62 G�TA CSEPREGIN� NAGY GIZELLA (1929)*

G�TA – DVÙR NESILY, DVÙR P�SEÈN� – G�TA – (SOPRON) – K�M�ND

„…H�romszor cser�lt�nk gazd�t, pedig mi el sem mozdultunk innen.”

74 �ves vagyok. G�t�n sz�lettem, ma K�m�nden lakom. �desap�m kisparaszt volt, t�bbnyire b�relt f�ldeken dolgoztunk. Nyolcan voltunk testv�rek: h�t le�ny �s egy fi�; heten m�g ma is �letben vagyunk.

Gyermekkoromat G�t�n t�lt�ttem. Egy n�dfedeles, �reg h�zacsk�ban laktunk, k�z�s udvarban. El�l a nagyap�m testv�re szoba-konyh�ban, h�tul pedig mi egyetlen szob�ban �s egy hideg konyh�ban, amit csak ny�ron lehetett haszn�lni. T�len, ha f�ln�zt�nk, a k�m�nyen kereszt�l l�ttuk az eget.

1935-ben �p�t�si telkeket osztottak a nagycsal�dosoknak. Mi is kaptunk, mert m�r akkor hat gyerek volt a csal�dban. Ott �lt m�g vel�nk a nagymama �s a nagypapa is. Eg�sz ny�ron vetett�k a v�lyogot.

Eml�kszem, hat�ves kisl�nyk�nt m�r �n is tudtam seg�teni. 1936 nyar�n azt�n be is k�lt�zhett�nk a h�zba.

Igaz, hogy csak szoba �s konyha volt, de ez nek�nk maga volt a mennyorsz�g. H�feh�r, meszelt falaira m�g most is eml�kszem. 1935 szeptember�ben kezdtem iskol�ba j�rni. Ekkor a csal�dban m�r h�rom iskol�s volt, any�nk mindh�rmunknak h�ziv�szonb�l varrt szatyrot, �s abban hordtuk a k�nyveinket, mindig csak r�gi k�nyvet v�s�roltunk.

Ma m�r sz�lõfalum v�ross� lett nyilv�n�tva. Az 1965-�s �rv�z ut�n sok h�z �sszedõlt, �s ezut�n megkezdõd�tt az �jj��p�t�s �s a v�rosi rangra emel�s.

Harmadik oszt�lyba j�rtam, amikor 1938. november 7-�n bej�ttek a magyarok. Mint gyerek nem sokat �rtett�nk a politik�b�l. Ap�m tûzolt� volt, �s az �nk�ntes tûzolt�k beseg�tettek a rendfenntart�sba.

�n mindig k�r�l�tte s�nd�r�gtem. Eml�kszem, a katon�kt�l �sszeszedtem 1 pengõ negyven fill�rt. Egyik is adott, a m�sik is. Otthon azt�n a testv�reimmel megcsod�ltuk a magyar p�nzt.

1945-ben fejeztem be a polg�rit, tizenhat �vesen. �vet vesz�tettem, mert az akkori iskolarendszer szerint volt nyolc elemi vagy �t�dik ut�n n�gy polg�ri, de ott fizetni kellett. �n elv�geztem h�t elemit, azt�n az elsõ polg�rit k�l�nb�zeti vizsg�val letettem, �s beiratkoztam a m�sodikba. Kisiskol�s koromb�l olyan eml�keim vannak, amit mindig elmes�lek az unok�knak, csak �ppen nem akarj�k elhinni, hogy ez �gy volt. 1940-ben m�r nyolc gyerek volt a csal�dban, �s sokszor n�gyen j�rtunk egyszerre iskol�ba. Ha k�z�sen ment�nk moziba vagy sz�nh�zba, �n mindig a „r�ad�s” voltam. Ez azt jelentette, hogy minden t�z gyerek ut�n lehetett egy r�ad�st adni. H�t ez a r�ad�s �n voltam, mivel sokan voltunk testv�rek �s szorgalmas tanul� voltam, a tan�t� n�ni mindig besorolt engem is.

