BORKA GYUL�N� LEV�NSZKY ROZ�LIA (1929)

FEKETENY�K – MOSONSZOLNOK

Eg�sz csal�dunk mindig Feketeny�ken �lt. A h�bor� v�g�tõl egyre rosszabbra fordult a sorsunk. Mink a v�g�n m�r egy kicsit haragudtunk a csehekre, szlov�kokra. Arra eml�kszem, hogy t�bbsz�r pr�b�ltunk tiltakozni, t�ntetni, �jjelenk�nt a magyar himnuszt �nekelt�k. Eml�kszem 1946-ban, amikor a feh�r lappal egyfajta magyar �ntudatot is kaptunk, v�gigvonultunk a falun az Isten �ldd meg a magyart �nekelve. Majd meg elkezdt�k azt az �neket is, hogy „Ezer esztendeje annak,/ hogy a magyarok itt laknak./ Most akarnak kikergetni,/ de az Isten, a j� Isten nem engedi.” Ut�na az eg�sz sereglet bevonult a templomba, de a templomban is ott volt a magyar z�szl�.

Ut�na m�g egyszer kij�ttek valamilyen kik�ld�ttek �s pontos list�t k�sz�tettek. Mert elõtte csak �gy kaptunk �rtes�t�st, hogy Lev�nszky Mih�ly, most viszont mindenkit �ssze�rtak a csal�dokban, egyenk�nt.

M�g a hadifogs�gban maradottakat is �ssze�rt�k. Nem is tudtuk, hogy mire kellett õket �ssze�rni.

Azt�n megtudtuk: mert p�ld�ul a K�d�r J�ska vagy a Polacsek Jani, nem is tudt�k volna, hogy hova kell j�nni, mikor v�get �rt a fogs�g. Mert hiszen csehszlov�k �llampolg�roknak is sz�m�thatt�k volna õket,

hogyan tal�ltak volna meg benn�nket. Õk nem tudhatt�k, hogy csal�djaik m�r itt vannak, de õket m�gis egyenesen ide ir�ny�tott�k, Mosonszolnokra. A Polacsek Jani a mosonszolnoki vas�t�llom�son tudta meg, hogy a csal�dja ide ker�lt, az�rt kellett neki is Oroszorsz�gb�l idej�nnie. Valaki az �llom�son mondta, hogy a Lev�nszki�k is itt vannak Ny�krõl, s ez�rt elõsz�r hozz�nk kopogtatott be. �gy k�ldt�k h�t a felvid�ki magyar hadifoglyokat oda, ahova a csal�djaikat �ttelep�tett�k az eg�sz orsz�gban.

Amikor 1946 v�g�n megkaptuk a feh�rleveleket, a sz�leim �lland�an szomor�ak voltak. �reztem, hogy valami nagyon nagy baj k�sz�l. Mi persze nem is hitt�k, hogy egy ilyen telep�t�st meg lehet csin�lni.

Megmondom õszint�n, egy kicsit p�khendien vett�k az eg�szet. Mert a falunak az elej�t kezdettõl fogva ide Magyarorsz�gra akart�k telep�teni, a napsz�mosokat pedig vitt�k Csehorsz�ga a Szud�t�kra. De mert, hogy a szud�ta telep�t�s abba maradt, mink abban voltunk, hogy ebbõl nem lesz semmi. �gy sem megy�nk el. Igen �m, de k�t-h�rom h�ttel k�sõbb, 1947 elej�n kaptunk egy levelet, hogy a Magyarorsz�gra kijel�ltek�rt k�t-h�romh�ten bel�l j�nnek a kocsik. Azt�n kit�rt�k a kapukat, r�juk rajzoltak egy nagy k�rt, hogy melyik port�ra kell be�llni a kocsiknak.

H�t az azt�n nagyon siralmas volt. Azt mondt�k, hogy olyan volt az eg�sz, mint a temet�s, amikor a l�d�kat z�rtuk le, az t�nyleg olyan volt, mint amikor a kopors�kat leszegelik. Tele volt l�d�kkal az udvar: az anyadiszn�nak l�da kellett, a ludak �ltek tavasszal. Sz�val egy felfordult vil�g volt: a diszn�k, a s�ldõk, a vil�gon minden! Mint az ol�hcig�nyok, mink �gy j�tt�nk. A lovak befogva a kocsikba, a teh�nf�l�k a kocsi ut�n k�tve, a kisborj�f�l�k f�nt a kocsin. �gy lett�nk elv�ve a gal�ntai �s a di�szegi k�t �llom�sra.

R�ad�sul �n egy �jjelre egyed�l maradtam a di�szegi �llom�son, m�g a t�bbiek a gal�ntain virrasztottak.

Azt�n m�g egyszer haza kellett mennem Ny�kre, mert nem volt el�g k�tõf�k, meg k�t�l, s vissza kellett mennem, hogy szerezzek el�g k�telet a vagonokba, ahol nem volt szabad l�ncot haszn�lnunk.

