17. BORKA GYULN LEVNSZKY ROZLIA (1929) FEKETENYK – MOSONSZOLNOK
BORKA GYULN LEVNSZKY ROZLIA (1929)
FEKETENYK – MOSONSZOLNOK
Egsz csaldunk mindig Feketenyken lt. A hbor vgtõl egyre rosszabbra fordult a sorsunk. Mink a vgn mr egy kicsit haragudtunk a csehekre, szlovkokra. Arra emlkszem, hogy tbbszr prbltunk tiltakozni, tntetni, jjelenknt a magyar himnuszt nekeltk. Emlkszem 1946-ban, amikor a fehr lappal egyfajta magyar ntudatot is kaptunk, vgigvonultunk a falun az Isten ldd meg a magyart nekelve. Majd meg elkezdtk azt az neket is, hogy „Ezer esztendeje annak,/ hogy a magyarok itt laknak./ Most akarnak kikergetni,/ de az Isten, a j Isten nem engedi.” Utna az egsz sereglet bevonult a templomba, de a templomban is ott volt a magyar zszl.
Utna mg egyszer kijttek valamilyen kikldttek s pontos listt ksztettek. Mert elõtte csak gy kaptunk rtestst, hogy Levnszky Mihly, most viszont mindenkit sszertak a csaldokban, egyenknt.
Mg a hadifogsgban maradottakat is sszertk. Nem is tudtuk, hogy mire kellett õket sszerni.
Aztn megtudtuk: mert pldul a Kdr Jska vagy a Polacsek Jani, nem is tudtk volna, hogy hova kell jnni, mikor vget rt a fogsg. Mert hiszen csehszlovk llampolgroknak is szmthattk volna õket,
hogyan talltak volna meg bennnket. Õk nem tudhattk, hogy csaldjaik mr itt vannak, de õket mgis egyenesen ide irnytottk, Mosonszolnokra. A Polacsek Jani a mosonszolnoki vastllomson tudta meg, hogy a csaldja ide kerlt, azrt kellett neki is Oroszorszgbl idejnnie. Valaki az llomson mondta, hogy a Levnszkik is itt vannak Nykrõl, s ezrt elõszr hozznk kopogtatott be. gy kldtk ht a felvidki magyar hadifoglyokat oda, ahova a csaldjaikat tteleptettk az egsz orszgban.
Amikor 1946 vgn megkaptuk a fehrleveleket, a szleim llandan szomorak voltak. reztem, hogy valami nagyon nagy baj kszl. Mi persze nem is hittk, hogy egy ilyen teleptst meg lehet csinlni.
Megmondom õszintn, egy kicsit pkhendien vettk az egszet. Mert a falunak az elejt kezdettõl fogva ide Magyarorszgra akartk telepteni, a napszmosokat pedig vittk Csehorszga a Szudtkra. De mert, hogy a szudta telepts abba maradt, mink abban voltunk, hogy ebbõl nem lesz semmi. gy sem megynk el. Igen m, de kt-hrom httel ksõbb, 1947 elejn kaptunk egy levelet, hogy a Magyarorszgra kijelltekrt kt-hromhten bell jnnek a kocsik. Aztn kitrtk a kapukat, rjuk rajzoltak egy nagy krt, hogy melyik portra kell bellni a kocsiknak.
Ht az aztn nagyon siralmas volt. Azt mondtk, hogy olyan volt az egsz, mint a temets, amikor a ldkat zrtuk le, az tnyleg olyan volt, mint amikor a koporskat leszegelik. Tele volt ldkkal az udvar: az anyadisznnak lda kellett, a ludak ltek tavasszal. Szval egy felfordult vilg volt: a disznk, a sldõk, a vilgon minden! Mint az olhcignyok, mink gy jttnk. A lovak befogva a kocsikba, a tehnflk a kocsi utn ktve, a kisborjflk fnt a kocsin. gy lettnk elvve a galntai s a diszegi kt llomsra.
Radsul n egy jjelre egyedl maradtam a diszegi llomson, mg a tbbiek a galntain virrasztottak.
Aztn mg egyszer haza kellett mennem Nykre, mert nem volt elg ktõfk, meg ktl, s vissza kellett mennem, hogy szerezzek elg ktelet a vagonokba, ahol nem volt szabad lncot hasznlnunk.
