48 DOBORGAZ

SZELLE VINCE DOBORGAZ – BØEZNIK

„... akkor m�r meg voltunk f�leml�tve a betolakod�kt�l.”

A kitelep�t�srõl, �ld�z�srõl k�v�nok �rni, mert m�r a legfõbb ideje, hogy v�gre besz�lhet�nk is r�la. Nem is nyeres�gv�gyb�l �rok, �s nem hallom�sb�l, csak a val�s�got �rom. De m�g mindig f�lõ, hogy meg ne �sse az ember a bok�j�t.

Eml�kszem p�ld�ul, hogy 1945 november�ben, hideg, k�d�s idõben, az egyik este k�t hat�rõr kopogott be hozz�m: egy nõt �t kell vinni a magyar oldalra. Egy �tfagyott, s�r� fiatalasszonyt vitt�nk �t gyerek�vel.

A Szent Antal-z�rda szak�csnõje volt, Erzs�bet nevezetû. Sokan voltak akkor �ton, menek�lõben…

1946 j�nius�ban t�rt�nt, hogy a falunkba, Doborgazra j�tt egy betolakod�, Ciger nevezetû ember, akit �n m�r a h�bor� elõtt is ismertem, faluz�, minden�rus volt. Hogy milyen nemzetis�gû, nem tudom; magyarul besz�lt valamit... Megtetszett neki az �ltalam b�relt nagy, sz�p h�z, kert, akinek a gazd�ja m�r elõbb �ttelep�lt az anyaorsz�gba. Engem �gymond kir�gott onnan. Sz�v�lt�sra ugyan sor ker�lt k�zt�nk, de h�t akkor m�r meg voltunk f�leml�tve a betolakod�kt�l. �rthetõ: megh�tr�ltam, holott szerettem volna nyakon ragadni. Jellemtelen volt, ord�tozott, hogy m�g a faluba se l�sson t�bb�! Ott maradt a d�s kert, szersz�m, minden.

Elj�tt a lak�somba, ami t�volabb volt. Onnan �n r�gtam ki. R�m k�ldte a csendõr�ket, akik sz� n�lk�l �tlegelni kezdtek. �gy k�nytelen voltam az erdõkben bujk�lni, �jjel mertem csak hazaj�rni. Padl�son aludtam, �s a szomsz�dokn�l tizennyolc napig. Majd hallottam, hogy Csehorsz�gba toboroznak mezõgazdas�gi munk�ra embereket. M�g �r�ltem is neki, hogy nem kell tov�bb bujdokolni. Õ meg bek�lt�z�tt az eml�tett h�zba. A b�torokat tetsz�s szerint szedte �ssze az emberektõl. Tõlem k�t sz�ket, szersz�mokat, t�gl�t, t�zelõt is elvitt, �s a b�relt kert �s h�z ing�s�ga is n�la maradt. Az elfoglalt h�zba v�g�hidat l�tes�tett. Tetsz�se szerint szedte �ssze a k�rnyezõ falukban a v�g��llatokat, �s alig fizetett �rte valamit.

Retteg�sben tartotta a falu n�p�t.

Bøezn�k nevû faluba vittek benn�nket, Tøebiè j�r�sba. Huszonketten voltunk a k�rny�krõl. A falu k�zep�n �rultak benn�nket. �n egy ty�kfarmos gazd�hoz ker�ltem. 800 koron�t fizetett havonta. Kaptam ennival�t, ami itthon szûk�n volt. Fõztem a toj�st a kotl�ba, a ty�kok r�sz�re fõz�tt krumplival. No, meg nagyon kedves volt a h�ziasszonyom, etetett, j�l fõz�tt, k�l�n szob�m volt, �s egy�tt �tkeztem vel�k.