A m�sik �rdekess�g, hogy kesztyûnk nem volt, de mire fel�bredt�nk, any�nk megs�t�tte a krumplit.

Ebbõl mindegyik�nk kapott a kab�tzsebbe. Eg�sz �ton meleg�tett �s t�z�raira is ezt ett�k. A h�bor� alatt m�r a polg�riba j�rtam. N�lunk nem nagyon voltak pinc�k, mert a talajv�z miatt nem lehetett pinc�t �sni.

Az utols� idõkben, ha l�giriad� volt, akkor hazaengedtek benn�nket az iskol�b�l. Ilyenkor szaladtunk hazafele, ez m�sf�l km-es l�dul�st jelentett. Az utols� �vet m�r j�form�n t�v�ton v�geztem, mert 1945 janu�rj�ban k�rh�z lett az iskol�b�l. �gy azt�n bement�nk, megkaptuk a tananyagot �s otthon tanultunk.

Akkor volt olyan nagyon esõs esztendõ. Az utak alig voltak j�rhat�ak, a hidakat f�lrobbantott�k, �gyhogy csak kev�s foglal� katona j�tt a faluba. Azt�n azt vett�k �szre, hogy �jra Csehszlov�ki�hoz tartozunk.

R�vid 16 �vem alatt imm�r harmadszor cser�lt�nk gazd�t, pedig mi el sem mozdultunk innen.

Ennyi elõzm�ny ut�n most �rhatok a Bene�-dekr�tumok hat�s�r�l. M�sodrendû, bûn�s, �ld�z�tt emberek lett�nk. A bûn�nk az volt, hogy rossz helyre sz�lett�nk, �s hogy magyarok voltunk. K�t nõv�rem m�g a h�bor� alatt Sopronba ment z�rd�ba, �s õk ott is maradtak. (Arr�l is lehetne �rni, mert az 1949– 50-es �vekben m�r �n is ott voltam, �s szemtan�ja lehettem az õ k�lv�ri�juknak.)

* �n m�r 75. �vemben vagyok, s nagyon nehezemre esik az �r�s. Ezt a t�rt�netet is csak az�rt �rom le, mert a magyarorsz�gi rokonaim is biztattak. Van m�g egy csal�d a rokons�gban, ahol �lt k�t kis �rva. A fi� egy egyik nagymam�n�l, a le�ny a m�sikn�l. A kitelep�t�skor a le�ny nagymam�j�t �ttelep�tett�k, a fi�� itt maradt. �gy a k�t testv�rt elv�lasztott�k egym�st�l. A fi� most itt �l Muzsl�n, �s õ a menyem �desapja. A le�nytestv�r, ha j�l tudom, Si�fokon �l. Majd lehet, hogy egyszer az õ t�rt�net�ket is meg�rom. 63

N�lunk 1945 ut�n nem mûk�d�tt magyar iskola, m�g alapfokon sem. Teh�t itt tov�bbtanul�si lehetõs�g nem volt. Egy nyolctag� csal�dnak bizony neh�z volt a meg�lhet�s: b�relt, p�r hold f�ld�n dolgoztunk.

Amikor pedig j�tt a cs�pl�s, oda�ll�tottak egy ellenõrt (rendszerint szlov�k volt), aki ellenõrizte a term�st.

Ha j� eb�det k�sz�tett�nk neki, akkor azalatt, m�g megeb�delt, a gazda 1-2 zs�k gabon�t „ellopott” a saj�tj�b�l. A beszolg�ltat�s ut�n maradt is, meg nem is a gazd�nak (nem voltunk kul�kok). E kis kit�rõ ut�n most m�r elmondom, hogyan �rintett engem a Bene�-dekr�tum, �s hogyan v�ltoztatta meg az �letemet.