Msnak is vittem biciklivel. Mire visszartem Galntra, akkora mr a btorainkat is beraktk. Akkoriban 53 mg nem sezlonokon aludtunk, hanem szalmazskokon, s kettõ egymsra fordtottak, s mink azokon ltnk. Mink fiatalok voltunk, n is akkor tizennyolc vesen, nem srtam. A szleinknek azonban nagyon fjt, õnekik nagyon fjdalmas volt a bcszs. Mink ha meglltunk valahol, rgtn feltalltuk magunkat. A mozdony utni legelsõ kocsiban laktunk, ott volt a btor, meg a kt szalmazsk egymsra tve, azon ldgltnk. Az anym elment fejni a hetvennegyedik kocsiba: s amikor visszahozta a tejet, a szerelvny elindult, a tej meg kidõlt. Nagyon csnya vilg volt. Szleink persze srtak, de mink fiatalok tudtunk nevetni is rajta.
Minket vgig vittek Magyarorszgon. Nem tudom, hol trtnt a hiba, mert gy volt az egyezsg, hogy Szlovkit el akarjk szlvostani, s ezrt bennnket ki fognak cserlni a magyarorszgi szlovkokkal.
Nykre Ttkomlsrl jelentkeztek. Õk aztn meg is jttek Nykre, vannak ma is a faluban, mg a rokonsgomban is van. Minket Ttkomlsra szerettek volna vinni, de ott nem tudtunk volna lerakodni, mert az ottani teljesen nincstelen csaldok helyn nem frtnk volna el. Nem volt istll, nem volt hova tenni az llatokat. gy kerltnk aztn vissza, Mosonszolnokra, a kiteleptett svbok helyre.
A legelsõ transzporttal rkeztnk ide Mosonszolnokra 1947. prilis 27-n, mgpedig Juhszkkal egytt. Az llatokat meg Hegyeshalomba kellett jrnunk etetni, mert azokat a vagonokat nem hztk t ide. Visszagondolva gy utlag, minket itt nagyon szpen fogadtak. A kzsghzrl a jegyzõ is kint volt az llomson, s a dikok virggal kszntttek. lis nni kzbe is szlt nekik: „Ne virggal, hanem laksokkal fogadjanak bennnket!”
A mi hzunkat elõszr nem is talltk. Mink mg akkor Hegyeshalomban voltunk. A tancshzn segtettek nekem megtallni az egyes hzszmot. gyis hvtak engem, hogy az Egyes Rzsi. A hzba, amelyet vgl megkaptunk, elõzõleg oroszok laktak, akik nhny nappal korbban mehettek csak el.
Minden ablak ki volt trve, vszonnal s paprral ptoltuk az veget. Az udvar pedig olyan keskeny volt, meg annyira tele volt trgyval, hogy htulrl nem lehetett bellni. Volt ht laksunk, de nem sok rmnk volt benne. Rgtn az elsõ napon, hozott msszel rgtn kimeszeltnk egy szobt, s a letertett szalmazskokon fekdtnk le. Mi, fiatalok, jobbra csak nevetgltnk a sorsunkon, aztn hamar feltalltuk magunkat. Egy-kt hten bell Rmank csinltak neknk klsõ ablakokat, gy hogy nemsokra mr tûrhetõek lettek a viszonyok.
Gyorsan elfogyott viszont az otthonrl hozott takarmnyunk, s hiba legeltettk a jszgot, az llatok nem nagyon brtk: sok tehn csontlgyulst kapott, s gyakran a szomszdok segtsgvel kellett õket lbra lltani. Igen sok llat elpusztult akkor. Annusk 13 holdat, apmk meg 14 holdat kaptak, el lehetett kezdeni gazdlkodni, de nem volt az sem knnyû. Volt neknk egy trsulsi csplõgpnk, amit magunkkal hoztunk. A nagyapm utn maradt apmra a rszeseds, s mg n is, a mai napig is kapom a szentjnosi gpllomstl azt a havi 774 forint letjradkot, ami a leadott csplõgp utn nekem jr.
Lejegyezte: Szarka Lszl
|