Gy�ngy�s�n a Vend�gl�t� �s �lelmiszeriparosi technikumot, �gy a sz�vetkezet nagy �r�mmel megb�zta õt az �zlet vezet�s�vel. Ezek ut�n egy kicsit k�nnyebb� v�lt az �let�nk, b�r napi tizenhat �r�t dolgoztunk, s a nagymam�t, valamint L. testv�rk�met is mi tartottuk el.

M�rra ker�lve kaptunk egy h�zat. Minden faluban volt egy bizotts�g, az eld�nt�tte, hogy kit, melyik h�zba visznek. Mi elõsz�r egy olyan h�zat kaptunk, ami el�g romos volt. Ha esett az esõ, ki kellett a sarokb�l mern�nk a vizet. A kocsikr�l a holminkat csak az udvar k�zep�re rakt�k le. A h�zban m�g benne lakott a sv�b tulajdonos, amikor meg�rkezt�nk. Mi el�gg� k�sõn �rkezt�nk, a t�bbiekhez viszony�tva. A sv�bok m�r azt gondolt�k, hogy nem is j�n m�s. Mondtuk, hogy adjanak egy m�sik h�zat. Kaptunk is egy nagy paraszth�zat, de abban is laktak.

Mi h�rman a nagymam�val �s a f�rjemmel laktunk egy�tt, apuk�m�k k�l�n k�lt�ztek. M�g ebben a nyomor�s�gban is voltak spekul�nsok, kapzsik. Volt k�t kapzsi telepes, akik r�besz�lt�k apuk�mat, hogy adja oda az õ h�z�t egy m�sik�rt. Ap�m odaadta nekik. Mi nem kaptuk meg az �g�rt nagy h�zat, nek�nk meg egy m�g rosszabb, m�g romosabb h�zat adtak. A falb�l kinõtt a gomba, nem is mert�nk mi m�r ott maradni a gyerekekkel. Addigra ugyanis mi m�r �sszeh�zasodtunk, �s sz�letett k�t kisl�nyunk is. �gy mi a gyerekekkel elment�nk alb�rletbe. Ker�lt fed�l a fej�nk f�l�, de az �n fizet�sem eg�szen elment az alb�rletre.

Legelõsz�r �n mentem M�rr�l haza, Het�nybe. K�t h�tig maradhattam. A rendõrs�grõl ki�ll�tottak egy enged�lyt, azzal mehettem. Elõtte meg csak levelezgett�nk, meg a Dun�n telefon�ltunk. Meg�rtuk egym�snak, hogy mikor tal�lkozunk a Duna k�t partj�n, azt�n lehajoltunk a v�z f�l�, �gy �zent�nk

egym�snak, a v�z meg elvitte a hangunkat. M�g a Duna is kegyes volt hozz�nk.

Most is hazal�togatunk rendszeresen, ott vannak a szeretteink a temetõben. Meg kell mondjam, hogy semmi rossz �rz�sem nincs az �j lak�kkal szemben.

�desany�m s�rhalma mellett dr�ga het�nyi rokonaim, bar�taim mind meg�llnak �s �dv�z�lj�k egym�st igaz szeretettel. �desany�m s�rhalma mellett �llva, arra k�rem a j� Istent, hogy tegyen csod�t, s ha egyszer v�get �r a f�ldi �letem, itt, Het�nyben �desany�m mellett tal�ljam meg a v�gsõ nyughelyem. Ott, ahol a k�klõ �g alatt l�ttam meg a f�nylõ napsugarat. Mert �n a sz�vemet k�tfel� osztottam. Egyik fel�t a csal�domnak adtam, a m�sik fel�t sz�lõf�ld�n kisfalumban Het�nyben hagytam.

Lejegyezte: Monostori �va