1946 tavasz�n, k�r�lbel�l �prilis v�g�n munk�sokat toboroztak Csehorsz�gba, mezõgazdas�gi munk�ra. Olyan h�rek terjedtek el, hogyha nem tudj�k az �nk�nteseket �sszetoborozni, akkor elvisznek benn�nket. Tanakodott a csal�d, hogy mi legyen. �n voltam otthon a legidõsebb, de m�g nem t�lt�ttem be a tizenh�t �vet sem. A sz�leim f�ltettek a bizonytalans�gt�l. Nem tudtuk, hova, merre vinn�nek el benn�nket. A szomsz�d l�ny, aki j�val idõsebb volt, mint �n, biztatott, �s meg�g�rte sz�leimnek, hogy vigy�z r�m. Õ tudott szlov�kul, mert az elsõ k�zt�rsas�g idej�n szlov�k iskol�ba j�rt. V�g�l �gy d�nt�tt a csal�d, hogy jelentkezzem. Biztat� volt az is, hogy egy olyan oszt�lyt�rsam is vel�nk j�tt, akinek az apja int�zte a toborz�st. Õ lett azut�n a gazda a munkahelyen, a feles�ge pedig a szak�csnõ. �gy azt�n k�t teheraut�nyi munk�st �sszetoboroztak, �s vittek benn�nket Csehorsz�gba. Jobban j�rtunk, mintha keletre vittek volna.

Egy majorszerû �llami birtokon k�t�tt�nk ki. �gy h�vt�k, hogy „Dvùr Nesily”. Voltak ott �lland� lakosok (csel�dek) is. Ez a helys�g Morv�ban van, Hodon�nt�l (itt sz�letett Masaryk) k�r�lbel�l egy kilom�terre, a Morva foly� partj�n. Minket szezonmunk�ra vittek, ez azt jelentette, hogy a kap�l�st�l kezdve mindent csin�ltunk. K�t nagy teremben sz�ll�soltak el benn�nket. F�rd�si lehetõs�gnek ott volt a Morva foly�. Nem voltunk mi finny�sak. Enni kaptunk, fizet�st is. Ez abban az idõben igen nagy sz� volt.

Legt�bb�nknek a munka sem volt neh�z, mert otthon is ezt csin�ltuk. M�just�l november v�g�ig dolgoztunk ott. Ez alatt az idõ alatt egyszer hazamehett�nk h�rom napra. Persze, nem egyszerre, �s a gazd�nknak be kellett jelenteni. �nk�nyesen otthagyni a munk�t nem lehetett.

Est�nk�nt �nekelgett�nk, t�ncoltunk, ha nem voltunk nagyon f�radtak. Volt k�z�tt�nk, aki harmonik�n j�tszott. A vas�rnap szabad volt. Ilyenkor mostunk, tiszt�lkodtunk. Elõfordult, hogy bement�nk Hodon�nba, de legk�sõbb �jf�lre otthon kellett lenni. �n fiatal voltam �s �r�ltem, ha otthon pihenhetek.

Minden�tt m�sodrendû �llampolg�rnak, bûn�s nemzetnek n�ztek benn�nket. K�sõbb azt�n a helyi fiatalok kezdtek vel�nk megbar�tkozni. Nem volt sem r�di�nk, sem �js�gunk. A helyiek mindig k�l�n csoportban dolgoztak. Est�nk�nt azt�n, amikor daloltunk, õk is odaj�ttek hozz�nk.

Eml�kszem, egyik alkalommal krumplit szedt�nk. Megszedt�k a zs�kokat, �s a traktorra v�rtunk.

�nekelni kezdt�nk: „Kis lak �ll a nagy Duna ment�ben…” �gy elfogott benn�nket a honv�gy, hogy olyan sz�vbõl �nekelt�nk, m�g a k�nnyeink megeredtek. A szomsz�d f�ld�n dolgoz� helyiek is odasereglettek �s hallgattak benn�nket. Ez a k�p ennyi �v ut�n is elevenen �l bennem. Az idõs morva munkavezetõ nem sz�lt r�nk. Nagyon kedves b�csi volt.

