„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.”Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16
Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Zsoltár 28,7
… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti." Karl Barth
A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .
E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben, a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal
2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó
„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
- A SZLOVÁKIA MAGYAROK KÉNYSZERTELE- PÍTÉSEINEK EMLÉKEZETE 1945 Tanulmányok, családtörténetek, visszaemlékezések
23. SCHÁBEL JÓZSEFNÉ HETÉNY – MÓR „Évek teltek el, amíg megismertek bennünket, és bizonyítani kellett.”
23. SCHÁBEL JÓZSEFNÉ HETÉNY – MÓR „Évek teltek el, amíg megismertek bennünket, és bizonyítani kellett.”
SCHÁBEL JÓZSEFNÉ HETÉNY – MÓR
„Évek teltek el, amíg megismertek bennünket, és bizonyítani kellett.”
Édesapám meghalt a háborúban, édesanyám az édesapjánál lakott, mivel õ özvegyember volt. Nagypapámat és a 82 éves édesanyját telepítették volna ki, de mivel apám meghalt, ezért anyám azt mondta, hogy neki teljesen mindegy. Tulajdonképpen négyen jöttünk át, hogy a nagyszülõk ne jöjjenek egyedül. Az egyik nagynénémet Németországba, a másikat pedig Csehországba telepítették ki, ezért nem akarta õket magukra hagyni.
1948-ban telepítettek át, majd az anyukám 1950-ben férjhez ment itt. 1962-ben költöztek külön tõlünk. Majd haláláig velünk élt a papa. Földmûvesek voltak az õseim, volt egy kis földecskéjük, tehenük, borjú. A kitelepítés idején kisgyerek voltam, nemigen emlékszem, csak a nagy vagonokra. A vonat Pesten állt sokáig. Mikor megállt, én átmentem a szomszéd vagonba. Anyám igen megrémült, azt hitte, hogy elvesztem, amikor elindult nélkülem a vonat. Mikor legközelebb megállt a vonat, megtaláltak a másik vagonban. Az állatok etetése, itatása miatt többször meg kellett állnia a vonatnak. Az ingóságokat hozhattuk magunkkal.
Egyszerû parasztházat kaptunk. Telepesként tartottak számon bennünket a helyiek, de azért nem volt gond a befogadásunkkal. Összetévesztették az anyaországi telepeseket a felvidéki kitelepítettekkel.
Az Alföldrõl eljöttek olyanok, akiknek nem volt semmijük, aztán úgy helyezkedtek, hogy kapjanak házat.
Évek teltek el, amíg megismertek bennünket, és bizonyítani kellett. Dolgozni tudtak a felvidékiek, el sem szórták, amijük volt. Az otthoni birtoklap alapján lehetett igényelni. Kaptunk szántót és szõlõt, míg a téesz meg nem alakult.
Tartottuk a kapcsolatot az otthon maradottakkal. Hol mi mentünk, hol õk jöttek. Miután már kaphattunk útlevelet, gyerekként én is elmehettem Heténybe és Komáromba.
Megtaláltam a helyem Móron, felnõttként nem tudnának olyan települést ajánlani, ahová elmennék.
Most már érzem, hogy milyen nehéz lehetett anyáméknak otthagyniuk Hetényt. Most, hogy visszapergetem az egészet, a kitelepítésre a nemzetiségi nyilatkozat miatt került sor. A családom magyarnak vallotta magát, ezért kellett eljönnie Magyarországra.
A felvidékiek tartották a kapcsolatot. Vásárokon, templomban találkoztak egymással a rokonok: nagypapa édesanyja, Pusztai Zsófia, Hencz Lajos, Czékus Andrásné, Czékus Eszter. Hetényben egy gyereknek négy keresztanyja van. Így az egész faluban valahogy rokonok vagyunk, ha másként nem, hát komaként. Nekem is négy volt, de a kitelepítést követõen nem volt idõnk végigjárni minden rokont. Ez a szokás Hetényben a mai napig. Móron csak egy keresztszülõ a divat, mi is átvettük ezt a szokást.
Hetényen melegebb szívûek az emberek, mint itt. Móron nem rosszak az emberek, de nem olyan vendégszeretõek, nem olyan nyitottak. Hetényen még a távolabbi rokonokat is számon tartották. A férjem móri sváb. Az egyikünk sváb, a másik meg „telepes”…
Lejegyezte: Monostori Éva
Szabolcska Mihály Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
…tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!
Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal Oldal tetejére
AJÁNLOM AZ OLDALT