M�snak is vittem biciklivel. Mire vissza�rtem Gal�nt�ra, akkora m�r a b�torainkat is berakt�k. Akkoriban 53 m�g nem sezlonokon aludtunk, hanem szalmazs�kokon, s kettõ egym�sra ford�tottak, s mink azokon �lt�nk. Mink fiatalok voltunk, �n is akkor tizennyolc �vesen, nem s�rtam. A sz�leinknek azonban nagyon f�jt, õnekik nagyon f�jdalmas volt a b�cs�z�s. Mink ha meg�lltunk valahol, r�gt�n feltal�ltuk magunkat. A mozdony ut�ni legelsõ kocsiban laktunk, ott volt a b�tor, meg a k�t szalmazs�k egym�sra t�ve, azon �ld�g�lt�nk. Az any�m elment fejni a hetvennegyedik kocsiba: �s amikor visszahozta a tejet, a szerelv�ny elindult, a tej meg kidõlt. Nagyon cs�nya vil�g volt. Sz�leink persze s�rtak, de mink fiatalok tudtunk nevetni is rajta.

Minket v�gig vittek Magyarorsz�gon. Nem tudom, hol t�rt�nt a hiba, mert �gy volt az egyezs�g, hogy Szlov�ki�t el akarj�k szl�vos�tani, s ez�rt benn�nket ki fognak cser�lni a magyarorsz�gi szlov�kokkal.

Ny�kre T�tkoml�sr�l jelentkeztek. Õk azt�n meg is j�ttek Ny�kre, vannak ma is a faluban, m�g a rokons�gomban is van. Minket T�tkoml�sra szerettek volna vinni, de ott nem tudtunk volna lerakodni, mert az ottani teljesen nincstelen csal�dok hely�n nem f�rt�nk volna el. Nem volt ist�ll�, nem volt hova tenni az �llatokat. �gy ker�lt�nk azt�n vissza, Mosonszolnokra, a kitelep�tett sv�bok hely�re.

A legelsõ transzporttal �rkezt�nk ide Mosonszolnokra 1947. �prilis 27-�n, m�gpedig Juh�sz�kkal egy�tt. Az �llatokat meg Hegyeshalomba kellett j�rnunk etetni, mert azokat a vagonokat nem h�zt�k �t ide. Visszagondolva �gy ut�lag, minket itt nagyon sz�pen fogadtak. A k�zs�gh�z�r�l a jegyzõ is kint volt az �llom�son, �s a di�kok vir�ggal k�sz�nt�ttek. �li�s n�ni k�zbe is sz�lt nekik: „Ne vir�ggal, hanem lak�sokkal fogadjanak benn�nket!”

A mi h�zunkat elõsz�r nem is tal�lt�k. Mink m�g akkor Hegyeshalomban voltunk. A tan�csh�z�n seg�tettek nekem megtal�lni az egyes h�zsz�mot. �gyis h�vtak engem, hogy az Egyes R�zsi. A h�zba, amelyet v�g�l megkaptunk, elõzõleg oroszok laktak, akik n�h�ny nappal kor�bban mehettek csak el.

Minden ablak ki volt t�rve, v�szonnal �s pap�rral p�toltuk az �veget. Az udvar pedig olyan keskeny volt, meg annyira tele volt tr�gy�val, hogy h�tulr�l nem lehetett be�llni. Volt h�t lak�sunk, de nem sok �r�m�nk volt benne. R�gt�n az elsõ napon, hozott m�sszel r�gt�n kimeszelt�nk egy szob�t, s a leter�tett szalmazs�kokon fek�dt�nk le. Mi, fiatalok, jobb�ra csak nevetg�lt�nk a sorsunkon, azt�n hamar feltal�ltuk magunkat. Egy-k�t h�ten bel�l R�man�k csin�ltak nek�nk k�lsõ ablakokat, �gy hogy nemsok�ra m�r tûrhetõek lettek a viszonyok.

Gyorsan elfogyott viszont az otthonr�l hozott takarm�nyunk, s hi�ba legeltett�k a j�sz�got, az �llatok nem nagyon b�rt�k: sok teh�n csontl�gyul�st kapott, s gyakran a szomsz�dok seg�ts�g�vel kellett õket l�bra �ll�tani. Igen sok �llat elpusztult akkor. Annus�k 13 holdat, ap�m�k meg 14 holdat kaptak, el lehetett kezdeni gazd�lkodni, de nem volt az sem k�nnyû. Volt nek�nk egy t�rsul�si cs�plõg�p�nk, amit magunkkal hoztunk. A nagyap�m ut�n maradt ap�mra a r�szesed�s, s m�g �n is, a mai napig is kapom a szentj�nosi g�p�llom�st�l azt a havi 774 forint �letj�rad�kot, ami a leadott cs�plõg�p ut�n nekem j�r.

Lejegyezte: Szarka L�szl