Mikor ebben a majorban v�gezt�nk a munk�val, �tvez�nyeltek benn�nket egy m�sik majorba.

Ezt „Dvùr P�seèn�”-nek h�vt�k, �s t�volabb, �gy kb. h�rom km-re volt a Morva-foly�t�l �s Hodon�nt�l is.

Az utat le lehetett r�vid�teni, ha az erdõn kereszt�l l�võ gyalog�ton ment�nk. Ez azonban f�lelmetes volt.

Ink�bb nem is ment�nk be a v�rosba. Itt cukorr�p�t termesztettek. Ekkor m�r okt�ber k�r�l volt. A reggelek el�gg� hidegek voltak. A helyiek itt is idegenkedve fogadtak benn�nket. Akkor ez nek�nk fel sem tûnt, hisz a politik�r�l nem tudtunk semmit. Dolgoztunk, m�gpedig kem�nyen. Ugyanis m�r j�l benne voltunk az õszben. Cukorr�p�t szedt�nk, k�zi erõvel. G�ppel kisz�ntott�k, azt�n mi rak�sra dob�ltuk. A v�geket nagy �les k�ssel lev�gtuk, traktorra dob�ltuk �s �gy sz�ll�tott�k el. Ez neh�z munka volt, k�l�n�sen reggel, majd megfagytunk. Sokszor z�zmar�s volt reggel a r�pa. A r�p�r�l lev�gott r�szt pedig takarm�nyoz�sra haszn�lt�k. Ez a munka november v�g�ig tartott, nagyon neh�z k�t h�nap volt. Ekkor kaptunk egy igazol�st, hogy ott dolgoztunk �s j�hett�nk haza. Teheraut�val hoztak haza benn�nket. �gy gondoltuk, hogy a k�vetkezõ �vben ism�t elj�v�nk ide dolgozni, de nem �gy t�rt�nt.

Itt kezdõdik az a r�sz, amikor a Bene�-dekr�tumok megv�ltoztatt�k az �letemet. Igaz, �n a szerencs�sebbek k�z� tartoztam. Haza�rkez�sem ut�n azon gondolkodtam, mit kezdjek magammal, 18. �vemben j�rtam. J�tt a t�l, munkalehetõs�g sehol sem volt. Tov�bbtanul�sr�l sz� sem lehetett. Unokanõv�rem varr�nõ volt, �gy odaker�ltem hozz�, hogy legal�bb az alapokat elsaj�t�tsam. Varr�g�pe volt any�mnak is, �s j�l 64 j�tt, hogy tudtam varrni az �t kisebb testv�remnek. Gondjainkat tet�zte, hogy any�nk megbetegedett �s k�rh�zba ker�lt. A kar�csonyi �nnepekre engedt�k haza, itthon tov�bbi orvosi kezel�sben r�szes�lt.

S ekkor j�tt 1947 janu�rja. Csikorg� hideg t�l, t�rdig �rõ h�. Egy reggel (a d�tum�ra m�r nem eml�kszem) a varr�nõ unokatestv�rem�khez mentem: nagy f�lfordul�s volt a h�zn�l, megkapt�k a pap�rt, hogy telep�tik õket Csehorsz�gba. Hat munkak�pes ember volt a csal�dban, h�t ez ide�lis volt a munkaerõ szempontj�b�l. K�ts�gbeesve rohantam �n is haza. Az eg�sz falu megbolydult m�hkashoz hasonl�tott. A katonas�g k�rbefogta a falut. Otthon is szomor� k�p fogadott. Any�m a beteg�gyban, kis�rt szemmel. A gyerekek megszeppenve h�z�dtak egy sarokba. Mi is megkaptuk a Csehorsz�gban sz�l� kitelep�t�si

pap�rt. M�g most is s�rva fakadok, ha ezekre a napokra gondolok.