Egyszer kiss� elõbb mentem eb�dre, r�di�n fogtam Budapestet, n�t�kat, amit nem feledek. A gazda, ahogy bel�pett, kikapcsolta a r�di�t, ami�rt �r�kre meggyûl�ltem õt. Elj�rtam est�nk�nt a bar�tomhoz, aki t�volabb szolg�lt. A faluban az õ asszonya is nagyon kedves volt hozz�m: 1200 koron�t �g�rt, ha hozz� megyek dolgozni. Azt gondoltam, megfogtam az Isten l�b�t, este meg is sz�ktem hozz�. K�l�n berendezett szob�t adott, kitûnõ �teleket. Mit sem gondoltam tizenkilenc �vesen, humoriz�ltam vele, m�r ahogy tudtam cseh�l, mert arra gondoltam, hogy kedvel. (…)

Haza nem mertem menni, �gy bar�tommal tov�bb ment�nk nyugat fel�, munk�t is rem�lve. Blansko v�ros�ban aj�nlottak is, egy kõb�ny�ban, ahol l�gtak a fejem felett a m�zs�s termõk�vek. Tov�bb�lltunk Oslanyba, ahol a sz�nb�ny�t aj�nlott�k. Le is vittek benn�nket a b�ny�ba, ahol hason k�szva b�ny�szt�k a szenet. A bar�tom azt mondta: „ablakok nincsenek rajta”, �gy el sem k�sz�nt�nk. Ment�nk tov�bb nyugat fel�.

Azt�n falvakban pr�b�lkoztunk, napokig ment�nk gyalogosan, sz�nabogly�kban aludtunk. Nagyon sz�nalmasak lehett�nk, mert az �zletekben adtak nek�nk egy kis kenyeret. Mivel j�lius volt, sok gy�m�lcs�t ett�nk az �tmenti f�kr�l. M�r egy falut elhagyva egy t�bla jelezte, hogy Èern� Lesy, magyarul Feketeerdõ. Ment�nk tov�bb, azzal a tudattal, hogy az iskol�ban tanultuk, a Duna a Feketeerdõben ered.

Gondoltuk, elk�t�nk egy cs�nakot, azzal j�v�nk a Dun�n haza. �r�kig ment�nk szomjasan, mire egy kunyh�ra akadtunk. Tele volt �j, k�l�n�s biciklikkel, ker�kp�rokkal. Egy m�sik kunyh�ban fahord�kban 49 folyad�k. Beleny�ltam az �jammal, �tolaj volt. No, meg sok ejtõernyõ. A k�vetkezõ kunyh� tele l�d�kkal, dobozokkal, amikben �lelmiszer volt. De �ltetõ v�z sehol. A szomj�s�gt�l v�nszorogva ment�nk, mire kiny�ltak az ablakok. Hogy h�ny puskacsõ szegezõd�tt r�nk, nem is tudom, de sok. �lltunk, mint a c�vek, erre az ajt�n kij�tt egy sz�rke egyenruh�s, j�k�pû ember. Hogy mit besz�lt, nem tudom, mi magyarul bajl�dtunk. Õ �tkarolva j�tt hozz�nk, �r�lt nek�nk, mivel õ budapesti magyar volt.

K�sõbb j�ttem r�, hogy õk a benderovcik, a feh�r partiz�nok voltak. Hi�ba marasztaltak, mi az �tbaigaz�t�s ut�n tov�bb�lltunk. Pøiborban csatorn�z�si munk�ra vettek fel benn�nket, majd Hradec Kr�lov�ra ment�nk, azt�n pedig Nedìli�tì t�glagy�r�ba. Itt �lland� munk�t kaptunk, �nell�t�ak lett�nk. Kem�nyen, sokat dolgoztunk. De a honv�gy nagy �r, �t �v ut�n hazaj�tt�nk.

Hallottam, hogy Cigert k�t fiatalember meg�tlegelte. Õk azt hitt�k, hogy meghalt. �tsz�ktek az anyaorsz�gba. Ciger meg elk�lt�z�tt Nagymagyarra. De az �let k�l�n�s fintora, hogy amikor egyszer, �vekkel k�sõbb engem Somorj�r�l vitt a mentõ Pozsonyba mandulagyullad�ssal, Nagymagyaron felvett�nk egy beteget. Nagyot n�ztem, amikor Ciger sz�llt fel a saj�t l�b�n. Eszembe jutott minden aljass�ga.

Nem vagyok bossz��ll�. A b�ntet�st hagyom arra, aki nem bottal ver. Az egy igaz b�r�ra! 50