Az utc�ban alig volt h�z, ahol ne csomagoltak volna. Kit Magyarorsz�gra, kit Csehorsz�gba telep�tettek.

A szeg�nyebbeket Csehorsz�gba, a gazdagabbakat Magyarorsz�gra. Ap�m az orvost�l k�rt igazol�st, hogy any�nk nincs sz�ll�that� �llapotban. Ezzel az igazol�ssal �s az eny�mmel, amely igazolta, hogy dolgoztam f�l �vig, elment a kitelep�t�si bizotts�ghoz, mert engem egyed�l akartak elvinni. Ap�m azt mondta, hogy tavasszal megint k�sz�l�k oda visszamenni. �gy azt�n �n megmenek�ltem a kitelep�t�stõl.

Sok olyan csal�d volt, ahol a sz�lõk betegek voltak, inn�t elvitt�k a munkak�pes fiatalokat. A lak�st azonban az �regeknek el kellett hagyni, s azut�n rokonokn�l h�z�dtak meg.

Nek�nk szerencs�nk volt, mert szoba-konyh�s lak�sban, egy beteg asszonnyal �s �t apr� gyerekkel maradhattunk. Az egyik szomsz�dunkat, akinek csak egyetlen helyis�gbõl �llt a lak�sa, de n�gy munkaerõ volt a csal�dban, elvitt�k. Abba a lak�sba nem is k�lt�z�tt be senki. A fi�k, aki orosz hadifogs�gb�l t�rt haza, �gy tal�lta a lak�st, �resen. Ezut�n õ is ut�nuk ment Csehorsz�gba. K�sõbb hazat�rtek. M�r mindannyian halottak. Az egyik�k, aki k�sõbb a s�gorom lett, azt �rta, hogy a vagonban a kann�ban megfagyott a v�z, dunn�ba takar�zva v�szelt�k �t az utat. Azokat a napokat sohasem felejtem el. Szomsz�dok, rokonok, j� bar�tok estek a kitelep�t�s �ldozataiv�. M�g ma is nehezen �rom le ezeket a sorokat, olyan felindults�g vesz erõt rajtam. Agg�dva v�rtuk a h�reket. Lassan, lassan j�ttek a visszajelz�sek. Ezt m�r olyan sokan elmondt�k, le�rt�k. Az eg�szet �jkori rabszolgav�s�rhoz lehetett hasonl�tani. Egy ismerõs�mmel, akivel egy�tt dolgoztam Csehorsz�gban, �tven �v m�lt�n tal�lkoztam, Mezõber�nybe telep�tett�k õket. Az�ta levelez�nk.

Azt�n j�tt a h�r, hogy le�ll�tott�k a telep�t�st. Hitt�k is, meg nem is, �lland� retteg�sben �lt�nk. Azt�n �rkezni kezdtek a Magyarorsz�gr�l �ttelep�ltek, mustr�lgatt�k a h�zakat (Magyarorsz�gra innen a m�dosabb gazd�kat telep�tett�k �t). Õk, akik �tj�ttek, a szeg�nyebb r�teghez tartoztak.

Hogyan v�ltozott meg az �letem a Bene�-dekr�tumok miatt? �gy, hogy elhat�roztam, �tsz�k�m Magyarorsz�gra, hogy tov�bb tanulhassak. 1947 szeptember�ben azt�n �tsz�ktem, �s a soproni tan�t�k�pzõben folytattam tanulm�nyaimat. A sz�k�s �letvesz�lyes volt, �gy azt�n csak az 1948-as febru�ri esem�nyek ut�n j�ttem haza l�togat�ba. Ekkor megegyez�s sz�letett a k�t orsz�g k�z�tt, hogy �vente h�romszor, speci�lis di�k�tlev�llel hazaj�het�nk. Ezek az �vek is keservesek voltak, t�vol a csal�dt�l, minden t�mogat�s n�lk�l. De ez m�r egy m�sik t�rt�net. Az unok�k mindezt el sem hiszik. Pedig ezek megt�rt�nt dolgok.